Még egy recept van a Francia piacban, amit már kétszer is kipróbáltam és isteni. Az előállítása kicsivel tovább tart, viszont a vele járó macera (mosogatni való:o) még kevesebb. Ez a kaja is ideális nyáresti csemege, szintén előre elkészíthető.
Ratatouille
Be kell vallanom őszintén, hogy sokáig nem kedveltem a francia konyhát. Ennek oka, hogy évekig csak igen bonyolult receptleírásokkal találkoztam, és az sem lendített sokat a dolgon, hogy a tv-ben is csupa olyasmit láttam, hogy x.y. menő séf bácsi ilyen-olyan (legalább 3 féle) mártással locsolgatott egy hatalmas tányér közepére pakolt fél öklömnyi kis etvast (persze az is valami tengeri borzalom volt), amit előtte legalább kétféle kezelésnek tett ki. Szóval elképzeléseimet a francia konyháról ezek a benyomások alapozták, akarom mondani ásták alá. Képzeletemben csupa drága, bonyolult hozzávaló és tömérdek mosatlan edény társult a francia konyhához.
Az üdítő áttörést a már sokszor említett Francia konya és Francia Piac című könyvek jelentették. Ekkor (jobb későn, mint soha) fedeztem fel, hogy a flancos séfeken túl, léteznek igazi francia receptek is, olyanok amiket igazi francia mamik főztek és főznek ma is. Egyszerűen, ízesen, vidékiesen, de zseniálisan! Sok receptet kipróbáltam már e két könyvből, és eddig mindig működtek. Sokat itt is közzé tettem már, és ígérem fogok ezután is.
Az egyik ilyen egyszerű de nagyszerű étel a Ratatouille, vagyis a francia lecsó. Ennek, úgy mint nálunk a mi lecsónknak, számtalan változata van, íme egy kis ízelítő gyűjteményemből:
