Amikor elolvastam a felhívást, azonnal ez a recept jutott az eszembe. Decemberben egyszer már megsütöttem, de akkor nem voltam tökéletesen elégedett a végeredménnyel. Azt már akkor is tudtam, hogy min kellene változtatni, és most meg is tettem. Remélem azért még így is átmegy a "Kalóriaszegény gourment" szűrőn. Az eredeti Stahl Judit Bűntelen örömök című könyvében szerepelt, málnahabos torta lánykori néven. Azért kereszteltem át téli joghurt tortává, mert nyáron, friss gyümölcsből ezt szoktam készíteni. Fagyasztott gyümölcsöt inkább csak télen használok.

Az ott megadott tészta recept erősen emlékeztet a bécsi massza fedőnéven emlegetett piskótaszerű tésztára, ami nekem eddig kétszer nem jött be, úgyhogy többé ezzel nem is próbálkozom. Magam részéről maradok a jól bevált receptnél. Annyi módosítás történt, hogy barnacukrot kávédarálón porcukorrá őröltem, a lisztből pedig fél dkg-ot cukrozatlan kakaóporra cseréltem.  

Hozzávalók a tésztához: 3 tojássárgáját 8,5 dkg barna porcukorral gőz felett habosra kevertem. 3 tojásfehérjéből kemény habot vertem. A sárga masszába beleszitáltam 7 dkg lisztet, fél dkg cukrozatlan kakaóport és 4,5 dkg olvasztott vajjal meg a tojásfehérje habbal lazán összeforgattam. Sütőpapírral kibélelt kapcsos kerek (24 cm-es) formában 180C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt sül meg. Ezt ellenőrizni lehet, ha benyomod egy kicsit a tetejét és visszaugrik akkor jó. Természetesen összeállítás előtt teljesen ki kell hűlnie.  

A töltelék receptúrája is átesett némi reformáción. Először is Juditunk azt írta, hogy turmixban is össze lehet állítani. Nos én nem tudom neki milyen teljesítményű gépe van, de az enyém gyakorlatilag egyneműsítette a cuccot, úgyhogy pont az a hatás veszett el belőle amit én legjobban szeretek. Vagyis a magok és rostok is eltűntek, és egy valószerűtlenül sima, rózsaszín massza keletkezett. Tehát turmix sztornó. Aztán ugye nekem korlátlan málna készletek állnak rendelkezésemre a fagyasztóban (szorgos nyári munkám gyümölcseként), miért spórolnék? Adtam hozzá még 10 dkg + 1 maréknyit. A 15 dkg mézzel is finom volt, de a most beletett +5 dkg tényleg a javára vált. Az aromát és a citromhéjat kihagytam (már elsőre is), én a málna ízére vágytam.

Hozzávalók a málnás habhoz: Először is 1 dl vízben feloldottam 1 csomag zselatint (25g). Elkevertem, és kis lángon felmelegítettem (forralni nem szabad!), majd kicsit félre tettem langyosodni. Felvertem 2 dl tejszínt (a tejszínt nagyon le kell hűteni, hogy habbá verődjön, én előzőleg rövid időre be szoktam tenni a fagyasztóba). 40 dkg mélyhűtött, felengedett málnát villával összetörtem, kézi habverővel hozzá kevertem 32,5 dkg joghurtot (Ez úgy jött ki, hogy az egyik pohárban 20 dkg volt, a másikban 12,5 dkg, hiába, ezek a joghurtgyártók folyton variálnak! Hol van már a 2 dl–es kiszerelés? A régi receptjeimhez sajnos most már méricskélni kell a joghurtokat meg tejfölöket!). Hozzá kevertem a 20 dkg mézet, a feloldott zselatint, a habbá vert tejszínt és az extra málnahatás kedvéért még egy + marék egész málnaszemet.  

Az összeállításnál leírt bohóckodást is kihagytam (folpackkal béleli ki a formát, alulra megy a hab, rá a tészta, csak amikor kibontja, akkor az egész süti gyűrött folpack mintás lesz) Én ráhelyeztem a tortalapot a tálra, köré igazítottam az állítható tortakarikát (akinek nincs ilyenje, az tegye vissza nyugodtan a kapcsos tortaformába) és ráhalmoztam a málnás habot. 2-3 óra hűtésre van szüksége. A fagyasztott gyümölcs szerintem csak ideig-óráig alkalmas dekorációnak, úgyhogy a torta tetejének málnával való beborításától eltekintettem. A kiolvadt gyümölcs levet ereszt, megplattyan és néhány óra múlva már nem olyan gusztusos, ezt inkább hagyjuk meg nyárra, amikor friss gyümölcsöt használhatunk.

Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.

Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.

Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.

 Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.

Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)

A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)

Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz. 

2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.

A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)

 Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.