Avagy hogyan buktam el a kitartás, önmérséklet, önmegtartóztatás és önuralom rögös útvesztőjében? Pedig már olyan magabiztos voltam! Már majdnem 4 kiló lement, és én vidáman mormoltam kedvenc mondásomat, miszerint is: „ellenállok, hős leszek"!

Könnyedén vettem mind a csokitortás, mind az őszibaracktortás akadályt, és épp csak egy-egy szeletkét ettem belőlük, azt is csak minőségellenőrzés végett! És akkor úgy döntöttem, mit nekem fahéjas csiga, egyet bekapok, aztán futok egy kört a kutyával.

Nos be kellett látnom, hogy Nigella nem viccel. A fahéjas csiga már a sütőben is csodás illatokat küldött felém, pedig igyekeztem elbújni előle a tetőtérben. Aztán amikor előkerültek a sütőből, sajnos csúfosan elbuktam. Ráadásul estére zivatar jött, én meg a kutyával ellentétben nem különösebben rajongom az esőben futkosásért, így aztán a hétfő reggeli mérlegelésnél sajnos nem ujjonghattam az eredmény láttán.

 Pedig kicsit könnyítettem is a recepten, mind a tésztába, mind a töltelékbe kevesebb cukrot tettem. Továbbá megjegyezném, hogy nem kívánok vitába szállni a Házi Istennővel, de 60 dkg liszthez szerintem teljesen felesleges 3 csomag (21g) szárított élesztő! Inkább több türelem kell, hogy a tészta szépen megkeljen.

Hozzávalók a tésztához: 600 g liszt, 100 g cukor (nálam 70 g), ½ tk só, 7 g porélesztő, 100 g vaj, 2 tojás, 4 dl tej.

Hozzávalók a töltelékhez: 150 g vaj, 150g cukor (nálam 100 g), 1 és fél tk fahéj, 1 tojás felverve a bekenéshez.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit behelyeztem a gépbe (ezúttal a kenyérsütőbe) és elindítottam a dagasztás+kelesztés programot. Addig is a töltelékhez szükséges  szobahőmérsékletű vajat kikevertem a cukorral és a fahéjjal, csak úgy egy villával.  Amint a gép jelzett, hogy a mű elkészült, lisztezett deszkára borítottam a tésztát. Kicsit lágy és ragad, úgyhogy jó bőven kell lisztezni! Kicsit átgyúrtam a tésztát, majd kinyújtottam és rákentem a tölteléket. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és 2 cm széles szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezgettem a csigákat, a tetjüket megkentem a felvert tojással. Még fél órát hagytam langyos helyen pihenni a tepsit, majd az előmelegített 180 C fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy Nigella szerint a tészta egyharmad részét akkorára kell nyújtani, mint a tepsi és a tepsi aljára kell helyezni, hogy a csigákból ne folyjék ki a töltelék. A maradék kétharmad rész tésztából készülnek a csigák. Én ezt most kihagytam, és nem éreztem, hogy gond lett volna, de legközelebb (mert az lesz!) majd úgy is kipróbálom.

A süti finomságáról csak annyit, hogy életem értelme - aki egyébként közismert fahéjgyűlölő - is elégedetten hümmögve tüntette el reggelire őket.

Azt most már tudom, hogy mitől gömbölyödik ilyen szépen Nigella feneke, de be kell látnom, hogy nekem ez a méret korántsem állna ilyen jó, úgyhogy a házi istennős remekmű egy időre visszakerül a legfelső polcra, mint különösen veszélyes olvasmány!

Be kell ismernem, hogy nem sok leves receptet halmoztam fel eddig a blogban, de én nem vagyok nagy leveses (lehet, hogy ezt már említettem?). Leginkább a gyümölcsleveseket szeretem, meg a tejfölös habart leveseket kedvelem.

Ezt a receptet két éve (vagy három) találtam a Nőklapja konyhája egy nyári számában. Nagyon szimpatikusnak tűnt, és mivel zöldbab minden nyáron van a kertben, ki is próbáltam. Azt kell mondjam, hogy azóta is repertoáron van, nem is értem miért nem került még fel eddig (valószínűleg azért, mert többnyire teljesítési segédem szokta elkövetni, de most tényleg én főztem). Nagyon nem szoktam méricskélni, csak úgy hozzávetőlegesen, de tekintve, hogy a lapban pontos mennyiségek voltak megadva, én is úgy közlöm.

Hozzávalók: 400 g kifejtős bab, 200 g ceruzabab, 150 g sárgarépa, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 ág borsikafű, 150g burgonya, 200 g főtt sonka (vagy tarja, csülök kinek-kinek ízlése szerint), só, bors, 2 dl tejföl, 1 ek rizsliszt (liszt, keményítő, ki mivel szeret habarni), 1-2 ek citromlé, 1,2 l víz.

Ügymenet: először is kifejtem a babot (vagy teljesítési segédem kifejti), a ceruzabab végeit lenyisszantom (legcélszerűbb szerintem a konyhai olló használata) és feldarabolom, megtisztítom a sárgarépát és karikára vágom. Egy fazékban teszem a babokat és a sárgarépát, borsikafüvet, felöntöm a vízzel és addig főzöm, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Addig megpucolom a krumplit és felkockázom, majd felaprítom a füstölt húst is kisebb kockákra. Amikor már félig puhák a babok, akkor beleteszem a fazékba a krumplit és a füstöltet is. A krumplinak csak pár perc kell, addig kikeverem a tejfölt a liszttel, teszek hozzá a forró levesből is a hőkiegyenlítés végett, és szépen behabarom a levest. Megkóstolom, hogy kell-e bele só (mivel a füstölt is sós, csak ilyenkor sózom!!!), borsozom, majd egy kis citromlével hangolom.

Hidegen, melegen egyaránt finom, én leginkább langyosan szeretem. A fogyókúrám miatt csökkentett zsírtartalmú tejfölt és étkezési keményítőt használtam a habaráshoz.

Tekintve, hogy teljesítési segédem rejteget még egy kis füstölt csülköt a téli akcióból, hamarosan jön az ismétlés :)