Toscanai szőlős lángos

Toscanai szőlős lángos

Toscanai szőlős lángos

Az idén áprilisban pont akkor jött a késői fagy, amikor a szilva virágzott. Emiatt sajnos egy szem kevés, annyi szilva nem termett a kertben, és az egész környéken sincs. A piacon egyenlőre csak éretlen szilvát lehet kapni, így az ilyenkor szokásos bajor szilvás lepényemet még nem tudtam megsütni. Valami gyümölcsös kelt tésztát azonban erősen kívánt a szervezetem, így aztán kutakodni kezdtem valami recept után. Több könyvben is találtam hasonló szőlős lepényt, végül e mellett a Schiacciata con l'uva recept mellett döntöttem, melyet  A sütés alapkönyvében találtam (Cornelia Schinharl - Sebastian Dickhaut)

A toscanai szőlős lángosba sütött mazsola az előző évi szőlőtermést, a tetejére kerülő friss szőlőszemek pedig az idei termést szimbolizálják. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy e mesés finomsághoz kék szőlőt használnak, de nekem most csak rózsaszín és fehér szőlőm volt.

toscan_langos.jpg

Hozzávalók: 70 g mazsola, 2 ek grappa (vagy víz), 100 g dió, 1-2 ág friss rozmaring, 15 dkg cukor, 30 g friss élesztő, 125 ml langyos tej, 500 g liszt, 1 ek olívaolaj, 1 csipet só, 800 g kék szőlő, 1-2 ek nádcukor a beszóráshoz.

Ügymenet: a mazsolát beáztattam a vízbe (sajnos grappám nincs), a diót kézzel összetörtem, a rozmaring leveleit lecsipkedtem a szárról. Az élesztőt elmorzsoltam a langyos tejben egy tk cukorral.  

Egy lábasban óvatosan megolvasztottam a cukrot, hogy szép világos színű karamellt kapjak. Levettem a tűzről, és hozzáöntöttem 125 ml vizet. Visszatettem a tűzre, és addig melegítettem, amíg a karamell teljesen fel nem oldódott, majd félretettem hűlni.

 A robotgép keverőtáljába szitáltam a lisztet, a sót, hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, a langyosra hűlt karamell szirupot, majd hagytam, hogy a gép elvégezze a dagasztás fáradtságos munkáját. A végén hozzáadtam a diót, a mazsolát meg a rozmaringot és még két percig dagasztottam. Kiolajozott kelesztő tálba helyeztem a tésztát, jól rányomtam a tál fedelét és kitettem az ablakpárkányra, ha már olyan szépen sütött a nap, vétek lett volna nem kihasználni a lehetőséget.

Amíg a tészta pihent én megmostam a szőlőt, lecsipkedtem a szemeket és a nagyobbakat félbevágtam. Akit zavarnak a magok az ki is magozhatja a szemeket, de szerintem a szőlőhöz jár a mag! Kb. egy óra alatt duplájára kelt a tészta, ekkor finoman átgyúrtam, kinyújtottam és papírral bélelt sütőlapra helyeztem. Hagytam még félórát folpackkal letakarva napozni, hogy ismét megkeljen kissé. Azért olyan fontos a takargatás, nehogy huzatot kapjon szegényke. Közben előmelegítettem a sütőt 180 C fokra. Amikor már látszott a tésztán, hogy szépen megkelt, rászórtam a szőlőszemeket és meghintettem a nádcukorral. Kb. 35 perc alatt sült meg.


 



 

2008/9/01 : chilii Szólj hozzá!