A nagy spenót kontra sóska párharcban nálam mindig is a spenót állt nyerésre, méghozzá annak az éles logikának a mentén, hogy „létezik az a fokhagyma mennyiség, amivel ehetővé lehet tenni”! Különösebben nem lelkesedtem érte, de ha választani kellett, mindig a spenótra szavaztam, önként azonban sosem nyúltam volna érte.
Tavalyi nyaralásunk alkalmával, aztán véletlenül belebotlottam egy spenótos tésztába, ami ízlett. Azért is lepődtem meg, mert ez egy - nincs mit szépíteni rajta – zacskós tészta volt. Mert az úgy van T. Bíróság, hogy a szegény turista a méreg drága Svájcban inkább költi vonatozásra a pénzét, mint étteremre, így azután esténként végig próbáltuk a svájci zacskós tészta repertoárt a kempingben. A spenótos különösen jónak bizonyult, fel is jegyeztem hát az összetevőket, és megpróbáltam itthon rekonstruálni az ételt. Többszöri kísérletet is folytattam, ez a mostani lett a legjobb, úgyhogy mostanra megérett a publikálásra.
Megjegyzendő, hogy most a Lidl-ben vásároltam be hozzá, így egyrészt a 4 adag étel ára bőven 800 forint alatt maradt, másrészt sikerült megtapasztalnom, hogy létezik olyan fagyasztott spenót is, nem krémmé van passzírozva, hanem csak apróra van vágva, ami szvsz még gusztusosabb is. Az egyetlen dolog, ami nincs a fent nevezett üzletben az a parmezán. Hála azonban a hétvégi Kocsonyafesztiválon feltűnt sajtárusnak sikerült feltöltenem a készletet, méghozzá helyi viszonylatban kedvezőnek számító, bár korántsem baráti áron. A parmezánt azonban nem sajtnak, hanem fűszernek kell tekinteni, ez adja a szósz lényegét, szóval ezt nem szabad kihagyni, és különben is, 4 dekánál nem reszeltem le többet semmiképp sem. A képen látható tésztát korábban vettük, szintén a Lidl-ben, de ez egyszeri akció volt, helyette a farfalle (pillangó vagy csokornyakkendő, kinek hogy) tésztát tudom ajánlani, az eredeti is abból készült egyébként.
Hozzávalók: 1 csomag tészta, fél doboz (250 g) fagyasztott spenót, 1 doboz tejszín (200 g), 200 ml tej, 40 g vaj, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 púpozott evőkanál liszt, 40 g frissen reszelt parmezán, só, bors, szerecsendió.
Ügymenet: a dobozos spenótot még fagyasztott állapotban egy nagy késsel kettévágom. Ez meglepő módon nem is olyan nehéz, ha 10 percig állni hagyom a pulton, és ezután a nagy szakácskésemmel középen ránehezedem. A maradék mehet vissza a fagyra, jó lesz legközelebbre (mert lesz!). Ezután kiolvasztom a mikróban, ha nagyon vizes, kicsit ki is nyomkodom.
Ha a spenót készen áll, felteszem a vizet forrni a tésztának, majd a zacskón lévő utasítás szerint kifőzöm a tésztát. Amíg a tészta fő, elkészül a mártás is, úgyhogy ez nem csak egyszerű, de gyors étel is. A mártás tulajdonképp egy felturbózott vékony fehérmártás (besamel), ami akkor lesz csomómentes, ha tejet – ez esetben a tej és tejszín keverékét – forrón adjuk hozzá, úgyhogy összeöntöttem a tejszínt és a tejet egy nagy bögrébe, és betettem a mikróba.
Egy lábasban felforrósítottam a vajat, belenyomtam a fokhagyma gerezdet, picit kevergettem, aztán hozzáadtam a lisztet és folyamatos keverés mellett világosra pirítottam, majd szintén folyamatosan keverve lassan hozzáöntöttem a forró tejszínes tejet. Amikor már láthatóan besűrűsödött, hozzáadtam a spenótot, jól összedolgoztam, sózta, borsoztam, reszeltem bele egy pici szerecsendiót, majd hozzáadtam a frissen reszelt parmezán jó részét, és még egy percig forraltam továbbra is kevergetve. Na ekkorra már szerencsésen elkészült a tészta is, leszűrtem, és lehetett is tálalni a félretett parmezánnal.
Azt hiszem kevesebb idő alatt készült el, mint amennyi idő alatt megírtam ezt a postot.