Még az előző pénteken vettem egy kiló szilvát a piacon, ami végül ott landolt a hűtőszekrény fiókjában. Az igazság az, hogy nem jól választottam, elég éretlen szilvát sikerült kifognom. Szidom én folyton a piaci kereskedőket, de be kell látnom, a kereskedő csak azt viheti piacra, amit a termelő elad neki, és ha a termelő éretlenül szedte le a szilvát, akkor nekem kellene jobban odafigyelnem, csak sajnos a piacon nálunk nem lehet megfogni, megvizsgálni a portékát. Valamit azonban kezdenem kellett a szilvával, szétnéztem hát a régi újságjaim között és kiválasztottam két egyszerű receptet, majd megkértem az öcsémet, hogy bökjön rá valamelyikre. Ő ezt a diós sütit választotta. Egyszerű kevert tészta, a hozzávalókat a tejfölös pohárral kell kimérni, gyorsan összekeverni és már mehet is a sütőbe, még a robotgépet se kell elővennie annak, akinek darált diója van kéznél. Mondjuk nekem nem volt, így 5 perccel tovább tartott a művelet.
Diós szilvatorta