Tegnap Alberto 42 másodpercre növelte előnyét az összetettben, így továbbra is ő viseli a piros trikót. Hajrá Berci! Ma Asztúriában tekerünk tovább, Oviedo és Lagos de Covadonga között 152,2 km a táv.
Asztúriában állami minőségtanúsítvány nélkül is meggyőzőek a sonka és kolbász specialitások, a vaddisznó és a szarvas, a pisztráng és a vadlazac, valamint az Atlanci-óceán mindenféle hala és egyéb állata, amelyek egyserzű eredeti módon kerülnek a tányérra. Az aztúriaiak minden évben speciális ünnepekkel és versenyekkel éltetik kedvenc ételeiket. Ünnepe van az almabornak, a gesztenyének, a babnak, a hagymának, de a kiadós egytálételeknek és az édességeiknek is.
Nemzeti italuk az almabor, amit itt Sidra névre hallgat. Két fajtát különböztetnek meg, a Sidra natural-t és a Sidra gasificada-t. Az első kisebb üzemekben készül, természetes módon, adalékok nélkül erjesztik, kellemesen fanyar és savanykás ízű, természetesen zavarvaos és erős illatú. A Sidra gacificada-t iparilag állítják elő, ehhez szénsavat adnak, cukrozzák, majd acéltartájokban stabilizálják. Megkülönböztetik félszáraz, a száraz és különösen szénsavas változatokat. Az asztúriaiaik jellemzően a naturalt részesítik előnyben.
Mára egy nagyon egyszerű receptet választottam, chorizo en sidra, vagyis paprikás kolbász almaborban. Az egyetlen nehézség az alapanyag beszerzés. Ha figyelmesen vizsgáljuk a dolgot, a spanyolok mindenféle paprikás szalámit és kolbászt chorizo névvel illetnek, és igazából a mi kolbászunk tökéletesen megfelel a célnak. Nagyobb gond a megfelelő almabor beszerzése. A nálunk mostanában kapható divatos alkoholos üdítők cukrozottak, túl édesek, de időnként száraz almabor is fellelhető.
Hozzávalók: 250 g száraz paprikás kolbász, 3-4 dl sidra (almabor), egy kisebb fej fokhagyma.
Ügymenet: a kolbászt vastagabb karikákra vágtam, egy kis lábasba tettem, felöntöttem a borral, beledobtam a geredekre szedett fokhagymát, és addig főztem, amíg a bor felére besűrűsödött. Ez tulajdonképp egyfajta tapas, kenyérrel ettük.
Holnap Paszulynál lesz a Serpenyő.