Vuelta 2016. 8. szakasz Villalpando > La Camperona. Valle de Sabero
Tegnap az év végén búcsúzó IAM Cycling csapata győzött, akik idén már a tizenhatodik sikerüket aratták, ráadásul Jonas Van Genechten győzelmével megcsinálta a nagy hármast, azaz a Girón, a Touron és a Vueltán is nyert legalább egy szakaszt. Szegény szökevényeket - Luis Leon Sanchez és Simon Clarke - az utolsó 300 méteren érte be a mezőny, ők biztosan nem voltak túl boldogok. Sajnos a vége előtt nem sokkal egy versenyzőnek sikerült fellöknie Alberto Contadort: „Olyan nyolcszáz méter lehetett hátra, amikor remek pozícióba hoztuk Daniele Benattit, aki a sprintre készült – így Contador a célba érkezés után. – Az utolsó balos kanyarban egyszerűen ellöktek, minek okán eléggé nagyot estem, a bal oldalamat csúnyán odaverve. Sajnos nem jött jókor az sem, hogy a szállásunk viszonylag messze, több mint száz kilométerre található, így egy hosszú utazás is vár még ránk. Szerencsére nem tört el semmim, de érdekesnek ígérkezik az éjszaka és a nyolcadik szakasz reggele.”
Az útvonal végre valahára elkanyarodott Galiciából (ami nem azonos Galíciával), és ma Castilla y Leónból is tovább állunk Cantabriába. Ennek örömére jöjjön egy tapas chorizóval. A chorizo, akárcsak a tapas, gyakorlatilag intézmény. „Spanyolországban minden tekintélyes háztartásban annyi chorizót készítenek, ahány nap van az évben: 365 darabot házi felhasználásra, és még ötvenet azokra a napokra, amikor vendégeket várnak” Ma Spanyolországban több mint ezer kisebb és nagyobb üzem évente kb. 50.000 tonna chorizót állít elő. A nemzeti kolbász létezik vékony és vastag formában, nyersen vagy füstölve, nemes tapasként sok sovány hússal, vagy zsírosabb változatban egytálételekhez és megsütni.
Számtalan regionális változata létezik, s ezeknek a minősége is más és más. Az alapvető hozzávalók többnyire disznóhús, szalonna, fűszerpaprika, fokhagyma és oregánó, néha fehérbor. A szárítás és érlelés közben megy végbe a fermentáció, ennek köszönhetik a kolbászok enyhén savanykás, jellegzetesen könnyű zamatukat.
Különleges hely illeti meg az északi tartományok, Galicia, valamint a Vizcayai- öböl menti vidékek – Asturias, Cantabira és Baszkföld – kolbászféleségeit, amelyeket a nedves éghajlat miatt szárítás helyett füstöléssel tartósítanak. Ez nem csak az tartósítást segíti, de finom jellegzetes ízt is ad az itteni kolbászoknak. Akárcsak nálunk, nem igaz?
Hozzávalók: 250 g chorizo kolbász (vagy valami jóféle - saját készítésű - paprikás füstölt kolbász), 2-3 evőkanál olívaolaj, 1 vöröshagyma, 1 nagy gerezd fokhagyma, 1 üveg csicseriborsó konzerv (400 g), 4 piros húsú paprika, 1 evőkanál sherryecet, só, bors, friss petrezselyemzöld.
Ügymenet: a paprikát egy lángelosztón megsütöttem, majd egy tálba tettem folpackkal letakartam, így néhány perc múlva könnyen le tudtam húzni a héját. A kész sültpaprikát vékonyan felcsíkoztam. A hagymát és a fokhagymát finomra aprítottam, majd egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, és rádobtam őket. Időnként megkevertem, és világos színűre pároltam. Közben lehúztam a kolbász héját, majd kis kockákra vágtam, aztán bedobtam a serpenyőbe. Nem sütöttem sokáig, csak néhány percig, amíg átforrósodott, majd hozzáadtam a leöblített, lecsöpögtetett csicseriborsót. Egy perc múlva levettem a tűzről, belekevertem a paprikát, sóztam, borsoztam, hozzáadtam az ecetet, a finomra aprított petrezselyemzöldet. Az egészet jól összekevertem, majd egy tálba halmoztam. A tetejére még szórtam a petrezselyemből.
Holnap Mammánál lesz a Serpenyő, kövessétek a projektet a facebookon is.