Az ígéret szép szó, most be is tartom :o))

Meg tészta. Lehet, hogy tészta függő vagyok? Tegnap este ismét elővettem az én kis wokomat, hogy végre elkészítsem a régen tervbe vett kedvencemet. Őszintén szólva sokkal inkább rajongok a mediterrán konyháért, de hát kell a változatosság. Így hát egyszer egy szép napon, egy pesti kirándulás alkalmával hazacipeltem egy wokot az Ikeából. Azután szegény "kis" (igazából jó nagy) serpli ott csücsült a konyhaszekrény mélyén. Én persze boldog voltam, hogy végre van ilyenem is (a tömérdek egyéb, de számomra nélkülözhetetlen konyhai kütyü mellett). Ami késik, jó helyen van, mondá a bölcs, és lám egyszer csak eljött az idő. Gondos tanulmányozás előzte meg a választást, mert ezek a receptek mindig tartalmaznak valami olyat, ami a sarki közértben nincs. Ekkor bukkantam rá erre a kajára A főzés alapkönyve című könyvben (Sabine Sälzer-Sebstian Dickhaut). Nem tudom mennyire autentikus, nyilván a tanult német kollegák olyasmit próbáltak összehozni, amit egy kezdő is könnyen összeüthet, különösebb hókusz-pókusz nélkül. Állíthatom sikerült nekik! 

Íme az Ázsiai sült tészta receptje 4 kíváncsi éhesnek: 25 dkg ázsiai tojásos metélt tészta (tapasztalatom szerint a magyar is tökéletes) 50 dkg csirkemellfilé, 1 csokor újhagyma, 1 kis darab gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 kis szárított chilipaprika, 5-6 ek olaj, 3 ek szójaszósz (én mondjuk többet is szoktam löttyinteni bele, ízlés dolga), 1-2 ek citromlé.

Ügymenet: a tésztát kifőzzük, csirkehúst kisujjnyi vastagságú csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk (a zöld résszel együtt), a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk és nagyon finomra aprítjuk (a gyömbért én többnyire reszelni szoktam); a chilipaprikát szétmorzsoljuk, vagy felaprítjuk (vigyázat, nem mindenki szereti a csípőset, bánjunk vele óvatosan, pl: a magot inkább szórjuk ki belőle. A wokban 3-4 ek olajat felforrósítunk és a csirkét folyamatosan keverve 1-2 percig sütjük. Aztán félre húzzuk a husit a wok szélére, a közepébe tesszük a maradék olajat és beletesszük a hagymát, gyömbért, fokhagymát és chili darabokat. Legvégül jöhet a tészta, a szójaszósz és a citromlé, összeforgatni és kész! 

Félre a villával, jöhetnek a pálcikák! Sajnos azonban van egy problémája a receptnek, méghozzá az, hogy állítólag 4 személyre szól. :o))) Persze lehet, hogy bennünk van a hiba (a feneketlen bendőnkben), de kettőnknek a kedvesemmel már az is komoly erőfeszítésbe szokott kerülni, hogy legalább 1 adag maradjon neki, másnap ebédre. Ugyanis olyan finom, és úgy eteti magát, hogy mire észbe kapunk, már el is tűnt az egész a wokból!

A műkaja találkozása a kínai edénykével. Hol is kezdjem? Azt hiszem már említettem, hogy nem vagyok híve a műkajának. Lehetőség szerint kerülöm a dobozos, zscskós, üveges, kockás, meg miegymás kajákat. Nem is vetemedtem volna olyasmire, hogy említést tegyek az egyetlen kivételről, ha a véletlenek nem játszanak közbe, és nem jön szembe két dolog is amiről eszembe jutott, hogy enni kéne.

 Először is nemrég olvastam Nemisbéka kollegina írását az ő kis kedvencéről, másodszor épp a minap jött szembe velem egy üzletben a rég áhított kis tálka, amiből prímán lehet tv előtt is pálcikával csemegézni a kínait. Szóval a csillagok fenti együttállása késztetett rá, hogy felfedjem a titkomat. Az egyetlen kivétel számomra unkle bencéék szecsuáni csípős mártása. Ez valahogy el van találva, bár a legutóbbi receptmódosításkor elfelejtették kikérni a véleményem, és ma már egy hangyányit csípősebb mint amikor beleszerettem. (Ezúton kérlek kedves unkle bence, hogy több csilit már ne!!!:O))) Íme a tökéletes műkaja a tökéletes tálkában:

Ugye szép? Így együtt! Elvégre fontos a tálalás, mert először a szem lakik jól!!!

Improvizáció Ázsia témára.

Előre kell bocsátanom, hogy szerintem ehető az az állat, amelynek 2 illetve 4 lába van. Slussz! Akinek ettől kevesebb vagy több lába van, az kérem tartozkodjék távol a tányéromtól!!!