Két hete próbáltam ki ezt a joghurthabot 2 citrommal, és úgyis nagyon finom volt, annyira, hogy fotózni sem maradt időm. Most 1 cirommal és 1 naranccsal készítettem, és kiegészítettem egy kis zabkeksszel és narancsos zselével. Egész kevés édesítést használtam, a zselébe pl. nem is tettem egyáltalán. Ebből a mennyiségből 6 db kicsi üveget, avagy mohóknak 3 fél literest lehet megtölteni. Szeretem ezeket a kis üvegeket, könnyen bevihetek egy adagot magammal az irodába is. Tiszta Szicília feeling.

Hozzávalók a joghurthabhoz: 1 nagy doboz görög joghurt, 70 g nyírfacukor, 1 bio citrom reszelt héja a kifacsart leve, 1 bio narancs reszelt héja a kifacsart leve, 200 g tejszín, 4 lap zselatin.

Továbbá: 150 g zabkeksz, 2 narancs kifacsart leve, 1 teáskanál narancsvirágvíz, 1 lap zselatin.

Ügymenet: a kekszet egy erős zacskóba tettem és sodrófával óvatosan összetörtem. Nem kell ízzé-porrá zúzni, maradjon darabos. Ezután szétosztottam az üvegek alján. A tejszínt áttettem a fagyasztóba, hogy amíg sor kerül rá, még jobban lehűljön, így sokkal könnyebb felverni.  A 4 zselatin lapot hideg vízbe áztattam.

Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot, a nyírfacukrot, a reszelt citrus héjakat és a gyümölcslevet. Egy kézi habverővel jól elkevertem az egészet. A beáztatott zselatint kinyomkodtam és víz nélkül a mikroba tettem. Alacsony fokozaton (a kiolvasztó fokozat is elég) megolvasztottam, majd hozzá kevertem pár kanállal a joghurtból, jól elkevertem, majd ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a zselatint a többi joghurthoz. Gyorsan és folyamatosan kell keverni, nehogy a zselatin darabokban kössön meg a hideg joghurtban. A már jól lehűlt tejszínt habbá vertem és beleforgattam a joghurtos masszába. A masszát szétosztottam az üvegekbe. A zselé rátöltése előtt nem árt fél órára betenni a hűtőbe. Addig is elkészíthetjük a zselét.

A zselés részhez kifacsartam és átszűrtem két narancs levét. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, majd a fenti módon előkészített zselatint, és addig kevertem, amíg a zselatin teljesen feloldódott benne. Ekkor nagyon óvatosan szétosztottam a joghurthabok tetején. Még másfél-két óra hűtésre van szükség. 

Már megint szomorú, hideg és esős hétvége jutott, ami elvette a kedvemet mindentől, bevallom még a sütéstől is. Így készült ez a nagyon egyszerű, könnyű desszert. Azért került befőttes üvegbe, mert egyrészt szerintem ez egy vidám poén (mondjuk fogyókúrázóknak célszerűbb kisebb üveget választani), másrészt tényleg vittem belőle magammal valahová :) Szép idő esetén egy jégakkuval piknik kosárba is nyerő meglepetés! Határozott célom volt, hogy egy panna cottára hasonlító, de mégis könnyedebb desszertet készítsek, mert szeretném én ugyan a panna cottát de ha eszembe jut a kalóriatartalma.... jobb bele sem gondolni! 

Amikor múlthéten a kocsonyának valót gyűjtöttem be a hentesnél, láttam, hogy kedvező áron van nagyobb méretű kacsamell. Némi habozás után vettem egy 80 dekás példányt, hogy finom kacsabefőtt legyen belőle. Végeztem egy kis kutatómunkát, és arra jutottam, hogy én nem szeretném órákig főzögetni, így azt a rendkívül költség hatékony módszert választottam, hogy alufóliával lefedett tepsiben bedugtam az ebédre szánt töltött hús mellé a sütőbe. Mire az ebéd elkészült, a kacsa is jól átsült, ezután már csak bő fél órát kellett kis lángon főzni. 

Hozzávalók: 1 nagyobb egész csontos kacsamell, 150 ml száraz fehérbor, 3-4 evőkanál kacsazsír, só, bors, szecsuáni bors, néhány zsályalevél (a fagysztóból, köszi ezúton is Évinek és Seafalconnak a tippet).

Ügymenet: leöblítettem és szárazra törölgettem a kacsamellet, majd egy csipesszel eltávolítottam a benne maradt tokokat. Szerencsére elég szépen volt megtisztítva, így az előkészítés csak pár percet vett igénybe. Sóval és a frissen őrölt borsokkal jól bedörzsöltem, majd egy kisebb tepsibe tettem a bőrös felével lefelé. Mellé öntöttem a bort, egy kanál zsírt, és lefedve betettem a forró, 220 C fokos sütőbe. Két órát töltött bent, majd amikor már kicsit kihűlt, ismét kezelésbe vettem.

Kicsontoztam, a bőrt leszedtem, és vastagabb szeletekre vágtam. A tepsiben lévő zsíros szaftot átöntöttem egy lábasba, bele tettem a húst, és kis lángon kezdtem főzni. Fakanállal időnként megkevergettem, kicsit szétnyomkodtam a húsdarabokat. Akkor van kész, amikor a hús teljesen szétesik szálaira. Nem szerves része a receptnek, de sajnáltam volna kidobni, így amíg a hús főtt, egy kis serpenyőben ropogósra sütöttem a kis kockákra vágott bőrt. A húshoz hozzákevertem még néhány kanál kacsazsírt, hogy kenhető krémes állagot kapjak, és belerejtettem a ropogós bőrdarabokat is. Kisméretű befőttes üvegekbe kanalaztam, és kihűtve betettem a hűtőbe. Elvben a tetején lévő zsírréteg tartósan konzerválja, de ez az adag nem fog sokáig dideregni!

A riellett-ről egyébként sok mindent meglehet tudni Mammától és a Bűvös szakácstól.

Tekintettel Lorien kolléga álhatatos szorgalmára, én csak képes tudósítást nyújtanék a múlt csütörtök eseményeiről.

Nemrégiben hirtelen felindulásból készítettem el ezt az ecetes gombát, ami azóta a hűtőben pihen. Lassan letelt az előírt 10 napos érlelési idő, de még nem találtam ki mi legyen vele. Egyes vélemények szerint jégbehűtött vodkával fogyasztandó, de én azt nem szeretem, úgyhogy várom a felhasználási javaslatokat!

Hozzávalók: 50 dkg gomba (jelen esetben erdei vegyes), 2 gerezd fokhagyma, 2 db szegfűszeg, 1 babérlevél, 3 szem fekete bors, 1 ek cukor, 1 tk só, 2,5 dl vörösborecet, olaj.

Ügymenet: a pác hozzávalóit az olaj kivételével és 1,5 dl víz hozzáadásával felforraltam, majd beledobáltam a megtisztított, szárától megfosztott gombakalapokat. A könyv szerint addig kell a gombát főzni, amíg lesüllyed a folyadékban. Ebből is látszik, hogy nem lábasban kellett volna feltennem, hanem fazékban :) mert akkor lett volna hely süllyedni. Na ezek után fokhagyma ki, gomba üvegbe, lé kihűt, gombára önt, majd a tetejére annyi olajat kanalaz, hogy teljesen ellepje. 10 napig hűtőben érni hagy.

Recept: Kulinára, Oroszország fejezet

Reggelente gyakran sétálok el egy újságos stand előtt, abban reménykedve, hogy hátha végre nálunk is lesz egyszer igényes gasztronómiai szaklap. Persze mindig csalódás ér, mert sosem találok semmit, pedig például bor témában már egész jó a felhozatal. Sajnos azonban valamiért a kiadók még nem fedezték fel ezt az űrt a piacon.  Legutóbbi mélységes csalódásomat az a bizonyos gasztronómiai csatorna által kiadott lap okozta, de erről beszélni sem érdemes annyira szánalmas próbálkozás. A mindenféle bulvárlapok „konyhai” különszámait szintén nem nevezhetjük színvonalasnak, úgyhogy elég elkeserítő a helyzet.

Van valami nosztalgikus a birsalmasajtban. Legalábbis számomra. Volt a nagyanyám kertjében (na jó igazából a szomszéd kertjében állt, de jócskán átlógott) egy hatalmas birsalmafa. Ősszel mindig készült birsalmasajt, amely aztán kedvenc püspökkenyerembe került. Nagyinak nem volt túl széles a repertoárja (lehet, hogy ezt már említettem?), de a püspökkenyér minden esetre toplistás volt annyi szent. Volt benne dió, étcsoki és birsalmasajt. Igaz akkoriban én a csoki darabkákat kedveltem leginkább benne, de birsalmasajt nélkül elképzelni sem tudnám ezt a süteményt. 

Azt, hogy a birsalmasajtot hogyan készítette nem tudom pontosan, de kutatásaim arra a megállapításra vezettek, hogy minden út Horváth Ilonához vezet. Vagyis 1 kg birspürére 80 dkg cukor esik. Van aki ezt sziruppá főzve adja hozzá, de minek tegyünk bele plusz vizet, amikor a végső cél úgy is az, hogy elfőzzük belőle a felesleges nedvességet?

Szóval először is ki kell mennünk a kert végébe (rosszabb esetben a piacra) , hogy szedjünk egy vödör birsalmát. Alaposan megmostam őket, hogy a kis szőröcskéket eltávolítsam, majd egy nagy éles késsel négyfelé vágtam őket, a magházat és az esetleges jogcím nélküli rosszhiszemű birsalma foglalókat eltávolítottam. 

Annyi vízben amennyi épp ellepi puhára kell főzni. Ez a forrástól számítva kb. 20 perc. Ezután leszűrtem és jól lecsepegtettem. Lemértem és minden 1 kg birshez 80 dkg cukrot mértem ki.

A recept szerint most szépen át kell törni a birset. Nos be kell vallanom, hogy fogalmam sincs ezt régen hogyan csinálták, de nekem komoly fejtörést okozott a dolog. Én ugyanis első nekifutásra becsületesen elővettem egy nagy fém szűrőt meg egy fakanalat, és elkezdtem átpasszírozni a cuccot, de nagyjából a második darabnál feladtam. Második ötletem a turmix volt, ami szintén csődöt mondott, mert a birspüré túl sűrűnek bizonyult. Hasonló okokból bukott el a gyümölcscentrifuga is. (mire mindezeket elmosogattam…)

Végül konyhai arzenálomból a rúdmixert vetettem  be, végre az tökéletesen bevált!

A továbbiakban már csak védőfelszerelésben tudtam ténykedni. A birs visszament a tűzhelyre, és magas hőmérsékleten 15 percig főztem folyamatos kevergetés mellett. Úgy mondják, hogy addig kell főzni, amíg kevergetés közben meg nem látjuk a lábas alját. Igen ám, de amíg fő, vulkáni kráterként forró cseppeket lövell, úgyhogy az égési sérülések elkerülése végett az edényfogó kesztyű használata kötelező!

Belekevertem a cukrot, és további 15-20 percig kevergettem intenzíven. Akkor van kész, ha hideg tányérra csöppentve nem folyik szét, illetve láthatóan elkezd bőrösödni.

Én folpackkal kibélelt formákba öntöttem. Egy nap után már ki lehet borítani őket, de még 1-2 hétig szikkasztani kell, mielőtt celofánba csomagolva a polcra kerülhetnek.

A birsalmasajt különösen finom csemege lesz, ha diót vagy mandulát keverünk a még forró masszába. Az enyémbe most dió került. Isteni finom. Hamarosan sülhet a püspökkenyér is! 

Igaz ugyan, hogy az előző postban már beírtam, de akkor hová tenném ezt a képet? Na, de komolyan! Ez olyan fincsi, hogy megérdemli, hogy külön is említést tegyek róla, mert más sült husihoz is kiváló, és hátha valaki pont ilyet keres!

Hozzávalók: kb. 40 dkg lilahagyma, 2 ek méz, 1dl száraz vörösbor, 2 ek olaj, 3 ek balzsamecet, 1 ek barnacukor, só és bors.

A hagymát megtisztíom, és vékony karikára vágom. Egy serpenyőben világos barnára karamellizálom a mézet, ráteszem a hagymát, és 2-3 percig kavargatom. Ráöntöm a bort, ecetet és olajat. 10 percig kevergetve főzöm (ha nagyon párolog a leve, akkor még öntök rá egy kis bort), végül ízesítem a cukorral, sóval, borssal, mégegyszer átkeverem és kész.

paradicsom kicsit másképp (szkeptikusoknak is)

létezik!

Vasárnap nagyszabású málna feldolgozásba kezdtünk. Először is leendő joghurtos málnaleveseimre gondolva bekerült néhány zacskó a frigóba. 

További, (ugyan csekély) mennyiség került egy befőttes üvegbe, hogy málnaecet készítési kísérletem alapanyagául szolgáljon. Több recept áttanulmányozása után 25 dkg málnát kicsit összetörve elhelyeztem egy üvegben. 3 dl vörösbor ecetet egy kis lábasban 5 percig melegítettem 1 kk rózsabors, 5 szem borókabogyó, 5 szem szegfűbors és 1 kk koriander mag társaságában, majd ráöntöttem a málnára. 2-3 napig szándékozom érlelni, majd leszűrni. Igen kíváncsi vagyok az eredményre, mert régóta szemezek a málnaecettel egy hipermarket polcán, de 2 dl-ért nem voltam hajlandó majdnem 900 forintot fizetni!!! (tájékoztatásul 5 dl vörösbor ecet nincs 300 forint ugyanott)

Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, hogy van kertünk. Így mindig biztos lehetek benne, hogy ami onnan az asztalra kerül az bio. (A mi kertünk keskeny és hosszú alapterületű, így azután minden növény szomszédja a másiknak. Ezért nem permetezhetjük pl. a szőlőt, mert akkor nem szüretelhetném napokig az epret...stb. Így ha nagyon muszáj, anyám előveszi A nagyapáink még tudták...című kis füzeteit, és kitalál valami bio módszert (pl: csalán lé). )

Ilyenkor május elején sajna még nincs szüretelhető gyümi (azért az egres már alakul), így elvileg még nem kezdődne a befőzési szezon. Igen ám, de ott van a rebarbara. Jó néhány éve ültettem, szép dísze is lett a kertnek, de eddig még nem mertem megkóstolni. A múlt héten több helyen is belebotlottam a neten a témába. Több fórumon is cseréltünk eszmét, és találtam ötleteket. A legjobb tipp Chili&Vaniliától jött, aki megemlítette a vaníliás rebarbara dzsemet. Emlékeztem, hogy valahol már találkoztam vele, és rövid kutatás után rá is bukkantam  Donna Hay Ízvarázs című könyvében egy receptre. Íme:

Vaníliás rebarbara dzsem:

1 kg megtisztított és feldarabolt rebarbara, 3 db meghámozott és felkockázott zöld alma, 125 ml víz, 1 felhasított vanília rúd, 3 evőkanál citromlé, 80 dkg cukor. A rebarbarát, az almát és a vaníliát  a vízzel kb. 5-6 perc alatt puhára főztem. Ekkor jött a citromlé és a cukor. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt főtt meg. (Menet közben jutott idő azért az ebéd elkészítésére is, úgyhogy nem vészes a dolog.) Ekkor alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, lezártam és most ott pihen a száraz dunsztban.

Kivéve azt az üveget ami a mai reggeli tárgyát képezte. :o))

Megjegyzés: általában zselésítőt használok a lekvárokhoz, mert gyorsabb és gazdaságosabb, de most nem mertem bevetni, mert rebarbarát még nem főztem. Így szigorúan a recept szerint jártam el, de már alig várom, hogy legyen eper, meg málna, és az idén a cseresznye dzsemet is ki szeretném próbálni. Ja és ősszel ültettem egy ribizli bokrot is hasonló célzattal. Úgyhogy, amikor eljön a málna ideje, majd felfedem az én kis lekvár főzési szabadalmamat! Addig türelem!