Amíg csak a csokis cukorszirupos babkák jöttek szembe, legyintettem, azoknak hősként álltam ellen! Szirup ide be nem teszi a lábasát! Aztán megláttam egy mákos, sziruptalan változatot, épp akkor, amikor bent volt egy adag tészta a gépben. Mire megkelt, már a mák is le volt darálva. Annak azonban a tésztája nem volt jó választás, bár ettől még elfogyott. Ezek után viszont elszabadultak a dolgok, mert megláttam egy pesztós babkát. Ennek már a fele se térfa, és már mentek is a hozzávalók a kenyérsütő gép dagasztás-kelesztés programjára. Nemrég vettem egy üveg tökmagkrémet, úgyhogy az első sós verzió tökmagos lett. Megjegyzendő, hogy legközelebb a Furmint szakácskönyvben lévő tökmagkrémet csináljam meg hozzá sk.

És ma újra nekiláttam, kicsit csiszoltam a tészta recepten, mert elsőre kicsit lágy lett. Gondolkodtam medvehagyma pesztós változaton, de mielőtt lelegeltem volna a kertet, eszembe jutott, hogy van a hűtőben maradék rukkola, úgyhogy ma rukkola pesztótval készült. A tészta azt hiszem elérte azt a szintet, hogy már publikálható. Jövő héten jöhet a medvehagymás verzió.

Hozzávalók a tésztához: 300 g fehér liszt, 200 g teljes kiőrlésű liszt, 100 g rozsliszt, 1 tk só, 200 ml tej, 1 ek barnacukor (ennyitől nem lesz édes, megeszi az élesztő), 2 ek sikér, 3 ek szőlőmagolaj,  175 g joghurt, 2 kis tojás, 2 tk szárított élesztő.

Ügymenet: minden hozzávalót betettem a kenyérsütő gép dagasztás-kelesztés programjára. Ez nálam 1 óra 50 perc. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, és kicsit átdolgoztam. Két cipót formáztam, és hagytam őket 10 percig pihenni. Ezután kinyújtottam az elsőt, rákentem a fele pesztót, majd szorosan felcsavartam. A tésztahengert hosszában éles késsel kettévágtam, és a két felet összefontam, ügyleve hogy a vágott rész legyen felül. A másik cipóval ugyanígy jártam el.

Sütőpapírral bélelt sütőlapon hagytam fél órát újra kelni a babkákat, majd 180 C fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem.

Rukkola pesztó: ez szemmértékre készült, a zacskóban kb. 65 g rukkola volt, ehhez adtam egy nagy gerezd fokhagymát, némi parmezánt és olívaolajat.

Tourd de France 2016. 8. szakasz Pau > Bagnères-de-Luchon 

Tegnap túlesett a mezőny az első hegyi szakaszon. Az Orica-BikeExchange kerékpárosa Adam Yates éppen támadásban volt, amikor egy néző hibájából összedőlt az egy kilométeres kapu. A fiatal brit kerékpáros már nem tudott fékezni, így nemes egyszerűséggel átesett a kapun. Felszakadt az álla, melyet több öltéssel varrtak össze. A versenybíróság hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy kompenzációt léptet életbe, így Yates időjóváírást kapott, amivel feljött az összetett második helyére és a fehér trikót is megszerezte. Az összetett verseny éllovasa a belga Greg Van Avermaet mindent megtett azért, hogy megőrizhesse a sárga trikót. A BMC kerekese belekeveredett a nap szökésébe, majd tartva a különbséget a főmezőnnyel szemben, még növelni is tudta előnyét. (velo.hu)

Ma 184 km-t kell tekerni Pau (Pau részletesebben) és  Bagnères-de-Luchon között, és meg kell mászni a hírhedt Col du Tourmalet-t. Tekintettel arra, hogy holnap is én tekerek a Pireneusokban, mára még a sík területről választottam receptet. Aquitaine régióból tekerünk ma át Midi-Pyrénées-be.

Aquitaine-ban az óceáni klíma, a napos nyár, a mérsékelt hőmérséklet és jól elosztott csapadék egész évben lehetővé teszi a minőségi sárgarépa termelését. Franciaország legjelentősebb répaföldjei találhatóak Aquitanie-ban (Gironde és Landes), az ország teljes répatermesztésének több, mint 35%-a innen származik.

A sárgarépát nyugodtan nevezhetjük alapvető zöldségnek, olcsó és egész évben elérhető, ajánlott is legalább heti 2-3 alkalommal fogyasztani. A növény fontos biológiai hatóanyaga a bétakarotin (más karotinokat is tartalmaz), amelynek egyébként a színét is köszönheti. Karotintartalma, amely jelentős antioxidáns fajtánként változó, 6-15 mg / 100 g között mozog. A szervezet a bétakarotint szükség szerint A-vitaminná alakítja át. Az A-vitamin nélkülözhetetlen továbbá a jó látás és a nyálkahártyák egészsége szempontjából. A gyökér tartalmaz még flavonoidokat és illóolajat is. Alacsony energiaértéke miatt 218 kJ (52 kcal) szívesen alkalmazzák különféle diétáknál, de fogyasztása ajánlott szív- és keringési betegségekben szenvedőnek is. Azért is érdemes tudatosan beiktatnunk táplálkozásunkba, mert karotinjai erősítik az immunrendszert, és egyes vizsgálatok szerint a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepük lehet. A sárgarépa hatóanyagainak köszönhetően részt vesz a szabad gyökök károsító hatásának megakadályozásában is. A népi orvoslás vizelethajtóként is alkalmazza.

Velouté de carottes des sables, croûtons aillés

Hozzávalók: 600 g zsenge sárgarépa, 2 kis salottahagyma, 1 kis darab zeller, 100 ml fehérbor, 600 ml szárnyas alaplé, 200 ml tejszín, olívaolaj, só, bors, csipet római kömény, csipet frissen reszelt szerecsendió.

A krutonhoz: szikkadt kenyér (nálam teljes kiőrlésű), fokhagyma, olívaolaj.

Ügymenet: a zöldségeket megtisztítottam, a hagymát finomra, a répát karikára, a zellert kis kockákra vágtam. Egy fazékban felforrósítottam az olajat, hozzáadtam a hagymát és pár percig kevergetve dinszteltem. Beledobtam a fazékba a répát és a zellert, elkevertem, majd lefedve kis lángon együtt pároltam néhány percig. Ekkor ráöntöttem a bort, és hagytam, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadtam az alaplevet, majd kb. 20-25 percig főztem, amíg a répa megpuhult. Az egészet elturmixoltam, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt is.

A krutonhoz kis kockákra vágtam a kenyeret. Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beletettem a zúzott fokhagymát, elkevertem, majd hozzáadtam a kenyeret és néhány percig sütögettem.

Holnap is én tekerek a Serpenyőben, tarts velünk a projekt facebook oldalán is. 

A fiúk tegnap repülőre szálltak, a felszerelést pedig kompra tették, hogy célba vegyék a Côte d’Azur-t. Ma rövid napunk van, Nizzában tekerünk, 25 km a tengerparton (nekem való táv), csapat időfutam! Vigyázat, mire végigolvassátok ezt a postot, már a célba is érnek! 
Itt aztán minden van, mi szem-szájnak ingere, Provence Franciaország legnagyobb gyümölcs-, zöldség és fűszerszállítója, itt terem a legjobb olajbogyó, itt készül a legjobb olívaolaj, pompás a méz, a kecskesajt, megannyi levegőn szárított sonka és kolbászféle, bárány- és birkahús várja az ínyenceket, hogy a borokat és édességeket már ne is említsük. 
A leggyakoribb zöldségek a paradicsom, a padlizsán, paprika, fokhagyma, hagyma, saláta, sárgarépa, édeskömény, burgonya, gomba, káposzta, cukkíni, articsóka és a spárga. A provence-i szakácsok nagy figyelmet fordítanak a zöldségfélék elkészítésére, a legismertebb provance-i zöldséges ételek a ratatouille (francia lecsó), a petits farcis de légumes provancaux (töltött provence-i zöldségek) és a bagna cauda (zöldségfondü ajókamártással). 
A gyümölcsöt erre felé hagyományosan desszertként fogyasztják, a legnépszerűbbek a cseresznye, szőlő, dinnye, bogyós gyümölcsök, füge, datolya, citrom, narancs, körte és az alma.
A friss és szárított gyógynövényeket széles körben használják a provence-i konyhában.  A világon mindenütt ismert a híres provence-i fűszerkeverék keverék, a Herbes de Provence, általában kakukkfüvet, majoránnát, borsikafüvet, rozmaringot, zsályát és bazsalikomot tartalmaz. Gyakran használják még fűszerezésre a sáfrányt, a szardellát (szardella paszta), az aioli-t (fokhagymás majonéz), a kapribogyót, a rouille-t (chilis, fokhagymás majonéz), a tapenade-ot (olívakrém), a borecetet és a citromlevet. 
Provence a Földközi-tenger partján fekszik, így a helyiek bőségesen fogyasztják a tenger gyümölcseit: hal és a kagyló, tonhal, tengeri sügér, szardella, vörös sügér, vörös márna, ördöghal, garnéla, rák, kagyló, kagyló és az osztriga. És itt jól is jönne egy hal recept, de halfelelősünknek közbe jött valami, úgyhogy én ugrottam be mára a fougasse lepénnyel.

A fougasse Provence és Languedoc specialitása, bár eredetileg Olaszországból származik, és közeli rokonságban áll az olasz foccaciával. A néha fouacés, azaz szívkenyér néven ismert kenyeret hagyományosan a kemence aljában sütötték meg, miután kikotorták a parazsat, de a kemence még túl forró volt a kenyérsütéshez. Többféle fougasse létezik, a legtöbbhöz kovász típusú élesztőt használnak, és mindegyik lapos, mélyen bevágott, és nagyon forró kemencében sül ki. Készül simán vagy sajttal (roquefort), szardellával, zöldfűszerekkel, diófélékkel vagy olajbogyóval ízesítve. Karácsonyeste Provence-ban a narancsvirágvízzel ízesített fougasse egyike az asztalt díszítő tizenhárom desszertnek, melyek Jézust és a tizenkét apostolt jelképezik.

Hozzávalók: 450 g liszt, 280 ml langyos víz, 1 evőkanál olívaolaj, 20 g friss élesztő, 1 kávéskanál só. Ebből a mennyiségből egy nagyobb, vagy két kisebb fougasse-t is formázhatunk, és tetszés szerint ízesíthetjük (lásd fent), én most diót tettem bele.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit géppel bedagasztottam, majd langyos helyen hagytam pihenni, amíg a duplájára kelt. Ekkor belegyúrtam a diót, kettéosztottam, és megformáztam. Ismét pihentettem 20 percig, a tetejét lekentem olívaolajjal, majd előmelegített, 220 C fokos sütőbe toltam 25 percre.

Langyos fougasse camargue-i sós vajjal, hmmm. Tényleg, beértek már?

A holnapi nap receptjét Mammánál keressétek, az új helyén: http://dallacucina.hu/ 

Szerintem minden gyümölcskenyér lelke, hogy a gyümölcsöknek puhának, szaftosnak kell lenniük a süteményben, különben elszívják a nedvességet a tésztából, és az egész pillanatok alatt kiszárad, és élvezhetetlenné válik. 

Ahhoz, hogy a kívánt állagot elérjük, két lehetőség közül választhatunk, az egyik, hogy a felaprított gyümölcsöket legalább egy éjszakán át áztatjuk gyümölcslében/alkoholban, vagy 5 percig főzzük őket, mint ennél a változatnál. Mindkét verziónak megvan a maga előnye. 

Az így elkészített gyümölcskenyerek rendkívül hasznos tulajdonsága, hogy sokáig megőrzik frissességüket, légmentesen becsomagolva akár hetekig is elállnak (már amennyiben nem áruljuk el senkinek rejtekhelyet), így jó előre elkészíthetőek. Ja és nem mellesleg, az esetlegesen a szekrény mélyén rejtegetett, elfeledett, kissé szikkadt aszalt gyümölcsöket is el lehet tüntetni bennük. 

Hozzávalók: 500 g szárított gyümölcs vegyesen (aszalt füge, sárgabarack, mazsola, áfonya, szilva, meggy, amit csak a fiók mélyén eddig rejtegettünk), 100 g héj nélküli mandula, 1 teáskanál fahéj, 1/2 teáskanál szódabikarbóna, 150 g barnacukor, 2 tojás, 250 g liszt, 1 és 1/2 teáskanál sütőpor, 2 evőkanál rum, a tetejére pár szem kandírozott cseresznye. 

Ügymenet: egy 30 cm-es doboz formát kibéleltem sütőpapírral, a sütőt pedig bekapcsoltam 180 C fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket és a mandulát feldaraboltam, majd mindkettőt egy lábasba tettem. Hozzáadtam a fahéjat, a szódabikarbónát, a cukrot és 250 ml vizet, majd óvatosan kevergetve 5 percig főztem az egészet.

A tojásokat a sóval sűrű habbá vertem. A lisztet elkevertem a sütőporral és a főzött gyümölcsre szitáltam, majd fakanállal belekevertem. A legvégén hozzákevertem a tojáshabot és a rumot is. A tésztát az előkészített formába öntöttem, a tetejére rendeztem a kandírozott cseresznyét, és az előmelegített sütő alsó rácsán sütöttem kb. 1 óráig. Tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e. A sütőből kivéve 10 percig pihentettem a formában, majd rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni. 

Elvileg egy hétig csak nézegetni szabadna a légmentes csomagolásában, de ehhez olyan fejlett önerő szükséges, amivel én nem rendelkezem. Sőt, állítólag 1 hónap múlva a legfinomabb, de ez már szerintem csak városi legenda lehet! 

Eredetileg: A sütés alapkönyve

A tányéron is látszik, hogy nem most készült, ciki is tudom, de annyira finom volt, és banánkenyér receptekből sohasem elég! Amikor először láttam Bill Granger sydney-i szakács műsorát a Spektrum tévén, bevallom nem nyűgözött le. Persze én Jamie Oliver lendületességét vártam volna, ehhez képest ez a pasi végtelenül nyugodt, csöndes, halk szavú embernek tűnik, nem is tudom, hogyan vezethet el egy konyhát (pedig több is van neki). Azután jött az új sorozata, melyben már nem otthon főzött, hanem keresztül-kasul bejárta Ausztráliát, és ahányszor csak belebotlottam az ismétlésekbe (immáron a Tv Paprikán is), egyre jobban megkedveltem. 

Amikor megtudtam, hogy nálunk is megjelenik az egyik könyve, rögtön fel is írtam a kívánságlistámra, azután a Mikulás volt oly kedves, meglepett vele. Első lapozásra is rögtön feltűnt, hogy mennyire használható, házias receptek vannak benne, a hátsó borítón azután meg is találtam a magyarázatot: „Otthon, nálunk a konyhában tanultam főzni, ezért egyszerűek és ösztönösek az ételeim.”. Igaz, hogy Ausztrália egy másik féltekén fekszik, mégis a legtöbb felhasznált alapanyag beszerzése itthon sem ördöngösség. Nekem ugyan kicsit sok a tengeri kütyüs recept, de mint tudjuk nekem az 1 is sok, viszont ahhoz képest, hogy szigetországi pasi, igazán nem esett túlzásba. A receptekhez csodás fotók is társulnak, éhesen nem is ajánlott belenézni. Sőt neki elhittem, hogy a sárgaborsó leves is ehető – naná, hogy rántás nélkül!
 

Hétvégén volt egy kis időm, gondoltam megsütöm megint, csak most kicsit más lesz a töltelék. Jelentem finom lett! Napon szárított, olajban eltett paradicsom, szárított peperoncino (méreg erős chili féle) és sajt került bele. Bejött!

Ma igen eredményes napom volt, rengeteg apró-cseprő dolgot sikerült elintéznem, amiket már régóta görgettem magam előtt, úgyhogy ez a bejegyzés a meggy a habon. Holnaptól úgy is két hét diéta következik, nem nagyon lesz mit posztolni.

Az a néhény tucat olvasóm (akiknek kitartását ezúton is hálásan köszönöm) aki még itt maradt, már tudhatja, hogy nagyon szeretek kelt tésztákkal bíbelődni. Szívesen fonom, tekerem, csűröm-csavarom őket, ez az igazán nekem való sportág. Nem csoda hát, hogy amikor Eszternél megláttam ezt a kerek fonási technikát, azonnal bizseregni kezdtek az újjaim.

Ez már megint egy Eszter féle klón kenyér, kisebb változtatásokkal. A legfontosabb, hogy rozsliszt is került bele és persze a finom, enyhén megpirított dió darabkák. Nagyon szeretem a diós kenyereket! Sajthoz a legfinomabbak, de azért a kacsazsírban lesütött/eltett kacsamájhoz is remekül passzolt.

Hihetetlen megnyugvás számomra, hogy léteznek banánkenyerek! Így tuti biztos, hogy egyetlen banán sem vész kárba a konyhámban. Manapság ugyanis szemérmetlenül felment az ára! Ha véletlenül akciós banán jön szembe, hajlamos vagyok többet venni a kelleténél, aztán ha megbarnulnak, már nem olyan kívánatosak.

Többfélét is kipróbáltam már, de azt hiszem ez a legnyerőbb, tekintve, hogy teljes kiőrlésű liszttel és mézzel készül, még lelkiismeret-furdalást sem kell éreznem.

Hozzávalók: 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 100 g dió, 3 banán, 2 evőkanál citromlé, 40 g vaj, 3 tojássárgája, 3 tojásfehérje, 200 g méz, 1 kávéskanál vanília kivonat, csipet só, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: a diót enyhén megpirítottam, majd hűlni hagytam. Sütőpapírral kibéleltem a 30 cm-es dobozformát, bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, a banánokat meghámoztam, villával összenyomtam és meglocsoltam a citromlével. Megolvasztottam a vajat, és belekevertem a banánpürét. Habosra kevertem a tojások sárgáját a mézzel és a vaníliával és hozzáadtam a banánpürét. A tojások fehérjéből kemény habot vertem. A lisztet elkevertem a sütőporral és a dióval, majd tojáshabbal felváltva óvatosan összedolgoztam a banános keverékkel. A masszát a formába simítottam, majd az előmelegített sütőben kb. 60-65 percig sütöttem.

Recept: Egészséges finomságok /Burda receptkönyv/

Időtlen idők óta terveztem már kovászos kenyér sütését, de valahogy eddig sosem álltak megfelelően a csillagok a projekt felett. Eddig!

 

Mert nemrég nálam is csengetett a postás, és Lorien szíves közreműködésével hozzám is megérkezett a franszia élesztő. Először ugyan a gépben teszteltem a csodaszert, de egyúttal nekiláttam a kovász elkészítésének is. Szorgalmasan olvastam a Szakácsok könyvének ide vonatkozó fejezetét, valamint telefonos segítséget is igénybe vettem a siker érdekében.

 Egy hét eltelte után nekiláttam megsütni első, tisztán kovásszal készülő kenyeremet. A receptet a már említett Szakácsok könyvében találtam. Az igazat megvallva tényleg nagyon kellemes állagú, nagyon finom kenyér készült ily módon, de a feladat olyan időigényesnek bizonyult, hogy mostanában nem sűrűn fog újból terítékre kerülni.

Egyszerűen muszáj volt kipróbálnom Eszter vulkanikus kenyerét! Először is, mert amióta a kenyérsütőgép és én szerelembe estünk, azóta kissé elhanyagoltam a sütőben sült kenyér témát. Másodszor pedig a sajt és a kukorica mind, mind kedvenceim, így éreztem, hogy ebből csak jó sülhet ki.

Nem sokat módosítottam az eredeti recepten, csupán annyit, hogy az én „csésze szettem” 250 ml-es, illetve, hogy a kukorica és a paprika egy részét beledagasztottam a tésztába, továbbá, hogy valamivel kevesebb csípős paprikát használtam. Szeretem ugyan az erőset, de nekem bőven elég, ha egyszer csíp! Ja és most látom csak, hogy Eszter kukoricalisztet használt, én valamiért azonnal a polentának valót emeltem le a polcról, ártani nem ártott az biztos!

Be kell ismernem, hogy amióta a Jézuska meglepett egy csodás kenyérsütő géppel, azóta meglehetősen ellustultam. Mostanában szinte csak géppel sütök kenyeret, ezért is nincs kenyeres recept már jó rég óta. Azzal, hogy kézzel dagasztottam volna, most sem dicsekedhetem, de ez a kenyér recept van annyira különleges, és a sütőtök szezon közepén aktuális, hogy így is megosszam.

Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a mostani VKF-re egy kettő az egyben munkával jelentkezem. Először is ugye a fűszer jegyében, másodszor pedig a múltkori kihagyott reggelit pótolandó sütöttem egy napkereket.

A recept alapja egy sok-sok éve megjelent, Egészséges finomságok című könyvecskéből származik. Akkoriban, amikor ezt a könyvet kaptam, még se híre, se hamva nem volt mifelénk olyasminek, mint teljes kiőrlésű liszt, tönköly, rozs, netán bio liszt és hasonlók, de mostanra egész használhatóvá váltak a receptek :o) Arra máig nem vetemedtem, hogy otthon magam őröljem a lisztet, ahogyan azt sok receptnél ajánlja a könyv, mert szerintem az azért már tényleg túlzás lenne.

Tehát visszatérve a napkerékhez, eredetileg csak teljes kiőrlésű lisztből készült, de kovász nélkül, és úgy kicsit tömör lett. Pont olyan, mint azok a kis barna bio zsemlék, amiket a boltban kapni. Úgy is finom volt, de most kicsit lazítottam rajta, úgy, hogy a teljes őrlésű búzaliszt egy részét BL80-as kenyérsütő lisztre cseréltem (sima fehér is megteszi).

És ha már fűszerekről kell szólni, ebbe a kenyérbe őrölt koriander és köménymag kellett. Én a már emlegetett kotányi kenyérfűszert vetettem be, amely a fenti két fűszeren túl édesköményt is tartalmaz.

Hozzávalók: 200g BL80-as kenyérliszt, 150g teljes kiőrlésű búzaliszt, 150g teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 csomag (11g) szárított élesztő, 1 szűk evőkanál méz, 2 teáskanál só, 1 evőkanál kenyérfűszer, kb. 3 dl langyos víz, 3 evőkanál olaj, 10 dkg napraforgó mag,

továbbá mák, napraforgó mag és szezámmag (a fotón zabtöret van, mert az volt itthon) vagy egyéb mag ízlés szerint a beszóráshoz. (pl: tökmag, lenmag).

Ügymenet: az élesztőt egy bögrébe szórtam, elkevertem a langyos vízzel és félre tettem, hogy kissé felfusson. Amíg az élesztő végezte a dolgát, addig száraz serpenyőben megpirítottam a napraforgó magot, egy tálban elkevertem a liszteket, fűszert, sót, belecsurgattam a mézet, olajat. Lassan hozzákevertem az élesztős folyadékot, és elkezdtem gyúrni.

Amikor már kissé összeállt, hozzá dolgoztam a napraforgó magot is. Szép sima, rugalmas tésztát kell kapni. A folyadék mértéke kissé változhat, mert a teljes kiőrlésű lisztek általában több folyadékot vesznek fel, tehát előfordulhat, hogy egy picivel több kell. A tésztát letakartam és langyos helyen a duplájára kelesztettem. Lisztezett gyúrótáblán kissé átdolgoztam, majd elővettem minden létező és nem létező szemmértékemet, és igyekeztem 30 egyforma részre osztani a tésztát (több-kevesebb sikerrel).

A darabokból kis gombócokat formáltam, majd egyesével előbb vízbe (hogy a magok könnyebben tapadjanak), majd a kiválasztott magokba nyomtam őket. A kis „zsemléket” a képen látható kör alakban elrendeztem egy sütőlapon. Letakarva még kb. fél órát pihentek, majd előmelegített 200 C fokos sütőben kb. 30 percet kaptak.

Reggelire is nagyon finom, tulajdonképp vendégváráshoz is jó, ráadásul még fűszeres is!!! ;o)

u.i.: sajnos annyi időm nem maradt, hogy a fűszerek történetét is megírjam, de ezt majd pótolom! 

Mit is mondhatnék? Jól fel lett adva a lecke! Egész hónapban törtem a fejem, mert én nem vagyok igazán jó „vendégváró falatok” témakörben. Nálunk ritkán fordul elő ilyesmi az étlapon, hogy falatok! Általában a tortát is vastag szeletekre vágom! A falatok meg olyan parányi kis izék, amit ham bekapsz, aztán megint ham bekapsz és így tovább, mert ha jól sikerült akkor abba sem lehet hagyni. 

Jó néhány versenyző jelölt volt a tarsolyomban, de ahogy telt-múlt az idő, úgy peregtek ki szépen sorban. Vagy nem kaptam megfelelő hozzávalót, vagy túl időigényesnek mutatkozott a recept. Márpedig húsvétkor mindenki szeretné többféle finomsággal meglepni vendégeit, így nem árt, ha nem kell fél napot a konyhában tölteni egy-egy recepttel. Kivételesen nem akartam édeset sem készíteni (az előző alkalommal is desszert került ki a sütőmből). Többféle sajtos dolgon is gondolkodtam (az apró, sajtkrémmel töltött képviselőfánkok ötletét még nem vetettem el végleg), aztán végül Sarapod2 kollegina dobott mentőövet felém az NLC fórumán.

A recept átesett „némi” metamorfózison, mert nem volt időm a kelt tésztával bíbelődni, de ígérem legközelebb majd hűen követem az utasításait, mert a töltelék nagyon finom!!! Húsvétkor pedig pont időszerű, hiszen ilyenkor minden tűzhelyen ott fődögél a füstölt hús, egy kis plusz csülök főzés már semmiség.

Szóval csaltam! Nem vagyok rá túl büszke, de szükség törvényt bont, és már nagyon sürgetett a határidő!!! Két dolog van amit csak távoli nyugdíjas koromban tervezek kipróbálni, az egyik a leveles tészta házi hajtogatása, a másik az élesztős-leveles tészta. Sajnos ezek olyan időigényesek, hogy esélyem sincs belefogni egyikbe sem. Leveles tésztát viszonylag jó áron és jó minőségben lehet kapni (az mondjuk elgondolkodtató, hogy ha 10dkg vaj majdnem 200Huf, akkor, mi van benne), néha szoktam is venni. Most azonban egy csomag élesztős-leveles tészta landolt a kosaramban (többet nem fog!!!). Minden esetre megadom az eredeti recept hozzávalóit is.

Hozzávalók a tésztához:  I. Egy csomag kész leveles vagy élesztős-leveles tészta.

II: 7 gramm szárított élesztő, 4 evőkanál + 3 dl meleg víz, 1 ek olívaolaj, 1 ek só, 1/2 tk frissen őrölt bors, 2 tk cukor, 50 dkg liszt.

Töltelékhez: 40 dkg finomra darált főtt, füstölt csülök, 12 dkg tejföl, 2 gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors, 1 tojássárgája + 1 evőkanál víz keveréke a csigák megkenéséhez.

Ügymenet I.: Begyújtom a sütőt, a hűtőből előveszem a félkész tésztát, kibontom a csomagolásból, a gyúrótáblára helyezem (kicsit igazgatok rajta), majd rákenem a lejjebb olvasható tölteléket. Feltekerem, újnyi szeletekre vágom, és papírral bélelt tepsire fektetem őket. Kb. 25 perc alatt sültek meg.

Ügymenet II: Nagy tálba elkeverem a szárított élesztőt 4 evőkanál melegvízzel, és amíg kicsit felhabosodik, addig egy kancsóban elkeverem a 3dl melegvizet az olívaolajjal, ehhez hozzászórom a sót, a frissen őrölt borsot és a cukrot.  Az olajos-vizes koktélt fakanállal hozzákeverem a felhabosodott élesztőhöz, és robotgéppel beledagasztom a lisztet. Ez nem több 6-7 percnél.  Ha túl lágy lenne, szórok bele még kevés lisztet. A gép után még kézzel eldolgozom, vékonyan kiolajozott nagy tálban letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. (kb. 45-50 perc) Kelés után ököllel finoman rácsapkodok, és lisztezett deszkán gyorsan átgyúrom. 

A csigák töltelékéhez összekeverem a bőrrel együtt megdarált csülökhusit, tejfölt (nekem többet igényelt, igaz direkt sovány kis csülköt vettem), a zúzott fokhagymát és a frissen őrölt borsot. (utólag azt mondom, hogy szerintem egy kis mustárral pikánsabbá lehetett volna tenni a tölteléket). Kóstolom, és ha kell esetleg még sót teszek bele. Bekacsolom a sütőt 190 C fokra és a tészta negyedét kinyújtom 30x20 cm nagyságú téglalappá és beleteszem egy ugyanekkora, olajjal vékonyan kikent tepsibe, mert erre jönnek a csigák. A maradék tésztát 40x20 cm-es téglalappá nyújtom, megkenem a töltelékkel, aztán mint a rétest feltekerem és ujjnyi vastag szeletekre vágom. A csigákat egymás mellé fektetem a tésztalapra, de nem túl szorosan, mert még kelnek, letakarva hagyom pihenni kb. 15-20 percet, hogy újból megkelljen. Vízzel elkevert tojássárgájával megkenem a tetejüket és mehetnek is 25 percre a forró sütőbe. 

Mostanában sajnos nem jut túl sok időm szegény kis blogomra, pedig hétvégén készülnek ám  a finomságok, fotózni is igyekszem, de vasárnap pl. a fehérboros-mustáros csirkemellre már nem is kattintottam, mert még két héttel ezelőtti finomságok sem kerültek fel. Hiába, agyon vagyok hajszolva! Munka, munka, munka….

Szóval kb. két hete készült ez a mesés kenyércsoda, ami nálunk abszolút favorit. Egyszerűen csak szendvics kenyér, vagy kettőazegyben kenyér becenévre hallgat, mert a benne található hagyma és szalonna keveréke olyan laktatóvá teszi, hogy tulajdonképp más már nem is kell hozzá. Így magában is tökéletes reggelire, vacsorára.

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 25 dkg sima liszt (ha van BL80-as még jobb), 1 csomag (7g) szárított élesztő, 1 tk barnacukor, 2 tk só, 2,5 dl langyos víz, 15 dkg kolozsvári szalonna, 2 közepes vöröshagyma.

Ügymenet: a liszteket tálba szitálom, bele keverem az élesztőt, cukrot, sót és a vizet, majd addig gyúrogatom míg szép sima ruganyos nem lesz. (ez nem több 6-7 percnél). Letakarom és langyos helyen pihentetem kb. 1 órát.

Amíg a tészta pihen, az alkotó tovább dolgozik. Vagyis előkészítem a kenyérbe valókat. Felkockázom a szalonnát, és egy kanál olajjal indítva szép pirosra sütöm egy serpenyőben, időnkét kevergetve. Amíg a szalonnakockák a serpenyőben időznek, addig megpucolom és apróra vágom a hagymákat. Ha a szalonnák már szép pirosak és ropogósak, egy szűrőlapáttal kiszedegetem őket papírtörlőre, hogy a felesleges zsírt leitassam róluk. A serpenyőben visszamaradt finom zsíron aranyszínűre párolom a hagymát, majd ezt is papírtörlőre szedem. (erre azért van szükség, mert ha túl sok zsiradék marad rajtuk, akkor nehéz lesz összedolgozni a tésztával, és sütés közben esetleg szét fog nyílni a kenyér)

Amikor megkelt a tészta deszkára borítom, kicsit megpakolom, hogy a levegő távozzon, majd a közepére halmozom a szalonnát, hagymát, és jól összegyúrom. Szép veknit vagy cipót formázok belőle, és az előkészített tepsire helyezem. Letakarom, és még kb. fél órát pihentetem.

Előmelegített sütőben 200 C fokon sütöttem, kb. 50-60 percig. Egy porcelán csészében vizet tettem a sütő aljára, mert a gőz állítólag jót tesz a kenyérnek.

Dr5ker kenyérsütős könyvének receptjét vettem kezelésbe.

Nemrég jártam egy pékségben, ahol mindenféle izgalmas kenyeret kínáltak hajmeresztő árakon. Az általam kinézett mákos kenyér 509.-Hufba került, úgyhogy ott helyben letettem róla. Megkérdeztük az eladót, hogy a kolbász is benne van-e, de nem értették a tréfát. 

Minden esetre az ötlet megmozgatta a fantáziámat, és miután feltérképeztem az otthoni készleteimet, a következőkre jutottam. Mivel a tönköly lisztem szavatossági ideje bizonyult a legrövidebbnek, evidens volt, hogy azt kell felhasználnom.

Egy nagy tálba beleszitáltam 25 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet és 25 dkg tönköly réteslisztet. Összekevertem őket egy csomag (7g) szárított élesztővel, 1 teáskanál barnacukorral, hogy az élesztőnek legyen mit enni :o), 2 csapott teáskanál sóval, 1 kupica mákkal, és 2,5 dl langyos vízzel addig gyúrtam, míg sima rugalmas kenyértésztát kaptam.

Ideális esetben ugye 1 órát kelesztjük a tésztát langyos helyen, ismét átdolgozzuk, formázzuk, majd újabb fél órás pihenő után mehet az előmelegített 200 fokos sütőbe kb. 50 percre.

Na de ez egy minden szempontból kísérleti kenyér akart lenni, úgyhogy egyúttal kipróbáltam a hűtőben kelesztést is. Egyes leírások szerint a tésztát sokkal lassabban (8-10 óra alatt) lehet megkeleszteni a hűtőben. Számomra ez azért lett volna érdekes, mert azt gondoltam, hogy ha este meggyúrom és éjjel kelesztem, akkor időt takaríthatok meg. Ez sajna nem jött be. Ugyanis miután a tésztát előveszem a hűtőből, hagyni kell, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Ez több időt vesz igénybe, mint normál esetben a langyos helyen történő 1 órás pihenő. Megpróbáltam a folyamatot gyorsítani, úgy hogy, a langyos cserépkályha tetejére helyeztem a megformázott veknimet, de így meg alul gyorsabban melegedett, minek következtében keresztben elkezdett szétterülni. Lévén, hogy nem lepényt akartam sütni, gyorsan formába helyeztem a tésztát.

Az íze fantasztikus, pont azt hozza amit vártam. Díszítés gyanánt a tetejét is megszórtam mákkal, így szerintem nagyon gusztusos kis kenyérke lett. Be is kellett vona szednem érte az 509 forintot!

Én a csekély értelmi képességű medvebocs, ma tanultam valami újat! Meg is mutatom rögvest:

Ugye milyen szép? Mármint, hogy így együtt vannak! Én nem vagyok egy számítógép virtuóz, meg zsonglőr sem, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra!!!

És a recept, hogy hogyan is készült ez a cukkínis-magos falusi kenyér (mert a gasztronómiai kiránduláshoz jól jöhet egy vekni kenyér is!):

Hozzávalók egy közepes méretű kenyérhez: 75 ml író, 100 ml víz, 175g reszelt cukkíni, 375g kenyérliszt, 75g teljes kiőrlésű kenyérliszt (én most tönkölyt használtam), 2 ek hántolt napraforgó mag, 2ek hántolt tökmag, 2 teáskanál köles (nekem csak szezámmag volt itthon), 1és1/2 tk só, 1és1/2 tk cukor, 1 cs (7g) szárított élesztő, 40g vaj.(+ liszt a dagasztáshoz)

Ügymenet: ez a recept elvileg kenyérsütő géphez való, úgyhogy akinek ilyen van, az tudja mit kell csinálnia a fenti dolgokkal. Akinek nincs (még), az két módszer közül választhat, ha van dagasztója beveti, ha nincs előveszi a két kezét (én most ezt tettem). Ez utóbbi esetben felhívnám a figyelmet arra, hogy valamivel több lisztre lesz szükség a kidolgozáshoz, hogy ne ragadjon a tészta.

Szóval, a liszteket összekevertem egy nagy tálban, a közepére mélyedést fúrtam, ide tettem az élesztőt meg a langyos vizet, letakartam és állni hagytam, amíg az élesztő be nem indult (kb. 10 perc). Amikor az élesztő láthatóan nyüzsgött már, akkor a többi hozzávalóval szépen összegyúrtam a tésztát, némi lisztet még felvett (2-3 marék, ez a liszt fajtájától is függ). Letakartam, és langyos helyen addig pihentettem amíg a kétszeresére nem nőtt (vagyis kb.1 órát), azután még egyszer átgyúrtam, és egy vajazott-lisztezett 30cm-es dobozformába helyeztem a kis veknimet. Hagytam még kb. 20 percet pihenni, hogy szépen kitöltse a formát, és betettem az előmelegített sütőbe. 200C-t ajánlanék, és úgy 40-45 percet (ez a párom hagyományos gázsütőjében sült, az otthoni villanyosban biztos tovább tartott volna).

Igen ízletes, nedvdús állagú kenyérke lett belőle, ami másnap is nagyon fini volt (a harmadnapról nem tudok referálni, azt nem érte meg).

Ma kivételesen az irodai maradék hasznosítása végett vettem kezembe a fakanalat (tulajdonképp fakanál nem is kellett hozzá :o). Szóval a múlt pénteken volt itt egy kis eszem-iszom, aztán meg itt maradt egy csomag szeletelt kenyér, ami ugye ebben a formában ehetetlen. Pár hete találkoztam a neten ezzel a recepttel   amit a kedves Ribizli magyarított nekem, úgyhogy itt volt az ideje referálnom az eredményről. Kicsit variáltam a mennyiségekkel (az elkészítés menetét copiztam Ribizlitől), íme a mi verziónk:

 kb. 4 adaghoz:
15 szelet előre szeletelt-csomagolt fehér kenyér
puha vaj
70g cukor
1 cs. Vaníliás cukor

4 (tanyasi) tojás
300ml zsíros tejszín
250ml tej
4 löttyintés Baileys
3 banán
4 eka szeletelt mandula megpirítva
cukor a szóráshoz

Sütőt 180°C-ra előmelegíteni (gáz 4).

„A kenyérszeleteket kilapítani, vékonyan, de alaposan megvajazni, félbevágni.
Egy edényben habosra keverni a cukrot, vaníliát a tojásokkal, hozzátenni a tejszínt, tejet és Baileys, jól elkeverni.
A meghámozott banánokat felszeletelni, a már meleg sütőben a mandulát megpirítani.
Egy sütőtálat kivajazni, a kenyérszeleteket a tojásos keverékbe mártani, aztán rakosgatni a banánnal és mandulával a tálba. A tetejére kenyér kerüljön. A maradék krémet ráönteni, kicsit kézzel megtunkolni, hogy jól beszívja a cucc, aztán alaposan megcukrozni, és 180C kb. 35 percig sütni, míg kívül ropogós, belül omlós lesz. Kihűteni, kész.
Lehet hozzá fagyit vagy tejszínt enni még. Mazsolával, aszalt barackkal, vagy más fajta kenyérrel, kaláccsal is jó, lehet kísérletezni. Nagyjábóli fordítás! Ribizli"

Nos mivel hála az égnek szinte mindenki szabin van (ha már én nem lehetek, legalább mások ne rontsák itt a levegőt), úgyhogy nagyjából megfeleztük az eredeti adagot (kivéve persze a likőr mennyiségét :o) és megsütöttük ebédre. A megadott sütési paraméterek mellett nekünk kicsit leégett az alja, de hát minden sütő más, és ezt az irodait eddig még csak egyszer használtuk, úgyhogy nincs tapasztalatom vele. (illetve most már van). Mindenkinek ízlett, de én azt mondom, hogy azért a mi máglyarakásunkkal nem ér fel.

Régóta szerettem volna kipróbálni egy kovászos kenyér receptet, de sajnos mifelénk a sarki közértben nemigen lehet beszerezni szárított kovászt.

Stangli, muffin, penne meg a többiek...

A Hétvége elég eseménydús volt konyhai szempontból. Péntek este bemelegítésként sütöttem egy (igazából 3) joghurtos zabpelyhes stanglit. A recept az új szerzeményemből való: Dr5ker: Péksütemények.....