Castellucciói lencse

Castellucciói lencse

Castellucciói lencse

„A lenticchie di Castelluccio Olaszország legkeresettebb lencseféléje. A nagyon régi kultúrnövény Keletről érkezett a Földközi-tenger térségébe. Más tartományokban inkább, Umbriában alig termesztik, az a kis mennyiség azonban egészen rendkívüli minőségű. A castellucciói fennsíkon, 1400 méteres magasságban terem a kicsi, zöld lencse, ami nagyon gazdag proteinekben, ásványi sókban, ezért igen egészséges.”
 

Na jó maradjunk a realitások talaján, és adjunk hálát a magasságosnak, ha valódi magyar lencsét kapunk a sarki közértben/piacon holmi génmanipulált kínai vacak helyett. Próbálok több lencse és babételt csempészni a tányérunkra, és ezen törekvésemben nagy segítség ez a frissen felfedezett recept. Végül az állaga emlékeztet majd a főzelékre, mégis sokkal finomabb és főleg könnyebb lesz, hiszen sűrítőanyag mentes.

Kep_089.jpg

Hozzávalók: 30 dkg lencse, 10 dkg húsos füstölt szalonna, 2 ek olívaolaj, 1 ek vaj, 1 fej vöröshagyma, 1 szál zeller, 15 dkg konzerv hámozott paradicsom, 1 l húsleves, őrölt bors, sütni való kolbász.

Ügymenet: a lencsét előző este kissé sós, langyos vízbe áztattam. A szalonnát vékony csíkokra vágtam. Egy lábasban felforrósítottam az olajat és a vajat, majd megpirítottam benne a szalonnát. Hozzáadtam az apróra vágott hagymát és felaprított zellerszárat és pár percig együtt pároltam. Belekevertem a lecsöpögtetett lencsét, a feldarabolt paradicsomot és felöntöttem forró húslevessel. Lefedve kis lángon közel egy órát pároltam. Néha megkevergettem, megrázogattam a lábast, nehogy leégjen. Azt hiszem kb. 5 perccel hamarabb is levehettem volna, nekem egy kicsit szétfőtt a lencse. Amíg a lencse párolódott, addig egy serpenyőben megsütöttem a kb. 2 cm-es karikákra vágott sütnivaló kolbászt.

Recept:  Olasz Kulinária



Gnocchi alla romana

Gnocchi alla romana

Gnocchi alla romana

Azt nem értem pontosan, hogy miért ez a neve, mert szerintem sokkal inkább polentára hasonlít, mint gnocchira, minden esetre a Szakácsok könyvében így hívják ezt a finomságot!

Szombatra grillezést terveztem, de a tűző napon grillezzen aki……akar, én a magam részéről este 6 előtt fel nem állítom a készséget az tuti! Ennek okán valami könnyű ebédet kerestem, ami után este még könnyedén beférnek a grillezett husik, így bukkantam rá erre a receptre.

Kep_633.jpg

Hozzávalók: 750 ml zsíros tej, 1 kis babérlevél, 1 zúzott fokhagymagerezd, 170 g finom búzadara, 3 tojássárgája, 75 g reszelt parmezán, frissen reszelt szerecsendió, 5 dkg vaj és még egy kevés a kikenéshez.

Ügymenet: a tejet a babérlevéllel, csipet sóval és a zúzott fokhagymával feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, hozzá adtam a búzadarát és folyton kevergetve jó sűrűre főztem. Amikor már elvált az edény falától, lehúztam a tűzről és egyesével belekevertem a tojássárgájákat, a szerecsendiót (óvatosan, igen erős fűszer) és a parmezánt. Kicsit megsóztam és megborsoztam (ehhez szerintem csak a fehérbors jöhet szóba!).

Én valamiféle félreértés okán ezen a ponton a vajat is beledolgoztam, de most látom csak, hogy nem kellett volna. Ártani mindenesetre nem ártott J. Szóval egy arra alkalmas tepsit jól kivajaztam és 1 cm vastagon elterítettem rajta a masszát. Ügyes szerszámok ide vagy oda, ez nekem legkönnyebben olajozott kézzel sikerült (bármennyire nem szeretek kézzel turkálni az ételben, én nem vagyok egy született Nigella).

Na most eredetileg a vaj felét ezen a ponton olvasztva kellene a tetejére önteni, ez értelemszerűen kimaradt, mert a vaj már benne volt ;). Kihűtöttem, és lefedtem fóliával, majd a hűtőbe  tettem pihenni (ezen a ponton már késő is megjegyeznem, hogy akkora tepsit kell választani, ami aztán majd befér a hűtőbe, az enyém sacperkábé 25x35 cm).

2-3 óra dermesztés kell neki, ezután pogácsa szaggatóval kis köröket szúrtam belőle (itt megjegyzendő, hogy legközelebb simán kockára vagy rombuszra vágom majd, ez a karikázás felesleges macera). További vajakat olvasztottam a legnagyobb serpenyőmben, és a kis korongok mindkét oldalát megpirítottam pár perc alatt. Forgatni leginkább a tortalapáttal tudtam, a szélesebb eszközzel nem ment, lecsúsztak, szóval csak egyesével sikerült.

Amíg a korongok sütkéreztek, addig egy 400g-os paradicsomkonzervből a szokásos módon (vöröshagyma, fokhagyma, zöldfűszerek) sűrű paradicsomszószt főztem. Nagyon ízlett mindenkinek. Így főételként szerintem csak 3 adag, de köretként többnek is elég, mivel mártásos husikhoz (pl. Pollo alla romana) köretként is kínálhatjuk!

Torta Caprese

Torta Caprese

Torta Caprese

Januári, Nápolyban és körnéykén tett kirándulásunk alkalmával, Capri szigetén kóstoltam meg ezt a mesés finomságot. Már akkor elhatároztam, hogy ilyet én itthon is sütni fogok. Megismerkedve a recepttel meg kellett állapítanom, hogy ez a süti látszólag szerény külseje ellenére nem hétköznapi csemege, sokkal inkább ünnepi különlegesség. Mivel mi egyébként is jobban kedveljük az ilyen finomságokat a vajkrémes dolgoknál, tudtam, hogy siker lesz, csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen alkalomból. Nos egy szülinap kiváló alibit nyújtott arra, hogy végre megsüssem ezt a tömény mandula és csoki csodát.

Internetes keresgélésem során több receptet is találtam, végül Mammáé győzött. Nem is változtattam rajta semmit, mindent pontosan az ő útmutatásai alapján csináltam. Íme az én művem:

trota_caprese.jpg

A közelgő húsvét is kiváló alkalom lehet egy ilyen torta megsütésére!

2007/4/04 : chilii 2 komment
Tészta Norma módra

Tészta Norma módra

Tészta Norma módra

 Ízelítő Jamie Oliver legújabb könyvéből

A Nők Lapja Konyhája őszi számához voltak olyan kedvesek (oké, tudom, hogy nem kedvesség hanem reklámfogás, de nekem jól esett) csatolni egy kis kóstolót Jamie új könyvéből, az Olasz kajákból. Ezt a könnyű kis spagettit választottam tesztelés céljából (mivel a múlt héti Nemisbéka féle kesudiós sertéshúsból pukkadásig zabáltuk magunkat, most szigorúan húsmentes, lájtos vacsira volt megrendelés). Jamie négy gyomorra írta a recit, ezért én megfeleztem, de a kétszemélyes adagból még így is maradt nekem mára egy kicsi ebédre.

 

Kep_300.jpg

 

Hozzávalók (két éhesnek): 1 nagy padlizsán, olívaolaj, 1 tk szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (bocs Jamie, a friss tegnap reggelre lefagyott a kertben), 1 kk borecet, 1 doboz darabolt paradicsomkonzerv, só, bors, egy kis chili, fél csomag spagetti, és a tetejére sajt (sózott ricottát ajánl, nálunk grana padano volt elérhető) .

Ügymenet: a padlizsánt hosszában vágd négyfelé, majd keresztben ujjnyi darabokra. Egy jó nagy teflonserpliben forrósíts olívaolajt, és pirítsd meg benne a padlizsánokat (lehet, hogy csak két részletben jön össze). (Szerintem arra azért nem árt ügyelni, hogy a padlizsán olyan mint a szivacs, rengeteg olajat képes magába szívni, úgyhogy csak óvatosan!)

Szórd rájuk az oregánót, bazsalikomot,  jöhet a fokhagyma, az ecet, paradicsom, só, bors, chili és 10 perc rotyogtatás.

Közben tedd fel a vizet a tésztának, és a zacskón lévő utasítás szerint főzd a spagettit al dente-re. Megfelelő időzítés esetén a szósz és a tészta nagyjából egyszerre lesz kész. Szűrd le a tésztát, de a főzővizéből tegyél el egy keveset (sosem értem mennyi az a kevés ilyenkor, én kicsit kevesebb mint 1 dl-t hagytam meg). Keverd a tésztát a mártáshoz, és lazítsd kicsit a tészta főzővizével, keverd jól át a tűz fölött és kész.

Reszelt sajttal (NEM TRAPISTÁVAL!!!) és vörösborral kínáld!

 

Remélem Jamie új könyve valódi ízelítő lesz az igazi Mamma féle házias otthoni konyhából, és nem pizza receptekkel lesz tele.

süti beállítások módosítása