A Valtellina tájegység Olaszország északi részén, a svájci határ mentén található, mely az Adda folyó völgyét és mellékvölgyeit foglalja magába. Mi Tiranóban, tavaly nyáron egy igen izgalmas középkori Palazzoban szálltunk meg.  Amíg a párom Bormióból megtekerte a Giro d’Italia ikonikus szakaszát, a Stelvio hágót, addig én egy könnyű túrát tettem a szemközti 3000-es csúcson. Este egy Tiranoi étteremben vacsoráztunk (asztalfoglalás erősen ajánlott), és ott kóstoltuk meg a vidék egyik specialitását, a Pizzoccherit. Hazafelé még bevásároltam hajdinalisztből és a szintén helyi hajdinás polenta keverékből. Itthon aztán megkerestem a neten a receptet. Legjobban ez tetszett, főleg, mert videó is van hozzá, és mert több más recepttel ellentétben nem 200 g vajat használ a séf...

Hozzávalók a tésztához: 400 g hajdinaliszt, 100 g búzaliszt, 285 ml víz. (vagy olasz delikáteszben készen is kapható hajdinatészta)

Feltét: 240 g burgonya meghámozva, kis kockákra vágva, 200 g kelkáposzta felcsíkozva, 180 g félzsíros hegyi sajt nagyon vékonyan felszeletelve, szinte forgácsolva (legjobb lenne Valtellina  Casera DOP), 50 g reszelt parmezán vagy grana padano sajt, 80 g vaj, 2 gerezd fokhagyma.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, kinyújtjuk, és csíkokra metéljük. Nagy fazékban vizet forralunk, enyhén sózzuk, majd a hozzávalókat a következő sorrendben tesszük bele: először a burgonyát, majd 2 perc elteltével a kelkáposztát. Ezt követően 4 perc elteltével jöhet a tészta két részletben, amikor az első felét betettük a fazékba, óvatosan átkeverjük, majd jöhet bele a maradék tészta, körülbelül ennek is elég 4 perc. Fontos, hogy minden összetevő egy edényben fő!

Amíg a hozzávalók főnek, egy kis edényben feltesszük a vajat melegedni a fokhagymával, és addig melegítjük, míg enyhén barna színű lesz és finom mogyoró illatot nem érzünk.

Összeállítás: fontos, hogy az edényt, amiben összeállítjuk az ételt, melegítsük elő. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy ráhelyezzük annak a fazéknak a tetejére, amiben a tészta fő, így a gőz felmelegíti az edényt.

Amikor minden készen áll, egy szűrőkanál segítségével kimerünk egy adag tésztát az előmelegített edénybe, majd rászórunk egy réteget a hegyi sajtból, majd újabb tészta, újabb sajt, amíg mindent ki nem mertünk a fazékból. A tetejére szórjuk a reszelt parmezánt, majd rácsorgatjuk a forró vajat. Azonnal tálaljuk.

Amíg csak a csokis cukorszirupos babkák jöttek szembe, legyintettem, azoknak hősként álltam ellen! Szirup ide be nem teszi a lábasát! Aztán megláttam egy mákos, sziruptalan változatot, épp akkor, amikor bent volt egy adag tészta a gépben. Mire megkelt, már a mák is le volt darálva. Annak azonban a tésztája nem volt jó választás, bár ettől még elfogyott. Ezek után viszont elszabadultak a dolgok, mert megláttam egy pesztós babkát. Ennek már a fele se térfa, és már mentek is a hozzávalók a kenyérsütő gép dagasztás-kelesztés programjára. Nemrég vettem egy üveg tökmagkrémet, úgyhogy az első sós verzió tökmagos lett. Megjegyzendő, hogy legközelebb a Furmint szakácskönyvben lévő tökmagkrémet csináljam meg hozzá sk.

És ma újra nekiláttam, kicsit csiszoltam a tészta recepten, mert elsőre kicsit lágy lett. Gondolkodtam medvehagyma pesztós változaton, de mielőtt lelegeltem volna a kertet, eszembe jutott, hogy van a hűtőben maradék rukkola, úgyhogy ma rukkola pesztótval készült. A tészta azt hiszem elérte azt a szintet, hogy már publikálható. Jövő héten jöhet a medvehagymás verzió.

Hozzávalók a tésztához: 300 g fehér liszt, 200 g teljes kiőrlésű liszt, 100 g rozsliszt, 1 tk só, 200 ml tej, 1 ek barnacukor (ennyitől nem lesz édes, megeszi az élesztő), 2 ek sikér, 3 ek szőlőmagolaj,  175 g joghurt, 2 kis tojás, 2 tk szárított élesztő.

Ügymenet: minden hozzávalót betettem a kenyérsütő gép dagasztás-kelesztés programjára. Ez nálam 1 óra 50 perc. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, és kicsit átdolgoztam. Két cipót formáztam, és hagytam őket 10 percig pihenni. Ezután kinyújtottam az elsőt, rákentem a fele pesztót, majd szorosan felcsavartam. A tésztahengert hosszában éles késsel kettévágtam, és a két felet összefontam, ügyleve hogy a vágott rész legyen felül. A másik cipóval ugyanígy jártam el.

Sütőpapírral bélelt sütőlapon hagytam fél órát újra kelni a babkákat, majd 180 C fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem.

Rukkola pesztó: ez szemmértékre készült, a zacskóban kb. 65 g rukkola volt, ehhez adtam egy nagy gerezd fokhagymát, némi parmezánt és olívaolajat.

Ezzel a recepttel sokat kísérleteztem még a télen. Szerettem volna valami alternatívát a megszokott banánkenyér mellett, hogy ne mindig azt süssem uzsonnára, utazáshoz. Így került képbe a cukkíni, ami egy elég semleges ízű zöldség, simán használható süteményekhez is. Az első kísérlet eléggé morzsálódott, márpedig úgy nem alkalmas kiránduláshoz. Ezért került bele az útifűmaghéj, ami egy csapásra megoldotta ezt a gondomat. Mivel önmagában a cukkíni kicsit semmilyen, mindenképp adnom kellett hozzá valami pluszt. Ősszel még kaptam pár szem fügét, de az is csak édeskés, szóval igazából nem vált be. Aztán valahol megláttam egy csomag aszalt meggyet, ami kissé savanykás, ez már nagyon jól ellenpontozta az édeskés ízt. És ha már meggy, akkor miért ne tegyek bele egy kis étcsokoládét is? Na ugye! A sütim egyébként gluténmentes, bár nekem ez nem szempont, sokkal inkább az alacsony szénhidrát tartalom. Ezért került bele DW Zéró 6, de akinek nincs ilyen gondja, használhat helyette is zablisztet vagy mandulát. Újabban felmerült itthon az igény a koleszterincsökkentésre is, így a vaj helyett is lehet olívaolajat használni.

Hozzávalók: 65 g olvasztott vaj, 15 g DW 1:4 édesítő, 3 ek olívaolaj, 1 tk vanília kivonat, 1 tk reszelt citromhéj, 2 egész tojás, 60 g darált mandula, 60 g zabpehely liszt, 60 g DW Zéró 6, 2 tk sütőpor, 50 g joghurt, 150 g reszelt cukkíni, 2 tk útifűmaghéj, 1 csipet só, egy marék aszalt meggy, 50 g étcsokoládé lencse.

Ügymenet: az egész tojásokat habverővel felvertem, majd hozzáadtam a többi folyékony hozzávalót és az édesítőt. A száraz hozzávalókat összekevertem egy másik tálban, majd kisebb adagokban hozzákevertem a folyékony összetevőkhöz. Belekevertem a reszelt cukkínit is, legvégül beleforgattam egy marék aszalt meggyet és egy marék 70 %-os étcsokoládé cseppet.

A sütőt 180 C fokra előmelegítettem, és egy 20 cm hosszú doboz formában sütöttem kb. 50-60 percig. Tűpróbával ellenőriztem.

 És akkor lássuk, hogyan készült a hogyan készül, avagy így születnek a receptek: 

Most már olyan Olaszország hiányom van, hogy nem is volt kérdés milyen tortát süssek egy szülinapra. Tavaly késő ősszel, vagy inkább már a tél elején sikerült összehozni egy kis lombardiai kirándulást. Milánóban kóstoltunk egy nagyon finom citromos süteményt, amit le is fényképeztem a biztonság kedvéért, nehogy elfelejtsem véletlenül, hogy itthon is meg kell süssem. Delizia al limone! Két piskótaréteg között citromos krém, kívül tojáshab bevonat.

Az első próbálkozásnál úgy döntöttem, hogy piskóta helyett a tavaly kipróbált Torta Caprese al limone süteményt sütöm meg ismét, és ezt töltöm meg citromkrémmel. Ez a Capriról származó recept nagyon finom, puha, lisztmentes és cukormentessé is tehető. Szóval ideális választás. Ami a citromkrémet illet, nem volt kérdés, hogy Ötvös Zsuzsanna receptjét fogom használni (lemon curd 3 tojásnyi mennyiségben), amit volt szerencsém egyszer személyesen is ellesni tőle. Épp csak a cukrot cseréltem ki benne 1:4 édesítőre, és egy kicsit még azt is szűkebben mértem, így az én krémem kicsit savanykásabb lett, ami nagyszerűen ellensúlyozta a tészta édességét. Egyszerűen mesések együtt.

Ami a tojáshabot illet, az első verziónál tényleg csináltam egy olasz meringue-et ami nyírfacukorral is teljesen jól működött, csak hát a tojáshabba olyan sok cukor kell (a tojásfehérje súlyának kétszerese), hogy nekünk az már túl édes lett. Így ennél a második verziónál ezt elhagytam.

A kihűlt süteményt 3 lapba vágtam. A hűtőben megdermedt krémet habverővel fellazítottam, majd az 1/3 részét az első lapra kentem. A második lapra ment a krém további 1/3 része. A maradék krém nagy részét a torta tetejére kentem, a maradékot az oldalára, a most divatos „pucér torta” stílusban.

A díszítéshez apróbb epreket választottam, mivel ez csak egy 18 cm-es méret, de előtte bepácoltam őket egy kis Limoncello likőrbe. Tálaláskor további pácolt epret kínáltam hozzá.

Így nézett ki Milánóban: 

És ez egy telefonos gyors kép az én első verziómról: 

Amikor először jártam Capri szigetén, volt szerencsém megkóstolni a Torta Caprese nevű süteményt. Annyira ízlett, hogy itthon ki kellett nyomoznom a receptjét. Amikor tavaly ősszel visszatérhettem erre a csodás szigetre, megkóstoltam ennek a süteménynek a fehér változatát, és igen, ezt is ki kellett nyomoznom. Azt tudtam, hogy ez a sütemény lisztmentes, tehát csak a cukrot kell lecserélnem, és fehér csokoládéból kell diabetikusat találnom. Nem is sejtettem, hogy ez ennyire nem lesz egyszerű, mert nem elég, hogy aranyáron létezik, a legtöbbet ízesítik valamivel, nekem pedig sima, ízesítetlen, cukormentes fehér csokoládéra volt szükségem, és olyat egy darabig hiába kerestem. Ami késik, jó helyen van, és most végre összejött minden. Épp jókor, szülinapra.

Hozzávalók (egy 18 cm átmérőjű formához): 125 g darált mandula, 2 nagy tojás (vagy 3 kicsi), 25 g 1:4 édesítő, 60 ml extra szűz olívaolaj, 100 g fehér csokoládé (steviásat kaptam), 25 g keményítő, ½ csomag sütőpor, 1 bio citrom reszelt héja, 50 ml limocello likőr. 

Ügymenet: nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem a csokoládét. Egy tálban összekevertem a mandulát a keményítővel és a sütőporral és a reszelt citromhéjjal és a csokoládéval. Egy másik tálban fehéredésig vertem a tojásokat az édesítővel, majd lassan csurgatva hozzáadtam az olíva olajat, ezt követően apránként a száraz keveréket, a legvégén pedig a likőrt. A szokásosnál hígabb masszát egy sütőpapírral kibélelt 18 cm átmérőjű kapcsos formába töltöttem, majd betoltam a 200 C fokra előmelegített sütőbe. Öt perc elteltével a hőmérsékletet levettem 170 C fokra, és tovább sütöttem kb. 35 percig. A végén tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült-e. 

Mivel ez egy szerény kinézetű sütemény, az ünnepi alkalomra tekintettel egy kis limoncello likőrrel meglocsolt eperrel és citromfagyival (házi, cukormentes) tálaltam.

A receptet itt találtam: https://amalfinotizie.it/

Amit itthon találtam curry. Mostanában rá vagyok kattanva ezekre a húsmentes curry ételekre. Először eztettem kolleginánál találkoztam a lencsés megoldással, és a kétféle lencséből készült változat különösen bejött nekem. A hűtőszekrényem mai tartalma alapján viszont sütőtök helyett most apró kelbimbók kerültek bele, egy fél fej lilahagyma, meg egy kis póré is. Persze egy fej vöröshagyma is megteszi, de én a maradékokat akartam elhasználni. Többféle curry port is tartok itthon, és még ezeket is keverni szoktam, szóval nálam két egyforma étel biztosan nem készül.

Hozzávalók: 100 g zöld lencse, 150 g vörös lencse, fél fej lilahagyma, kb. 10 cm póréhagyma, kis darab gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 2 kisebb sárgarépa, egy marék kelbimbó (vagy amit épp el kell tüntetni) curry por ízlés szerinti variációban és mennyiségben, csipet chili pehely, olaj, vaj, só. A tálaláshoz petrezselyem zöldje és joghurt.

Ügymenet: egy edényben felteszem a zöld lencsét főni. Egy másik edényben felmelegítek egy kanál vajat és egy kanál olajat, majd rádobom az apróra vágott hagymát, fokhagymát, gyömbért, és fedő alatt pár percig pároltam. Közben megtisztítottam és apró kockákra vágtam a répát, és ezt is a hagymás keverékhez adtam. Hozzá adtam 3 teáskanál curryt, picit nagy lángon kevergettem, majd hozzáadtam a vörös lencsét. Felöntöttem 7 dl vízzel, és kb. 15 perc főzés után hozzáadtam a kelbimbókat is. Mire a vörös lencse elkészül, kb. a zöld is megpuhult (ezt semmiképp se főzzük szét), úgyhogy leszűrve a vöröshöz kevertem. Még egy utolsó kóstolás, igazítás, és kész. Tálaláskor megszórtam zölddel, és ha eszembe jutott volna, tettem volna rá egy kanál joghurtot.

Az úgy volt, hogy találtam a hűtőben egy csomag feta sajtot, és volt ott még két fej brokkoli. Ezekből kézenfekvő lett volna elkészíteni Vrábel Kriszta fetás brokkolis rétesét, de nem volt hozzá réteslapom. Mivel semmilyen körülmények között sem akartam boltba menni, nézelődtem egy kicsit a szekrényben, és találtam teljes kiőrlésű tönköly pászkát, amiről eszembe jutott Fűszeres Eszter brokkoli ropogósa. Hát így született meg az én fetás brokkolis „fasírtom”, vagy lepényem, vagy minek szokás hívni az ilyen alakú húsmentes dolgokat.

Hozzávalók: 2 fej brokkoli (1 kg), 1 doboz teljes kiőrlésű tönköly pászka (120 g), 250 g krémes fetasajt, 3 tojás, só, bors.

Ügymenet: Ezúttal a brokkolik szárának levágtam az alsó részét, ezt most nem használtam fel. A brokkoli fejeket gőz felett megpároltam, majd hagytam teljesen kihűlni. Egy nagy tálban kézzel szétmorzsoltam a brokkolit. Azokat a nagyobb szárrészeket, amiket nem tudtam szétnyomkodni, késsel apróra vágtam. A pászkát késes aprítóban összedaráltam, de nem teljesen lisztté, kissé darabosra hagytam. Hozzáadtam a brokkolihoz, majd összekevertem a tojásokkal, és belemorzsoltam a fetát is. Sóztam, borsoztam, jól elkevertem, majd fasírt méretű pogácsákat formáztam belőle. Ebből a mennyiségből nekem 20 db lett. Egy nagy serpenyőben kevés olajon, kis lángon megsütöttem őket.

Önállóan valamilyen fűszeres mártogatóval, de köretként is tálalható. 

Az eredeti citrusos változat után az idén elkezdtem játszani a bogyós gyümölcsökkel. Január, február, itt a nyár, a fagyasztó meg tele van finomságokkal, úgyhogy van lehetőségem kísérletezni. Az első egy málna-lime kombináció volt, a második fekete ribizli szintén lime-mal. Először a fekete ribizlihez narancsot képzeltem el, de kiderült, hogy épp kifogyott itthon, így maradt a lime ehhez is egyelőre, de ami késik, jó helyen van.

Amiért úgy gondoltam, hogy megírom ezt a változatot is, az a bogyós kísérletezésen túl a zselatin. A lapzselatin ellátás ugyanis egy ideje megfeneklett a városban, és kénytelen voltam áttérni az azonnal oldódó típusra. Néhány ismerősöm szerint a zselatin használata mumus, így gondoltam megírom az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

Én az Aldi saját termékét használom (ez itt nem a reklám helye, csak a teljesség kedvéért említem). Eleinte nem sikerült olyan állagot elérnem vele, mint a lapzselatinnal, de néhány trükköt bevetve most már tényleg olyan amilyennek lennie kell.

Az egyik dolog, amit az azonnal oldódó zselatinnal kapcsolatban meg kellett tapasztalnom, hogy hideg közegben azért mégsem oldódik olyan zökkenőmentesen. Amikor közvetlenül a hideg joghurthoz kevertem, a végeredmény nagyon nem az a könnyed mousse állag lett, mint amit a lapzselatinnal el tudtam érni. Mivel a joghurtot nem akartam melegíteni, maradt a gyümölcsös rész. Az eredeti citrusos változatnál a kifacsart levet langyosítottam meg, itt pedig az összezúzott gyümölcs pürét, ebben kevertem el a zselatinport. Arra kell vigyázni, hogy óvatosan adjuk hozzá a zselatint, hogy csomómentesen feloldódjon, ezután mehet a joghurtba, és persze gyorsan kell dolgozni.

A másik trükköt, amit a tökéletes állag eléréséhez bevetek, Sárközi Ákostól lestem el egy tv műsorban. A tejszínt nem szabad kemény habbá verni, maradjon laza, elég épp csak felverni. Erről korábban is szólhatott volna valaki!

Végül azt ajánlom, kísérletezzetek bátran, málna, ribizli, áfonya, szeder, eper, narancs, lime, citrom, klementin, kedvetek szerint. Én a diéta miatt édesítőt használok, abból is keveset, az édesség ízlés kérdése, ezért kóstolni kell menet közben. A málnához elég volt egy kanál, a fekete ribizlihez picit több kellett.

Hozzávalók (6x2dl) : 6 db zabkeksz (cukormentes), 1 nagy doboz görög joghurt, 200 g fagyasztott fekete ribizli, 1 lime reszelt héja, ½ lime kifacsart leve, 1-2 evőkanál fekteribizli-likőr, 1 teáskanál vanília kivonat, 2 csapott teás kanál 1:4 édesítő, 1 tasak azonnal oldódó zselatin por, 200 g tejszín.

Továbbá a tetejére: 120 g fagyasztott fekete ribizli,  2 evőkanál fekteribizli-likőr, 1 teáskanál 1:4 édesítő, 1 mokkás kanál pektin, de ha valaki nyáron tett el lekvárt, akkor most csak elő kell vennie.

Ügymenet: minden üvegbe beletörök egy kekszet (a hátsó üveg fél literes, abba kettőt). A tetejére szánt gyümölcsöt feltettem főni egy pici vízzel. Amikor forrni kezdett, hozzáadtam az édesítővel elkevert pektint, és együtt forraltam 1-2 percig. A likőrt a legvégén adtam hozzá, de ha nincs, el is maradhat. Ki kell hűteni.

A mousse-hoz először kiolvasztottam a gyümölcsöt a mikróban. Amíg a gyümölcs olvadozott, addig felvertem a tejszínt. Botmixerrel pürésítettem a gyümölcsöt, de nem teljesen, hagytam, hogy darabos maradjon. Ha valaki nem bírja a magokat, átpasszírozhatja, de én direkt hagytam, hogy pár szem ribizli egészben maradjon benne.  Ellenőriztem a hőmérsékletét, és még langyosítottam rajta. Hozzáadtam az ízesítőket, a lime héját, levét, a likőrt, az édesítőt, vanília kivonatot és jól elkevertem. Ezután óvatosan belekevertem a zselatint, majd a joghurot, és legvégül a felvert tejszínt.

A kész mousse-t beletöltöttem az üvegekbe, és rákanalaztam a már kihűlt „lekvárt”. Ezután már csak 1-2-3 órát kell kibírni, amíg a hűtőben pihen. 

Recept arra a nem várt esetre, amikor túlérik a banán a pulton.

Egyébként két szelet banánkenyér simán elfér bármelyik táskában, és bármikor kihúz a csávából, ha köztes étkezésről van szó. Ezért is csiszolgattam ezt a receptet (és még egy másikat, a változatosság kedvéért). 

Hozzávalók: 100 g olvasztott vaj, 3 db tojás, 1 teáskanál 1:4 édesítő, 1 teáskanál vanília kivonat, 20 g kakaó, 30 g kókuszliszt, 50 g darált mandula, 25 g hajdinaliszt, 2 evőkanál kókuszreszelék, 1 teáskanál sütőpor, 3 db kisebb érett banán (tisztán kb. 250 g), 50 g apróra tört étcsokoládé. (a "lisztféléket a rendelkezésre álló készletből szoktam variálni, ha túl folyósnak ítélem a masszát, 1 evőkanál útifű maghéjat szoktam még belekeverni)

Ügymenet: az olvasztott vajat, az édesítőt és a tojásokat kissé felvertem egy habverővel. A száraz hozzávalókat elkevertem, a banánokat egy tálban villával összenyomkodtam. A száraz hozzávalókat elkevertem a vajas tojásos masszával, majd hozzá adtam a banánt is. A masszát egy 25 cm-es szilikon formába simítottam, és 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütöttem.

Lassan olyan leszek, mint a saját nagyanyám, aki folyton ugyanazt a néhány süteményt sütötte egész életében. Itt van például ez a gyümölcsös pite dolog. Tiszta szerencse, hogy ezt sokféle bogyós gyümölccsel lehet variálni, különben nem tudom mi lenne. 

Ez itt már a sokat csiszolt diétás változat, azért is kell leírnom, mert ez így már eléggé kikristályosodott :)

Sütöttem már áfonyával, ribizlivel, egressel, vegyes bogyósokkal... a lényeg, hogy a gyümölcsből kifolyó lét a zselésítő gyönyörűen megköti, így a tészta nem ázik el alatta. Nem diétázók kaphatnak a tányérjukra egy gombóc vanília fagylaltot is. 

Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált mandula, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 teáskanál 1:4 DW édesítő, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 600 g szeder, 70 g nyírfacukor, 1 csomag 3:1 lekvárzselésítő, 25 g étkezési keményítő, egy nagy csipet fahéj, 1 bio citrom reszelt héja, 70 ml frissen facsart citromlé.

Ügymenet: A lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és édesítőt, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem. ( Legalább 1 órát érdemes pihentetni, de van, hogy már előző este összeállítom.) Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát, majd betettem 20 percre a fagyasztóba. A leeső tésztadarabokból tetszés szerint lehet díszeket készíteni a pite tetejére.

A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel).

A töltelékhez a szedret egy nagy tálba tettem, a száraz hozzávalókat elkevertem, majd szederre szórtam, és összeforgattam, ráreszeltem a citromhéjat és végül rácsorgattam a citromlevet és jó alaposan összekevertem, hogy mindenütt bevonja az szederszemeket. A gyümölcskeveréket az elősütött tésztára öntöttem, rátettem a díszeket és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 percig sütöttem.

Vuelta 2016. 18. szakasz Requena > Gandía

Valenciában tekerünk, ahol januárban virágoznak a mandulafák, ilyenkor Tarragonától Valencián át Málagáig fehérbe és rózsaszínbe borul a Földközi-tenger spanyol partvidéke. További termőterületek találhatók az andalúz szárazföldön Granadánál és Almeriánál, valamint a Baleár-szigeteken. Spanyolországban évente 200-300000 tonna mandula terem. Mit mondjak, ellenék ott! Számtalan mandulafajta létezik Spanyolországban, mint Largueta, Marcona, Planeta és Valencia. Míg a mandula manapság legtöbbször étvágygerjesztőként és rágcsálnivalóként kerül az asztalra, a vidéki népesség számára hosszú időn keresztül fontos fehérjeforrás volt. A modern táplálkozástudomány nagy tápértéket tulajdont neki: a mandula 54% zsírt, emellett vasat, kalciumot, foszfort és B-vitamint tartalmaz. Két szem mandulában annyi linolsav van, mint 1,25 liter tejben. Ez többszörösen telítetlen zsírsav főleg a szívműködésnek és a keringésnek tesz jót. Csoda, hogy mostanában egy vagyonba kerül?

Ehhez a mai recepthez szerencsére nem kell sok belőle. Azt sejtettem, hogy ez a mártás nagyon finom lesz, ezért úgy gondoltam, hogy a szupermarket helyett inkább a piacon veszek hozzá egy csirkét. Sajnálatos módon az őstermelőtől beszerzett szárnyas állat kb. annyi idős lehetett, mint az őstermelője… Szóval igyekezzetek ízletes, fiatal csirkét beszerezni hozzá!

Hozzávalók: 1 nagy csirke (kb. 1,5 kg), só és bors, 5 evőkanál olívaolaj, 2 vöröshagyma, 125 ml fehérbor, 375 ml húsleves, 1 babérlevél, 2 szál kakukkfű, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál darált mandula, néhány szál sáfrány, késhegynyi fahéj, 2 kemény tojás sárgája, 1 nyers tojás sárgája.

Ügymenet: a vén tyúkot csirkét leöblítettem, leszárítottam, 8 részre daraboltam, sóztam, borsoztam. Az olajat egy lábasban felforrósítottam, és a húsdarabokat körbepirítottam. Kiszedtem a húsokat egy tányérra, majd beletettem az edénybe a finomra aprított hagymát, és üvegesre pároltam. Visszatettem a húsdarabokat és felöntöttem a húslevessel és a borral. Beledobtam a babérlevelet és a kakukkfüvet is, és közepes lángon 25 perc igazából másfél óráig alatt puhára hát izé pároltam. Közben a fokhagymát, a darált mandulát, a sáfrányt, fahéjat, a kemény tojások sárgáját 2 evőkanál pároló lével késes aprítóban krémmé turmixoltam. A könnyebb keverhetőség kedvéért megint kiszedtem a megpuhult húsdarabokat az edényből, és krémet a belekevertem a szaftba, alaposan elkevertem, és még pár percig főztem. Levettem a tűzről és óvatosan belekevertem a nyers tojássárgáját is. Végül visszahelyeztem a húsokat a mártásba.

Én kuszkusszal tálaltam ezt is, és biztos, hogy fogok még ilyet főzni, mert nagyon ízlett, még ezzel a kis bakival együtt is. 

Vuelta 2016. 16. szakasz Alcañiz > Peñíscola

A nagy hegyek után ma egy pihentető szakasz következik, 156,4 km Aragóniából Valenciába, aztán a holnapi pihenőnapon lehet pancsolni a tengerben. Hajrá Berci!

De ma még maradjunk Aragóniában és a paprikánál. Aragóniát – Navarrával és La Riojával együtt – tierra de chilidornesnek is nevezik a népszerű elkészítési mód, az al chilindrón miatt, ami friss és szárított paprikával, paradicsommal és vöröshagymával való főzést jelent. Bárány-, csirke-, sőt sertéshúst is készítenek így. Ez a szokás állítólag a mórok idejéből számrazik: azok a kézművesek, akik be akartak lépni egy műhelybe, chilindrón mártásos csirkehússal vendégelték meg a jövendőbeli munkatársaikat, hogy elnyerjék a jóindulatukat. Később Spanyolország északi régióiban az üzletkötés megpecsételésére is tálaltak fel ilyen ételeket.

Én csirkét készítettem chilindrón módra, és ismét megállapítottam, hogy a spanyol és a magyar rokonlélek kell, hogy legyen! Persze több variációban is létezik a pollo al chilindrón, készülhet rizzsel, burgonyával, gombával, vagy vörösborral, de mandulával is. Íme hát a paprikás csirke spanyolul, most vörösborral.

Hozzávalók: 1 egész csirke (kb. 1,5 kg), 2-3 nagy, piros, szárított paprika, 1 nagy vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 100 g levegőn szárított spanyol sonka, 1 sárga vagy zöld húsú paprika, 1 piros (kápia) paprika, 3-4 érett paradicsom, 1 teáskanál édes őrölt paprika, 1 teáskanál őrölt füstölt paprika, 200 ml húsleves, 100 ml vörösbor, olívaolaj, só, bors, zöldpetrezselyem.

Ügymenet: a szárított paprikát vízbe áztattam kb. fél órára, majd apróra vágtam. A csirkét leöblítettem, papírtörlővel leszárítottam, majd 8 részre daraboltam. Sóval, borssal bedörzsöltem. Egy nagyobb edényben felforrósítottam az olívalolajat, és két részletben körbepirítottam benne a húsdarabokat, majd kiszedtem őket egy tányérra. Ezt követően csíkokra vágott sonkát, a finomra vágott hagymát és fokhagymát tettem az edénybe, és aranyszínűre pirítottam. Hozzáadtam a csíkokra vágott paprikákat, a felkockázott paradicsomokat és a felaprított szárított paprikát is, 1-2 percig kevergetve együtt pirítottam őket.  Ezután hozzáadtam az őrölt paprikát, a füstöltet, és visszahelyeztem a húsdarabokat is az edénybe. Jól elkevertem, majd felöntöttem a borral és a húslevessel. Félig lefedve, kis lángon addig főztem, míg a hús megpuhult.

Tehetünk bele csípős csilit is, ha szeretjük, én most nem használtam. A füstölt paprika nagyon különleges ízt ad neki, ha hozzájutunk, érdemes használni. Kicsit több és hígabb leve lesz, mint a mi paprikás csirkénknek, én roppanós zöldbabbal és egy kis kuszkusszal tálaltam, a kuszkusz jól felszívja a szaftot. 

Holnap pihenek a fiúk, szerdán pedig Al dente teker tovább Valenciában. 

Vuelta 2016. 11. szakasz Colunga. Museo Jurásico > Peña Cabarga

Mire ez a post megjelenik, már célba is ért a mezőny, ma Asturias-ból tekertek át Cantabira tartományba. Az eredményeket itt is el lehet olvasni, Berci összetettben feljött az ötödik helyre, szépen alakulnak a dolgok. 

Úgy döntöttem, hogy ma essen szó bővebben is a chorizóról, a spanyolok ikonikus kolbászáról, hátha valaki kedvet kap a kolbásztöltéshez. Évek óta mondom, hogy kolbászt tölteni nem ördöngösség, legalább a sütnivalót készítsük magunk, ha esetleg füstölésre nincs lehetőség.

A spanyolok úgy vannak a chorizóval, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, van vékony chorizo, vastag chorizo, füstölt chorizo, sütésre való chorizo, főzni való chorizo, grillezni való chorizo… Szóval ha egy recepthez chorizóra van szükség, egyrészt jól kell választani, másrészt nem szabad kétségbe esni ha nincs a sarki boltban spanyol chorizo, mert az északi tartományok füstölt chorizói rokonságot mutatnak a mi füstölt kolbászainkkal, a sütnivalót meg magunk is elkészíthetjük (ehhez jön mindjárt egy recept is).

„A chorizo típusától függően eltérő arányban soványabb és zsírosabb sertéshúst darálnak le, és két napra fokhagymából, pirospaprikából, sóból és zöldfűszerekből álló – néha a természetes erjedés elősegítésére még egy kis fehérborral is kiegészített – fűszerkeverékbe teszik. Ez adja a chorizo jellegzetes, kissé savanykás ízét. A kötelező pirospaprika a fűszeres íz mellett színt is ad, és illóolajaival javítja a kolbász eltarthatóságát. A fűszeres húst kolbásztöltővel töltik bélbe, összekötözik, és felakasztják száradni. Az ország nedves északi vidékein a chorizót füstöléssel tartósítják.” (Kulinária)

Megjegyzendő, hogy mielőtt Kolombusz Kristóf második útjáról magával hozta a paprikát (pimientón), és el nem terjedt, a chorizo sokkal sápadtabb volt.

A drága, értékes, keresett ibériai sonka és kolbász példája minden térségben elősegítette, hogy újra tudatosuljon a természetes minőség fontossága. A pontos különbségtételt egyébként a spanyol nyelv is megteszi, ugyanis más gyűjtőfogalmat használnak a kereskedelmi célra gyártott kolbászárura, ez a charcutería és a házilag készítettre, amely a chacinería. A hagyományokhoz való szoros kötődést bizonyítja a matanza, a disznóvágás ünnepe, melynek sok térségben ma is igen nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Spanyol, friss, házi chorizo:

Hozzávalók: 1 kg sertéshús (pl. lapocka), 200 g zsírszalonna (feltétlenül bőr nélkül!), 5 gerezd fokhagyma apróra vágva, 3 evőkanál pirospaprika (ha van akkor 1 kanál legyen füstölt paprika), 1 evőkanál só, 1 teáskanál szárított csípős chili, 1 teáskanál őrölt bors, 60 ml fehérbor, sertésbél.

Ügymenet: a húst és a szalonnát húsdarálón ledarálom, majd egy nagyobb tálban alaposan összedolgozom a fűszerekkel és a borral. A masszát a hűtőbe teszem legalább egy-két órára, ez alatt összeérnek az ízek.

A húsdarálóból kiveszem a kést és a tárcsát, a helyére pedig egy tölcsért teszek. A belet hideg vízbe áztatom.

A betöltés előtt még egyszer átkeverem és megkóstolom a masszát, ilyenkor még lehet igazítani a fűszerezésen, majd a bélbe töltöm a kolbászokat.

Érdemes többet is készíteni, mert jól fagyasztható, és három hónapig simán eldidereg a mélyhűtőben. Bármikor is támad kedvünk grillezni, kéznél lesz.

Ha van lehetőségünk, a hideg idő beálltával füstölhetjük is.

Vuelta 2016. 2. szakasz Ourense capital termal > Baiona

Továbbra is Galiciában tekerünk, a tegnapi csapat időfutam után ma 159 km vár a fiúkra, irány a tengerpart! A Serpenyőben pedig tovább tapasolunk, a darab egy zelleres babsaláta, ami szerénytelenség nélkül állíthatom, nagyon jó volt. Tényleg!

„Minden, ami a tapashoz kapcsolódik – az elkészítésétől az elfogyasztásáig és az élvezetig bezárólag – egyedülállóan spanyol élmény. A tapas maga az étkezés lényege – valódi ünnep az érzékszervek számára, ínycsiklandó a látványa és az illata, az ízéről nem is beszélve. Ha ragyogó színekben pompázó tányérokon adjuk az asztalra, egy kis spanyol napfényt is átmenthetünk a borús napokra. Hogy miként fogyasztjuk a tapast, kizárólag rajtunk múlik.” (az idézet, és a recept is: Tapas - Vince kiadó)

A lényeg, hogy ne konzerv babból készítsük (végső expressz megoldásként azért szóba jöhet, de végeredmény nem ugyanaz)! A piacokon épp szezonja van a kifejtős babnak, úgyhogy nem volt kérdés, hogy abból a nagyon nagy szemű (és nagyon drága) babból veszek fél litert valamelyik nénitől a termelői piacon.

A másik fő alkotó elem a szárzeller, ami méltatlanul nem tud nagyobb teret hódítani nálunk, pedig „kalóriatartalma alacsony, viszont magas az ásványianyag-tartalma (foszfor, magnézium, kalcium, kálium, vas, nátrium). C-vitamin is található benne, ami gumós változatában csak elenyésző. Gazdag A- és B-vitaminban is. Tisztítókúrák esetén kifejezetten ajánlott, hiszen méregtelenítő hatása kiemelkedő. Kiváló méregtelenítő és tisztító hatású, segít megszabadulni a felesleges salakanyagoktól, így a narancsbőr ellen is hatékony. Tisztítja a bőrt, gyulladáscsökkentő, erősíti az idegrendszert, és magas rosttartalma biztosítja a megfelelő emésztést.”

Hozzávalók: fél liter nagy szemű kifejtős bab (hiányában 400 g-os fehér babkonzerv), 3 szál szárzeller, kb. 100 ml olívaolaj, 3 evőkanál fehérborecet, 1 nagy fokhagymagerezd finomra aprítva, 2 teáskanál dijoni mustár, 1 evőkanál aprított friss petrezselyemzöld, 1 csipet (nyírfa)cukor, só, bors.

Ügymenet: a babot enyhén sós vízben puhára főztem, leszűrtem, és hagytam kihűlni. (ezt előző este is elvégezhetjük). A szárzellert nagyon vékony szeletekre vágtam és hozzákevertem a babhoz. A többi hozzávalót összekevertem egy kisebb tálban, majd a kész vinaigrette-öntetet a babra öntöttem, jól elkevertem, majd egy csinos tálalóedénybe kanalaztam. A tetejére még szórtam egy kis petrezselymet.

Önmagában és köretként is bevethető darab, ha tapas vacsorát adunk, érdemes feltenni a húsos vagy halas tapasok mellé.

Holnap ha minden igaz, Al dente veszi kézbe a Serpenyőt. 

Vuelta 2016. 1. szakasz Ourense termal. B. de Laias > P. N. Castrelo de Miño

Ma egy csapat időfutammal kezdődik a 2016-os Vuelta, úgyhogy három hétig spanyol receptek jönnek. Sajnos a Tour de Serpenyőben létszám gondok merültek fel, ráadásul az idei útvonal egyharmada Galiciában tekereg, ami komolyan feladta a leckét nekünk, lévén mi nem vagyunk tengerpart.

Gumicsizma, gyapjúsál és esernyő a galiciaiak legfontosabb hétköznapi tárgyai, legalábbis így gúnyolódnak a napos délen élő spanyolok országuk északnyugati csücskéről. Köd és szél, szitáló eső és gyakran melankolikusan borús ég határozza meg a galiciai időjárást és kedélyeket. A galiciaiak partjaiknál és a távoli vizeken több mint 80 tengeri halfajt halásznak, ezenkívül – talán ugyanilyen fajgazdagságban – kagylókat és a tenger más kincseit. Ha rákeresünk a gugliban a galiciai konyhára, rengeteg polippal fogunk találkozni, meg kacsakagylóval, fekete kagylóval, osztrigával, és persze a zarándokkagylóval. Hát én igazából egyikkel sem szimpatizálok, empanadat pedig már sütöttem korábban (az idén pedig majd a csapattársak is sütnek), szóval nincs mit szépíteni, Galicia kemény dió.

A szárazföldön persze termesztenek zöldséget, a hűvösebb éghajlat kedvez a burgonyának és a káposztaféléknek, termesztenek babot, mángoldot és számos egyéb zöldséget, de a legjellemzőbb növény a karórépa (nabos), melynek enyhén kesernyés ízű levele számos laktató téli étel alapanyaga. Csak sajnos nálunk ez sincs a piacon.

Fentiek okán szánom-bánom, de tapasokkal fogom betapasztani a réseket… A tapa-ról szerintem még az is hallott már, aki nem érdeklődik különösebben Spanyolország iránt. A tapa kis falatot jelent, és általában többes számban használják (tapas), mivel egy falat soha sem elég :) . Egy körséta egy spanyol város tapasbárjaiban egyszerre csillapítja a kalandvágyat és az éhséget, és szembesít a bőség zavarával. Mandula, olajbogyó, sajt, kolbász, levegőn szárított sonka? Vagy olajban sült hal, tenger gyümölcsei? Elsőként pácolt sertésszűz és babsaláta készült, de mire a három hét végére érünk, egész kis tapas gyűjteményre tehet szert a kedves olvasó, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy tapas vacsorára lássa vendégül barátait. 

"A tapas nem étel, hanem életforma"

Hozzávalók: 1 sertésszűz (kb. 450 g), 3 evőkanál olívaolaj, 1 citrom leve és reszelt héja, 2 zúzott fokhagymagerezd, 2 evőkanál friss petrezselyemzöld, 1 evőkanál ras el hanout fűszerkeverék, só, bors.

Ügymenet: mivel a húsnak legalább egy éjszakát pácolódnia kell, nem árt előzőnap nekilátni. A húst 2-3 centis darabokra vágtam és egy jól záródó edénybe tettem. A többi hozzávalót elkevertem egy kis tálban majd a húsra öntöttem. Jól elkevertem, lefedtem és betettem a hűtőbe. Másnap nyársra (pinchos) húztam őket és serpenyőben megsütöttem. 

A fenti mennyiség 4 nyársra volt elég, ez két főnek komplett vacsora, ha tapas vacsorát rendezünk, akkor a pácolást nem számítva egy gyorsan elkészülő darab lehet a palettán.

Tour de France 2016. 18. szakasz Sallanches – Megéve 17 km

Tegnap „az utolsó emelkedőn Ilnur Zakarin (Katusha) indított a szökevények közül, az orosz támadását pedig nem tudták átvenni, így megérdemelten nyerte meg a szakaszt Jarlinson Pantano (IAM Cycling) és Rafal Majka (Tinkoff) előtt. Közben az esélyesek csoportjában Alejandro Valverde (Movistar) próbálta meghúzni a sort, a döntő akciót ellenben Richie Porte (BMC) kezdeményezte, akivel csak a sárga trikós Chris Froome (Sky) tudott menni, Nairo Quintana (Movistar) nem sokkal a cél előtt, még az üldözők csoportjáról is leszakadt.” (velo.hu)

Ma egy 17 km-es egyéni hegyi időfutam vár a fiúkra immár újra Franciaországban, az Alpokban. Ezen a tájon szokták megrendezni a Tour de Francot megelőzően a Critérium du Dauphiné versenyt.

A Critérium du Dauphiné (korábban Critérium du Dauphiné libere, a korábbi szervező Dauphiné libere újság neve után) a Tour de Suisse mellett a Tour de France legfontosabb felkészítő versenye.  A nyolc napos túra júniusban kerül megrendezésre Franciaország délkeleti részén, az Alpokban.  A verseny rendezési joga 2010-től az UCI-é, és része az UCI World Tour sorozatnak. A leggyakoribb útvonalak között Grenoble, Avignon , Saint-Étienne, Annecy , Chambéry , Gap , Lyon , Aix-les-Bains , Valence , Briançonand Vals-les-Bains szerepel.

(A dauphin vagy Franciaország dauphinje (Dauphin de France) — pontosan Viennois dauphinje(Dauphin de Viennois) — egy királyi cím volt 1350–1791 és 1824–1830 között Franciaországban, mely a király legidősebb fiát, a trónörököst illette meg, és vele járt ez a terület. A szó a francia dolphin (delfin) szóból ered, utalva a zászlójukon viselt állatra.) 

Franciaország egykori tartománya és kormányzósága, Bresse, Bugey, Lyonnais, Forez, Vivarais, Venaissin, Provence, Piemont és Savoya közt. Nagyobb részét a Jura és az Alpok ágai borítják, ezek a Pelvouxban (4103 m) érik el a legnagyobb magasságukat.

És, hogy hogy jön ide a Dauphiné? Nos a mai terep, közelebbről Savoya már többször is előfordult nálam a Serpenyőben, a környék több specialitását is elkészítettem már. A mostani keresgélés közben találtam rá az itteni dió termesztőkre, akik persze jó francia szokás szerint AOP védjeggyel látták el termésüket.

A kedvenc útmutatómban találtam egy Tarte aux noix du Dauphiné nevű pitét, egy kis további keresgéléssel pedig megszámlálhatatlan mennyiségű diós pite receptre lehet bukkani. Az én választottam nem a klasszikus sok cukrot tartalmazó karamelles töltelékű, hanem egy kávéval ízesített könnyedebb darab. Igaz a fogyasztókat kissé megosztotta, de azt hiszem, ha a fanyalgóknak egy gombóc vaníliafagylaltot is teszünk mellé a tányérra, garantáltan elhallgatnak. A tésztára viszont külön felhívom a figyelmet, mert Michael Roux klasszikusában sikerült a szénhidrát tartalmat eredményesen csökkentenem.

Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált dió, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 evőkanál (nyírfa)cukor, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 200 g darált dió, 2 egész tojás, 70 g (nyírfa)cukor, 2 teáskanál vanília kivonat, 150 ml tejszín, 1 eszpresszó kávé (40 ml), 1 teáskanál kávé kivonat vagy kávélikőr.

Ügymenet: a lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és cukrot, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem másnapig (legalább 1 órát érdemes pihentetni). Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát.

Mivel a készítéskor épp kánikula dúlt, a konyhában is nagyon meleg volt, a tészta gyorsan lágyult, ezért a kibélelt piteformát 20 percre betettem a fagyasztóba. (Ezt a trükköt Jamie-nél láttam egyszer, és azóta is gyakran alkalmazom.)

A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel). Ezalatt egy tálban kézi habverővel összekevertem a töltelék hozzávalóit, majd az elősütött tésztára öntöttem, és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 sütöttem.

 Holnap ha minden igaz Al dente főz a Tour de Serpenyőben, kövessetek minket a facebookon is!

Tour de France 2016. 17. szakasz Berne – Finhaut Emosson 

Hétfőn a berni befutón „az utolsó kilométereken fantasztikus versenyt láthatott a nagyérdemű, végül mintegy harminc kerékpáros érkezett a sprintre, amit Peter Sagan (Tinkoff) nyert meg mindössze centiméterekkel megelőzve Alexander Kristoff (Katusha) és Sondre Holst Enger (IAM Cycling) kettősét. A hazai pályán szereplő Fabian Cancellara (Trek-Segafredo) az előkelő hatodik hellyel búcsúzott a svájci közönségtől. Összetettben továbbra is Chris Froome (Sky) áll az élen, előnye egy perc negyvenhét másodperc Bauke Mollema (Trek-Segafredo) előtt. A pontversenyben Peter Sagan (Tinkoff), a hegyi összetettben Rafal Majka (Tinkoff), a fiatalok összevetésében Adam Yates (Orica-BikeExchange), míg a csapatversenyben a spanyol Movistar az első.” (velo.hu) 

Sagannak ez már a harmadik szakaszgyőzelme az idei Touron, még a végén nyer egy negyediket is, és akkor majd kiderül, Tinkov úr állja-e a szavát, és marad-e jövőre is?

A tegnapi pihenőnap után még Svájcban tekerünk, a mai táv 184,5 km. Nagy szerencsémre többször is volt alkalmam megcsodálni a svájci Alpok csodás hegyeit, kár, hogy a mostani árfolyam egyelőre nem teszi lehetővé a további ismerkedést. Egyes vélemények szerint nincs olyan, hogy svájci konyha, ezek mindent összeszedtek a szomszédságból, bár azért van néhány dolog, amiben nagyon jók. Itt van mindjárt a csokoládé meg a sajt. Sajtból készül a fondue és a raclette is. Előbbihez egy speciális edénykében felmelegítik a sajtot, egy kis cseresznyepálinkával ízesítik, majd kenyérkockákat mártogatnak bele. A raclette esetében egy kis lapátszerű kanálra helyezik a sajtszeletet, beteszik a raclette sütőbe, és amikor felolvad, ráöntik mindenféle falatokra, mint főtt burgonya, különböző savanyúságok, szalámik. A raclette sütő teteje (legalábbis az enyém) egy márványlap, amin süthetünk pl. paprikát, paradicsomot, kolbászt, de akár garnélát is, amikre a kis lapátból ráhúzzuk az olvasztott sajtot. Bern kanton specialitása még a „Berner platte” (hús, savanyú káposzta, bab és krumpli), Berner Rösti, a Meringues (habcsók), és a Bärner Züpfe (fonott kalács), de készítenek speciális mézes kalácsot , mogyoróval is. 

A mai célállomás a kétnyelvű (német és francia) Vallis (Valais) kantonban található FINHAUT-EMOSSON, azaz a Finhaut városkája melletti Emosson tó gátja. Tour befutó még sosem volt itt, de Critérium du Dauphine (erről bővebben holnap) 2014-ben már igen. Itt nevezetesek a borok, a rozskenyér (ha legközelebb megsütöm, ígérem kikerül a blogra, mert van egy kis receptfüzetem amiben  svájci gazdasszonyok receptjei között ez is megvan), a sárgabarackból készülő Morand apricot brandy, és persze létezik „Wallis platte” is, ami a régió legjobb termékeit vonultatja fel, eredet védett szárított és füstölt sonkák, pácolt szalonna, raclette sajt, rozskenyér, füstölt kolbász.

Én mára a röstit választottam, méghozzá egy régi receptemet, amelyet régen elég gyakran készítettem, és nagyon szerettük. Rösti van többféle, az enyémhez a krumplit héjában meg kell főzni és lehűteni. Ezt előző nap is megtehetjük, így kiváló hétközi gyors vacsora lehet belőle, vagy kényelmes vasárnapi reggeli. Mivel pár napja egy elég tisztességes sajtszállítmányt kaptam Svájcból, a berni kantonból származó Téte de Moine sajttal tálaltam. Az alábbi mennyiséget ketten ették vacsorára (sajna egyik sem én voltam).

Hozzávalók 2 személyre: 500 g héjában főtt burgonya, só, vaj. A tetejére sonka és sajt.  

Ügymenet: a kihűlt krumplit megpucoltam és káposztareszelőn lereszeltem, enyhén megsóztam. Egy 24 cm átmérőjű serpenyőben megolvasztottam a vajat, beletettem a krumplit, és egy fakanál segítségével elterítettem, jól lenyomkodtam. Kis lángon sütöttem, amíg szépen összeállt és megpirult. Ekkor egy tányér segítségével megfordítottam, és a másik oldalát is megsütöttem. (egy megfelelő méretű tányért vékonyan megvajaztam, ráborítottam a serpenyőre és egy konyharuhával megfogva átfordítottam, majd visszacsúsztattam a serpenyőbe és a másik oldalát is megsütöttem. Sonkaszeletekkel és sajttal a tetején került az asztalra.

Holnap visszatérünk francia földre, és akkor is én tekerek majd. Kövessétek a Torur de Serpenyőt a facebookon is!

Tour de France 2016. 9. szakasz Vielha Val d’Aran – Andorre Arcalis

Tegnap Chris Froome megnyerte a szakaszt, és a sárga trikót is átvette, de azt a lejtmenetet, amit produkált ne próbálja ki senki otthon... Sajna Berci esélyei elszállni látszanak, kíváncsi vagyok, feladja-e? Ma 184,5 km tekerés vár a fiúkra a Pireneusok spanyol oldalán Val d’Aran régióban, estére pedig már Andorrában terítenek a vacsorához.

Val d'Aran  a Pireneusok szívében található, nagyon különleges régió, mert az északi tájolás, az Atlanti-óceánhoz való közelség különleges időjárási körülményeket teremt, melynek  hatására novembertől áprilisig állandó a havazás, a hó minősége pedig kiváló, így széles körben ismert sí régió. Lejtői minden tudásszintű síző számára megfelelőek, az enyhe gyerekpályáktól kezdve egészen a mélyhó-pályákig minden megtalálható itt. Snowboardosok számára funpark van. Nyáron a kerékpárosok veszik birtokba a terepet, nem véletlen, hogy a Vuelta és a Tour is gyakran ellátogat ide.

Az Aranese konyha alapanyagait a veteményeskert, a vadászat és a halászat adja.  A legjellemzőbb étel az "ólha aranesa" (hagyományos leves), a völgy adta hozzávalókból gyakran készül pástétom, jellemző fogás a palacsinta, az erdők-mezők kincsei közül a gombák, erdei gyümölcsök, szeder, eper, áfonya és málna, a patakokból pisztráng, az erdőkből vadhús, mindezt gazdagon termő gyógynövényekkel fűszerezik.

A mai receptet a régió hivatalos turisztikai honlapján találtam, és ha nem a Tour de Serpenyőbe főztem volna, akkor a mai post az „ellenség a tányéromon” címet kapta volna. És a legjobb az lenne, ha nem hozott anyagból kellett volna megfőznöm, tekintve, hogy ezek az átkozott vaddisznók rendszeresen belátogatnak a kertünkbe és feldúlják azt. Emiatt ha lenne jelentkező a dúvaddal történő leszámolásra, az illetőnek nagyon szívesen elkészíteném ezt a fogást „saját termésből” is…

A receptben van egy extra csavar, a legvégén csokoládét kell hozzáadni a raguhoz. Bevallom, ezen egy picit elidőztem, hogy bele merjem-e én is dobni a csokit a fazékba. Végül vettem egy nagy levegőt és megtettem. Az első pillanatokban fura volt a fazékból áradó olvadt csokoládé illat (pedig csak két kockát használtam), meg is ijedtem, hogy mi lesz így az ebédünkkel, de amint teljesen elolvadt és elkeveredett, már nem lehetett kiérezni sem az ízből, sem az illatból. Igazából annyit tudok mondani, hogy a csokoládé elmélyíti az ízeket, tulajdonképp csak fűszer benne.

Hozzávalók: 1 kg ragunak való vaddisznóhús, 1 közepes vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, vörösbor, 1 nagy kanál zsír, kakukkfű, babérlevél, só, bors, 1 kis marék szárított gomba, 2 kocka 85%-os étcsokoládé.

Ügymenet: megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát négy cikkre, a répát nagyobb darabokra vágtam. Egy öntöttvas fazékban felforrósítottam a zsírt, beledobtam a zöldségeket, és 2-3 percig pirítgattam őket. Ezután két részletben lepirítottam a húst is, majd mindent visszatettem a fazékba. Sóztam, borsoztam, bele tettem a kakukkfüvet és a babérlevelet is, felöntöttem annyi borral, hogy ne lepje el teljesen, majd lefedtem, és kb. két órán át kis lángon pároltam. Amikor a hús megpuhult, hozzáadtam az előzetesen beáztatott gombát és a csokoládét, majd addig kevertem, amíg a csokoládé teljesen bele nem olvadt.

Holnap pihenőnap lesz a Touron, aztán kedden még mindig Andorra, a serpenyő pedig Mammánál lesz. A Tour de Serpenyőt a facebookon is megtaláljátok.

Tourd de France 2016. 8. szakasz Pau > Bagnères-de-Luchon 

Tegnap túlesett a mezőny az első hegyi szakaszon. Az Orica-BikeExchange kerékpárosa Adam Yates éppen támadásban volt, amikor egy néző hibájából összedőlt az egy kilométeres kapu. A fiatal brit kerékpáros már nem tudott fékezni, így nemes egyszerűséggel átesett a kapun. Felszakadt az álla, melyet több öltéssel varrtak össze. A versenybíróság hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy kompenzációt léptet életbe, így Yates időjóváírást kapott, amivel feljött az összetett második helyére és a fehér trikót is megszerezte. Az összetett verseny éllovasa a belga Greg Van Avermaet mindent megtett azért, hogy megőrizhesse a sárga trikót. A BMC kerekese belekeveredett a nap szökésébe, majd tartva a különbséget a főmezőnnyel szemben, még növelni is tudta előnyét. (velo.hu)

Ma 184 km-t kell tekerni Pau (Pau részletesebben) és  Bagnères-de-Luchon között, és meg kell mászni a hírhedt Col du Tourmalet-t. Tekintettel arra, hogy holnap is én tekerek a Pireneusokban, mára még a sík területről választottam receptet. Aquitaine régióból tekerünk ma át Midi-Pyrénées-be.

Aquitaine-ban az óceáni klíma, a napos nyár, a mérsékelt hőmérséklet és jól elosztott csapadék egész évben lehetővé teszi a minőségi sárgarépa termelését. Franciaország legjelentősebb répaföldjei találhatóak Aquitanie-ban (Gironde és Landes), az ország teljes répatermesztésének több, mint 35%-a innen származik.

A sárgarépát nyugodtan nevezhetjük alapvető zöldségnek, olcsó és egész évben elérhető, ajánlott is legalább heti 2-3 alkalommal fogyasztani. A növény fontos biológiai hatóanyaga a bétakarotin (más karotinokat is tartalmaz), amelynek egyébként a színét is köszönheti. Karotintartalma, amely jelentős antioxidáns fajtánként változó, 6-15 mg / 100 g között mozog. A szervezet a bétakarotint szükség szerint A-vitaminná alakítja át. Az A-vitamin nélkülözhetetlen továbbá a jó látás és a nyálkahártyák egészsége szempontjából. A gyökér tartalmaz még flavonoidokat és illóolajat is. Alacsony energiaértéke miatt 218 kJ (52 kcal) szívesen alkalmazzák különféle diétáknál, de fogyasztása ajánlott szív- és keringési betegségekben szenvedőnek is. Azért is érdemes tudatosan beiktatnunk táplálkozásunkba, mert karotinjai erősítik az immunrendszert, és egyes vizsgálatok szerint a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepük lehet. A sárgarépa hatóanyagainak köszönhetően részt vesz a szabad gyökök károsító hatásának megakadályozásában is. A népi orvoslás vizelethajtóként is alkalmazza.

Velouté de carottes des sables, croûtons aillés

Hozzávalók: 600 g zsenge sárgarépa, 2 kis salottahagyma, 1 kis darab zeller, 100 ml fehérbor, 600 ml szárnyas alaplé, 200 ml tejszín, olívaolaj, só, bors, csipet római kömény, csipet frissen reszelt szerecsendió.

A krutonhoz: szikkadt kenyér (nálam teljes kiőrlésű), fokhagyma, olívaolaj.

Ügymenet: a zöldségeket megtisztítottam, a hagymát finomra, a répát karikára, a zellert kis kockákra vágtam. Egy fazékban felforrósítottam az olajat, hozzáadtam a hagymát és pár percig kevergetve dinszteltem. Beledobtam a fazékba a répát és a zellert, elkevertem, majd lefedve kis lángon együtt pároltam néhány percig. Ekkor ráöntöttem a bort, és hagytam, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadtam az alaplevet, majd kb. 20-25 percig főztem, amíg a répa megpuhult. Az egészet elturmixoltam, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt is.

A krutonhoz kis kockákra vágtam a kenyeret. Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beletettem a zúzott fokhagymát, elkevertem, majd hozzáadtam a kenyeret és néhány percig sütögettem.

Holnap is én tekerek a Serpenyőben, tarts velünk a projekt facebook oldalán is. 

Tour de France 2016. 3. etap Granville > Angers

Ahogyan a Giro végén megígértük, itt vagyunk a Touron is! A második szakaszt Peter Sagan nyerte, így a szivárványos trikót ma sárgára cserélheti! Sajnos Berci nem áll túl jól az első két szakasz után, két nap, két bukás, 48 mp hátrány, amikor a post íródik, még nem tudni, rajthoz áll-e a harmadik szakaszon. Richie Porte szintén nem áll jól, egy defekt után perc feletti a hátránya. 

A mai 223,5 km-es harmadik szakaszon elkanyarodunk a normand partoktól és Angers felé vesszük az irányt (Maine-et-Loire). Mára Angers kedvenc fogását választottam, egy ilyen hosszú szakaszon jól fog jönni ez a fajsúlyosabb csemege! A régióban többfelé is készítik ezt az ételt, persze mindenütt másképp. Touraine környékén például karamellt adnak hozzá, hogy erősebb színe legyen, végül pedig fehérbort, amitől különleges ízárnyalatot kap.

Nos az angersiek nem bonyolítják ennyire a „töpörtyűjüket”, ők előző nap lesózzák a húst, fűszerezik, majd másnap zsírban megsütik. A fűszerezésről nem találtam részletes információkat, nyilván mindenki titkolja a receptjét, az általam választott forrás pedig csak borsot említ. A lényeg, hogy a só alaposan átjárja a húst az egész éjszakás pácolás alatt.

Fontos még a hús, lehetőleg fiatal állatból származzon. Az én hentesemnél szinte mindig van bőrös malacoldalas, ami kiválóan megfelel a célnak, olyan darabot kell kérni, amiben kevés a csont. A dupla élvezet jegyében én zsírszalonnát is vettem, és a frissen kisütött zsírban sütögettem a húst. A rillons d'anjou-t többféle módon is fogyasztják, pl. egy kis újkrumplival, főtt tojással salátával előételként, vagy ősszel rókagombás rántottába, de mi csak simán betoltuk kenyérrel reggelire/vacsorára, azután finom borokkal öblögettünk.

Hozzávalók: 1 kg zsírszalonna, 1 kg bőrös malacoldalas (kevés csont legyen benne), só és bors.

Ügymenet: a húst előző este besóztam, és borssal is befűszereztem, majd becsomagolva betettem a hűtőbe. Úgy alakult, hogy 24 órát pihent.

Másnap először apró kockákra vágtam a zsírszalonnát és kisütöttem. A tepertőt kiszedtem az edényből, ez gyakorlatilag szublimált…

Amikor elkészült a zsír, elővettem az oldalast, leöblítettem és szárazra töröltem, majd feldaraboltam. Először kb. 3 centi széles csíkokra, azután a csíkokat nagyobb darabokra. Ahol esetlegesen volt benne csont, ott lesújtottam egy bárddal. A húst óvatosan a forró zsírba tettem és lassan, kis lángon 2 és fél órán át sütögettem. Tulajdonképp közben szobát festettem, úgyhogy a konyhai órát fél órára állítottam, és mikor csörgött ránéztem az edényre, majd ugyanúgy folytattam tovább a munkát. Az utolsó fél órában kezd már színe lenni, ekkor kicsit több odafigyelést igényel. Egy szűrőlapáttal kiszedtem a húsokat egy tálba. A keletkezett kb. 1 liter zsír pedig bonusz, legközelebb már csak a húst kell megvenni. Mert, hogy lesz legközelebb az garantált! 

Ha nem szeretnél lemaradni francia finomságainkról, kövesd a Tour de Serpenyő facebook oldalát! Köszi :) Holnap Égigérő Paszuly teker a Serpenyőben. 

Giro d'Italia 2016. 21. szakasz Cuneo > Torino

Tegnap eldőlt, hogy az idén Vincenzo Nibali gurulhat be Torinóba a Maglia Rosa-t viselve. Gratulálunk, igazán nagy küzdelem volt. Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb háromhetes versenyét láthattuk, ahol még az utolsó 500 méteren is kérdés volt, hogy ki nyeri.

Azt hiszem ennyi izgalom után, igazán jöhet egy szelet csokoládés mogyorós torta. Nagyon csokoládés és nagyon mogyorós! Mondjuk Torta gianduia piemontese.

A 17. és 18. században a kakaó már olyannyira elterjedt, hogy az összes velencei és firenzei vendéglőben lehetett forró csokoládét inni. Ebben az időben fejlőd9tt Piemonte és fővárosa, Torino a kakaót felhasználó cukrászat jelentős központjává, ahol a 19. században híres svájciak is megjelentek, közöttük a későbbi neves csokoládégyáros Francois Cailler. Olaszország legismertebb cukrászai, Peyrano, Streglia, Feletti, Talmone és Caffarel ma is híres alkotása a torinói mogyorós praliné, a gian-duiotto. Az 1865-ös esztendő karneváli ünnepségein a népszerű népi színjátszó, Gianduja tiszteletére találták ki. Az igazi gianduiotto kakaóból, cukorból, vaníliából és mogyoróból készül.

Sok receptet megnéztem mire végül kitaláltam a saját verziómat. Persze kihagytam a lisztet és a répacukrot, a tésztába kétféle állagú mogyorót és nyírfacukrot tettem. Igaz ugyan, hogy kora tavasszal importáltam egy tábla giandujás csokit, de az mostanra szép apránként szublimált, úgyhogy kénytelen voltam házilag előállítani. Ehhez Praliné Zsuzsinál találtam kiváló útmutatást. Az étcsokisat csináltam meg, nagyon jó lett, bár nekem egy kicsit édes, azt hiszem legközelebb egy kicsit kevesebb édesítés is elég lesz.

Hozzávalók a tésztához: 50 g finomra őrölt mogyoró, 30 g étkezési keményítő, 80 g porrá őrölt nyírfacukor, 3 tojás szétválasztva, 15 g kakaópor, 25 g durvára vágott pirított mogyoró, 30 g olvasztott vaj, továbbá fél deci rum (nekem fehér van itthon)

Hozzávalók a krémhez: 200 g étcsokoládés gianduja (én ehhez is nyírfacukrot használtam), 100 ml tejszín, 30 g vaj.

Hozzávalók a bevonathoz: 100 g 70%-os étcsokoládé, 100 ml tejszín.

Ügymenet: előkészítettem 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, és bekapcsoltam a sütőt, hogy 180 C fokra melegedjen. A tojássárgáját gőz fölött világos habosra kevertem a nyírfacukorral. Az őrölt mogyorót összekevertem a keményítővel és az átszitált kakaóval. A tojásfehérjét kemény habbá vertem egy csipet sóval. A mogyorós keveréket a tojássárgájás masszához kevertem, hozzáöntöttem az olvasztott vajat, majd a durvára vágott mogyorót, és végül óvatosan beleforgattam a tojásfehérjét is. A tésztát elosztottam a két sütőpapírral bélelt formába, és betettem a sütőbe kb. 20 percre. A kisült tésztalapokat rácsra helyeztem hűlni.

A krém hozzávalóit óvatosan összemelegítettem, majd hagytam, hogy kissé kihűljön.

Összeállítás: az egyik tésztalapot belehelyeztem a tortaformába, és a rum felét egy ecsettel eloszlattam rajta. Ráöntöttem a kissé kihűlt és besűrűsödött krémet. A második tortalapot lekentem rummal, majd a rumos felével lefelé ráhelyeztem a krémre. Betettem a hűtőbe egy éjszakára. Másnap reggel kivettem a tortát a formából és bevontam a csokoládés tejszínes bevonattal, amihez felmelegítettem a tejszínt, majd levettem a tűzhelyről és hozzáadtam a felaprított csokoládét. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt benne, és sima fényes krém lett belőle.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok, júliusban francia receptekkel jövünk a Tour de Serpenyőben.

Giro d'Italia 2016. 20. szakasz Guillestre (FRA) > Sant'Anna di Vinadio

Tegnap hihetetlen események történtek a Girón, az eddigi rózsaszín trikós Steven Kruijswijk sajnálatos módon felkenődött a hófalra, ahol bemutatott egy szaltót, a kerékpárja pedig egy dupla szaltót. Szerencsére a sérülése nem volt súlyos, a szakaszt befejezte, de a trikót át kellett adnia Esteban Chavesnek. A heroikus küzdelemből ezúttal a már majdnem elsiratott Cápa került ki győztesen, aki annyit faragott eddigi hátrányából, hogy a tegnapi szakaszgyőzelem után Nibali esélyei feléledtek a rózsaszín trikóra. 

A kis francia kitérő után a fiúk ma visszatekernek Itáliába, Piemonte hegyei közé, ma is fel kell tekerni 2700 méter fölé. Izgalmak garantáltak!

Az idén úgy alakult, hogy a Giro vége jutott nekem, így egész Piemontéban nálam a rózsaszín serpenyő. Én még sosem jártam ebben a tartományban, de az biztos, hogy egyre jobban érdekel a dolog. Receptkeresés közben találtam rá az agnolottira, ami tulajdonképp a piemontei ravioli, csak épp egy kicsit más a fazonja. Nem tudok rá jobb szót, olyan, mint egy „zsebes ravioli”. Mindenfélével töltik, hússal, gombával, ricottával. Sokszor maradék sült húsokból készítik a tölteléket, ilyenkor a hús szaftjával locsolják meg az agnolottikat. A másik jellemző irányzat a ricottás töltelék, ehhez zsályás vaj dukál. Én most kétféle ricottás tölteléket készítettem, a felébe bordó mángoldot és fokhagymát tettem, a másik felébe friss zöldfűszereket, főleg mentát, ami várakozásaimon felüli telitalálat volt. A formázásról annyit tudtam, hogy az Amerikai Mesterszakács egyik részében a mezőny nagy része elvérzett vele, és mindenki azt mondta, hogy nagyon nehéz. Szerencsémre ez a kedves kutyás hölgy, ezen a videón elég alaposan bemutatja, így kiderült, hogy nem is olyan nehéz. A tésztához 00-s jelölésű durumlisztet használtam, ami szerintem sokkal jobban viselkedik, mint a sima BL-55-ös, érdemes kipróbálni. Arról nem is beszélve,  hogy a durumbúzának mennyivel kedvezőbbek az élettani hatásai (na jó, azért ebből se lehet korlátlan mennyiséget fogyasztani, de nekem már néhány darab is a mennyországot jelenti manapság).

Hozzávalók a tésztához: 400 g durumliszt, 4 tojás, só

Hozzávalók a mángoldos töltelékhez: 250 g ricotta, kb. 150 g előkészített mángold*, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 kis tojás, 40 g reszelt parmezán

Hozzávalók a zöldfűszeres töltelékhez: 250 g ricotta, egy nagy marék friss zöldfűszer (nálam sok menta, egy kevés oregánó, kakukkfű és metélő fokhagyma), 1 kis tojás, 40 g reszelt parmezán

Tálaláshoz: vaj és zsályalevelek

Ügymenet: a tésztát összegyúrtam, és folpackba csomagolva betettem a hűtőbe pihenni egy fél órára. Ezután kinyújtottam, megtöltöttem, és megformáztam, úgy ahogy a linkelt videón készült. 

A töltelékeket csak összekevertem, és habzsákba töltöttem. *A mángold nekem előkészítve le volt fagyasztva, de egyébként megmosom, lerázogatom, és egy kis fokhagymával olívaolajon megfonnyasztom, majd késsel finomra vágom. A mángold a spenóthoz hasonlatosan elég sokoldalúan hasznosítható. 

A holnapi Torinói befutón is tartsatok a Tour de Serpenyővel! 

Giro d'Italia 2016. 19. szakasz Pinerolo > Risoul (FRA)

Tegnap nem történt változás az élen, Steven Kruijswijk őrzi a rózsaszín trikót, 3 egész perc az előnye a második helyen tekerő Esteban Chaves és 3:23 Alejandro Valverde előtt. Vincenzo Nibali 4:43 hátránnyal csak a negyedik, de remélem azért már nem száll ki ilyen kevéssel a vége előtt. Ma kőkemény hegyi szakaszok jönnek, szükség lesz egy kis extra szénhidrátra!

 A mai szakasz Pinerolo városából indul, ami többek között arról nevezetes, hogy XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” – a város erődjének Öregtornyába, a Donjonba záratta, amelyet börtönként is használtak. A másik nevezetesség a mai menünk, a Torta Zurigo, melyet a hagyomány szerint a 30-as évek elején Castino cukrász mester tervezett Jolanda di Savoia hercegnő kérésére, aki gyakori látogatója volt a „lovagok városának”. (Ha valaki erre jár, nézzen be a Katonai Lovassági Múzeumba is.) 

1979-ben az eredeti receptet Monaco Maria cukrászmester örökölte, aki korábban munkatársa volt Castino mesternek, és aki átvette az üzletet és süteményeket. Azóta a LABORATORIO IL PASTICCERE őrködik a torta felett. Levédették a receptet és terveztek hozzá egy logót, melyet a www.tortazurigopinerolo.it weboldalukon lehet megszemlélni. Kizárólag ők jogosultak a védjegy használatára, csak ők készíthetik és csak náluk kapható a sütemény. A cukrászda Pinerolo település szélén található egy gyönyörű parkban, amely kötelező megállóhelyévé vált a sütemény szerelmeseinek.

A recept titkos, de azért néhány információt elárulnak róla: a tésztája csokoládés, a töltelék bőséges Chantilly krém (édes tejszínhab) és mogyorós fehér nugát. A tortát étcsokoládé forgáccsal borítják be, cukormázba mártott, alkoholban tartósított cseresznyével díszítik, végül pedig felkerül rá a fehér csokoládéból készült logó.

A torta tehát titkos, de roppant látványos, szóval igazi kihívás egy gasztrobloggernek! És ha már ennyire titkos, arra gondoltam, hogy miért ne süthetném olyanra, hogy én is ehessek belőle legalább egy szeletkét. Így hát kivontam a képletből a cukrot, a lisztet, és igazság szerint a nugátot is, mert egyrészt itt nem kaptam, másrészt az is csak cukor. Akinek pedig szintén nem áll alkoholban eltett száras cseresznye a kamrapolcán, annak is van egy trükköm.

Hozzávalók a tésztához: 4 tojás szétválasztva, 110 g porrá őrölt eritrit, 80 g őrölt mandula, 20 g kakaópor, 10 g étkezési keményítő, 1 mokkáskanál sütőpor, 60 g olvasztott vaj.

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g tejszín, ízlés szerinti édesítő, egy marék mogyoró.

Hozzávalók a díszítéshez: 100 g 70%-os étcsokoládé, 15-20 szem cseresznye szárastól, cseresznyepálinka, egy kevés fehér csokoládé.

Ügymenet: előző nap megmostam a cseresznyéket és beáztattam őket a pálinkába. Aznap a tészta hozzávalóiból sütöttem egy 22 cm átmérőjű piskótalapot. A tojássárgáját gőz felett habosra kevertem az eritrittel. A mandulát, keményítőt, kakaót és a sütőport elkevertem, majd óvatosan a tojássárgája habra szitáltam. Hozzáöntöttem az olvasztott vajat, majd óvatosan összeforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjével. 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt sült meg. 

Amíg a tészta teljesen kihűlt, előkészítettem a tölteléket és a díszítést. Kiszedtem a cseresznyéket a pálinkából, és papírtörlőn hagytam őket megszáradni. Felolvasztottam a fehércsokoládét, és minden szem cseresznyét belemártottam. A cseresznyéket egy folpackkal borított tányérra tettem (a folpackról könnyebb levenni őket).

A mogyorót enyhén megpirítottam egy száraz serpenyőben, majd konyharuhával ledörzsöltem a barna héjból annyit, amennyit csak tudtam. Ezután késsel durvára vágtam. Az étcsokoládét felolvasztottam, és egy kisebb tepsi hátoldalára kentem nem túl vastagon. Miután megdermedt, egy nagy késsel forgácsokat húztam belőle.

Amikor kihűlt a tortalap kettévágtam, és a maradék pálinkát egy ecsettel eloszlattam rajta.

Nem túlságosan kemény habbá vertem a tejszínt az édesítővel. Az alsó tortalapot megkentem a tejszínhabbal, rászórtam a mogyorót és ráhelyeztem a felső lapot. Az egész tortát bekentem a tejszínhabbal, majd egy csipesz segítségével óvatosan ráhelyeztem a csokoládéforgácsokat, majd a cseresznyéket is.

Most már én tekerek a végéig, úgyhogy holnap is velem találkozhattok a Tour de Serpenyőben. Kövessétek a projektet a facebookon is!

Giro d’Italia 2016. 17. szakasz Molveno > Cassano d'Adda

Tegnap: "A harmadik pihenőnapot követően az egyik legizgalmasabb etapjával folytatódott a Giro d’Italia, melynek utolsó hetven kilométere támadások egész sorozatát hozta. Az esélyesek nem nagyon spóroltak erejükkel, a szakaszt végül az élete első Olasz Körversenyét teljesítő Alejandro Valverde nyerte. A LottoNL-Jumbo kiválósága Steven Kruijswijk összetettben még növelni is tudta előnyét, így öt szakasszal a verseny vége előtt immáron három perc az előnye a második helyen tanyázó Esteban Chaves ellenében." 

Ma 196 km vár a fiúkra, Trentinoból tekernek át Lombardia tartományba. Az elején lesz egy kis dimbi-dombi, de alapvetően sík szakasz, sprint befutóval. Ezzel a nappal sokáig bajban voltam, mert hát Lombardiában csupa olyasmit találtam, ami nálam tiltólistán van. A legismertebb étel errefelé a risotto (alla milanese és számtalan egyéb risotto variáció), de szívesen tesznek rizst (vagy risoni tésztát) a levesbe is (Minestra sporca). Szívesebben használnak vajat, mint növényi olajat, a mártások pedig gazdagon tejszínesek. „Összlombardiai” szokás sajttal zárni az étkezést, ami lehet grana padano vagy robiola.

A mai szakasz átvezet Brescián, és a bresciai specialitások között akadtam rá a Pane dei Morti nevű süteményre. Ezt a kekszféleséget hagyományosan Mindenszentek ünnepére készítik egész Lombardiában. Elég gazdag sütemény, sok mazsola, aszalt füge, kakaó, amaretti és savoiardi, mandula és fenyőmag. Bármennyire is törekszem arra, hogy olyan ételek, és úgy készüljenek, amiket én is ehetek, ez bizony T. Bíróság, akárhogy számolom is, nekem tilos. Így aztán megsütöttem, majd az egészet felajánlottam a köz javára.  

Hozzávalók: 250 g kekszféle vegyesen (nálam fele amaretti, fele babapiskóta), 150 g cukor (nálam csak 50 g, de így is elég édes), 120 g mazsola, 125 ml Vin santo (édes fehérbor), 100 g mandula, 100 g szárított füge, 5 teáskanál kakaó, 120 g liszt, ½ teáskanál sütőpor, 2 tojásfehérje, 1 teáskanál mézeskalács fűszer, 2 evőkanál fenyőmag (ha van).

Ügymenet: a mazsolát beáztattam a borba egy-két órára, a kekszeket késes aprítóval finomra daráltam, a mandulát szintén a késes aprítóval. Sorban egy nagy tálba halmoztam a száraz összetevőket, majd a mazsolát a borral együtt, végül a tojásfehérjét is hozzáadtam és kézzel összegyúrtam az egészet. Akkor jó, ha sem túl lágy, sem túl száraz. A masszából rudat formáztam, aztán kissé lelapítottam, hogy ovális alakú legyen. 18 szeletre vágtam, és minden szeletet kézzel csepp alakúra formáztam. Sütőpapírral bélelt tepsin 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sültek.

Giro d'Italia 2016. 16. szakasz Bressanone-Brixen > Andalo

Nem panaszkodhatunk, az idei Giro igazán izgalmasan alakult eddig. Néhány napnál senki sem birtokolhatta tovább a rózsaszín trikót, új fiatal tehetségek törnek a nagy öregek babérjaira. Steven Kruijswijk (LottoNL-Jumbo) a vasárnapi hegyi időfutam után is megőrizte az összetett elsőséget, úgyhogy a mai 132 km-en is ő viselheti a Maglia Rosa-t. 

Amikor megnéztem az idei útvonalat, rögtön lecsaptam erre a dél-tiroli szakaszra. Nagy rajongója vagyok a régiónak, többször is jártunk már itt, és remélem lesz is még szerencsém hozzá. Egyik alkalommal, amikor megérkeztünk, az egész kemping rókagombát pucolt. De tényleg szó szerint, aki élt és mozgott, ott serénykedett valamelyik vizesblokknál, vagy a saját teraszán. Arra sajnos nem sikerült rájönnünk, hogy hol szedték, egy hétig jártuk a hegyeket, de mi nem találtunk egy darabot se. Szerencsére a rókagomba nálunk is megterem, ha pedig kedvezőek az időjárási feltételek, az ára is egész baráti szintre csökken. Ilyenkor kell feltölteni a fagyasztót is! Ezt a receptet Antonio Carluccio egyik műsorában láttam, és azonnal tudtam, hogy ki kell próbálni. Igaz, nem mondott pontos mennyiségeket, de azért azt hiszem, elég jól eltaláltam, mert nagyon finom lett. Dél-Tirol konyhájáról korábban itt írtam bővebben. 

Hozzávalók: 300 g sárga rókagomba megtisztítva, a nagyobbak feldarabolva, 1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva, 1 gerezd fokhagyma apróra vágva, 3 evőkanál vaj, 2 evőkanál liszt, 1,5 liter csirke (vagy zöldség) alaplé, 1 evőkanál petrezselyemzöld apróra vágva, só, bors, 100 ml tejszín.

Ügymenet: egy serpenyőben felolvasztottam egy evőkanál vajat, üvegesre pároltam benne a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadtam a gombát, és további 5-6 percig sütögettem, amíg egy kissé megpuhult. Egy fazékban felforrósítottam a maradék vajat, beleszórtam a lisztet és folyamatosan kevergetve rózsaszínűre pirítottam a rántást. Amikor elérte a kellő színt, felöntöttem az alaplével, és addig kevertem, míg sima, csomómentes lett. Hagytam, hogy kicsit felforrjon, majd hozzáadtam a lepirított gomba nagy részét. Sóztam, borsoztam, majd legvégül hozzáadtam a tejszínt. Én itt el is turmixoltam, hogy krémleves legyen belőle, de e nélkül is készen van. Tálaláskor a tetejére halmoztam a félretett sült gombákat és megszórtam az összevágott petrezselyemzölddel.

Meglepetééés, holnap is én tekerek! Ha tetszik a projektünk, kövess minket a facebookon is!

Giro d'Italia 2016. 2. szakasz Arnhem - Nijmegen

Ha május, akkor Giro, ha Giro, akkor itt az ideje életet lehelni a blogba. Tegnap egy rövid időfutammal már el is elrajtolt az idei Giro d’Italia, és mivel páros év van, a verseny hagyományosan külföldön vendégeskedik az első napokban. Az idén Hollandia a szerencsés, így Mamma már főzött is egy finom holland levest . 

A mai szakasz 190 km Arnhem és Nijmegen között. Az első nap után Tom Domoulin viselheti a rózsaszín trikót, aki roppant szerényen csupán a a két időfutamot és a Chianti szakaszt nézte ki magának (de a tavalyi Vuelta láttán szerintem ez csak terelés).

A mai szakaszt Mamma nézte ki nekem, aki talált egy Áfonya farmot a mai útvonaltól kissé délebbre, Limburg mellett. Nagyon remek kis hely lehet, ahol szedd-vidd alapon magunk is szedhetünk áfonyát, bejárhatjuk az ültetvényt, vagy csak élvezhetjük a teázójuk kínálatát. Sok finomságot is készítenek áfonyából, pl. ivólét, lekvárt, bort és likőrt, áfonyás ecetet, de vehetünk mézet, áfonyás pitét és fagylaltot is náluk.

Az oldalukon több izgalmas recept is van, nekem pl. az áfonyás marharagu is szimpatikus volt, de most egy finom reggelit készítettem mára - édes, áfonyás omlettet, illetve egy hajdina lisztből készült áfonyás palacsintát. Szerintem ezekkel a tekerés is jobban megy!

Hajdina palacsinta áfonyával

Hozzávalók: (16 db): 3 tojás, 125 g hajdina liszt, 1 teáskanál sütőpor, 150 ml tej, 2 evőkanál nádcukor (vagy ízlés szerinti édesítő), 50g vaj, 150g áfonya (friss vagy fagyasztott), a tálaláshoz méz, vagy egyéb szirup (jobb híján cukormentes lekvár).

Ügymenet: szétválasztottam a tojásokat. A tojássárgájához szitáltam a lisztet és a sütőport, majd kézi habverővel elkezdtem kevergetni, miközben a tejet lassanként hozzáadtam. Addig kevertem, amíg sima, csomómentes lett. A tojásfehérjét kemény habbá vertem a cukorral, majd óvatosan a tojássárgájás masszába forgattam. A vajat felolvasztottam egy nagy serpenyőben, és igyekeztem merőkanállal kb. 8 cm átmérőjű palacsintákat kanalazni az edénybe. Ekkor megszórtam a palacsintákat áfonyával és addig sütöttem, amíg aranybarna lett az alja, ekkor óvatosan átfordítottam, és másik oldalukat is megsütöttem. Tálaláskor vajat és mézet adhatunk hozzá.

Áfonyás omlett (hát fotó majd akkor lesz, ha sikerül normálisan megsütni, mert most nem jött össze)

Hozzávalók: kb. 200 g áfonya, 4 tojás , 20 g cukor (vagy ízlés szerinti édesítés), 1 vaníliás cukor (vanília kivonat), 2 evőkanál áfonyalikőr (opcionális), vaj vagy olívaolaj a sütéshez, porcukor a tálaláshoz.

Ügymenet:  szétválasztottam a tojásokat, és a tojás sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kevertem. A tojásfehérjét egy másik tálban kemény habbá vertem, majd óvatosan belekevertem a tojássárgájába. Egy serpenyőben kevés vajat melegítettem, és beleöntöttem a tojásos keveréket . Na és itt kezdődött a probléma, fedő alatt kis lángon kell sütni, de nekem valami nem jött össze J . Tálaláskor óvatosan ketté kell vágni keresztben, és beleszórni az áfonyát, a tetejét pedig megszórni porcukorral.

Holnap Égigérő paszulynál lesz a serpenyő, hogy ne maradjatok le, kövessetek minket a facebookon.

A helyzet az, hogy én soha életemben nem sütöttem még bejglit. Az évek során szinte minden karácsonyi fogás átkerült az én feladataim közé, kivéve a bejglit, hogy azért anyukámnak is maradjon valami dolga. Az idén viszont kiderült, hogy alaposan csökkentenem kell a szénhidrátbevitelt. Alapvetően nincs ezzel olyan nagy baj, a hétköznapokban egész jól elvagyok, és a hétvégékre is mindig jutott valami ch szegény desszert, de a karácsony az mégis más. Mindig is azt mondogattam, hogy „a karácsonyban az a legjobb, hogy bájglit lehet reggelizni”. Csakhogy a bejgliben sok a szénhidrát… nagyon sok. Szóval nem elég, hogy még soha életemben nem sütöttem, de rögtön nehezített pályára is kerültem. Szerencsére kaptam némi segítséget mind az elkészítéshez, mind a szénhidrát csökkentéshez.

Bejgli készítési kutatásaim oda vezettek, hogy mindenki másképp csinálja, és persze mindenki esküszik a sajátjára… Azért találtam néhány közös pontot, és igyekeztem összeszedni a legjobb ötleteket:

- a hozzávalók legyenek hidegek,

- bár a tésztába élesztő kerül, mégis úgy kell bánni vele, mint az omlós tésztával,

- a töltelékkel kell kezdeni, hogy teljesen hidegre hűljön,

- ha a tésztát sütőpapíron nyújtjuk, nem kell lisztezni a deszkát, és feltekerni is könnyebb,

- a térképes kinézethez a tojássárgájával hosszában, a fehérjével keresztben kell lekenni,

- mivel omlós tészta, a szokásostól melegebb sütőben kell sütni,

- végezetül, ha a szurkálás ellenére is kireped, egyszerűen csak engem kell idézni: „amelyik bájgli nem reped, abban nincs elég töltelék” fotózáskor pedig elegánsan a másik oldalát fényképezzük. 

Ez a mennyiség 3 db egyenként kb. 60 dkg-os rudat eredményez. A kísérleti jellegre tekintettel ezúttal mind a három mákos töltelékkel készült. A tölteléket nyírfacukorral édesítettem, de ebből is sokkal kevesebbet tettem, mint amennyit a klasszikus receptek ajánlanak. Nekünk így ízlik, a hagyományos bejglibe is évek óta csak fele annyi cukrot tettünk, mint amit a könyv ír.

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g mák, 150 g nyírfacukor, 250 ml víz, 50 g zsemlemorzsa, 30 g cukrozott citromhéj, 80 g mazsola, 1 (de inkább 2) citrom reszelt héja.

Ügymenet: a mákot megdarálom a nyírfacukorral együtt (csak kávédarálóm van, az meg csak együtt viszi őket) és egy nagy tálba teszem. Belekeverem a mazsolát, és a kétféle citromhéjat, a morzsát, és végül leöntöm a forró vízzel. Jó alaposan összekeverem, majd hideg helyre teszem. (igen a kutyaólra, de ez nem kocsonya…)

Hozzávalók a tésztához: 250 g Dia-Wellness Zéró-6, 300 g fehér tönkölyliszt, 50 g porcukor, 250 g vaj, 1 tojás + 1 tojás sárgája, 125 ml hideg tej, 1 csomag szárított élesztő, 1 nagy csipet só, valamint 1 tojás szétválasztva a lekenéshez.

Ügymenet: Egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sóval és a cukorral, majd gyors mozdulatokkal elmorzsoltam benne a vajat. Nem szabad sokáig fogdosni, mert akkor megolvad benne a vaj. Tulajdonképp robotgépet is használhatunk dagasztópálcával, szépen elmorzsolja a vajat. Ezután belekevertem a szárított élesztőt, majd a tál közepén félrehúztam a lisztet, és a keletkezett mélyedésbe öntöttem a tojást és a tojássárgáját, valamint a hideg tejet. Nagyon gyorsan összegyúrtam, majd letakarva hideg helyre tettem pihenni kb. másfél órára.

A pihentetett tésztát három egyforma részre osztottam, majd kettőt visszatettem a kutyaól tetejére  hűtőbe. A tésztát nagy sütőpapírra tettem, és egy kb. 33x22 cm-es téglalappá nyújtottam. Ha már kicsit nehezebben nyúlt, akkor óvatosan felemeltem a papírról és átfordítottam. Lisztezni nem kellett egyáltalán. Kimértem a máktöltelék 1/3-ad részét, és egy spatulával rásimítottam a tésztára, úgy, hogy körben 1-2 cm tészta szabadon maradt. A két keskenyebb végén óvatosan behajtottam és kicsit lenyomtam a tésztát, hogy a végén ott se legyen sokkal vastagabb, majd a sütőpapír segítségével a hosszabb oldal mentén feltekertem. A kész tekercset egy sütőpapírral bélelt sütőlapra tetem. Ezt a műveletet megismételtem még kétszer, és így lett három rúd bejglim egymástól szép egyenlő távolságra a sütőlapon. 

Először a tojássárgájával kentem le őket hosszában, majd hideg helyre tettem őket 2 órára. Ezután jött a tojásfehérje, amit enyhén felvertem egy villával és lekentem vele a rudakat keresztben. Ismét hagytam pihenni őket kb. másfél óráig. Mielőtt betettem a sütőbe, megszurkáltam az oldalán. 

Előmelegített 200 C fokos sütőben 35 perc alatt sültek készre. Egy rúd szénhidrát tartalma 210 g.

És ha már bájgli: 

Ezt a szicíliai édességet Palermóban kóstoltuk meg, és hazatérve csak azért nem álltam neki azonnal megsütni, mert nem volt hozzá formám. Aztán nyár végén véletlenül szembe jött velem egy csomag 12 darabos habroló forma, és azonnal tudtam, hogy ezeknek velem kell jönniük. Ez nem teljesen ugyanaz, mert a mi habroló formánk az egyik vége felé szélesedik, de igazából a célnak így is kiválóan megfelel.

Az első próbálkozás nem lett tökéletes, nem tudtam a tésztát olyan vékonyra kinyújtani a sodrófával, mint ideális lett volna. Mondjuk így is elfogyott, de azért nem hagyott nyugodni a dolog, és megnéztem néhány videót is a neten, hogyan csinálják ezt az olaszok? Nos, tésztanyújtó géppel! Másodszorra én is bevetettem a csodafegyvert, és így már olyan lett, ahogy elképzeltem. A sütéshez én kókuszzsírt használtam, és nagyon bevált. Nem büdös, nem ég meg, nem habzik.

A töltelék ricotta, ami önmagában is édeskés, ezért alig kell hozzá cukor (jó, az olaszok sokat raknak bele). Én ebbe narancshéjat, narancslikőrt és apróra vágott étcsokoládét kevertem, de Szicíliában gyakran kerül bele kandírozott gyümölcs vagy pisztácia is.

Hozzávalók a tésztához: 70 g olvasztott vaj, 25 g (nyírfa)porcukor, 1 tojás, 50 ml Marsala (vagy más fehérbor), 250 g liszt, egy késhegynyi őrölt fahéj, csipet só, + 1 enyhén felvert tojás a ragasztáshoz, zsiradék a kisütéshez.

Hozzávalók a töltelékhez: 500 g ricotta, 2 evőkanál (nyírfa)cukor, 1 teáskanál reszelt narancshéj, 1 evőkanál narancslikőr, 50 g étcsokoládé.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit összegyúrtam, és folpackba csomagolva betettem a hűtőbe 1,5-2 órára pihenni. Ezután négyfelé osztottam, és a tésztanyújtó géppel vékonyra kinyújtottam (4-5 fokozatig). A csíkokból 10 cm átmérőjű fánkszaggatóval köröket vágtam ki. A tésztát óvatosan ráhajtottam a formára, és ahol egymásra ért a tészta, ott bekentem a felvert tojással, hogy szépen összeragadjon. Nekem 18 db jött össze. Egy közepes lábasban felhevítettem kb. fél kg kókuszzsírt, és négyesével szép aranybarnára sütöttem őket. Amikor picit kihűlt, óvatosan kiszedtem belőlük a fém csöveket, szerencsére nagyon könnyen kicsusszantak. Betöltés előtt hagytam tejesen kihűlni a tésztarolókat.

A töltelékhez a ricottát habverővel krémesre kevertem. Hozzáadtam a cukrot, a narancshéjat, a narancslikőrt, és az apróra vágott csokoládé nagyobb részét, majd egy spatulával elkevertem az egészet. A krémet habzsákba töltöttem, és betöltöttem a cannolikba. A végeit a csokiaprítás után a deszkán maradt törmelékbe nyomtam.

A tészta receptjét a csalhatatlan Essen&Trinkenben találtam, a krémet én állítottam össze.

Nemrég nagy meglepetés ért, amikor meghívást kaptam, hogy legyek az idei őszi Segítsüti csapat tagja. Ebből az alkalomból készült ez a süti, amibe belesütöttem mindent, amit én már nem ehetek, így nekem maradt a sütés öröme, és a nyertesé lehet a karamellkrémmel és csokoládéval készült vaníliás shortbread élvezete.

Hogy hogyan? Szeptember 21-24. között harminc blogger süteményeire lehet licitálni, a bevétellel pedig a Mosoly Alapítványt támogatjuk. Ők azok, akik ingyenes művészeti- és meseterápiákkal gyógyítják azoknak a gyerekeknek a lelkét, akiknek testét valamilyen súlyos betegséggel vívott harc viselte meg. Szinte minden esetben hosszan tartó kórházi kezelésben részesülnek, vagy azon vannak túl, fizikai és pszichés traumákon mentek keresztül. A Mosoly Alapítvány munkatársai igyekeznek őket és családtagjaikat is a művészet és mese erejével segíteni, hogy sérüléseiket mihamarabb feldolgozhassák. Működésük 18 éve alatt közel tízezer gyermeknek tudtak ebben segítségére lenni.

Támogatóink hozzájárulásával igyekszünk munkájukat még eredményesebbé tenni különböző eszközök beszerzésével, hogy élményprogramjaik és hosszú távú terápiás csoportjaik még jobb hatásfokkal működhessenek, és a kórházi terápiákon is még sikeresebbek lehessenek.

Az én sütim a híres skót keksz, a shortbread egy variációja. A kis kekszeket karamellkrémmel ragasztottam össze, és a végüket étcsokoládéba mártottam. A nyertes eldöntheti, hogy kér-e sót a karamellkrémbe :) Lehtőség van arra is, hogy felirat kerüljön a kekszekre, persze csak rövid név vagy szó fér el rajtuk. A süti postázható is, hátha az ország túlsó végében is laknak karamell függők. Kb. 40-42 db süti kerül a dobozba. 
 

A Segítsüti története 2009-ben indult, az első, gasztrobloggerek civil összefogásával született jótékonysági süteményárveréssel. Ugyanezen évben karácsonykor hasonló szerveződés keretében egy másik akció is létrejött, a sok kicsi jótékonysági nyereményjáték, amelyben a blogger felajánlók mellett gasztronómiával foglalkozó cégek is biztosítanak nyereményeket. Mindkét kezdeményezést nagy sikerrel fogadták támogatóink, és a folytatás iránti kérdésekre pozitív válasz született. A Segítsüti akció immár évente kétszer kerül megszervezésre, tavasz és ősz elején, a nyereményjáték pedig karácsonykor.

Vuleta 2015 21. etap Alcalá de Henares - Madrid

Tegnap egy nagyon izgalmas szakaszt láthattunk, ahol eldőlt, hogy nem Tom Dumoulin nyeri a piros trikót, az Astana remek csapatmunkával segítette Fabio Arut a végső győzelemhez. Ma már a háromhetes versenyek hagyományai szerint csak a szakaszgyőzelemért várható küzdelem. 

Arra gondoltam, hogy így a végén jól esne valami csokis. A madridiak imádják a csokoládét (na jó, ki nem?). A chocolate szót az aztékoktól eredeztetik, feltehetőleg a pócholt és a cacútalt szavakból jött létre. A spanyolok mexikói gyarmatukról hozták magukkal a 16. század közepén a csokoládét: az ital palotáról palotára hódította meg Európa királyi házait és nemességét. Spanyolországban annyi rajongója lett, hogy már a teológusoknak is problémát jelentett: arra kellett kérniük a pápát, hogy az italt vegye le a tiltott böjti ételek listájáról, különben egész Madrid bűnbe esik. "Liquidum non rumpit jenjunium" - hangzott latinul a felszabadító bulla: "Folyadék nem töri meg a böjtöt". 

Leginkább a churros nevű fánkot szeretik belemártogatni a sűrű ivócsokoládéba, és itt adta volna is magát a dolog, hogy churrost süssek mára, de a dietetikusom nagyon nem értett volna egyet ezzel a lépéssel. Úgyhogy keresni kezdtem valami mást, ami csokis is meg spanyol is. Így bukkantam rá Ferran Adriá csokoládés sütemény receptjére, ami amellett, hogy nagyon csokis, lisztmentes is. 

Két buktatója volt a dolognak, az egyik, hogy az én félgömb alakú szilikon formám jóval kisebb, mint amit a könyv ír, így még néhány kis felfújt formára is szükségem volt. A másik, hogy nem körkörösen kellett volna a masszát a habzsákból a formába nyomni... (ezt nem részletezném, látni...)

Hozzávalók ( 6 darabos 12 cm átmérőjű és 4 cm mély félgömb formához) : 175 g étcsokoládé (60%-os), 90 g szoba-hőmérsékletű vaj, 4 tojásfehérje, 2 evőkanál kristálycukor,  1 tojássárgája. 

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam, hogy 200 fokra melegedjen. A csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, és amikor teljesen felolvadt, hozzá adtam a vajat és egy spatulával összekevertem. A tojásfehérjét nem túl kemény habbá vertem a cukorral. A tojássárgáját egy villával simára kevertem, majd a fehérjéhez adtam és a spatulával elkevertem. Végül a tojáshabot a csokoládéba forgattam. A masszát habzsákba töltöttem, és a formába adagoltam. A 200 C fokos sütőben 12 percig sütöttem. 

Ezzel a Tour de Serpenyő csapata szabadságra megy, találkozunk jövőre is! :) Addig is a régi és idei receptjeinket megtaláljátok a projekt facebook oldalán! Jövőre veletek ugyanitt!