Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz TIRANO - LUGANO

Lassan célegyenesbe fordul az idei Giro d’Italia, hihetetlenül gyorsan telnek a napok, ez a mai már a 17. szakasz. Egyelőre meggyőző fölénnyel vezet Alberto, de messze még a vasárnap.

A mai szakasz azért is különleges, mert a fiúk áttekernek Svájcba, a cél ma hegyen-vögyön át a festői Lugano (vagyis Berci otthon alhat).

Lugano Svájc egyik olasz nyelvű kantonjában, Ticinoban (Tessin) található a gyönyörű Luganói-tó partján. Egyszer, nagyon régen jártam arra, és amire a legjobban emlékszem, az az Alprose csokigyár múzeuma, meg az az isteni csoki drazsé és csokoládéba mártott kandírozott narancshéj.

Ticino konyhája szoros összefüggést mutat a szomszédos Lombardiával. Az itt élők az elmúlt századokban meglehetősen monoton módon táplálkoztak, a leggyakoribb fogások a gesztenye, a polenta és a burgonya volt, de az ide érkező emigránsok messziről hozták magukkal szokásaikat, ötleteikkel frissítették az itteni konyhát, és az új ízek és receptek idővel beolvadtak. Ugyanakkor sikerült megőrizni a ticinói konyha sajátosságait, a friss hegyi termékeket, az egyszerű paraszti ételeket, melyeket ma is a hagyományos receptek alapján készítenek.

Bevallom, úgy terveztem, hogy a mai napra a Svájcba helyezett saját külső szem és magasles egységem küldi el a főznivalót, de galád cserbenhagyás áldozata lettem. Így az utolsó pillanatban esett a választás erre a nem túl fotogén, de azért finom ételre. A neten fellelhető receptek elég hasonlóak, max abban van különbség, hogy a fenyőmag mellett van-e dió vagy nincs. Én végül tettem bele. 

Tekintve az étel szénhidrát tartalmát, azt hiszem indulás előtt ki kellene osztanom egy-egy szeletet a Tinkoffos segítőknek, hogy ne vesszenek el a mezőnyben, mint szürke szamár a ködben…

 17_szakasz_blogmeret_2.JPG

Hozzávalók egy 26 cm-es formához: 250 g gesztenyeliszt, fél teáskanál tengeri só, 2 evőkanál olívaolaj, 250 ml langyos víz, 100 g beáztatott mazsola, 100 g fenyőmag (nálam fele dió), 1 teáskanál apróra vágott friss rozmaring, vaj és kevés gesztenyeliszt a formához.

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam 180 C fokra, a formát kikentem vajjal és beszórtam egy kis liszttel. A gesztenyelisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, és a vízzel homogén masszává kevertem. Hozzáadtam a leszűrt mazsolát és a magokat (egy keveset félretettem a tetejére) és a rozmaringot. A masszát a formába simítottam (vékony réteg lesz, és így is marad) és a félretett magokat rászórtam a tetejére. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütöttem, amíg a teteje kissé berepedezett. Amikor kihűlt porcukor helyett egy kis gesztenyeliszttel szórtam meg, ami önmagában elég édeskés, ezért is nem kell hozzá cukrot adni.
Egy pohár helyi merlo és egy kis svájci sajt kíséretében tálaljuk.


Holnap Égigérő paszuly teker, addig is aki lemaradt korábbi receptjeinkről, az a Tour de Serpenyő facebook oldalán pótolhatja a lemaradást. 

2015/5/27 : chilii Szólj hozzá!
Svájci árpaleves szárított sonkával

Svájci árpaleves szárított sonkával

Svájci árpaleves szárított sonkával

Ez a leves az egyik kedvencem lett. Nekem, aki évekig kerültem a leves evést. Mindig az volt a véleményem, hogy a leves csak azért van, hogy kevesebb palacsinta férjen a hasamba. Idővel persze rájöttem, hogy vannak finom levesek is, amik egyáltalán nem unalmasak, csak magamnak kell megfőzni őket. Ehhez a leveshez elvileg kellene levegőn szárított, sózott marhahús, ismertebb nevén Bresaola. Amikor először készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt a hűtőmben ilyen kincs. Amióta elfogyott, feketeerdő sonkát szoktam használni. Nagyon nem ugyanaz, viszont a leves így is finom lesz. Én kicsit több babot teszek bele, mint amennyi az eredeti receptben volt, mert szeretem, ha megáll a kanál a tányérban. Egy ilyen melengető leves után gyakran csak valami kelt tésztát készítek második fogásnak. 

 árpaleves.jpg

Hozzávalók (6 főre): 100 g apróbb szemű száraz fehér bab, 150 g hagyma, 200 g póréhagyma, 60 g szárzeller, 100 g sárgarépa, 200 g burgonya, 60 g levegőn szárított sonka, 60 g levegőn szárított, sózott marhahús, 40 g vaj, 100 g árpagyöngy, 2,5 l marhahúsleves, só, bors, finomra vágott friss petrezselyem, 250 ml tejszín.

Ügymenet: Előző este a babot hideg vízbe áztattam. Másnap megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát apróra, a pórét vékony karikákra, a sárgarépát és a burgonyát kis kockákra vágtam. A sonkát és a szárított marhahús felét szintén kis kockákra vágtam. A maradék marhahúst vékony csíkokra szeltem, és lefedve visszatettem a hűtőbe tálalásig. 

A vajat egy fazékban megolvasztottam, és a zöldségeket közepes lángon 4-5 percig pároltam. Hozzáadtam a kockára vágott sonkát és szárított marhahúst és rövid ideig kevergettem a zöldségekkel. Ekkor hozzáadtam a lecsepegtetett babot és árpagyöngyöt, majd felöntöttem a forró húslevessel. Sóztam, borsoztam, közepes lángon addig főztem, amíg a bab megpuhult. Legvégül beleöntöttem a tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak finoman összemelegítettem. Tálaláskor petrezselyemzölddel és a félretett marhasonkával szórtam meg a tányérokat.

2014/10/30 : chilii Szólj hozzá!
Szabad a gazda?

Szabad a gazda?

Szabad a gazda?

Sajnos pár napja letelt már a szabadság, haza is érkeztünk épen, egészben, de még nem sikerült felvennem a ritmust.

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem érkezett helyes megfejtés, senki sem fejtette meg, hogy ez a Monte Rosa, bár be kell látnom, hogy az osztrigahéj már egész közel volt.

 Az idén egy másik régiót néztünk meg közelebbről, nevezetesen a Jungfrau környékét. Ezen a képen ez Eiger, a Mönch és természetesen a Jungfrau látható.
 



 

2009/9/04 : chilii Szólj hozzá!
Zürichi apróhús & rösti!

Zürichi apróhús & rösti!

Zürichi apróhús & rösti!

Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.

Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.

Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.

 Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.

 

zurichi2.jpg

 

Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)

A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)

Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz. 

2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.

A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)

 Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.

2007/1/31 : chilii Szólj hozzá!