Vuelta 2016. 18. szakasz Requena > Gandía

Valenciában tekerünk, ahol januárban virágoznak a mandulafák, ilyenkor Tarragonától Valencián át Málagáig fehérbe és rózsaszínbe borul a Földközi-tenger spanyol partvidéke. További termőterületek találhatók az andalúz szárazföldön Granadánál és Almeriánál, valamint a Baleár-szigeteken. Spanyolországban évente 200-300000 tonna mandula terem. Mit mondjak, ellenék ott! Számtalan mandulafajta létezik Spanyolországban, mint Largueta, Marcona, Planeta és Valencia. Míg a mandula manapság legtöbbször étvágygerjesztőként és rágcsálnivalóként kerül az asztalra, a vidéki népesség számára hosszú időn keresztül fontos fehérjeforrás volt. A modern táplálkozástudomány nagy tápértéket tulajdont neki: a mandula 54% zsírt, emellett vasat, kalciumot, foszfort és B-vitamint tartalmaz. Két szem mandulában annyi linolsav van, mint 1,25 liter tejben. Ez többszörösen telítetlen zsírsav főleg a szívműködésnek és a keringésnek tesz jót. Csoda, hogy mostanában egy vagyonba kerül?

Ehhez a mai recepthez szerencsére nem kell sok belőle. Azt sejtettem, hogy ez a mártás nagyon finom lesz, ezért úgy gondoltam, hogy a szupermarket helyett inkább a piacon veszek hozzá egy csirkét. Sajnálatos módon az őstermelőtől beszerzett szárnyas állat kb. annyi idős lehetett, mint az őstermelője… Szóval igyekezzetek ízletes, fiatal csirkét beszerezni hozzá!

Hozzávalók: 1 nagy csirke (kb. 1,5 kg), só és bors, 5 evőkanál olívaolaj, 2 vöröshagyma, 125 ml fehérbor, 375 ml húsleves, 1 babérlevél, 2 szál kakukkfű, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál darált mandula, néhány szál sáfrány, késhegynyi fahéj, 2 kemény tojás sárgája, 1 nyers tojás sárgája.

Ügymenet: a vén tyúkot csirkét leöblítettem, leszárítottam, 8 részre daraboltam, sóztam, borsoztam. Az olajat egy lábasban felforrósítottam, és a húsdarabokat körbepirítottam. Kiszedtem a húsokat egy tányérra, majd beletettem az edénybe a finomra aprított hagymát, és üvegesre pároltam. Visszatettem a húsdarabokat és felöntöttem a húslevessel és a borral. Beledobtam a babérlevelet és a kakukkfüvet is, és közepes lángon 25 perc igazából másfél óráig alatt puhára hát izé pároltam. Közben a fokhagymát, a darált mandulát, a sáfrányt, fahéjat, a kemény tojások sárgáját 2 evőkanál pároló lével késes aprítóban krémmé turmixoltam. A könnyebb keverhetőség kedvéért megint kiszedtem a megpuhult húsdarabokat az edényből, és krémet a belekevertem a szaftba, alaposan elkevertem, és még pár percig főztem. Levettem a tűzről és óvatosan belekevertem a nyers tojássárgáját is. Végül visszahelyeztem a húsokat a mártásba.

Én kuszkusszal tálaltam ezt is, és biztos, hogy fogok még ilyet főzni, mert nagyon ízlett, még ezzel a kis bakival együtt is. 

Vuelta 2016. 16. szakasz Alcañiz > Peñíscola

A nagy hegyek után ma egy pihentető szakasz következik, 156,4 km Aragóniából Valenciába, aztán a holnapi pihenőnapon lehet pancsolni a tengerben. Hajrá Berci!

De ma még maradjunk Aragóniában és a paprikánál. Aragóniát – Navarrával és La Riojával együtt – tierra de chilidornesnek is nevezik a népszerű elkészítési mód, az al chilindrón miatt, ami friss és szárított paprikával, paradicsommal és vöröshagymával való főzést jelent. Bárány-, csirke-, sőt sertéshúst is készítenek így. Ez a szokás állítólag a mórok idejéből számrazik: azok a kézművesek, akik be akartak lépni egy műhelybe, chilindrón mártásos csirkehússal vendégelték meg a jövendőbeli munkatársaikat, hogy elnyerjék a jóindulatukat. Később Spanyolország északi régióiban az üzletkötés megpecsételésére is tálaltak fel ilyen ételeket.

Én csirkét készítettem chilindrón módra, és ismét megállapítottam, hogy a spanyol és a magyar rokonlélek kell, hogy legyen! Persze több variációban is létezik a pollo al chilindrón, készülhet rizzsel, burgonyával, gombával, vagy vörösborral, de mandulával is. Íme hát a paprikás csirke spanyolul, most vörösborral.

Hozzávalók: 1 egész csirke (kb. 1,5 kg), 2-3 nagy, piros, szárított paprika, 1 nagy vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 100 g levegőn szárított spanyol sonka, 1 sárga vagy zöld húsú paprika, 1 piros (kápia) paprika, 3-4 érett paradicsom, 1 teáskanál édes őrölt paprika, 1 teáskanál őrölt füstölt paprika, 200 ml húsleves, 100 ml vörösbor, olívaolaj, só, bors, zöldpetrezselyem.

Ügymenet: a szárított paprikát vízbe áztattam kb. fél órára, majd apróra vágtam. A csirkét leöblítettem, papírtörlővel leszárítottam, majd 8 részre daraboltam. Sóval, borssal bedörzsöltem. Egy nagyobb edényben felforrósítottam az olívalolajat, és két részletben körbepirítottam benne a húsdarabokat, majd kiszedtem őket egy tányérra. Ezt követően csíkokra vágott sonkát, a finomra vágott hagymát és fokhagymát tettem az edénybe, és aranyszínűre pirítottam. Hozzáadtam a csíkokra vágott paprikákat, a felkockázott paradicsomokat és a felaprított szárított paprikát is, 1-2 percig kevergetve együtt pirítottam őket.  Ezután hozzáadtam az őrölt paprikát, a füstöltet, és visszahelyeztem a húsdarabokat is az edénybe. Jól elkevertem, majd felöntöttem a borral és a húslevessel. Félig lefedve, kis lángon addig főztem, míg a hús megpuhult.

Tehetünk bele csípős csilit is, ha szeretjük, én most nem használtam. A füstölt paprika nagyon különleges ízt ad neki, ha hozzájutunk, érdemes használni. Kicsit több és hígabb leve lesz, mint a mi paprikás csirkénknek, én roppanós zöldbabbal és egy kis kuszkusszal tálaltam, a kuszkusz jól felszívja a szaftot. 

Holnap pihenek a fiúk, szerdán pedig Al dente teker tovább Valenciában. 

Tegnap Rafal Majka az erejét jól beosztva második szakaszát nyerte. Hegyi befutós győzelmével a hegyek királyájának járó pöttyös trikót is megszerezte. A sárga trikós Vincenzo Nibali még nagyobb előnnyel vezet már.

Bevallom, az idén kicsit nehezebben boldogultam a receptek felkutatásával, mint az eddigi években. Minél inkább belemerültem a keresésbe, annál inkább erősödött bennem az érzés, hogy ezek a fránya fransziák folyton libamájat esznek szarvasgombával! Csak tudnám, mit csinálnak a liba többi részével? Meg „hóvége” is van, és különben is, honnan vegyek igazi szarvasgombát?

Mai szakaszunk 145 km, Pau és Hautacam között, na de milyen 145 km?! Ma másszák meg a fiúk a hírhedt Col du Tourmalet-t! Szóval a mai napon a sárga kötény mellé enyém lehetne a pöttyös is, de ennek a régiónak a legfőbb specialitását csapattársam már tavaly megfőzte.

Bárhogy nézegettem a szakirodalmat, nem boldogultam, aztán valahogy mégis jött egy szikra, hogy nézzem meg alaposabban a térképet. A mai starthely Pau városa:
„Pau Aquitania régiójába fekszik, Pyrénées-Atlantiques megye székhelye. Egykor királyi székváros, később kedvelt szubalpin üdülő, ma jelentős ipari és turisztikai központ. Pau a Pireneusok északi oldalán a legnagyobb város és egyben egy tájegység, a valaha önálló feudális állam, Béarn székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.” Igen, igen, de nem! A közigazgatás nehéz szakma a franciáknál (is), és kiderült, hogy Pau a régi, történelmi tagolás szerint Gascogne (a gascogne Gasconha [gaskuɲɔ / gaskuɲə]) tartomány területén volt található. Ha pedig Gascogne, akkor ihletőnek ott a Francia piac (Fran Warde, Joanne Harris). Erre felé híresek a liba és kacsa piacok (is).

Igazából gyermekkoromban nem kergettek vasvillával az asztal körül, hogy ugyan egyem már meg a hízott libamájat. Sőt, ez az élvezet csak felnőtt koromban adatott meg. Készítettem már libamáj terrine-t, de csak karácsonyra, amikor nehéz fotózni, nem is tudtam azóta sem kiretusálni a karácsonyi terítőt alóla :D pedig egyszer meg kellene már írnom, nehogy elfelejtsem, mert igen jó volt! 

Aztán meg továbbra is ott van a kínzó kérdés, mi történik az állatok többi részével? Most a miskolci piac jóvoltából hízott kacsaszárnytőből és kacsacombból készült pástétom. Hasonlót már többször készítettem, most egy kis csillagánizzsal csavartam rajta. 

Hozzávalók: 1 kacsacomb, 5 szárnytő, 3-4 gerezd fokhagyma, 2 dl fehérbor, frissen őrölt bors, só, 1 kávés kanál szecsuáni bors, 1 db csillagánizs, 2 evőkanál kacsazsír.

Ügymenet: a húst megmostam, megtörölgettem, majd sóval, borssal alaposan bedörzsöltem. A zsírt felforrósítottam egy öntöttvas lábasban, és a húsokat pár perc alatt körbepirítottam benne. Beledobtam a többi fűszert, felöntöttem a borral, és kis lángon, gyöngyöztetve addig főztem, amíg a hús levált a csontokról. A húst apró darabokra szedtem és egy kistálba rendeztem, felöntöttem az edényben maradt lével. 

Holnap Mamma teker a Serpenyőben. 

Most, hogy Berci feladta kicsit szomorú vagyok, de a verseny nem áll meg, és már a 12. szakasznál tartunk. Ma Bourg-en-Bresse - Saint-Étienne között tekerünk, a táv 185,5 km, néhány 3-as és 4-es kategóriájú dombbal heggyel. A sárga trikót Al dente nagy örömére Vincenzo viseli.

A mai starthelyül szolgáló város a Rhône-Alpes régióban található, amelynek konyhájáról már írtam korábban. Bourg-en-Bresse a Saône folyó széles völgyének keleti peremén, a Jura hegység nyugati vonulatának, a Revermont lábánál fekszik. Lyontól 60 kilométerre északkeletre fekszik. Mai útvonalunk nem keresztezi ugyan Lyont, de nagyon közel halad el mellette, ezért választottam mára a „csirke 40 gerezd fokhagymával” nevű receptet.

Nem is tudom, hogy maradhatott ki eddig az életemből ez a klasszikus régi lyoni recept! Nagyon finom, könnyen és viszonylag gyorsan elkészül, ami nyári hőségben további plusz pontokat jelent. Egy bibi van csak, a 40 gerezd fokhagyma megtisztítása, de erre valók a teljesítési segédek! Egyébként nem kell teljesen lehámozni, a legbelső héj rajta marad, amikor elkészült, könnyen ki lehet nyomni a finom krémesre puhult fokhagymát a héjából. Klasszikusan petrezselymes burgonyával tálalják, én is így tettem. A tányéron villával jól belenyomkodtuk a krumplit meg a kinyomkodott fokhagymát a finom bőséges boros-vajas szaftba, és úgy ettük.

Hozzávalók 6 személyre: 1 db csirke kb. 1,5-1,7 kg súlyban (izé, nem kötelező bresse-i csirkének lennie), 100 g vaj, 1 evőkanál földimogyoró olaj (nekem csak pisztácia olajam volt), 40 gerezd fokhagyma, 40 ml konyak, 250 ml fehérbor, só, bors, friss petrezselyemzöld.

Ügymenet: a csirkét nyolc részre vágtam, sóztam, borsoztam. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítottam a vajat és az olajat. Bele tettem a csirkedarabokat és alaposan körbepirítottam őket, majd hozzáadtam a fokhagymát, ráöntöttem a konyakot, kevéssel utána a bort és közepes lángon főztem, kb. 35 perc elteltével el is készült. Tálaláskor megszórtam a petrezselyemmel.

A holnapi etap receptjét Égigérő paszuly hozza, ha nem szeretnétek lemaradni róla, kövessétek a Serpenyő projektet a facebookon is!

Ez a recept is Hugh könyvéből való, ez volt a főfogás hétvégén. Ősszel sokat jártam a piacra, és elspájzoltam némi gombát a fagyasztóba, így most konyhakészen varázsolhattam elő az ebédhez. Spéci casserole edényem nem lévén, én az egészet egy nagyobb (5 literes) edényben készítettem, gázon.*

Hozzávalók: 1 csirke nyolc darabra vágva (én 4 combot, és 1 nagy mellet vettem, utóbbit négy részre vágtam), 2 evőkanál liszt, só, bors, 3 evőkanál olaj, kb. 250-400 ml száraz cider, 400 g erdei gomba (Hugh szerint bármilyen gomba jó), 1 babérlevél, kakukkfű, 5 evőkanál tejszín, 2 teáskanál csípős mustár, 1 evőkanál aprított petrezselyemzöld, só és frissen őrölt bors.

Ügymenet: a megmosott szárazra törölt csirkedarabokat megforgattam a sóval és borssal elkevert lisztben. Egy nagyobb edényben felforrósítottam az olajat, és két részletben megpirítottam benne a húst. Kiemeltem a húsdarabokat az edényből, majd beleöntöttem az almabort, és két percig forraltam, amíg az alkohol nagy része elpárolgott, és az edény aljára pirult darabkák fellazultak. Ekkor visszahelyeztem a húsokat az edénybe, hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfüvet. A folyadéknak félig el kell fednie a húst, ha szükséges önteni kell még hozzá egy keveset. A megtisztított gombát serpenyőben megolvasztott vajon meg kell pirítani, és a húshoz adni. Mivel nekem eleve így volt lefagyasztva a gombám (tinóru gomba), én csak kivettem egy csomagot a mélyhűtőből, és beledobtam az edénybe. Kis lángon, félig lefedve addig pároltam, amíg a hús megpuhult. Akinek van casserole edénye, az beteheti a sütőbe is másfél órára. Az elkészült húsokat kivettem a fazékból, a visszamaradt szafthoz adtam a tejszínt és a mustárt, elkevertem, ellenőriztem a fűszerezést, sóztam, borsoztam, majd egy pillanatig forraltam. Visszatettem a húsokat az edénybe, és hozzá adtam a petrezselyemzöldet. Én tört krumplival tálaltam.

*legutóbb egy öntöttvas fazékba tettem a hozzávalókat, és 2 órára betoltam a 160 C fokos sütőbe

Avagy Atyám tébolyító csirkemelle, az egyik kedvenc receptem Jamie Olivertől. Szerepelt már a blogon, csak fotó nem készült róla, amit most pótoltam.

Hozzávalók a töltelékhez: 20 dkg barna csiperke gomba, 2 gerezd fokhagyma, 3 szál újhagyma (ez az én plusz hozzávalóm), egy csokor friss petrezselyemzöld, só, bors, olívaolaj.

A hozzávalókat megtisztítottam, kis kockákra vágtam a gombát, felaprítottam a fokhagymát, zöldhagymát  és egy kevés olívaolajon 6-7 percig pároltam őket, kevés só és frissen őrölt bors társaságában. Amikor elkészült félre tettem, hogy kihűljön.

Hozzávalók a csirkéhez: 4 db csirkemell, és 500 g készen kapható leveles tészta, só, bors, 1 tojás.

Amíg a töltelék hűlt, addig a csirkemelleket előkészítettem, megmostam, megtörölgettem, majd hegyes éles késsel (filéző kés) mindegyikbe kis zsebet vágtam a vastag része felől. Sóval, borssal fűszereztem, majd  egy káváskanál segítségével beléjük gyömöszöltem a gombát.

A leveles tésztát lisztezett deszkán egy kb. 20 x 45 cm-es téglalappá nyújtottam, és 4 hosszú csíkra vágtam. A kiszabott tésztacsíkot rátekertem a csirkemellre és forró tepsire helyeztem (a sütőt a tepsivel együtt melegítettem elő), így az csomagok alja is rögtön sülni kezd, nem lesz "szalonnás" a talpa. Egy felvert tojással bekentem a csomagokat, 200 C fokos sütőben kb. 35 percig sütöttem.

Hozzávalók a mártáshoz: 2 dl száraz fehérbor, 2 evőkanál mustármag (fehér és fekete is volt kéznél), 1,5 dl tejszín, ízlés szerint só, frissen őrölt bors. 

Egy felforrósított száraz serpenyőbe tettem a mustármagokat és amint pattogni kezdtek, felöntöttem a száraz fehérborral és felforraltam, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Hozzáadtam a tejszínt és addig kavargattam amíg besűrűsödött. Ez eltart egy darabig, de megéri türelmesnek lenni. Egy pici sót és frissen őrölt fehérborsot adtam még hozzá. 

Amikor múlthéten a kocsonyának valót gyűjtöttem be a hentesnél, láttam, hogy kedvező áron van nagyobb méretű kacsamell. Némi habozás után vettem egy 80 dekás példányt, hogy finom kacsabefőtt legyen belőle. Végeztem egy kis kutatómunkát, és arra jutottam, hogy én nem szeretném órákig főzögetni, így azt a rendkívül költség hatékony módszert választottam, hogy alufóliával lefedett tepsiben bedugtam az ebédre szánt töltött hús mellé a sütőbe. Mire az ebéd elkészült, a kacsa is jól átsült, ezután már csak bő fél órát kellett kis lángon főzni. 

Hozzávalók: 1 nagyobb egész csontos kacsamell, 150 ml száraz fehérbor, 3-4 evőkanál kacsazsír, só, bors, szecsuáni bors, néhány zsályalevél (a fagysztóból, köszi ezúton is Évinek és Seafalconnak a tippet).

Ügymenet: leöblítettem és szárazra törölgettem a kacsamellet, majd egy csipesszel eltávolítottam a benne maradt tokokat. Szerencsére elég szépen volt megtisztítva, így az előkészítés csak pár percet vett igénybe. Sóval és a frissen őrölt borsokkal jól bedörzsöltem, majd egy kisebb tepsibe tettem a bőrös felével lefelé. Mellé öntöttem a bort, egy kanál zsírt, és lefedve betettem a forró, 220 C fokos sütőbe. Két órát töltött bent, majd amikor már kicsit kihűlt, ismét kezelésbe vettem.

Kicsontoztam, a bőrt leszedtem, és vastagabb szeletekre vágtam. A tepsiben lévő zsíros szaftot átöntöttem egy lábasba, bele tettem a húst, és kis lángon kezdtem főzni. Fakanállal időnként megkevergettem, kicsit szétnyomkodtam a húsdarabokat. Akkor van kész, amikor a hús teljesen szétesik szálaira. Nem szerves része a receptnek, de sajnáltam volna kidobni, így amíg a hús főtt, egy kis serpenyőben ropogósra sütöttem a kis kockákra vágott bőrt. A húshoz hozzákevertem még néhány kanál kacsazsírt, hogy kenhető krémes állagot kapjak, és belerejtettem a ropogós bőrdarabokat is. Kisméretű befőttes üvegekbe kanalaztam, és kihűtve betettem a hűtőbe. Elvben a tetején lévő zsírréteg tartósan konzerválja, de ez az adag nem fog sokáig dideregni!

A riellett-ről egyébként sok mindent meglehet tudni Mammától és a Bűvös szakácstól.

Mostanában az a határozott érzésem, hogy úgy sikerült Lorien kollégának megszabadulnia a konyhai rontás ördögétől, hogy az átszállt hozzám. Az ereimet ugyan még nem vagdaltam fel, viszont egyre másra történnek megmagyarázhatatlan balesetek a konyhámban. Ezúttal a csirkemell tökéletes lett ugyan, de a köret, nos az "fejlesztés alatt" áll. Igazából finom lett, de valahogy nem akart igazán összeállni, nehéz volt átfordítani a serpenyőben, és amint az a mellékelt fotón látható, nem lettek túl formásak. A válságstáb arra a megállapításra jutott, hogy az idei krumpli még nem alkalmas az olajban sütésre, kis türelemmel kell még lenni.

Olyan leszek, mint a mesebeli lányka, aki felment Mátyás király udvarába, aztán hozott is valamit, meg nem is. Sajnos a tervezett salátámat nem sikerült elkészítenem teljes egészében határidőre, így csak mesélhetek róla.

Sem időm, sem kedvem nem volt hétvégére vásárolni, és egyébként is mostanra olyan mennyiségű élelmiszerkészlet halmozódott fel a fagyasztóban, spájzban, szekrényben, polcokon, hogy egy komolyabb természeti katasztrófát is könnyedén átvészelnénk.

Ezért aztán, hogy csökkentsem a készleteket kivettem a fagyasztóból egy egész, csontos csirkemellet és két nagyobb csirkecombot. Amíg ezek olvadoztak, igyekeztem megtalálni a hozzájuk illő receptet. Találtam is két szimpatikus olasz ételt, egy gondom volt csak, hogy az összes hozzávaló egyikhez sem állt rendelkezésre. Némi tanakodás után arra jutottam, hogy a készleten lévő alapanyagokat felhasználva valahogy összegyúrom a két receptet. Így nem lett ez sem római, sem potenzai csirke, hanem egyszerűen csirke „olaszosan".

Hozzávalók: 1 egész, csontos csirkemell, 2 nagyobb csirkecomb, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 szem fekete olívabogyó, 1 evőkanál kapribogyó, 1 kis peperonicino, 2 dl száraz fehérbor, 1 doboz hámozott egész paradicsom konzerv, 3 dkg vaj, 3 evőkanál olívaolaj, friss bazsalikom, só és bors.

Ügymenet: a leöblített, szárazra törölgetett csirkemellet és a combokat is kettévágtam, így 6 darab húst kaptam. Besóztam őket, és egy nagyobb, magas falú serpenyőben felforrósított zsiradékon mindkét oldalukat megpirítottam. Hozzáadtam a felkarikázott hagymát, felszeletelt fokhagymát, az olajbogyót, kapribogyót, a felaprított erős paprikát és a frissen őrölt borsot. Kicsit sütögettem őket együtt, majd felöntöttem a borral. Közepes lángon pároltam addig, amíg a bor fele elpárolgott, majd hozzá adtam a durván feldarabolt paradicsomot és a bazsalikomot. Akkor van kész, ha a hús kellően megpuhult és a szaft kissé besűrűsödött. Polentával tálaltam.

Majdnem megint sikerült lemaradnom a VKF-ről, pedig ennek a fordulónak a kiírása nagyon-nagyon tetszett! Évekig vágytam egy olyan igazi, fedeles piknikes kosárra, amilyet Maci Laci és Bubu medve szokott elcsenni a Jellystone parkban. Aztán egyszer a véletlen az utamba sodort egy ilyen helyes darabot. Sajnos azonban eddig még nem sikerült olyan igazi, kockás plédes pikniket rendeznem, és nem jött ez össze most sem.

A múlt hét időjárása nem igazán kedvezett a szabadtéri programoknak, ráadásul a tervezett városi piknik helyszínét kisajátította az Operafesztivál. Azt terveztem ugyanis, hogy a város közepén található Szinva teraszon látom vendégül néhány szintén a belvárosban dolgozó barátnémat ebédidőben. Sebaj, ezt még biztosan bepótoljuk!!! A szigorú kiírásoknak megfelelő recept felkutatása sem volt könnyű feladat, hiszen Gourmandula azt kérte, hogy a kosár tartalma bírjon ki legalább 4-5 órát romlás nélkül. Jó néhány könyvet végig lapozgattam eredménytelenül, amikor is teljesen véletlenül, egész mást keresve megláttam ezt receptet, melynél megjegyzésként ott szerepelt: „kirándulásra, piknikre tökéletes fogás”!

Hozzávalók a molnárkákhoz: 140 ml sovány tej, 225 g fehér kenyérliszt, ½ teáskanál só, ½ teáskanál cukor, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított élesztő. A hozzávalókat a fenti sorrendben betöltöttem a kenyérsütő gépbe, majd elindítottam a dagasztás-kelesztés programot. Amíg a gép dolgozott elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez: 2 evőkanál olaj, 5 cm gyömbérgyökér, 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál méz, 225 g csirkemellfilé, 3 újhagyma, kis marék friss koriander.

Továbbá 1 tojás sárgája kikeverve 1 evőkanál vízzel a kenéshez, valamint szezámmag a szóráshoz.

Egy tálban összekevertem a páchoz valókat, 1 evőkanál olajat, a szójaszósz, a lereszelt gyömbért és a szójaszósz. A csíkokra vágott szárnyast beleforgattam a pácba, majd félretettem pihenni 30 percre. A megmaradt 1 evőkanál olajat felforrósítottam egy serpenyőben, majd beletettem a húst. Pár percig pirítgattam, a végén pedig hozzáadtam a karikára vágott újhagymát és a felaprított koriandert és még egy percig sütögettem őket. Mire a tészta elkészült a töltelék is kihűlt. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átdolgoztam, azután nyolc egyforma darabra vágtam. Minden darabból kb. 10-12 cm átmérőjű korongot nyújtottam. Mindegyik közepére tettem egy kanállal a töltelékből, majd körben bekentem a tojásos keverccsel, félbehajtottam, majd a széleket összenyomkodtam. Úgy próbáltam őket a papírral bélelt sütőlapra ügyeskedni, hogy az illesztés kerüljön alulra. Langyos helyen még fél órát pihentettem őket, azután mindegyiket bekentem a maradék tojással és megszórtam a tetejüket szezámmaggal. 200 C fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.
 
Recept: Jennie Shapter, Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez

 Természetesen édességet is illik vinni egy piknikre. Tekintve, hogy épp dúl a cseresznye szezon, kézenfekvő volt kipróbálni ezt a cseresznyés koszorú receptet, amit egy e havi receptes újságban találtam. Pofon egyszerű egyensúly tészta cseresznyével.

Hozzávalók: 500 g cseresznye kimagozva, 4 egész tojás, valamint a súlyuknak megfelelő mennyiségű vaj, cukor és liszt, ½ tasak sütőpor, csipet só. Lemértem a tojások súlyát, majd kimértem ugyanannyi vajat, cukrot és lisztet.  Szétválasztottam a tojásokat. A vajat habosra kevertem a cukorra, egyesével hozzá kevertem a tojások sárgáját, majd a sütőporral elkevert lisztet. Egy másik tálban kemény habbá vertem a tojásfehérjéket a sóval, majd a habot nagyon óvatosan beleforgattam a tésztába. Legvégül belekevertem a cseresznyét is. Vajazott, lisztezett, csatos koszorúformába töltöttem, és 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt sült meg.

Recept: Fakanál, 2008/6.

Amióta megkaptam a Szakácsok könyvét, azóta szemeztem ezzel a recepttel. A kilencedik forduló kiírását olvasva az első gondolatom ugyan egy másik májas étel volt, de végül úgy gondoltam, hogy itt a remek alkalom, végre kipróbálhatom ezt a finomságot.

A belsőségekkel egyébként elég viszonylagos a kapcsolatom, a májat (mindenfélét) pl. imádom. Meg is ijedtem egy kicsit, amikor DolceVitánál kiderült, hogy csak 10-14 naponta tanácsos májat fogyasztani! Szóval havonta csak kétszer, max. háromszor!!! A májon kívül igazából talán csak a csirkezúza pörkölt jöhet szóba, a többi ínyencséget én a magam részéről kihagynám. 

Tehát a csirkemájas tészta citromos-fokhagymás mártással tulajdonképp egyszerűen elkészíthető, kivéve ha az ember kezdő mazohista, és úgy dönt, hogy neki nem jó a bolti fodros papardelle, neki igenis friss tésztát kell gyúrnia! Ez kb. +1 óra az elkészítési időhöz. És ha ez nem lenne elég, akkor ott a máj sütése. Mert a máj ugye képes durrogni, meg puffogni, és köpködni, sőt a csirkemáj képes kiszaltózni is a forró olajból telifröcsögve a konyhát, úgyhogy egy fröccsenés gátló fedő szerintem nélkülözhetetlen, de ha valakinek van használható ötlete a csirkemáj megrendszabályozására, azt szívesen fogadom!

Hozzávalók: 1 citrom leve és vékony csíkokra vágott héja, 250g tisztított csirkemáj, 65 ml olívaolaj 100 ml csirke alaplé vagy víz, 4 gerezd zúzott fokhagyma, 25g pecorino vagy parmezán sajt, 25ml tejföl, frissen őrölt szerecsendió, 200g friss tészta, napraforgóolaj a citromhéj sütéséhez, 1 ek durvára vágott petrezselyemzöld.

Ügymenet: A citrom héját lehámoztam az ezt a célt szolgáló célszerszámmal, majd kifacsartam a levét és ráöntöttem a héjcsíkokra. Legalább egy órát kell így eltölteniük édes, akarom mondani savanyú kettesben.

Addig vagy meggyúrjuk a tésztát, vagy felpolcolt lábbal, finom teát szürcsölve nézhetjük a tévét.

Amíg a víz felforr a tésztafőzéshez, addig egy serpenyőben nagy hőfokon megsütöttem a májat, két részletben, a fele olívaolajban.  Fontos, hogy nem szabad sokáig sütni, nem cipőtalpat szeretnénk tálalni! Kb. 2-3 perc kell ahhoz, hogy kívül barba, belül rózsaszín maradjon a csirkemáj. Védőfelszelelés erősen ajánlott.

A mártáshoz az alaplevet egy másik serpenyőbe öntöttem, felforraltam, majd hozzáadtam az összezúzott fokhagymát, a sajt felét, a tejfölt, frissen őrölt szerecsendiót, fekete borsot és a maradék olívaolajat. Kevés citromlével tettem pikánssá a mártást, és addig főztem, amíg kellőképp besűrűsödött.

Az időközben felforrt vízben kifőztem a tésztát és leszűrtem.

Egy kisebb edényben felforrósítottam a napraforgó olajat, és beledobtam a lecsöpögtetett citromhéjat pár másodpercre, majd papírtörlőre szedtem.

Tálaláskor elrendezgettem a tésztát a tányéron, ráültettem a csirkemáj darabokat, rákanalaztam a szószt, megszórtam a maradék sajttal és petrezselyemzölddel, citromhéjforgáccsal.

Kellemes, pikáns étel. Ez a mennyiség előételként 4, főételként 2 adag, így én dupla mennyiséget készítettem.

Visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz, vagyis elő lehet ásni a grill felszerelést a garázs mélyéről és hajrá!!! Most egy már jól bevált indonéz pácot használtam. Az egzotikus név egy gyorsan és könnyen elkészíthető finomságot takar. Hála az égnek semmi különleges hozzávaló sem kell hozzá. Sajnos gyakran esem abba a csapdába, hogy ha valami ázsiai finomságot szeretnék készíteni, sehol sem kapom meg a szükséges hozzávalókat. Ennél a receptnél azonban szó sincs semmi ilyenről, legfeljebb a szójaszószt kell körültekintően kiválasztani. Többféle van forgalomban, és megkóstolni ugye nem lehet előre, vagyis csak otthon derül ki jól választottam-e (legutóbb nem, de ez egy másik történet).

Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.

Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.

Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.

 Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.

Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)

A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)

Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz. 

2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.

A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)

 Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.

Néha nincs kedvem a hétvégi bevásárláshoz (főleg, ha péntek este 6-ig tanfolyáson csücsülök). Annyira, hogy ilyenkor lesz ami lesz alapon rábízom magam az otthoni tartalék készletekre. Mint most. 

Szombat reggel felderítő útra indultam hát a fagyasztó irányába. Mondjuk nagy meglepetés nem ért, csirkemell filé többnyire mindig van benne.

Rövid fejtörés, gyors lapozgatás: ez van/az nincs…. majd heuréka!!!! Egy ismerős, amit egyszer már próbáltam régebben, és nagyon ízlett. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az előállítása negyed óra!!!! Igen jól tetszik olvasni, ¼ óra, vagyis 15 perc.

Elő bányásztam még egy doboz gondosan lefagyasztott húslevest is, had engedjen fel szépen a csirkemellel együtt.

Hozzávalók: 4 csirkemell filé, 2 citrom, 20 dkg kuszkusz, 3 dl húsleves, 2 evőkanál vaj, 2 evőkanál kapribogyó, 1 citrom reszelt héja, 2 ek aprított mandula, 1 ek zsálya (frissből 2)

Ügymenet: Először is szépen kimértem a 20 dkg kuszkuszt, és egy lefedhető tűzálló tálba tettem. A húslevest felmelegítettem, és ráöntöttem a kuszkuszra. Lefedtem, és félretettem.

A csirkemelleket sózta, borsoztam, és odatettem a grillserpenyőbe sülni. Ez megy magától is, csak meg kell forgatni őket félidőben, és mellé tenni a félbevágott citromokat egy fordulóra. Tehát amíg a kuszkusz puhult, és a piphusi pirult, addig egy kisebb serpenyőben a vajon megpirítottam a mandulát, kapribogyót, citromhéjat és zsályát. Ez sem több 5 percnél, ha kész mehet az időközben elkészült kuszkuszhoz. Ezzel a köret kész is, csak a tálalás marad hátra. (mondjuk valami zöld dekor elfért volna a képen, de nem volt kéznél) Fogyasztáskor a citromok levét ízlés szerint ráfacsarjuk a salátára, ez a grillezésnek köszönhetően könnyebb.

/Eredeti recept: Donna Hay, Ízvarázs/

Még egy recept van a Francia piacban, amit már kétszer is kipróbáltam és isteni. Az előállítása kicsivel tovább tart, viszont a vele járó macera (mosogatni való:o) még kevesebb. Ez a kaja is ideális nyáresti csemege, szintén előre elkészíthető.

Továbbra is maradnék a francia konyhánál, és leginkább a Francia piac receptjeinél. 

Ez a recept igen nagy kedvencem! Olyannyira, hogy amikor szombat reggel megláttam a hentes ajtaján a feliratot, hogy kacsacomb kapható, azonnal telefonos segítséget kértem otthonról, hogy mi kell még hozzá!

Az idők folyamán az eredeti recept (Nova szakácskönyvek sorozat, Tésztás darabjából származik) átesett némi módosításon. Először is az egész kacsa nagyobb felvevő készséggel rendelkező családoknak gazdaságtalan (szerintem), így én csak combot szoktam venni hozzá, 1 kilót legalább. Másodszor a fűszerek tekintetében történt változás, mert szárzeller nincs a kertemben (az idén se kelt ki :o( ), meg a boltban sem mindig, úgyhogy én a gumós zellerekről szoktam letépkedni 2-3 szárat. Az az igazság, hogy ez szerintem tipikus nyári étel, még akkor is ha 2 órás elfoglaltságot jelent, mert a friss fűszerek adják meg az ízét, ilyenek meg ugye leginkább ilyenkor virulnak a kertben. Harmadszor, aki teheti vegyen igénybe teljesítési segédet legalább az aprításhoz, úgy gyorsabb (az enyém most lelépett füvet nyírni).

Hozzávalók: 1 csomag jó minőségű tagliatelle tészta (önsanyargatók nekiláthatnak gyúrni is, de nekem már tényleg túlzás lenne, így maradt az a fészekszerűen összetekert fajta széles metélt) 1 kg kacsacomb (ez mérettől függően 4-6 db), 10 dkg húsos szalonna (kockára vágva), 60 dkg paradicsom (lehámozva, kimagozva, felkockázva), 1 méretes hagyma (apróra kockázva), 1-2 sárgarépa (fél centis karikákra vágva), 1-2 gerezd fokhagyma (aprítva), Zöldfűszerek jó bőven (apróra vágva) - kakukkfű - bazsalikom - zsálya - zeller zöld - petrezselyem zöld - oregánó, 1 dl száraz vörösbor meg némi plusz (a szakácsba sem árt önteni) 2 babérlevél, 4-5 szem szegfűszeg só, bors, olaj, vaj.

Technológia: Először is mindent fel kell aprítani. Na ez tart a legtovább, innentől már nem vészes a dolog, majd néha meg kell kavargatni, de lehet közben mást is csinálni. Amikor eljutottunk(tam) abba a fázisba, hogy minden készen áll kis tálkákban, neki is láthatunk a megvalósulásnak :o) Egy méretes lábasban egy kevés olajon elkezdem pirítani a szalonnát, utána jöhet bele a hagyma, répa, kicsit később a fokhagyma és a kacsacombok. Kb. 10 percig kell szépen pirítgatni, kevergetni az egészet. Ekkor felöntöm a vörösborral, jöhetnek a paradicsomok, és a fűszerek. Kb. egy óra alatt szépen lassan párolgatom az egészet, ezalatt a husi megpuhul (értelem szerűen, ha arra vetemedne, hogy mégsem puhul, akkor némi vörösboros ösztönzés mellett tovább kell puhítani), a zöldségekből meg isteni mártás sűrűsödik. Menet közben néha meg kell kavarni, ha nagyon fogyna a leve kicsit felöntögetni némi plusz borral (vizet az istenért se!!!). Ha túl hígnak találjuk a mártást akkor a legvégén magasabb fokozatba kapcsolva a tűzhelyet el kell forralni a levét. A legvégén még egyszer ellenőrzöm a mártást, utána ízesítem ha kell és 1 evőkanál vajjal finomítom. Ha már közeleg a boldog befejezés, kifőzöm a tésztát (a zacsiján lévők szerint). Ha ügyes voltam egyszerre készül el a husi meg a köret.

Friss, pikáns, egyszerű, szóval ördögi.

Tulajdonképpen nem szoktam rántott dolgokat csinálni, ezek nálam több okból is tiltó listán vannak.

Először is marha macerás dolog a panírozás, egy csomó koszos tányér, több tonna olaj elpazarlása, terjengő olajszag, nem is beszélve a felesleges kalóriákról.

Másodszor annyi, de annyi finomság létezik, annyi recept vár még kipróbálásra, és egyébként is egy finoman fűszerezett roston sült husi szelet sokkal élvezetesebb (nem utolsó sorban kalóriaszegényebb), mint a hagyományos unalmas panír. (és még a visszamaradt olaj környezetbarát eltüntetése sem okoz gondot!Egyszóval igen ritkán van nálunk rántott hús, de most rútul csőbe húztak! Régóta szemeztem Donna Hay izgalmasnak hangzó receptjével, és csak az „alapos áttanulmányozás” után jöttem rá, hogy a Ropogós ötfűszeres csirkemell a rántott hús egy variációja. Úgyhogy kénytelen voltam előszedni a tányérokat és nekilátni a panírozásnak. Utólag megvallva azért megérte a dolog, mert nagyon finom volt. Érdemes kipróbálni annak is aki egyébként is készít panírozott dolgokat, mert tényleg feldobja a dolgot.

Hozzávalók: csirkemell filé (szóval ezzel mindig bajban vagyok a hentesnél, hogy ? db, mert ugye 2 fél 1 egész, szóval 4 főre 2 egész, vagyis 4 fél), liszt, tojás a bundához, olaj a sütéshez,

A panírhoz: zsemlemorzsa, 2 tk kínai ötfűszer keverék, 1 tk őrölt kömény, 1 tk őrölt koriandermag, 1 tk só, frissen őrölt bors.

Ügymenet: a csirkemell filét a szokásos módon előkészítettem: leöblítettem, papírtörlővel felitattam róla a vizet, levágtam az alsó kisebb darabot, a nagyobb részt pedig ketté vágtam. A zsemlemorzsába belekevertem a fűszereket, és bepaníroztam a husikat (liszt, tojás, panír). Forró olajban mindkét oldalukat szép piros-ropogósra sütöttem, ez kb. 3-4 perc, persze mérettől is függ. Párolt rizs és saláta került mellé.

A kínai ötfüszer keverék egyébként elég izgalmas dolog, azt hiszem írok is róla egy külön kis elmélkedést, de legalább is, hogy miből áll, hátha valaki nem tudja beszerezni. Én az Ázsiában találtam, de ha elfogy nekem is házilag kell összedobni, mert mostanában nem esik útba székes fővárosunk, itten falun meg nem van ilyesmi a sarki közértben .

Meg tészta. Lehet, hogy tészta függő vagyok? Tegnap este ismét elővettem az én kis wokomat, hogy végre elkészítsem a régen tervbe vett kedvencemet. Őszintén szólva sokkal inkább rajongok a mediterrán konyháért, de hát kell a változatosság. Így hát egyszer egy szép napon, egy pesti kirándulás alkalmával hazacipeltem egy wokot az Ikeából. Azután szegény "kis" (igazából jó nagy) serpli ott csücsült a konyhaszekrény mélyén. Én persze boldog voltam, hogy végre van ilyenem is (a tömérdek egyéb, de számomra nélkülözhetetlen konyhai kütyü mellett). Ami késik, jó helyen van, mondá a bölcs, és lám egyszer csak eljött az idő. Gondos tanulmányozás előzte meg a választást, mert ezek a receptek mindig tartalmaznak valami olyat, ami a sarki közértben nincs. Ekkor bukkantam rá erre a kajára A főzés alapkönyve című könyvben (Sabine Sälzer-Sebstian Dickhaut). Nem tudom mennyire autentikus, nyilván a tanult német kollegák olyasmit próbáltak összehozni, amit egy kezdő is könnyen összeüthet, különösebb hókusz-pókusz nélkül. Állíthatom sikerült nekik! 

Íme az Ázsiai sült tészta receptje 4 kíváncsi éhesnek: 25 dkg ázsiai tojásos metélt tészta (tapasztalatom szerint a magyar is tökéletes) 50 dkg csirkemellfilé, 1 csokor újhagyma, 1 kis darab gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 kis szárított chilipaprika, 5-6 ek olaj, 3 ek szójaszósz (én mondjuk többet is szoktam löttyinteni bele, ízlés dolga), 1-2 ek citromlé.

Ügymenet: a tésztát kifőzzük, csirkehúst kisujjnyi vastagságú csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk (a zöld résszel együtt), a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk és nagyon finomra aprítjuk (a gyömbért én többnyire reszelni szoktam); a chilipaprikát szétmorzsoljuk, vagy felaprítjuk (vigyázat, nem mindenki szereti a csípőset, bánjunk vele óvatosan, pl: a magot inkább szórjuk ki belőle. A wokban 3-4 ek olajat felforrósítunk és a csirkét folyamatosan keverve 1-2 percig sütjük. Aztán félre húzzuk a husit a wok szélére, a közepébe tesszük a maradék olajat és beletesszük a hagymát, gyömbért, fokhagymát és chili darabokat. Legvégül jöhet a tészta, a szójaszósz és a citromlé, összeforgatni és kész! 

Félre a villával, jöhetnek a pálcikák! Sajnos azonban van egy problémája a receptnek, méghozzá az, hogy állítólag 4 személyre szól. :o))) Persze lehet, hogy bennünk van a hiba (a feneketlen bendőnkben), de kettőnknek a kedvesemmel már az is komoly erőfeszítésbe szokott kerülni, hogy legalább 1 adag maradjon neki, másnap ebédre. Ugyanis olyan finom, és úgy eteti magát, hogy mire észbe kapunk, már el is tűnt az egész a wokból!

Van abban valami üdítő, hogy az ember hétközben tv nézés helyett lebattyog a ház mellé, felácsolja a készséget, és sütöget. Nem kell hozzá semmi extra. Némi husi, kenyér, saláta, meg egy üveg borocska. Az egész mulatság nem tart tovább 2 órácskánál (pont mint egy gagyi film a tv-ben + reklámidő).

A húsvét nálam mindíg valami friss tavaszias kaját jelent. Mivel az ünnep több napos, kerestem egy receptet, ami könnyed, tavaszias, és minden hozzávaló beszerezhető. Így került a képbe a címben említett csirkemell csoda, amivel már régóta szemeztem, csak ugye vagy gomba nem volt, vagy tészta nem volt a boltban egyszerre.

Először is az Öcsinek lassan lejár a szabija, és megint elhúz időtlen időkre (hogy mások élvezhessék a szakácstudományát), úgyhogy mielőtt ez bekövetkezne még gyorsan kisírtam magamnak egy óriási tál joghurtos málnalevest. Azt kell mondjam, hogy ezt az illatos, krémes, rózsaszín megamálnát, a tetjén fincsi tejszínhab felhővel, szóval ezt minden héten tudnám kanalazni!!! (remélem hamarosan eljön a málnaszezon, mert a fagyasztóban aggasztóan csökkenek a készletek!)

Nem szokom le a szárnyasról! Az az igazság, hogy nem hagyom magam ijesztegetni holmi madár influenzával! Eddig is ettem, ezután is fogok baromfit enni! Fogtam hát egy helyes pipit, és megsütöttem fűszervajjal, jó ropogósra.

Én március 15-én max a konyhába szoktam fel/ki/be (ahogy tetszik) vonulni. Szerintem egy jó kis ünnepi menű is jelezheti, hogy ünnep van, pláne ha hideg és vacak az időjárás!!!

Főfogásként egy egyszerűen elkészíthető, de nagyon finom csirkemellet választottam a madárinfluenza jegyében :o).