Lassan olyan leszek, mint a saját nagyanyám, aki folyton ugyanazt a néhány süteményt sütötte egész életében. Itt van például ez a gyümölcsös pite dolog. Tiszta szerencse, hogy ezt sokféle bogyós gyümölccsel lehet variálni, különben nem tudom mi lenne. 

Ez itt már a sokat csiszolt diétás változat, azért is kell leírnom, mert ez így már eléggé kikristályosodott :)

Sütöttem már áfonyával, ribizlivel, egressel, vegyes bogyósokkal... a lényeg, hogy a gyümölcsből kifolyó lét a zselésítő gyönyörűen megköti, így a tészta nem ázik el alatta. Nem diétázók kaphatnak a tányérjukra egy gombóc vanília fagylaltot is. 

Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált mandula, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 teáskanál 1:4 DW édesítő, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 600 g szeder, 70 g nyírfacukor, 1 csomag 3:1 lekvárzselésítő, 25 g étkezési keményítő, egy nagy csipet fahéj, 1 bio citrom reszelt héja, 70 ml frissen facsart citromlé.

Ügymenet: A lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és édesítőt, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem. ( Legalább 1 órát érdemes pihentetni, de van, hogy már előző este összeállítom.) Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát, majd betettem 20 percre a fagyasztóba. A leeső tésztadarabokból tetszés szerint lehet díszeket készíteni a pite tetejére.

A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel).

A töltelékhez a szedret egy nagy tálba tettem, a száraz hozzávalókat elkevertem, majd szederre szórtam, és összeforgattam, ráreszeltem a citromhéjat és végül rácsorgattam a citromlevet és jó alaposan összekevertem, hogy mindenütt bevonja az szederszemeket. A gyümölcskeveréket az elősütött tésztára öntöttem, rátettem a díszeket és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 percig sütöttem.

Giro d'Italia 2016. 20. szakasz Guillestre (FRA) > Sant'Anna di Vinadio

Tegnap hihetetlen események történtek a Girón, az eddigi rózsaszín trikós Steven Kruijswijk sajnálatos módon felkenődött a hófalra, ahol bemutatott egy szaltót, a kerékpárja pedig egy dupla szaltót. Szerencsére a sérülése nem volt súlyos, a szakaszt befejezte, de a trikót át kellett adnia Esteban Chavesnek. A heroikus küzdelemből ezúttal a már majdnem elsiratott Cápa került ki győztesen, aki annyit faragott eddigi hátrányából, hogy a tegnapi szakaszgyőzelem után Nibali esélyei feléledtek a rózsaszín trikóra. 

A kis francia kitérő után a fiúk ma visszatekernek Itáliába, Piemonte hegyei közé, ma is fel kell tekerni 2700 méter fölé. Izgalmak garantáltak!

Az idén úgy alakult, hogy a Giro vége jutott nekem, így egész Piemontéban nálam a rózsaszín serpenyő. Én még sosem jártam ebben a tartományban, de az biztos, hogy egyre jobban érdekel a dolog. Receptkeresés közben találtam rá az agnolottira, ami tulajdonképp a piemontei ravioli, csak épp egy kicsit más a fazonja. Nem tudok rá jobb szót, olyan, mint egy „zsebes ravioli”. Mindenfélével töltik, hússal, gombával, ricottával. Sokszor maradék sült húsokból készítik a tölteléket, ilyenkor a hús szaftjával locsolják meg az agnolottikat. A másik jellemző irányzat a ricottás töltelék, ehhez zsályás vaj dukál. Én most kétféle ricottás tölteléket készítettem, a felébe bordó mángoldot és fokhagymát tettem, a másik felébe friss zöldfűszereket, főleg mentát, ami várakozásaimon felüli telitalálat volt. A formázásról annyit tudtam, hogy az Amerikai Mesterszakács egyik részében a mezőny nagy része elvérzett vele, és mindenki azt mondta, hogy nagyon nehéz. Szerencsémre ez a kedves kutyás hölgy, ezen a videón elég alaposan bemutatja, így kiderült, hogy nem is olyan nehéz. A tésztához 00-s jelölésű durumlisztet használtam, ami szerintem sokkal jobban viselkedik, mint a sima BL-55-ös, érdemes kipróbálni. Arról nem is beszélve,  hogy a durumbúzának mennyivel kedvezőbbek az élettani hatásai (na jó, azért ebből se lehet korlátlan mennyiséget fogyasztani, de nekem már néhány darab is a mennyországot jelenti manapság).

Hozzávalók a tésztához: 400 g durumliszt, 4 tojás, só

Hozzávalók a mángoldos töltelékhez: 250 g ricotta, kb. 150 g előkészített mángold*, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 kis tojás, 40 g reszelt parmezán

Hozzávalók a zöldfűszeres töltelékhez: 250 g ricotta, egy nagy marék friss zöldfűszer (nálam sok menta, egy kevés oregánó, kakukkfű és metélő fokhagyma), 1 kis tojás, 40 g reszelt parmezán

Tálaláshoz: vaj és zsályalevelek

Ügymenet: a tésztát összegyúrtam, és folpackba csomagolva betettem a hűtőbe pihenni egy fél órára. Ezután kinyújtottam, megtöltöttem, és megformáztam, úgy ahogy a linkelt videón készült. 

A töltelékeket csak összekevertem, és habzsákba töltöttem. *A mángold nekem előkészítve le volt fagyasztva, de egyébként megmosom, lerázogatom, és egy kis fokhagymával olívaolajon megfonnyasztom, majd késsel finomra vágom. A mángold a spenóthoz hasonlatosan elég sokoldalúan hasznosítható. 

A holnapi Torinói befutón is tartsatok a Tour de Serpenyővel! 

Mostanra eldőlni látszik, hogy Bercinek nem jött össze, amiért végtelenül szomorú vagyok, de új nap van, újra nyeregbe kell szállni, és új recept is van. Ma Bourg-d'Oisans-ból tekerünk Le Grand-Bornand-ba, 204,5 km, újra hegyek, nem is kevés. Mai célpontunk Savoie-ban van.

Amikor kiválasztottam az idei szakaszokat, ezt a napot csak úgy találomra lőttem be. Azután jó sokat törtem rajta a fejem, pedig már tavaly is írtam Savoya megyéről, és már akkor megemlítettem a mai főszereplőnket. Mi lenne ha még olvasnám is magam? Szóval hosszas keresgélés után ismét ráakadtam a crozets-re, úgyhogy ideje volt megfőzni.

A crozets apró,  szögletes, hajdina lisztből készülő tészta, hivatalosan szavojai specialitás. De mint a sok más hegyi finomság, ez is a távoli Piemontból származik. Ma már többnyire durum liszttel keverve készítik, de eredetileg csak hajdina lisztből készült. A sarki közértben ugyan nem található meg, de sebaj, otthon is könnyen elkészíthetjük. Most 100 % hajdina liszttel készítettem, és mivel az én import hajdinám elég sötét, a tészta is ilyen rusztikus lett belőle. A felhasználását illetően rengeteg recept kering a neten, nagyon sokoldalú. Erre az alkalomra köretként tálaltam egy csodás szarvasraguhoz, ami szintén népszerű étel erre felé a hegyekben.

Hozzávalók: 200 g hajdinaliszt, 2 tojás, szükség szerint kevés tej.

Ügymenet: a hozzávalókból tésztát gyúrtam, folpackba csomagolva kicsit pihentettem, kinyújtottam, majd apró kockákra vágtam. Szokásos módon sós vízben kifőztem.

Hozzávalók a raguhoz: 1 kg szarvas apróhús, 1 palack testes vörösbor, 2 közepes hagyma, 2 sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, 1 szár zeller, 1 babérlevél, 2-4 szem szegfűszeg, 6-8 szem borókabogyó, 2-3 szem szegfűbors, 1 evőkanál sherry ecet, 1 evőkanál konyak, egy kevés olaj és kacsazsír, só, bors.

Ügymenet: van olyan nézet, hogy a húst egy napra bepácoljuk a borba a fűszerekkel, de ha szép és jó minőségű húst kapok, én erről elegánsan meg szoktam feledkezni. Szóval feldaraboltam a zöldségeket, és az öntöttvas fazekamban kevés olajon lepirítottam őket. Közben egy serpenyőbe kevés kacsazsírt hevítettem, és a nagyobb kockákra vágott húst minden oldalán lepirítottam. Legjobb két részletben, azután bele tettem a húsokat is a fazékba. A konyakot a serpenyőbe öntöttem, hogy fellazítsa a lepirult részeket, majd ez is ment a fazékba. Felöntöttem annyi borral amennyi ellepte, hozzáadtam a fűszereket, és felforraltam, majd lassú tűzön fedő alatt puhára főztem. Ez nagyjából kettő, kettő és fél óra.

A holnapi receptet keressétek a Paszulyon!

Az idei lekvárfőző projekt hasonló sikerrel zárult, mint a tavalyi, csak talán még többet ettem Lorienéknél, ki is lengett a mérleg rendesen, amikor hazaértünk. A közös főzőcske meghozta a kedvem a tésztagyúráshoz, úgyhogy talán gyakrabban fog ezután itthon is házi tészta kerülni az asztalra. Mostanában nem sokat főzök, az íráshoz meg még annyi ihletem sincs, de ezt a szombati ebédet mindenképp le kell jegyezzem. Egyrészt nagyon finom volt, másrészt ezt a receptet olyan régóta ki szerettem volna próbálni, hogy időközben el is veszett. Egy kis ovális alakú receptes füzetben volt (Sós főtt tészták címmel) amelyet teljesítési segédem többszöri felszólítás ellenére sem tudott előadni. Nem volt mit tenni, végül rákérdeztem egy fórumon, hogy nincs-e meg valakinek, s lőn, egy órán belül megkaptam, hálás köszönet érte. Itt-ott finomítottam, ízesítettem rajta, úgyhogy ez már egy egészen egyéni verzió! 

A nagy spenót kontra sóska párharcban nálam mindig is a spenót állt nyerésre, méghozzá annak az éles logikának a mentén, hogy „létezik az a fokhagyma mennyiség, amivel ehetővé lehet tenni”! Különösebben nem lelkesedtem érte, de ha választani kellett, mindig a spenótra szavaztam, önként azonban sosem nyúltam volna érte.

Tavalyi nyaralásunk alkalmával, aztán véletlenül belebotlottam egy spenótos tésztába, ami ízlett. Azért is lepődtem meg, mert ez egy - nincs mit szépíteni rajta – zacskós tészta volt. Mert az úgy van T. Bíróság, hogy a szegény turista a méreg drága Svájcban inkább költi vonatozásra a pénzét, mint étteremre, így azután esténként végig próbáltuk a svájci zacskós tészta repertoárt a kempingben. A spenótos különösen jónak bizonyult, fel is jegyeztem hát az összetevőket, és megpróbáltam itthon rekonstruálni az ételt. Többszöri kísérletet is folytattam, ez a mostani lett a legjobb, úgyhogy mostanra megérett a publikálásra.

 Megjegyzendő, hogy most a Lidl-ben vásároltam be hozzá, így egyrészt a 4 adag étel ára bőven 800 forint alatt maradt, másrészt sikerült megtapasztalnom, hogy létezik olyan fagyasztott spenót is, nem krémmé van passzírozva, hanem csak apróra van vágva, ami szvsz még gusztusosabb is. Az egyetlen dolog, ami nincs a fent nevezett üzletben az a parmezán. Hála azonban a hétvégi Kocsonyafesztiválon feltűnt sajtárusnak sikerült feltöltenem a készletet, méghozzá helyi viszonylatban kedvezőnek számító, bár korántsem baráti áron. A parmezánt azonban nem sajtnak, hanem fűszernek kell tekinteni, ez adja a szósz lényegét, szóval ezt nem szabad kihagyni, és különben is, 4 dekánál nem reszeltem le többet semmiképp sem. A képen látható tésztát korábban vettük, szintén a Lidl-ben, de ez egyszeri akció volt, helyette a farfalle (pillangó vagy csokornyakkendő, kinek hogy) tésztát tudom ajánlani, az eredeti is abból készült egyébként.

A minap villámvacsorát kellett varázsolnom, így kapóra jött Dolce Vita receptje. Régóta szemeztem már ezzel a csodás lila árnyalatú dologgal, ami nem mellesleg gazdám két kedvenc alapanyagát egyesíti, mert ugye férfi ember szerint mindegy mit főzünk, de a recept ott kezdődik, hogy aprítsuk fel a hagymát és a szalonnát. :)

Amióta megkaptam a Szakácsok könyvét, azóta szemeztem ezzel a recepttel. A kilencedik forduló kiírását olvasva az első gondolatom ugyan egy másik májas étel volt, de végül úgy gondoltam, hogy itt a remek alkalom, végre kipróbálhatom ezt a finomságot.

A belsőségekkel egyébként elég viszonylagos a kapcsolatom, a májat (mindenfélét) pl. imádom. Meg is ijedtem egy kicsit, amikor DolceVitánál kiderült, hogy csak 10-14 naponta tanácsos májat fogyasztani! Szóval havonta csak kétszer, max. háromszor!!! A májon kívül igazából talán csak a csirkezúza pörkölt jöhet szóba, a többi ínyencséget én a magam részéről kihagynám. 

Tehát a csirkemájas tészta citromos-fokhagymás mártással tulajdonképp egyszerűen elkészíthető, kivéve ha az ember kezdő mazohista, és úgy dönt, hogy neki nem jó a bolti fodros papardelle, neki igenis friss tésztát kell gyúrnia! Ez kb. +1 óra az elkészítési időhöz. És ha ez nem lenne elég, akkor ott a máj sütése. Mert a máj ugye képes durrogni, meg puffogni, és köpködni, sőt a csirkemáj képes kiszaltózni is a forró olajból telifröcsögve a konyhát, úgyhogy egy fröccsenés gátló fedő szerintem nélkülözhetetlen, de ha valakinek van használható ötlete a csirkemáj megrendszabályozására, azt szívesen fogadom!

Hozzávalók: 1 citrom leve és vékony csíkokra vágott héja, 250g tisztított csirkemáj, 65 ml olívaolaj 100 ml csirke alaplé vagy víz, 4 gerezd zúzott fokhagyma, 25g pecorino vagy parmezán sajt, 25ml tejföl, frissen őrölt szerecsendió, 200g friss tészta, napraforgóolaj a citromhéj sütéséhez, 1 ek durvára vágott petrezselyemzöld.

Ügymenet: A citrom héját lehámoztam az ezt a célt szolgáló célszerszámmal, majd kifacsartam a levét és ráöntöttem a héjcsíkokra. Legalább egy órát kell így eltölteniük édes, akarom mondani savanyú kettesben.

Addig vagy meggyúrjuk a tésztát, vagy felpolcolt lábbal, finom teát szürcsölve nézhetjük a tévét.

Amíg a víz felforr a tésztafőzéshez, addig egy serpenyőben nagy hőfokon megsütöttem a májat, két részletben, a fele olívaolajban.  Fontos, hogy nem szabad sokáig sütni, nem cipőtalpat szeretnénk tálalni! Kb. 2-3 perc kell ahhoz, hogy kívül barba, belül rózsaszín maradjon a csirkemáj. Védőfelszelelés erősen ajánlott.

A mártáshoz az alaplevet egy másik serpenyőbe öntöttem, felforraltam, majd hozzáadtam az összezúzott fokhagymát, a sajt felét, a tejfölt, frissen őrölt szerecsendiót, fekete borsot és a maradék olívaolajat. Kevés citromlével tettem pikánssá a mártást, és addig főztem, amíg kellőképp besűrűsödött.

Az időközben felforrt vízben kifőztem a tésztát és leszűrtem.

Egy kisebb edényben felforrósítottam a napraforgó olajat, és beledobtam a lecsöpögtetett citromhéjat pár másodpercre, majd papírtörlőre szedtem.

Tálaláskor elrendezgettem a tésztát a tányéron, ráültettem a csirkemáj darabokat, rákanalaztam a szószt, megszórtam a maradék sajttal és petrezselyemzölddel, citromhéjforgáccsal.

Kellemes, pikáns étel. Ez a mennyiség előételként 4, főételként 2 adag, így én dupla mennyiséget készítettem.

Azt nem értem pontosan, hogy miért ez a neve, mert szerintem sokkal inkább polentára hasonlít, mint gnocchira, minden esetre a Szakácsok könyvében így hívják ezt a finomságot!

Szombatra grillezést terveztem, de a tűző napon grillezzen aki……akar, én a magam részéről este 6 előtt fel nem állítom a készséget az tuti! Ennek okán valami könnyű ebédet kerestem, ami után este még könnyedén beférnek a grillezett husik, így bukkantam rá erre a receptre.

Hozzávalók: 750 ml zsíros tej, 1 kis babérlevél, 1 zúzott fokhagymagerezd, 170 g finom búzadara, 3 tojássárgája, 75 g reszelt parmezán, frissen reszelt szerecsendió, 5 dkg vaj és még egy kevés a kikenéshez.

Ügymenet: a tejet a babérlevéllel, csipet sóval és a zúzott fokhagymával feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, hozzá adtam a búzadarát és folyton kevergetve jó sűrűre főztem. Amikor már elvált az edény falától, lehúztam a tűzről és egyesével belekevertem a tojássárgájákat, a szerecsendiót (óvatosan, igen erős fűszer) és a parmezánt. Kicsit megsóztam és megborsoztam (ehhez szerintem csak a fehérbors jöhet szóba!).

Én valamiféle félreértés okán ezen a ponton a vajat is beledolgoztam, de most látom csak, hogy nem kellett volna. Ártani mindenesetre nem ártott J. Szóval egy arra alkalmas tepsit jól kivajaztam és 1 cm vastagon elterítettem rajta a masszát. Ügyes szerszámok ide vagy oda, ez nekem legkönnyebben olajozott kézzel sikerült (bármennyire nem szeretek kézzel turkálni az ételben, én nem vagyok egy született Nigella).

Na most eredetileg a vaj felét ezen a ponton olvasztva kellene a tetejére önteni, ez értelemszerűen kimaradt, mert a vaj már benne volt ;). Kihűtöttem, és lefedtem fóliával, majd a hűtőbe  tettem pihenni (ezen a ponton már késő is megjegyeznem, hogy akkora tepsit kell választani, ami aztán majd befér a hűtőbe, az enyém sacperkábé 25x35 cm).

2-3 óra dermesztés kell neki, ezután pogácsa szaggatóval kis köröket szúrtam belőle (itt megjegyzendő, hogy legközelebb simán kockára vagy rombuszra vágom majd, ez a karikázás felesleges macera). További vajakat olvasztottam a legnagyobb serpenyőmben, és a kis korongok mindkét oldalát megpirítottam pár perc alatt. Forgatni leginkább a tortalapáttal tudtam, a szélesebb eszközzel nem ment, lecsúsztak, szóval csak egyesével sikerült.

Amíg a korongok sütkéreztek, addig egy 400g-os paradicsomkonzervből a szokásos módon (vöröshagyma, fokhagyma, zöldfűszerek) sűrű paradicsomszószt főztem. Nagyon ízlett mindenkinek. Így főételként szerintem csak 3 adag, de köretként többnek is elég, mivel mártásos husikhoz (pl. Pollo alla romana) köretként is kínálhatjuk!

Egyre-másrakészülnek a nagyvilágban a csípős-paradicsomos pennék. Csoda, hogy én is kedvet kaptam hozzá??? Szeretem az egyszerű tésztaételeket, amelyek viszonylag kevés hozzávalóból gyorsan elkészíthetőek, ez pedig pont ilyen.

 Ízelítő Jamie Oliver legújabb könyvéből

A Nők Lapja Konyhája őszi számához voltak olyan kedvesek (oké, tudom, hogy nem kedvesség hanem reklámfogás, de nekem jól esett) csatolni egy kis kóstolót Jamie új könyvéből, az Olasz kajákból. Ezt a könnyű kis spagettit választottam tesztelés céljából (mivel a múlt héti Nemisbéka féle kesudiós sertéshúsból pukkadásig zabáltuk magunkat, most szigorúan húsmentes, lájtos vacsira volt megrendelés). Jamie négy gyomorra írta a recit, ezért én megfeleztem, de a kétszemélyes adagból még így is maradt nekem mára egy kicsi ebédre.

Hozzávalók (két éhesnek): 1 nagy padlizsán, olívaolaj, 1 tk szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (bocs Jamie, a friss tegnap reggelre lefagyott a kertben), 1 kk borecet, 1 doboz darabolt paradicsomkonzerv, só, bors, egy kis chili, fél csomag spagetti, és a tetejére sajt (sózott ricottát ajánl, nálunk grana padano volt elérhető) .

Ügymenet: a padlizsánt hosszában vágd négyfelé, majd keresztben ujjnyi darabokra. Egy jó nagy teflonserpliben forrósíts olívaolajt, és pirítsd meg benne a padlizsánokat (lehet, hogy csak két részletben jön össze). (Szerintem arra azért nem árt ügyelni, hogy a padlizsán olyan mint a szivacs, rengeteg olajat képes magába szívni, úgyhogy csak óvatosan!)

Szórd rájuk az oregánót, bazsalikomot,  jöhet a fokhagyma, az ecet, paradicsom, só, bors, chili és 10 perc rotyogtatás.

Közben tedd fel a vizet a tésztának, és a zacskón lévő utasítás szerint főzd a spagettit al dente-re. Megfelelő időzítés esetén a szósz és a tészta nagyjából egyszerre lesz kész. Szűrd le a tésztát, de a főzővizéből tegyél el egy keveset (sosem értem mennyi az a kevés ilyenkor, én kicsit kevesebb mint 1 dl-t hagytam meg). Keverd a tésztát a mártáshoz, és lazítsd kicsit a tészta főzővizével, keverd jól át a tűz fölött és kész.

Reszelt sajttal (NEM TRAPISTÁVAL!!!) és vörösborral kínáld!

Remélem Jamie új könyve valódi ízelítő lesz az igazi Mamma féle házias otthoni konyhából, és nem pizza receptekkel lesz tele.

Meg tészta. Lehet, hogy tészta függő vagyok? Tegnap este ismét elővettem az én kis wokomat, hogy végre elkészítsem a régen tervbe vett kedvencemet. Őszintén szólva sokkal inkább rajongok a mediterrán konyháért, de hát kell a változatosság. Így hát egyszer egy szép napon, egy pesti kirándulás alkalmával hazacipeltem egy wokot az Ikeából. Azután szegény "kis" (igazából jó nagy) serpli ott csücsült a konyhaszekrény mélyén. Én persze boldog voltam, hogy végre van ilyenem is (a tömérdek egyéb, de számomra nélkülözhetetlen konyhai kütyü mellett). Ami késik, jó helyen van, mondá a bölcs, és lám egyszer csak eljött az idő. Gondos tanulmányozás előzte meg a választást, mert ezek a receptek mindig tartalmaznak valami olyat, ami a sarki közértben nincs. Ekkor bukkantam rá erre a kajára A főzés alapkönyve című könyvben (Sabine Sälzer-Sebstian Dickhaut). Nem tudom mennyire autentikus, nyilván a tanult német kollegák olyasmit próbáltak összehozni, amit egy kezdő is könnyen összeüthet, különösebb hókusz-pókusz nélkül. Állíthatom sikerült nekik! 

Íme az Ázsiai sült tészta receptje 4 kíváncsi éhesnek: 25 dkg ázsiai tojásos metélt tészta (tapasztalatom szerint a magyar is tökéletes) 50 dkg csirkemellfilé, 1 csokor újhagyma, 1 kis darab gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 kis szárított chilipaprika, 5-6 ek olaj, 3 ek szójaszósz (én mondjuk többet is szoktam löttyinteni bele, ízlés dolga), 1-2 ek citromlé.

Ügymenet: a tésztát kifőzzük, csirkehúst kisujjnyi vastagságú csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk (a zöld résszel együtt), a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk és nagyon finomra aprítjuk (a gyömbért én többnyire reszelni szoktam); a chilipaprikát szétmorzsoljuk, vagy felaprítjuk (vigyázat, nem mindenki szereti a csípőset, bánjunk vele óvatosan, pl: a magot inkább szórjuk ki belőle. A wokban 3-4 ek olajat felforrósítunk és a csirkét folyamatosan keverve 1-2 percig sütjük. Aztán félre húzzuk a husit a wok szélére, a közepébe tesszük a maradék olajat és beletesszük a hagymát, gyömbért, fokhagymát és chili darabokat. Legvégül jöhet a tészta, a szójaszósz és a citromlé, összeforgatni és kész! 

Félre a villával, jöhetnek a pálcikák! Sajnos azonban van egy problémája a receptnek, méghozzá az, hogy állítólag 4 személyre szól. :o))) Persze lehet, hogy bennünk van a hiba (a feneketlen bendőnkben), de kettőnknek a kedvesemmel már az is komoly erőfeszítésbe szokott kerülni, hogy legalább 1 adag maradjon neki, másnap ebédre. Ugyanis olyan finom, és úgy eteti magát, hogy mire észbe kapunk, már el is tűnt az egész a wokból!

... avagy hogyan szedjünk fel 3 kilót 2 nap alatt!

Stangli, muffin, penne meg a többiek...

A Hétvége elég eseménydús volt konyhai szempontból. Péntek este bemelegítésként sütöttem egy (igazából 3) joghurtos zabpelyhes stanglit. A recept az új szerzeményemből való: Dr5ker: Péksütemények.....

Tegnap este hirtelen felindulásból nekifogtam muffint sütni. A receptet The Domestic Goddess Home -től emeltem el, némi módosítással. Elősször is a sok édes hozzávaló mellé túlzásnak találtam a mazsolát, így helyette egy kis aszalt vörösáfonya ugrott be, illetve a sok száraz hozzávaló nem állt össze egy pohár joghurttal, így belepottyant még egy. Íme a végeredmény: