Vuleta 2015. 19. etap Medina del Campo - Ávila

A verseny továbbra is nagyon szoros, Aru csak 3 másodperccel van lemaradva a piros trikót viselő Tom Dumoulin mögött. Mai szakaszunkon továbbra is Spanyolország északnyugati részén tekerünk. Kasztília és León autonóm közösség, mely valaha 1230-ban, a történelmi León és Kasztília királyságok egyesítésével jött létre. Castilla y León 9 tartományt foglal magába, és ezek közül a mai útvonalon Valladolid és Ávila kerül terítékre.

Az itteni gasztronómiát a Kasztíliát jellemző ellentétek és az egyesítő képesség egyaránt jellemzik. Konyhája zsidó, arab és keresztény elemeket ötvöz, mindhárom kultúra kulináris hagyományaiban megtalálhatóak az egytálételek (olla podrida és a cocido), amelyek lényegében csak a felhasznált hús fajtájában térnek el egymástól: a keresztények jellemzően sertéshúst, míg a zsidók és arabok bárányt fogyasztottak.

Sertésből vannak a kasztíliai sonka- és kolbászkészítők legnépszerűbb termékei, a híres guijuelói sonka, a Salamanca tartomány déli részében fekete ibériai sertésből készülő candelarió, de itt készül a longaniza is, mely a chorizóhoz hasonló kolbász nemes penésszel, a levegőn szárított chorizo de Cantimpalos, a Vallodolid tartománybeli salchichas.

Mára egy kasztíliai tésztabatyut készítettem, amelyet hagyományosan sertéshússal, sonkával, paprikás kolbásszal, tojással töltenek meg, de nagyon sok változata létezik, ez pl. egy vallodolidi változat.

Hozzávalók a tésztához: 350 g liszt (nálam a fele teljes kiőrlésű tönköly liszt), 4 g szárított élesztő, 50 ml tej, 50 ml víz, 50 g olívaolaj, 50 g sertészsír, 1 kis tojás, csipet só és cukor.

Hozzávalók a töltelékhez: 2 szál sütni való kolbász, 200 g pácolt karaj (én a csemegepultból vettem vékonyan felszeletelt karajt), valamint 1 tojás a lekenéshez

Ügymenet: először is serpenyőben megsütöttem a kolbászokat és félretettem őket kihűlni. A lisztet egy nagy tálba szitáltam, belekevertem a szárított élesztőt, a sót, a curkot, és kanálla egy mélyedést alakítottam ki a közepén. Egy kisebb mikrózható edénybe mértem a tejet, a vizet, az olajat és a zsírt, majd kis fokozaton összeolvasztottam őket. Ezután beleütöttem a tojást, és egy villával jól elkevertem az egészet, majd a lisztbe vájt mélyedésbe öntöttem. A közepétől kifelé haladva finoman összedolgoztam a tésztát, majd deszkára borítva alaposan kidolgoztam.

Kétfelé vágtam, majd az egyik feléből kb. 30 cm átmérőjű vékony kört nyújtottam. A tésztát sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem. A kolbászt vékonyan felszeleteltem, majd szorosan egymás mellé téve befedtem vele a tésztakorongot úgy, hogy körben kb. 2 cm szabadon maradt. A karajszeleteket ráfektettem a kolbászkarikákra. Kinyújtottam a maradék tésztát és rátettem az előzőek tetejére, végül a szélén összenyomkodva és kicsit befelé gyűrve összezártam a két tésztaréteget. Egy tiszta konyharuhával letakarva 1 órán át pihentettem, majd egy felvert tojással lekentem a tetejét, és a 200 C fokra előmelegített sütőbe tolva 20-25 perc alatt megsütöttem.

Vuelta 2015. 8. etap Puebla de Don Fadrique - Murcia

A Vuleta mezőnye egy hét után elhagyja Andalúziát, a mai 182,5 km végén Murciába érkezünk. A verseny egyenlőre nyitott, semmi sem dőlt még el. 

Murcia tartományt Spanyolország zöldségeskertjének is nevezik. A mórok elűzése után a nagyméretű ültetvényeket felparcellázták és szétosztották az észak-spanyol bevándorlók között. Idővel aztán a nagy ültetvények gyümölcsös és zöldségeskertek tarka foltjaiból álló szőnyeggé változtak. Ezek a minifundiók, az egy hektárnál kisebb telkek máig fennmaradtak a Segura és a Guadelntín folyók partján, ahol sokféle gyümölcsöt és zöldséget termesztenek egész évben. A Rio Segura árterületén, Calasparránál termesztik az eredetvédett megjelölésű (DO)  balilla x solana és bomba rizs fajtákat.

Mára egy sült töltött paprikát hoztam, melyet spanyolul Piminetos Rellenos-nak hívnak. A mi hagyományos töltött paprikánkkal ellentétben ez nem úszik paradicsomlében, sőt nem úszkál semmiben sem, viszont a sütőben készül. Mivel nem tudtam beszerezni ezt a spanyol rizsfajtát, végül barna rizst választottam, így legalább nyugodtan ehettem belőle én is. Ha tehetjük, készítsük különböző színű (sárga, zöld) paprikákkal, de én most csak pirosat kaptam a piacon.

Hozzávalók: 4 nagy paprika (ami megáll a tepsiben, pl. kaliforniai vagy pritamin) , 400 g darált hús (bárány, borjú, sertés, vagy akár vegyesen is), 1 közepes vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál pirospaprika, fél teáskanál fahéj, só, bors, 1 tojás, 1 tasak (125g) barna rizs (amiből csak kb. a felét tettem a töltelékbe), olívaolaj.

Ügymenet: a csomagolás szerint megfőztem a rizst. Egy nagy serpenyőben megdinszteltem a finomra aprított hagymát, hozzáadtam a fokhagymát, majd a darált húst. Kevergetve addig sütöttem, amíg a hús szépen elszíneződött és szétmorzsolódott. Ekkor fűszereztem sóval, borssal, paprikával és a fahéjjal. Levettem a tűzről és kicsit hűlni hagytam. Hozzákevertem a rizst és a tojást. A paprikákat megmostam, levágtam a tetejüket és kiszedtem a magházat. A darát húsos keveréket a paprikákba töltöttem. Egy tűzálló tálat kikentem olívaolajjal, és beleállítottam a paprikákat. Rátettem a tetejüket, és 220 C fokra előmelegített sütőben 30 percig sültek.

Holnap Al denténél a serpenyő.

Avagy Atyám tébolyító csirkemelle, az egyik kedvenc receptem Jamie Olivertől. Szerepelt már a blogon, csak fotó nem készült róla, amit most pótoltam.

Hozzávalók a töltelékhez: 20 dkg barna csiperke gomba, 2 gerezd fokhagyma, 3 szál újhagyma (ez az én plusz hozzávalóm), egy csokor friss petrezselyemzöld, só, bors, olívaolaj.

A hozzávalókat megtisztítottam, kis kockákra vágtam a gombát, felaprítottam a fokhagymát, zöldhagymát  és egy kevés olívaolajon 6-7 percig pároltam őket, kevés só és frissen őrölt bors társaságában. Amikor elkészült félre tettem, hogy kihűljön.

Hozzávalók a csirkéhez: 4 db csirkemell, és 500 g készen kapható leveles tészta, só, bors, 1 tojás.

Amíg a töltelék hűlt, addig a csirkemelleket előkészítettem, megmostam, megtörölgettem, majd hegyes éles késsel (filéző kés) mindegyikbe kis zsebet vágtam a vastag része felől. Sóval, borssal fűszereztem, majd  egy káváskanál segítségével beléjük gyömöszöltem a gombát.

A leveles tésztát lisztezett deszkán egy kb. 20 x 45 cm-es téglalappá nyújtottam, és 4 hosszú csíkra vágtam. A kiszabott tésztacsíkot rátekertem a csirkemellre és forró tepsire helyeztem (a sütőt a tepsivel együtt melegítettem elő), így az csomagok alja is rögtön sülni kezd, nem lesz "szalonnás" a talpa. Egy felvert tojással bekentem a csomagokat, 200 C fokos sütőben kb. 35 percig sütöttem.

Hozzávalók a mártáshoz: 2 dl száraz fehérbor, 2 evőkanál mustármag (fehér és fekete is volt kéznél), 1,5 dl tejszín, ízlés szerint só, frissen őrölt bors. 

Egy felforrósított száraz serpenyőbe tettem a mustármagokat és amint pattogni kezdtek, felöntöttem a száraz fehérborral és felforraltam, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Hozzáadtam a tejszínt és addig kavargattam amíg besűrűsödött. Ez eltart egy darabig, de megéri türelmesnek lenni. Egy pici sót és frissen őrölt fehérborsot adtam még hozzá. 

Megkezdődött a cukkini szezon. Tudom, hogy manapság már egész évben kapni cukkinit, de én most az igazi, saját kertben termett cukkiniről beszélek. Ültettem is jó sokfélét, kereket, hosszút, zöldet, sárgát, csíkosat és még trombita cukkinit is, bár ez utóbbi még nem indult be. 

Az úgy történt, hogy szombat reggel a kutya kérte a reggelijét. Álmosan beletúrtam a kajás zsákba, és hát meglepetten tapasztaltam, hogy desszertnek is kevés, nem hogy reggelire (kuvasz a szentem) az a pár szem ropogtatni való amit találtam az alján. Nosza, indulás a közeli hiper-szuperbe, nehogy már éhen haljon az a szegény eb.

Nem különösebben kedvelem az ilyen üzletek „zöldség-gyümölcs” részlegét, de ennek az üzletnek javára írandó, hogy többnyire van friss gomba, ráadásul több fajta és több méret közül is lehet választani. (az viszont már negatívum, hogy sütni való kolbász csak előre csomagoltan, fél kiló/tálca kapható, és ehhez az ételhez a fele is elég)

Én most nagyobb gombákat vettem (ezek olcsóbbak is), mert főételnek szántam, de ha valaki elég türelmes, és apróbb gombákat tölt meg, akkor előételként vagy „parti falatként” is tálalhatja ezt a finomságot. Így is, úgy is biztos a siker!!!

 Elkészítése nagyon egyszerű, épp csak a hozzávalók előkészítésére kell egy kis időt szánni/teljesítési segédet bevonni.

Hozzávalók: 16 nagyobb csiperke gomba, kb: 25 dkg sütni való kolbász, 1 csokor újhagyma (vagy 1 fej idei főzőhagyma), 1 gerezd fokhagyma, 4 db közepes paradicsom, olíva olaj, vaj, só, bors, egy nagy csokor vegyes zöld fűszer, nálam most petrezselyemzöld, bazsalikom, kakukkfű és oregánó került bele.

Előkészítés: először is szépen mindent elő kell készíteni. A gombák szárát kitörtem, és apróra vágva félre tettem. A gombák kalapját papírtörlővel megtisztogattam és szintén félre tettem. A paradicsomokat leforráztam, meghámoztam, kimagoztam, és kockára vágtam. Karikára vágtam az újhagymát, felaprítottam a fokhagymát. A sütni való kolbászról lefejtettem a „héját” és apróbb darabokra szedtem/vágtam. A zöldfűszereket szintén apróra vágtam.

Ügymenet: egy nagyobb serpenyőben kevés olajon párolni kezdtem az újhagymát, és a gomba összevágott szárát. 2-3 perc múlva ment bele az apróra vágott fokhagyma, kolbászhús, paradicsom, só, bors. A sóval csínján kell bánni, mert a kolbász sós, szóval kóstolni kell!!! Óvatosan kevergetve pirítgattam a tölteléknek valót, hogy szinte az összes lé elpárologjon alóla, végül rászórtam a zöldfűszereket.

A gombák kalapját egy vékonyan vajazott/olajozott (kinek, hogy tetszik) tepsibe rendezgettem, és kiskanál segítségével rájuk halmoztam a tölteléket. Minden kupac tetejére vágtam egy picúrnyi vajat, majd az előmelegített 200 C fokos sütőben megsütöttem őket.

A sütési idő nagyban függ a gombák méretétől. Ezek most 25 percig voltak bent, de ha kisebb gombákat töltünk meg, akkor jóval kevesebb idő is elég nekik. Friss kenyérrel, salátával tökéletes nyári, mediterrán hangulatú ebéd/vacsora.

Az eredeti recept egy régi-régi Burda újságból való.

Csak eljött a nap végre, amikor is lelepleződik a VKF II. fordulóra szánt töltelékem! Belátom, hogy nem vittem túlzásba a dolgot, pedig biz’ Isten én nagyon készültem! Mindenféle töltött dolgon törtem a fejem, esélyes volt többek között egy samosa, egy töltött hús, hússal töltött tészta meg miegymás, de végül idő hiányában emellett az egyszerű és gyorsan elkészíthető desszert mellett döntöttem.

VIGYÁZAT! Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy ezek az ártatlannak látszó kis semmiségek súlyos függőséget képesek okozni!!!!

Hozzávalók a tallérokhoz: 3 tojásfehérje, csipet só, 18 dkg cukor, 30 dkg kókuszreszelék.

Hozzávalók a töltelékhez: 60 ml tejszín, 9 dkg étcsokoládé (jelen esetben 60%-os Tibi), 3 dkg vaj.

Ügymenet: a tojásfehérjékből csipetnyi sóval és a cukorral kemény habot vertem, majd hozzá kevertem a kókuszreszeléket. Egy kicsit darabos lesz. Sütőpapírt terítettem egy nagy gáz tepsire, és jött a formázás.

A recept szerinti „kanállal lapos halmokat rakunk a sütőlapra” útmutatás alapján szerintem lehetetlen a vállalkozás. Én végül egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót vetettem be, mint titkos fegyvert. Egy evőkanálnyi masszát gyömöszöltem a kerek formába és a mutató ujjammal szépen lenyomkodtam, hogy a kívánt lapos tallér formát nyerjem. Amikor elkészült egy, szépen lehúztam róla a pogácsaszaggatót és jött a következő. Nem kell megijedni, az egész megvan 15 perc alatt, tekintve, hogy a fenti mennyiségből kb. 15 db kész süti lesz, tehát 30 tallért kell formáznunk. (ez alatt a 15 perc alatt pedig a sütő pont hajlandó felmelegedni a kívánt 180 C fokra, tekintve, hogy elektromos, de nem légkeveréses modellről van szó)

Az előmelegített sütőben kb. 15 percig (vagy amíg a szélei aranysárgák lesznek) kell sütni.

Amíg a tallérok sülnek pont elkészül a krém. Egy kis lábasban felmelegítettem a tejszínt (forrnia nem szabad!), majd a tűzről lehúzva beletördeltem a csokoládét, beledobtam a vajat és addig kevergettem, amíg sima fényes csoki masszát nem kaptam. A krémet le kell hűteni, hogy kenhető legyen.

A megsült kókusz pogácsákat a tepsin hagytam kihűlni, ezalatt a krém is kellően megszilárdult. Két-két lapocskát összeragasztottam a krémmel (vigyázat, a krémet ne nagyon kóstolgassuk menet közben, mert esetleg nem jut minden tallérba :o).

Recept: Donna Hay Ízvarázs

Bajor ország után folytassuk gasztronómiai nosztalgia túránkat továbbra is az Alpokban, közelebbről Svájcban. Többször jártam már Svájcban, annak ellenére, hogy nem igazán az én pénztárcámra szabták az ottani árak színvonalát, és mindig nagyon jól éreztem magam. Imádom a hegyeket, és a látvány hála az égnek nem kerül pénzbe. Tavaly nyáron is kempingeztünk egy hetet a hegyek között, nagyon élveztem. Itt ismerkedtem meg a Gruyére (gróji) sajttal, ami kint eléggé ismert, tulajdonképp az Ementáli kistestvére, és a fondü alapanyaga. Kemény típusú hegyi sajt, íze finom diós jellegű. Nem is volt igazán drága, ahhoz képest, hogy nálunk mennyibe kerül egy-egy jobb sajt. Hazaérkezésünk, és a csempészett készletek elfogyasztása után elkezdtem feltérképezni az utánpótlási lehetőségeket. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Megtudtam viszont, hogy mivel ezt a sajtot a franciák is készítik Comté néven is kereshetem (amíg ki nem nő a szakállam). Na ezen a francia nyomon elindulva jutottam el a Corába, ahol is mondták, hogy „ja, láttak már ilyet, de momentán nincs”. Azután egyszer lett. 1 kg = 6990.-Huf. Húúúúúú, gondoltam magamban, ennyibe még kint sem került, ettől még az is olcsóbb lenne, ha vennék egy fapados repjegyet Zürichbe, és magam hoznám haza a sajtot!!!

Most azonban valami csoda történt!!! Találtam a sajtpultban egy guriga valódi svájci gruyére-t! Nem akartam hinni a szememnek, hogy 1999.-Hufnyi akciós áron mérték. (nem, nem akarom tudni, hogy hány nap volt még vissza a szavatosságból, ezt a sajtot akár 18 hónapig is érlelik, mielőtt forgalomba hozzák, úgyhogy pár nap ide vagy oda nem számít, sőt, minél érettebb, annál jobb!!!) Vettem is gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és elkészítetem az alábbi ínyencséget:

Hozzávalók a mártáshoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 8 dkg húsos szalonna, 2 dkg vaj, 3,5 dkg liszt, 2,5 dl húsleves (semmi esetre sem kockából!!!), 2,5 dl tej, fehérbors, só, őrölt szerecsendió, 20 dkg reszelt gruyére, 1 ek gyümölcspálinka.

Hozzávalók a palacsintához: 25 dkg liszt, 5 dl tej, 4 tojás, só, zsiradék a sütéshez.

Ügymenet: először is a palacsinta hozzávalóit összekevertem és a szokásosnál kissé vastagabb palcsikat sütöttem, szám szerint 12 db-ot, és félre tettem őket.

A mártáshoz a felaprított hagymát és az apró kockára vágott húsos szalonnát (bevallom, eleve kockára vágottat vettem) a vajon kissé megpirítottam, rászórtam a lisztet, összekevertem, kicsit hagytam pirulni, majd felöntöttem a levessel meg a tejjel. Jó alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen, fűszereztem (sót óvatosan, mert a szalonna sós), majd addig forraltam, amíg jól besűrűsödött. Ekkor 2 ek kivételével beleszórtam a reszelt sajtot, kevertem-kavartam és még egyszer felforraltam. Ekkor lehet beletenni a páleszt.

Egy tűzálló tálat kivajaztam. A palacsintákat megtöltöttem 2-3 ek mártással, felcsavartam és a tálba tettem őket. A maradék mártást és sajtot a tetejére szórtam némi vajforgács kíséretében, és 15 percre mehetett a forró sütőbe.

Egy jó kis „erős” fehérbor kiváló kísérője lehet ennek az ínyencségnek. Azt hiszem ementálival (pardon Pannóniával) is elkészíthető, de nem lesz teljesen ugyanaz. A recept a Sajtok világa című könyvből származik.  

ahogy én csinálom.