Tour de France 2016. 9. szakasz Vielha Val d’Aran – Andorre Arcalis

Tegnap Chris Froome megnyerte a szakaszt, és a sárga trikót is átvette, de azt a lejtmenetet, amit produkált ne próbálja ki senki otthon... Sajna Berci esélyei elszállni látszanak, kíváncsi vagyok, feladja-e? Ma 184,5 km tekerés vár a fiúkra a Pireneusok spanyol oldalán Val d’Aran régióban, estére pedig már Andorrában terítenek a vacsorához.

Val d'Aran  a Pireneusok szívében található, nagyon különleges régió, mert az északi tájolás, az Atlanti-óceánhoz való közelség különleges időjárási körülményeket teremt, melynek  hatására novembertől áprilisig állandó a havazás, a hó minősége pedig kiváló, így széles körben ismert sí régió. Lejtői minden tudásszintű síző számára megfelelőek, az enyhe gyerekpályáktól kezdve egészen a mélyhó-pályákig minden megtalálható itt. Snowboardosok számára funpark van. Nyáron a kerékpárosok veszik birtokba a terepet, nem véletlen, hogy a Vuelta és a Tour is gyakran ellátogat ide.

Az Aranese konyha alapanyagait a veteményeskert, a vadászat és a halászat adja.  A legjellemzőbb étel az "ólha aranesa" (hagyományos leves), a völgy adta hozzávalókból gyakran készül pástétom, jellemző fogás a palacsinta, az erdők-mezők kincsei közül a gombák, erdei gyümölcsök, szeder, eper, áfonya és málna, a patakokból pisztráng, az erdőkből vadhús, mindezt gazdagon termő gyógynövényekkel fűszerezik.

A mai receptet a régió hivatalos turisztikai honlapján találtam, és ha nem a Tour de Serpenyőbe főztem volna, akkor a mai post az „ellenség a tányéromon” címet kapta volna. És a legjobb az lenne, ha nem hozott anyagból kellett volna megfőznöm, tekintve, hogy ezek az átkozott vaddisznók rendszeresen belátogatnak a kertünkbe és feldúlják azt. Emiatt ha lenne jelentkező a dúvaddal történő leszámolásra, az illetőnek nagyon szívesen elkészíteném ezt a fogást „saját termésből” is…

A receptben van egy extra csavar, a legvégén csokoládét kell hozzáadni a raguhoz. Bevallom, ezen egy picit elidőztem, hogy bele merjem-e én is dobni a csokit a fazékba. Végül vettem egy nagy levegőt és megtettem. Az első pillanatokban fura volt a fazékból áradó olvadt csokoládé illat (pedig csak két kockát használtam), meg is ijedtem, hogy mi lesz így az ebédünkkel, de amint teljesen elolvadt és elkeveredett, már nem lehetett kiérezni sem az ízből, sem az illatból. Igazából annyit tudok mondani, hogy a csokoládé elmélyíti az ízeket, tulajdonképp csak fűszer benne.

Hozzávalók: 1 kg ragunak való vaddisznóhús, 1 közepes vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, vörösbor, 1 nagy kanál zsír, kakukkfű, babérlevél, só, bors, 1 kis marék szárított gomba, 2 kocka 85%-os étcsokoládé.

Ügymenet: megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát négy cikkre, a répát nagyobb darabokra vágtam. Egy öntöttvas fazékban felforrósítottam a zsírt, beledobtam a zöldségeket, és 2-3 percig pirítgattam őket. Ezután két részletben lepirítottam a húst is, majd mindent visszatettem a fazékba. Sóztam, borsoztam, bele tettem a kakukkfüvet és a babérlevelet is, felöntöttem annyi borral, hogy ne lepje el teljesen, majd lefedtem, és kb. két órán át kis lángon pároltam. Amikor a hús megpuhult, hozzáadtam az előzetesen beáztatott gombát és a csokoládét, majd addig kevertem, amíg a csokoládé teljesen bele nem olvadt.

Holnap pihenőnap lesz a Touron, aztán kedden még mindig Andorra, a serpenyő pedig Mammánál lesz. A Tour de Serpenyőt a facebookon is megtaláljátok.

Berci a vártnál sokkal jobban teljesít eddig, a Touron szerzett sérülése ellenére második az összetettben, a piros trikót ma Quintana viseli. Mai távunk 34,5 km amit egyéni időfutamon kell teljesíteni Real Monasterio de Santa Maria de Veruela-ból Borja-ba tekerve.

Ez a szakasz Aragónia tartományt érinti, mely a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánhoz, illetve Franciaországból Közép-Spanyolország felé vezető fontos útvonalak metszéspontjában, földrajzi fekvése miatt mindig is tranzit ország volt. A zord természeti és éghajlati adottságok, hosszú, kemény telek és forró, csapadékmentes nyarak nehezítették az itt élők sorsát. Ilyen körülmények között találékonyságra van szükség a főzésben is. Aragónia konyhájának az a híre, hogy a legegyszerűbb Spanyolországban. Alapja a hús, amiről a legkorábbi idők óta vadászattal, később juhtenyésztéssel gondoskodtak. Az alsó-aragóniai kopár vidéken termelt olíva az egyik legfontosabb energiaforrás a túléléshez. Az egyszerű ételek legjobb példája a Migas, mely a pásztorok és öszvérhajcsárok eledele volt. A száraz kenyeret felaprították és juhfaggyúban vagy zsírban megsütötték, időnként egy kis fokhagymával, pirospaprikával vagy zöldfűszerekkel ízesítették. Jobb napokon egy darab paprikás kolbász, sonka vagy szalonna is jutott mellé. Nem hangzik túl izgalmasan, igaz?

Tekintve, hogy hétvégén ünnepeltük anyukám születésnapját, a Migastól egy kicsit ünnepibb fogást kellett keresnem, így jött képbe mai fogásunk a Jabalí en salsa, vagyis vaddisznósült. Én egy kicsit csaltam, nem sütőben készítettem, hanem kuktában. Tavasszal egyszer már próbálkoztam hasonló dologgal, akkor nagyon jól sikerült, így most is ezt a módszert választottam, ismét sikerrel. Az alapanyagot kaptam, és nem volt módom ellenőrizni, így csak kiolvasztás után derült ki, hogy két comb darab volt a csomagban. Mindkettőt jó szorosan megkötöztem spárgával, hogy az elkészítés során megőrizzék a formájukat, ne essenek szét, és szépen lehessen majd szeletelni őket.

Hozzávalók 6 személyre: nálam két db 800 g körüli vaddisznócomb állt rendelkezésre, 3 sárgarépa nagyobb darabokra vágva, 2 nagy fej vöröshagyma felaprítva, 3 szál kakukkfű, 2 babérlevél, 5 szem szegfűszeg, 1 palack száraz (spanyol) vörösbor, 100 ml olívaolaj, 2 nagy érett húsos paradicsom hámozva, kockákra vágva, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 200 g erdei gomba (vagy egy marék szárított erdei gomba)

Ügymenet: a húst 1-2 napra be lehet pácolni a zöldségekkel és a fűszerekkel a borba. Az hogy pácolunk-e egyrészt ízlés kérdése, másrészt attól is függ, milyen hússal van dolgunk, illetve mennyire akarjuk, vagy szükséges elfedni a hús valódi ízét. Én most nem pácoltam.

A húst megmostam, leszárogattam, spárgával alaposan összekötöttem, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben két kanál felforrósított olívaolajon minden oldalán alaposan körbepirítottam. Közben a sárgarépát és hagymát a maradék olajon a kuktában pirítottam néhány percig. A húst áthelyeztem a kuktába, hozzáadtam a paradicsomot, a fokhagymát, a fűszereket, majd felöntöttem annyi borral amennyi éppen ellepi. A kuktát lefedtem, és a jelzéstől számítva 45 percig pároltam benne a húst kis lángon. Ezután kiengedtem a gőzt, majd levettem a fedőt. Húsvillával ellenőriztem, hogy kellően megpuhult-e? Szerencsére az enyém igen. Mivel a kuktából jóval kevesebb folyadék párolog, mintha sütőben készítettem volna, a húst és néhány répát kiemeltem, a benne maradt zöldségeket pürésítettem és a visszamaradt lét beforraltam, hogy sűrű szaft legyen. A szárított gombát beáztattam, és a legvégén adtam a szafthoz. Az aragóniaiak belefőznek a szaftba két közepes burgonyát is.

Ihlet most is a Spanyol kulináriából való. Holnap Navarra felé vesszük az irányt, és Lorien fog tekerni. Eddigi receptjeinket egy helyre gyűjtve megtaláljátok a Tour de Serpenyő projekt oldalán. 

Mostanra eldőlni látszik, hogy Bercinek nem jött össze, amiért végtelenül szomorú vagyok, de új nap van, újra nyeregbe kell szállni, és új recept is van. Ma Bourg-d'Oisans-ból tekerünk Le Grand-Bornand-ba, 204,5 km, újra hegyek, nem is kevés. Mai célpontunk Savoie-ban van.

Amikor kiválasztottam az idei szakaszokat, ezt a napot csak úgy találomra lőttem be. Azután jó sokat törtem rajta a fejem, pedig már tavaly is írtam Savoya megyéről, és már akkor megemlítettem a mai főszereplőnket. Mi lenne ha még olvasnám is magam? Szóval hosszas keresgélés után ismét ráakadtam a crozets-re, úgyhogy ideje volt megfőzni.

A crozets apró,  szögletes, hajdina lisztből készülő tészta, hivatalosan szavojai specialitás. De mint a sok más hegyi finomság, ez is a távoli Piemontból származik. Ma már többnyire durum liszttel keverve készítik, de eredetileg csak hajdina lisztből készült. A sarki közértben ugyan nem található meg, de sebaj, otthon is könnyen elkészíthetjük. Most 100 % hajdina liszttel készítettem, és mivel az én import hajdinám elég sötét, a tészta is ilyen rusztikus lett belőle. A felhasználását illetően rengeteg recept kering a neten, nagyon sokoldalú. Erre az alkalomra köretként tálaltam egy csodás szarvasraguhoz, ami szintén népszerű étel erre felé a hegyekben.

Hozzávalók: 200 g hajdinaliszt, 2 tojás, szükség szerint kevés tej.

Ügymenet: a hozzávalókból tésztát gyúrtam, folpackba csomagolva kicsit pihentettem, kinyújtottam, majd apró kockákra vágtam. Szokásos módon sós vízben kifőztem.

Hozzávalók a raguhoz: 1 kg szarvas apróhús, 1 palack testes vörösbor, 2 közepes hagyma, 2 sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, 1 szár zeller, 1 babérlevél, 2-4 szem szegfűszeg, 6-8 szem borókabogyó, 2-3 szem szegfűbors, 1 evőkanál sherry ecet, 1 evőkanál konyak, egy kevés olaj és kacsazsír, só, bors.

Ügymenet: van olyan nézet, hogy a húst egy napra bepácoljuk a borba a fűszerekkel, de ha szép és jó minőségű húst kapok, én erről elegánsan meg szoktam feledkezni. Szóval feldaraboltam a zöldségeket, és az öntöttvas fazekamban kevés olajon lepirítottam őket. Közben egy serpenyőbe kevés kacsazsírt hevítettem, és a nagyobb kockákra vágott húst minden oldalán lepirítottam. Legjobb két részletben, azután bele tettem a húsokat is a fazékba. A konyakot a serpenyőbe öntöttem, hogy fellazítsa a lepirult részeket, majd ez is ment a fazékba. Felöntöttem annyi borral amennyi ellepte, hozzáadtam a fűszereket, és felforraltam, majd lassú tűzön fedő alatt puhára főztem. Ez nagyjából kettő, kettő és fél óra.

A holnapi receptet keressétek a Paszulyon!

Továbbra is imádom Hugh könyvét! Ezúttal két receptet is kipróbáltam a River Cottage minden napra című könyvéből, hiszen a borókás vadraguhoz elkészítettem a házi hasaalja szalonnát is. Minimális plusz munkával jár, de hihetetlenül finom, adagonként lefagyasztva pedig később bármikor előkapható a hűtőből. Néhány apróságban eltértem a könyvtől, egyrészt aktiváltam a hűtőürítés programot, ennek jegyében az utolsó adag fagyasztott rókagomba is a raguban landolt, másrészt házi(jellegű) tarhonyával tálaltam. Ezek a változtatások Fűszeres Eszter nyomán kerültek képbe, szerintem Hugh-nak is bejöttek volna! A mennyiséget is csökkentettem kicsit, csak 4 adagot készítetem.

Hozzávalók a sózott szalonnához: 1 kg csont nélküli, bőrös hasaalja, 50 g finomszemű tengeri só, 25 g lágy barnacukor, 3 friss, finomra vágott babérlevél, 12-16 szem zúzott borókabogyó, 1 teáskanál frissen őrölt bors.

Ügymenet: összekevertem a pác hozzávalóit, a szalonnát 3-4 cm vastag csíkokra vágtam. Egy műanyag dobozban szétterítettem a fűszeres sót, beletettem a húsokat és jó alaposan bedörzsöltem őket a páccal. Betettem a hűtőbe 48 órára, időnként, mikor arra jártam, átforgattam. A pácolási idő leteltével leöblítettem, majd papírtörlővel szárazra töröltem a szalonna darabokat. Hugh szerint 5-6 napig is eláll a hűtőben, de le is fagyasztható, én kb. 20 dekás csomagokban tettem el. Szószokhoz, ragukhoz, de levesekbe, vékony csíkokra vágva, kisütve akár salátára szórva is kipróbálhatjuk, sőt, a hétvégi rántottát is feldobhatjuk vele. És ugye mindig mondom, hogy a jó minőségű húst nem kell áztatgatni? Hugh ismét megerősített ebben!

Hozzávalók a raguhoz: 200 g a szalonnából, 1 kg ragunak való vadhús (ezúttal vaddisznó), 2 közepes fej hagyma vékonyan felszelve, 2 sárgarépa nagyobb darabokra vágva, 2 zellerszár felszeletelve, 6-10 szem borókabogyó kissé összetörve, 2 babérlevél, 1 ág kakukkfű, kb. 350 ml marhahúsleves, 150 ml vörösbor, frissen őrölt bors, kacsazsír vagy olaj.

Ügymenet: egy vastag aljú serpenyőben egy kanál zsírt hevítettem, majd beletettem a kis kockákra vágott szalonnát, és addig sütögettem, amíg szép világosbarnára pirultak, és a zsír kissé kiolvadt. Ekkor kiszedtem a szalonnákat és áttettem őket egy öntöttvas edénybe. A serpenyőben maradt zsíron kisebb adagokban megpirítottam a húst, majd ezt is áttettem a szalonnákhoz. Ha maradt elég zsír a serpenyőben, oké, ha nem, kell még egy kicsi a zöldségeknek. Először a hagymát tettem a serpenyőbe, majd amikor már üveges lett, hozzáadtam a többi zöldséget is, kevergetve 5 percig pirítottam, majd mentek ők is a húshoz a fazékba. A serpenyőbe kevés marhahúslevest öntöttem, hogy feloldódjanak a leragadt darabkák, majd a serpenyő tartalmát átöntöttem a fazékba. A húst felöntöttem a maradék levessel és a borral, úgy hogy jól ellepje a húst, beletettem a fűszereket, de sót nem, a szalonna elég sós. Miután felforrt, levettem a lángot a lehető legkisebb fokozatra, és kb. 2,5 óra alatt puhára főztem. A gombát a legvégén adtam csak hozzá, épp csak pár perc kellett neki, amíg megpuhult. (ha az edényünk alkalmas rá, alacsony hőmérsékletű sütőben is elkészíthető) Amikor úgy éreztem elkészült, megkóstoltam, hogy kell-e még bele egy kis fűszer vagy só (én nem éreztem hiányát). A leve nem fog túlzottan besűrűsödni, ha valaki mégis úgy szeretné, az szedje ki a húst, és forralja be, majd tegye vissza a húsokat a fazékba. 

Talán már feltűnt, hogy nem nagyon sütögetek nagy darab véres húsokat, sokkal inkább kedvelem a lassú tűzön, finom itókában párolt étkeket. Ezekkel nincs különösebb gond, sosem kell aggódnom, hogy sikerül-e, ráadásul ezeket mindenki szereti, ellentétben a félig vagy alig átsütött húsokkal. Az egyben párolt nagyobb húsok is biztosan finomak, de drága dolgokkal nem szívesen kísérletezem, márpedig egyben sütésre/párolásra általában a nemesebb részek az alkalmasak. Így történhetett, hogy annak idején sokáig halogattam az első adag szarvas comb elkészítését, hiába sürgetett a nép, hogy meg kéne már csinálni, még megromlik (na ja, a fagyasztóban!)! Hiába, óvatos duhaj vagyok, vártam a tökéletes receptre. Egy szép napon aztán rám köszönt a szerencse, Mamma közkinccsé tette a ragu receptjét. Mivel előtte még sosem volt dolgom vadhússal, a citromhéjat furcsának találtam benne, de az én különbejáratú séfem megerősítette, hogy csak reszeljem bele nyugodtan, sőt, szokták azt narancshéjjal is fűszerezni. Na több sem kellett, kipróbáltam narancshéjjal és borókabogyóval fűszerezve is, így is, úgy is nagyon bejött.

Régóta kiszemeltem már ezt a receptet az Olasz Kulináriából, és ha már a gombóc lett az e havi VKF téma, kézenfekvőnek tűnt ezt készíteni köretként a vaddisznópörkölthöz.

 A dél-tiroli konyhában a kenyér nemcsak az étkezések kísérője, fontos levesmártogató, de egy másik specialitásnak is alapvető hozzávalója: a kenyérmaradékokat és a száraz zsömlét ugyanis nem dobják ki, ebből készítik a kedvelt gombócokat. A változatosságról a gombóc tésztájába kerülő különféle adalékok gondoskodnak. Akad tartalmasabb, például szalonna vagy sajt, és soványabb (de ugyanolyan tradicionális), mint a hagyma, a paraj vagy a gomba. Igazi csemege a céklagombóc, amit barna vajjal és reszelt parmezán sajttal tálalnak.

Hozzávalók: 25 dkg szikkadt zsemle (vagy fehér kenyér), 3 egész tojás, 250 ml tej, 100 g füstölt húsos szalonna, 1 fej vöröshagyma, olíva olaj, 1 csokor petrezselyem zöldje, 6 evőkanál liszt, só, bors, reszelt szerecsendió, szükség esetén 2-3 evőkanál zsemlemorzsa.

Ügymenet: a zsemléket kis kockákra vágtam és egy nagy tálba halmoztam. A tojásokat és a tejet egy kézi habverővel eldolgoztam és a zsemlére öntöttem. 20 percig állni hagytam, közben néhányszor átkevertem, hogy a folyadék mindenütt átitassa a zsemlekockákat.

Ez alatt finomra aprítottam a vöröshagymát és a petrezselymet, a szalonnát pedig kis kockákra vágtam. Egy kanálnyi olíva olajon megpirítottam a szalonnát, majd kicsivel később hozzáadtam a vöröshagymát, legvégül a petrezselymet. Ezt a keveréket a beáztatott zsemléhez adtam, sóztam, borsoztam, rászórtam a lisztet és a szerecsendiót. Kézzel alaposan összedolgoztam a masszát. Enyhén sós vizet forraltam. Vizes kézzel 10 egyforma gombócot formáztam és kb. 10 perc alatt puhára főztem őket a vízben.

Na az igazsághoz hozzá tartozik, az első gombócon próbafőzést végeztem, és úgy láttam, hogy nem állt össze tökéletesen. Ekkor s.o.s. segítséget kértem, és a még itthon tartózkodó tiroli kihelyezett egység azt tanácsolta, hogy zsemlemorzsát adjak a masszához. A tanács bevált, a 3 evőkanál morzsától a gombóckáim tökéletesek lettek.

Mielőtt úgy tűnne, hogy én csak édességen élek, következzen végre egy fajsúlyosabb fogás. Még javában nyár volt, amikor belebotlottam az egyik áruházlánc akciós vaddisznó combjába. Gyorsan be is raktároztam belőle a fagyasztóba, mert valahogy a kánikulában nem kívántuk az ilyen nehéz ételeket. Most azonban, hogy az idő téliesre fordult, nagyon jól jött a készlet. Köretként pedig zsemlegombócot készítettem, ami épp aktuális a VKF e havi fordulójában.

Szóval a mesés szombati leves után ott állt a hűtőben még közel fél kiló vaddisznóhús. Leveles tésztába gondoltam bugyolálni valami módon, és épp receptet kerestem hozzá, amikor csörgött a telefonom. 

Az én drága gazdám jelezte ugyan, hogy vasárnap érkezik a naaaagy síelésből, de valamiért azt gondoltam, hogy ez az esti órákban fog bekövetkezni, és fáradt lesz, meg nyűgös, elég lesz neki a leves (az ő részét gondosan félretettem egy fél literes csatos üvegben) meg süti, aztán úgyis eldől és alszik reggelig. Csakhogy a telefon már délelőtt 10 órakor csörgött, jelezvén már hazai földön járnak, pár röpke óra és itthon van. Na ekkor éreztem úgy, hogy most sebességfokozatot kell váltanom, és villám de gyorsan valami tartalmas főfogást kell, prezentáljak, mert így a leves tuti kevés lesz. Szerencsére, amikor a kovásszal bíbelődtem, minden este lapozgattam a Szakácsok könyvét, és emlékeztem egy pásztorpite nevű ételre, amibe pont fél kiló hús kell. Nagyjából átfutottam a hozzávalók listáját. Úgy találtam, hogy minden van itthon, bárány helyett pedig jó lesz a vaddisznó, így lett a pásztorpitéből vadászpite :)

Kicsit le vagyok maradva, ez a leves még az előző hétvégén készült, de olyan nagyon finom volt, hogy vétek lenne nem feltenni!

Valamikor karácsony előtt vettem egy csomag vaddisznó ragu feliratú fagyasztott húscsomagot, ami azóta is sorsára várva didergett a mélyhűtőben. Igazság szerint csak úgy belepottyant a kosárba, nem volt vele határozott célom. Azután pár napja megláttam ezt a receptet a Bor és Vad oldalán, és innentől már nem volt kérdés, mi készüljön belőle. Annyira finom leves, vagy inkább LEVES sikeredett, hogy utána már nem is kellett második fogás, bőségesen elég volt egy finom kelt tészta (jelen esetben sárgabarackos bukta sült).

Hozzávalók: 50 dkg vaddisznó hús kis kockákra vágva, 3 evőkanál libazsír, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 db babérlevél, 2 evőkanál barna cukor, 1-1 marék kockára vágott sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, 1/2 marék szárított vargánya, 1 csokor friss, vagy 1 púpozott ek szárított tárkony, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, 1 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál mustár, 1 kis csokor friss petrezselyemzöld, só, bors. 

Ügymenet: Egy tálkában vízbe áztattam a szárított gombát és félretettem. Egy fazékban felforrósítottam a libazsírt, ezen arany színűre karamellizáltam  a barna cukrot, majd rádobtam a finomra vágott hagymát. Pár percig pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a  felkockázott vaddisznóhúst, babérlevelet, sót, a frissen őrölt borsot és a zúzott fokhagymát. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte és fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem. Időnkét megkevertem és pótoltam a vizet. Amikor a hús már kezdett puhulni hozzáadtam a zöldségeket is, előbb a fehérrépát, majd 10-15 percenként a zellert és a sárgarépát is.

A hús kb. másfél óra alatt puhult meg, addig előkészítettem a habarást a tejföl, tejszín, mustár, bor és liszt keverékéből. Miután a hús már csaknem elkészült hozzá adtam a leveshez a vízben áztatott vargányaszeleteket az áztató lével együtt, valamint a finomra vágott petrezselymet és a tárkonyt. 5-10 perc múlva  hozzá kevertem a habarást, szigorúan hőkiegyenlítés mellett, nehogy kicsapódjon a tejföl és még további 5 percig lassan forraltam.