Az úgy volt, hogy valamilyen fatális tévedés folytán a naptáras Gergely pápa úgy rendezte, hogy az idén a születésnapom hétközbe esett. Nem elég, hogy már megszámolni sem bírom éveim számát, még ez is. Születésnapi depressziótól vezérelve betértem a sarki cukiba, hogy süteménybe fojtsam bánatom ebédidőben. Persze pont ilyenkor nincs a kedvenc tortám, így tovább nézelődtem, és megakadt a szemem a Rákóczi túróson. Vagy inkább fennakadt az előtte ácsingózó 290.-Ft-os ártáblán. Arra jutottam, hogy inkább sütök magamnak, hétvégén.
És lőn, csak eljött a hétvége, kicsit hosszabb is volt, Rákóczi túrós is lett. Nekem nem lévén igazán magyaros szakácskönyvem (eddig, de most már van), leemeltem jóanyám polcáról Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvét. Ebből mindjárt fontos ismeretekre tettem szert, miszerint is a Rákóczi túrós lepény Rákóczi János szakácsművészről kapta a nevét (ugye milyen szép, hogy szakácsművész?). Rákóczi János volt annak idején Gundel Károly Gellért-szállóbeli éttermének konyhafőnöke, és ez az én egyik kedvenc süteményem az ő kreációja. Így hát az alábbi recept az eredeti, egyetlen és igazi Rákóczi túrós lepény receptje.
Azért volt gondom vele, pl.: hogy szerintem kevés a liszt, vagy sok a tejföl, de az hogy „gyúródeszkán összegyúrjuk” az költői túlzás, egy tálban villával összegabalyítottam aztán gyorsan belöktem a hűtőbe. A másik problémám, hogy szvsz a késhegynyi szódabikarbóna és az egy csomag sütőpor nem azonos mértékegységek, végül egy teáskanál sütőport szavaztam meg, de az is lehet, hogy a mesternek nagy kése volt. És végezetül lehet, hogy nekem nincs elég önbizalmam, az is lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtem, de én jobb szeretem, ha oda van írva, hogy hány fokon, mennyi ideig kell sütni a süteményt! A betesszük a sütőbe és megsütjük nekem elég sovány instrukciónak tűnik!
Hozzávalók a tésztához: 180 g grízes liszt, 120 g vaj, 60 g porcukor, 1 dl tejföl, 2 tojássárgája, szódabikarbóna (vagy sütőpor)
A töltelékhez: 120 g porcukor, 30 g vaníliás cukor, 3 tojássárgája, 600 g tehéntúró, 2 dl tejföl, 40 g mazsola, reszelt citromhéj, 2 tojásfehérje
Ügymenet: a lisztet, vajat, cukrot, tejfölt, tojássárgákat és 1 teáskanál sütőport egy tálban villával, gyors mozdulatokkal összekavartam és letakarva betettem a hűtőbe. Mivel elég lágy volt a tészta 2 órát pihentettem. Ezután kinyújtottam és kibéleltem vele egy kivajazott, lisztezett 20x30-as tepsit. Villával megszurkáltam és a 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt félig megsütöttem.
Közben a töltelékhez a cukrot és a vaníliás cukrot habosra kevertem a tojássárgájával, majd hozzáadtam az áttört túrót, tejfölt, mazsolát, reszelt citromhéjat és legvégül lazán beleforgattam a 2 tojás keményre vert habját.
Az időközben félig megsült tésztát meghintettem a morzsával, egyenletesen elterítettem rajta a túrós masszát, majd 180 C fokra mérsékelt sütőben kb. 25 percig sütöttem.
Na és akkor itt jön a válaszút. Aki nagggyon autentikusat akar sütni, az verje fel a 3 tojásfehérjét kemény habbá a cukorral és tegye egy habzsákba majd nyomjon rácsot a sütemény tetejére. Tegye vissza a sütőbe és süsse világossárgára. Végül a rácsok közeibe kanalazza bele a lekvárt.
Én kevésbé voltam autentikus, én 5 tojásfehérjét vertem habbá a cukorral (nem használtam több cukrot, elvégre a kalóriákat is figyeljük) és ezt egyenletesen kentem rá a sütire. Kb. 10 percre tettem még vissza a sütőbe.