Miért is kell gasztroblogot vezetni? Mondjuk azért, hogy ha elvesznénk a receptrengetegben, és csak nagyon halványan emlékeznénk rá, hogy egyszer régen csináltunk már valamit abból az utálatos gesztenyepüréből, ami végre ehető, élvezhető volt és nem olyan gejl, mint gyermekkorom rémes püréi, akkor mégse kelljen már újév első napján letörni a körmömet a nagy kutakodásban, hogy mi is lehetett az, és vajon hol van a receptje. Vagy röviden: akinek nincsen esze, annak legyen notesze - ahogy apukám mondogatta mindig.
Mert az igazság az, hogy én sosem szerettem a gesztenyepürét. Van egy torta receptem, ahol a gesztenye édességét remekül lehet egyensúlyozni egy pikáns, savanykás lekvárral, de ezen felül a magam részéről kerültem a pürét messziről. A sült gesztenye magában jöhet bármikor, de pürét köszönöm nem kérek. Amit kérek az a mousse!
Hozzávalók: 200 ml tej, 2 tojássárgája, 1-2 evőkanál vaníliás cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 1 csomag gesztenyemassza, 200 ml tejszín, 2-3 dkg durvára darabolt étcsokoládé (70%-os).
Ügymenet: ha van duplafalú tejforralónk, mindenképp azt használjuk! A tejet felforraltam, közben a tojássárgáját kikevertem a vaníliáscukorral és a keményítővel. A forró tejet nagyon lassan és óvatosan, folytonos kevergetés mellett hozzáadtam a tojásos keverékhez. (Ha nincs tejforralónk, akkor most el kell öblíteni a lábast!) Visszatettem az egészet a forralóba és állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, kiöntöttem egy tálba, és addig kevergettem, amíg hidegre hűlt (ha hidegvizes fürdőbe állítjuk a tálat, gyorsabban megy). Hozzáadtam a krumplinyomón áttört gesztenyét és a kemény habbá vert tejszínt, óvatosan összedolgoztam, négy tálkába osztottam, és a tetjét megszórtam a csokoládéval.
Ízekben és zamatokban gazdag, boldogabb új esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak!
Recept: Chili és Vanília