Galette Savoyarde

Galette Savoyarde

Galette Savoyarde

Tour de France 20. etap Modane Valfréjus -  Alpe d'Huez

Már majdnem vége az idei Tour de France-nak, de mára még igazi csemegét tartogatnak a szervezők, a fiúknak ma kell feltekerniük ugyanis az Aple d’Huez csúcsára, csak előtte még meg kell mászniuk egy másik 2000-es csúcsot, a Col de la Croix de Fer-t is. Bár Froome sárga trikót nagy előnnyel őrzi, ez valójában technikai sport is, bármi megtörténhet.

Tehát továbbra is az Alpokban tekerünk, Franciaország dél-keleti csücskében, közelebbről Savoya megyében. Én mára egy könnyen elkészíthető specialitást választottam, annál is inkább, mert kicsit elcsúsztam a tér-idő kontinuumban, ezért olyasmit kerestem, amit ma reggelire feltálalhattam. Ennek a régiónak egyik nevezetes sajtja a Beaufort, ami nálunk nehezen szerezhető be a sarki közértben, de ez a sajt szoros rokoni kapcsolatokat ápol a szintén francia Comté, illetve a svájci Gruyére sajtokkal. Ez utóbbiból szokott lenni a hűtőmben, úgyhogy minden rendelkezésemre állt, hogy kipróbálhassam a Galette savoyarde-ot. Én a biztonság kedvéért megmértem a cukkinit és a krumplit is, a két darab, főleg cukkini esetében nem túl egzakt meghatározás.

galette_savoyarde_blog.JPG

Hozzávalók: 2 db cukkini (kb. 350 g), 2 db burgonya (kb. 300 g), 1 nagy gerezd fokhagyma, 100 g reszelt sajt (Beaufort, Gruyére vagy Comté), 1 nagy tojás (vagy két kicsi), szerecsendió, só, 1 ek olívaolaj.

Ügymenet: a cukkínit és a burgonyát finomra aprítottam (én egy Julienne vágót használtam, de káposztareszelő is megteszi). Egy nagy, sütőben is használható serpenyőben felforrósítottam az olajat, rádobtam a nagyon finomra aprított fokhagymát, majd rádobtam a cukkínit és a burgonyát, megsóztam, majd 20 percig kevergetve pirítottam. Közben lereszeltem a sajtot, felvertem a tojást, és bekapcsoltam a sütőt 200 C fokra. A serpenyőt lehúztam a tűzről, a belekevertem a reszelt sajtot és a tojást, még sóztam, reszeltem bele bőven szerecsendiót, majd szépen ellapítottam az egész masszát (ne legyen vastagabb 2 cm-nél) és betoltam a sütőbe 20 percre. Azon melegében megreggeliztük a java részét, de hidegen is finom, egy könnyű salátával vacsorára is kiváló lehet.

Holnap Párizs, a Serpenyőben pedig immár hagyományosan Mamma locsolja a pezsgőt! Egy hónap múlva pedig spanyol receptekkel jelentkezünk a Vueltáról. 

Tarte des Alpes - Áfonyás tarte

Tarte des Alpes - Áfonyás tarte

Tarte des Alpes - Áfonyás tarte

Tour de France 2015. 16. etap 

A mai napra megsütöttem az én kékáfonya éjszaka tortámat is (My Blueberry Nights)* a „Tarte de France” jegyében. Nem egy, hanem 4 kis, 12 cm átmérőjű formát választottam (tartelette). A tésztához most is Michel Roux pate brisée receptjét választottam, amivel nagyon könnyű dolgozni, és nem túl édes, így sós és édes süteményekhez egyaránt felhasználható. Ezúttal azonban úgy sikerült összeállítanom a tölteléket, hogy nem kellett elősütnöm a tésztakosarat. A Tarte des Alpes egyébként a környék leghíresebb süteménye, mindenfelé kapható készen is, sütik lekvárral és friss gyümölccsel is.

 afonyas_pite_blog.JPG

Hozzávalók a tésztához (ebből a mennyiségből 4 db 12 cm átmérőjű tartelette készíthető): 250 g liszt, 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 evőkanál kristálycukor, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.

Ügymenet: a lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és cukrot, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem másnapig (legalább 1 órát érdemes pihentetni). 

Ezt követően vékonyra nyújtottam, és négy kört vágtam ki belőle, amiket szépen belenyomkodtam a formákba, majd az időjárásra tekintettel visszatettem őket a hűtőbe, nehogy túlságosan ellágyuljon a tészta. A maradék tésztát ismét összegyúrtam, kinyújtottam, és csíkokra vágtam a díszítéshez (de lehet belőle más formát is vágni, kinek mi tetszik).

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g friss áfonya, 45 g nyírfacukor, fél csomag 3:1 lekvárzselésítő, 15 g étkezési keményítő, egy nagy csipet fahéj, 1 bio citrom reszelt héja, 40 ml frissen facsart citromlé, 1 evőkanál tej a lekenéshez.

Ügymenet 2.: A töltelékhez az áfonyát egy nagy tálba tettem, a száraz hozzávalókat elkevertem, majd az áfonyára szórtam, és összeforgattam, ráreszeltem a citromhéjat és végül rácsorgattam a citromlevet és jó alaposan összekevertem, hogy mindenütt bevonja az áfonyaszemeket.

A tölteléket elosztottam a négy formába, majd a csíkokat egymást fedve ráhelyeztem a formákra. Egy ecset segítségével lekentem tejjel a tésztacsíkokat, és betettem őket a 200 C fokra előmelegített sütőbe kb. 1 órára.

A gyümölcsből kifolyó levet nagyszerűen megköti a zselésítő por, így nem ázik el a tészta, és nem volt szükség elősütésre sem.

*oké, a filmnek semmi köze a Tourhoz, viszont nyaraláskor importáltam a legújabb Essen&Trinkent, amiben is ehhez, az egyébként nagyon kedves filmhez kötik az áfonyás pitét. A töltelék receptjét tőlük vettem kölcsön. 

Les Tourtons

Les Tourtons

Les Tourtons

Tour de France 2015. 16. etap: Bourg-de-Péage – Gap

A holnapi pihenőnap előtt még 201 km vár ma a fiúkra Bourg-de-Péage és Gap között. Lesz két kis emelkedő, aztán be lehet gurulni a célba. Az összetett mostanában nem változott, sajnos Bercinek nem sok esélye van már a sárga trikóra, nagyon úgy látszik, hogy Tinkoff úrnak be kell érnie a zöld hajfestékkel Párizsban.

A mai szakasz a Hautes-Alpes megyében tekeredik, Franciaország délkeleti részén, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban található megyét keletről Olaszország, délről Alpes-de-Haute-Provence, nyugatról Drôme, északról pedig Isère és Savoie megyék határolják. A helyi gyümölcstermesztésről már 2012-ben írtam, és az idén meg is sütöttem a híres kék áfonyával készülő  Tarte des Alpes-t, de annak a receptjéért szeretnénk még néhány lájkot az oldalunknak ;)  A környék egy másik jellemző specialitása a tourton, egy kis töltött tészta olajban kisütve. Mivel egykor a karácsonyi vacsora része volt, úgy is nevezik „Jézus kispárnája”. Elég sokféle töltelékkel készítik, lehet édes és sós is, kerülhet bele hús, spenót, szalonna, kecskesajt, hagyma, de alma, aszalt szilva, áfonya, gesztenye …stb. Mára a klasszikus burgonya-póréhagyma-sajt verziót választottam.

les_tourtons_blog.JPG

Hozzávalók tésztához: 300 g liszt, 3 tojás, 2 evőkanál olvasztott vaj, 1 evőkanál olívaolaj, só.

Hozzávalók a töltelékhez: 750 g főtt burgonya, 150 g póréhagyma, 50 g sajt (eredetileg egy helyi friss sajt, ennek hiányában én egy kis grill sajtot morzsoltam bele), 1 evőkanál vaj, 2 evőkanál olívaolaj, só, bors.

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, és fóliába tekerve pihentettem. Ha túl puha lenne, gyúrás közben adhatunk még hozzá lisztet.

Amíg a tészta pihent, egy serpenyőben a vaj és olaj keverékén megpároltam a vékony karikára vágott póréhagymát. Egy nagy tálban összetörtem a főtt krumplit (célszerűbb ha hideg már), majd hozzáadtam a megpárolt póréhagymát, belemorzsoltam a sajtot, sóztam, borsoztam és jól összekevertem.

A tésztát kinyújtottam, kiskanállal ráhalmoztam a tölteléket, majd 6-7 cm oldalú kis derelyéket formáztam. Nem túl forró olajban mindkét oldalukat szép aranyszínűre sütöttem.

Holnap pihenő, szerdán pedig Égigérő Paszulynál lesz a Serpenyő.

Tarte amandine aux abricots - sárgabarackos mandulakrémes tarte

Tarte amandine aux abricots - sárgabarackos mandulakrémes tarte

Tarte amandine aux abricots - sárgabarackos mandulakrémes tarte

Tour de France 2015. 11. szakasz: Pau - Cauterets

A tegnapi első igazi hegyi szakasz után Froom fölényesen vezeti az összetettet, de ma ismét kemény hegymászás jön. A hírhedt Col du Tourmalet a maga 2115 méterével igazi kihívás lesz a versenyzőknek. A starthelyről tavaly írtam ezt-azt, a mai célállomás pedig már a magas hegyek között lesz. A Hautes-Pyrénées változatos tájai, a Pireneusok csúcsai és a köztük elterülő völgyek, szőlőhegyek és a mezőgazdasági síkság mind figyelemre méltó területek, amelyek közül néhány az UNESCO Világörökség listájára is felkerült. A Hautes-Pyrénées számos gyógyfürdőt és sí lehetőséget is kínál, így egyaránt ideális célpontja lehet a nyaralóknak és a telelőknek is.

A lehetséges recepteket kutatva találtam rá erre az igazán dallamos nevű süteményre, a Tarte amandine aux abricots-ra, vagyis a sárgabarackos mandulakrémes tarte-ra. A franciák annyira szeretik a különböző tartokat, hogy akár az egész Tourt végig süthetnénk velük. 

A sütemény alja omlós tészta, melyhez receptet Pierre Hermé-től vagy Michel Roux-tól is kölcsönözhetünk (mindkettő kiváló!), de én a szükséges CH csökkentés miatt most a már kipróbált Cserke féle morzsás alapzatot választottam, egy kis további finomhangolással. Ezúttal földimandula lisztet használtam liszt helyett, ami már önmagában is elég édes, így cukor nem is kell hozzá.

sargabarackos_tart_blog.JPG

Hozzávalók az alaphoz: 30 g apró szemű zabpehely, 50 g mandula durvára darálva, 50 g mandulaliszt, 70 g földimandulaliszt, 1 csipet só, 30 g vaj, 50 g kókuszzsír. (nekem egy kb. 22 cm átmérőjű, kivehető aljú formám van)

Hozzávalók a töltelékhez: 75 g darált mandula, 75 g vaj, 45 g nyírfacukor, 1 egész tojás, 500 g sárgabarack. 

Ügymenet: az alap elkészítése itt olvasható. A krémhez a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a darált mandulát is. A krémet az előkészített alapra kentem, majd ráhelyeztem a félbevágott, kimagozott sárgabarackokat. 180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem. 

Ha tetszett a recept, nézd meg a többi Tour de Serpenyős receptet is a facebook oldalunkon! Holnap Lorien teker tovább.  

Caghuse picarde

Caghuse picarde

Caghuse picarde

Tour de France 2015. 5. szakasz: Arras - Amiens

Szombaton elindult az idei Tour de France, és vele együtt a Tour de Serpenyő csapata is akcióba lendült. Már a verseny eleje is nagyon izgalmasan alakul, de sajnos sok a bukás. Szerencsére a tegnapi macskaköves szakaszon nem volt komolyabb baleset.  

Mai szakaszunkon Pikárdiába érkeznek a fiúk. Ahogy 2012-ben már írtamPikárdia, francia nyelven Picardie Franciaország egyik régiója, amelynek három megyéje Aisne, Oise és Somme. A Picardie szó eredete se nem földrajzi, se nem történelmi. A szó először 1248-ban bukkant fel, a « picard » azaz « piocheur » szó származékaként. A párizsiak « piocheur » -nek nevezték mindazokat a földműveseket, akik Senlisis és Valois erdős területeitől északra éltek. Franciaország északi részén viszont pikárdoknak nevezték mindazokat, akik nem beszéltek flamand nyelven: Arras, Boulogne-sur-Mer, Calais és Tournai voltak a pikárd városok; az idevaló diákok alkották Párizsban és Orléansban a "Pikárd Nemzet"-et.

Az itteni konyha egyik specialitása a Cahguse, amit szerencsére jó érzékkel nem a mostani kánikulában, hanem még június végén készítettem el. Én nagyon szeretem az ilyen tipusú ételeket, amiket csak be kell tenni az edénybe, betolni a sütőbe, és néhány óra múlva kivenni. Minimális munka, maximális élvezet. Ehhez az ételhez pedig mindent találtam itthon is, csak a megfelelő cider kiválasztása okozott fejtörést, mert szárazat találni nem egyszerű feladat. Eredetileg egy speciális ovális cserépedényben készítik, én viszont az öntöttvas fazekamat használtam. Sajnos nálunk nem úgy bontják a húst a hentesek, mint arra felé, ezért én nem sertés, hanem malaccombot vettem, mert abból kaptam szép nagy lapos darabot, amit pont illett a fazekamba. Tálaláskor újkrumplit adtam hozzá, de salátával és egy jó sűrű kenyérrel is el tudnám képzelni, sőt akár főtt babbal is. 

caghuse.JPG

Hozzávalók: 1,2 kg sertéscomb, 1 első sertéscsülök kibontva (kb. 400 g), 100 g vaj, 2 evőkanál olívaolaj, 10-12 db közepes vöröshagyma, 200 ml húsleves, 100 ml fehérborecet, 150 ml száraz cidre, só, bors. 

Ügymenet: egy nagyobb serpenyőben megolvasztottam a vajat, hozzáadtam az olajat és lepirítottam benne a comb mindkét oldalát, majd áthelyeztem a húst a sütőedénybe. A hagymákat megtisztítottam és nagyobb darabokra vágva a hús köré szórtam. Beletettem a csülköt is az edénybe, majd ráöntöttem a levest, az ecetet és a cidre-t is. Sóztam, borsoztam, ráöntöttem a serpenyőben maradt vajat is, majd rátettem a fedőt, és 170 C fokos sütőbe tettem 2,5 órára. Két óra elteltével levettem a fedőt az edényről, hogy kicsit megpiruljon. A leve nem párolgott el eléggé a nehéz vasfedő miatt, így azt a legvégén egy kicsit külön beforraltam. 

Nagyon finom lett, és nagyon egyszerű elkészíteni. Ha szeretnéd további követni a Tour de Serpenyő projekt receptjeit, kedveld a facebook oldalunkat.

Holnap Lorien teker tovább :) 

Málnás tarte

Málnás tarte

Málnás tarte

Még valamikor a télen rendeltem ez a formát, aztán betettem a szekrénybe (hogy senki se vegye észre, hogy egy forma megint betette a lábát a házba). Aztán történtek dolgok, és a forma csak ott lapult (a többi piteforma között) a sötétben. Aztán eszembe jutott, hogy még tavaly láttam Cserkénél egy izgalmas receptet, amivel kiválthatnám az omlós alapot a süteményben. Egy-két apróságot módosítottam, cukor helyett nyírfacukrot használtam, és a sima lisztet teljes kiőrlésű zablisztre és mandulalisztre cseréltem. A dolog így is szuperül működött, még egyszer köszönöm Cserke!

cserke_pite_blog.JPG

Hozzávalók az alaphoz: 30 g apró szemű zabpehely, 50 g mandula durvára darálva, 30 g nyírfacukor, 60 g mandulaliszt, 60 g teljes kiőrlésű zabliszt, 1 csipet só, 30 g vaj, 50 g kókuszzsír. 

Ügymenet: a zsiradékokat összeolvasztottam egy serpenyőben, ráöntöttem a nyírfacukor kivételével az összes hozzávalót, és kis lángon kb. 6-8 percig folyamatosan kevergetve megpirítottam. Végül belekevertem a nyírfacukrot is. A morzsát a formába szórtam, és egy pohár segítségével jó alaposan odanyomkodtam a forma aljához és oldalához. Kicsit félre tettem, amíg a rávalót előkészítettem. 

Hozzávalók a töltelékhez: 300 g görög joghurt, 2 nagy tojás, 40 g nyírfacukor, 1 kávéskanál vanília kivonat, kb. 200 g málna. 

A joghurtot teljesen simára kevertem a tojással, a cukorral és a vaníliával, majd ráöntöttem a morzsás alapra. A málnát elrendeztem a tetején, majd 180 C fokos sütőben 30 percig sütöttem.

Tegole valdostane

Tegole valdostane

Tegole valdostane

Giro d'Italia 2015. 20. szakasz

Giro d'Italia 2015. 20. szakasz Saint-Vincent - Sestriere

Már csak egyet kell aludni, és holnap Milánóban célba ér az ide Giro d’Italia. Itt is szeretném megköszönni olvasóinknak a figyelmet, a csapattársaknak pedig az olajozott tekerést! 

Ma még egy komoly emelkedő vár a fiúkra, az Aosta völgyből fel kell tekerni Sestriere-be, ez a terep főként síelőknek, vagy a sí világkupa követőinek lehet ismerős. Alberto továbbra is vezet (bocsi Aldente), remélem ez már így is marad. 

Valle d’Aosta legfőbb specialitása a Fontina sajt, amihez sajnos csak álmomban jutottam mostanában (tök komolyan, hajnalban azt álmodtam, hogy egy delikátesz üzletben - amilyen nálunk nincs is a városban - ott állt halomban zörgős celofánba csomagolva a pulton a finom Fontina sajt). Megfelelő sajt hiányában a legtöbb helyi specialitást ki kellett húznom a listáról (nem baj, Giro lesz jövőre is), maradt volna néhány borjú recept, sajnos azonban mifelénk borjúhoz jutni sem könnyebb, mint Fontina sajthoz. Végül az édes szekcióból választottam ezt a Tegole valdostane nevű kis kekszecskét. Az enyhén pirított mogyoró és a mandula párosa igazán remek. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy tetőcserépre hasonlítson, még melegen sodrófán meg lehet hajlítani őket. Az enyém sajnos most nem lett elég ropogós, valószínűleg még vékonyabb rétegben kellett volna adagolnom, illetve én kevesebb cukrot tettem bele, ez is lehet az oka.

tegole.JPG

Hozzávalók kb. 40 darabhoz: 80 g mogyoró, 80 g mandula, 60 g olvaszott vaj, 60 g fehér (tönköly)liszt, 4 tojásfehérje, 200 g cukor (nálam csak 100 g és nyírfacukor).

Ügymenet: a mogyorót és a mandulát enyhén megpirítottam, majd nagyon finomra daráltam. Hozzáöntöttem az olvasztott vajat, hozzászitáltam a lisztet és egy spatulával összekevertem, hogy szép morzsás állagú legyen. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, fokozatosan hozzá adagolva a cukrot. A habot beleforgattam a mogyorós részbe, majd sütőpapírral bélelt tepsibe adagoltam. Teáskanállal kis adagokat halmoztam a sütőlapra, majd a kanállal kb. 7 cm-es körben kentem szét a masszát. Én 170 C fokra előmelegített sütőben sütöttem kb. 10-12 percig, de akinek jobb a sütője, annak elég lehet a 160 C fok is.

Holnap Milánóban Aldentével ér célba a Tour de Serpenyő, én legközelebb júliusban, a Touron tekerek. 

tetocserep.JPG

Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz TIRANO - LUGANO

Lassan célegyenesbe fordul az idei Giro d’Italia, hihetetlenül gyorsan telnek a napok, ez a mai már a 17. szakasz. Egyelőre meggyőző fölénnyel vezet Alberto, de messze még a vasárnap.

A mai szakasz azért is különleges, mert a fiúk áttekernek Svájcba, a cél ma hegyen-vögyön át a festői Lugano (vagyis Berci otthon alhat).

Lugano Svájc egyik olasz nyelvű kantonjában, Ticinoban (Tessin) található a gyönyörű Luganói-tó partján. Egyszer, nagyon régen jártam arra, és amire a legjobban emlékszem, az az Alprose csokigyár múzeuma, meg az az isteni csoki drazsé és csokoládéba mártott kandírozott narancshéj.

Ticino konyhája szoros összefüggést mutat a szomszédos Lombardiával. Az itt élők az elmúlt századokban meglehetősen monoton módon táplálkoztak, a leggyakoribb fogások a gesztenye, a polenta és a burgonya volt, de az ide érkező emigránsok messziről hozták magukkal szokásaikat, ötleteikkel frissítették az itteni konyhát, és az új ízek és receptek idővel beolvadtak. Ugyanakkor sikerült megőrizni a ticinói konyha sajátosságait, a friss hegyi termékeket, az egyszerű paraszti ételeket, melyeket ma is a hagyományos receptek alapján készítenek.

Bevallom, úgy terveztem, hogy a mai napra a Svájcba helyezett saját külső szem és magasles egységem küldi el a főznivalót, de galád cserbenhagyás áldozata lettem. Így az utolsó pillanatban esett a választás erre a nem túl fotogén, de azért finom ételre. A neten fellelhető receptek elég hasonlóak, max abban van különbség, hogy a fenyőmag mellett van-e dió vagy nincs. Én végül tettem bele. 

Tekintve az étel szénhidrát tartalmát, azt hiszem indulás előtt ki kellene osztanom egy-egy szeletet a Tinkoffos segítőknek, hogy ne vesszenek el a mezőnyben, mint szürke szamár a ködben…

 17_szakasz_blogmeret_2.JPG

Hozzávalók egy 26 cm-es formához: 250 g gesztenyeliszt, fél teáskanál tengeri só, 2 evőkanál olívaolaj, 250 ml langyos víz, 100 g beáztatott mazsola, 100 g fenyőmag (nálam fele dió), 1 teáskanál apróra vágott friss rozmaring, vaj és kevés gesztenyeliszt a formához.

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam 180 C fokra, a formát kikentem vajjal és beszórtam egy kis liszttel. A gesztenyelisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, és a vízzel homogén masszává kevertem. Hozzáadtam a leszűrt mazsolát és a magokat (egy keveset félretettem a tetejére) és a rozmaringot. A masszát a formába simítottam (vékony réteg lesz, és így is marad) és a félretett magokat rászórtam a tetejére. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütöttem, amíg a teteje kissé berepedezett. Amikor kihűlt porcukor helyett egy kis gesztenyeliszttel szórtam meg, ami önmagában elég édeskés, ezért is nem kell hozzá cukrot adni.
Egy pohár helyi merlo és egy kis svájci sajt kíséretében tálaljuk.


Holnap Égigérő paszuly teker, addig is aki lemaradt korábbi receptjeinkről, az a Tour de Serpenyő facebook oldalán pótolhatja a lemaradást. 

Pastiera di Riso alla moroconese

Pastiera di Riso alla moroconese

Pastiera di Riso alla moroconese

Giro d'Italia 2015. 9. szakasz

Giro d'Italia 2015. 9. szakasz BENEVENTO - SAN GIORGIO DEL SANNIO

A tegnapi hegyi szakasz után még mindig Bercin a rózsaszín trikó. Bár Aru próbálkozott az utolsó pár kilométeren, de Alberto jól védekezett, sőt újabb 2 másodpercet is begyűjtött. A szakaszgyőzelemnek Benat Intxausti örülhetett.

Ma Campania régióban tekerünk, BENEVENTO - SAN GIORGIO DEL SANNIO 215 km vár a fiúkra. Tavaly is járt a környéken a Giro, akkor írtam is részletesen az ottani konyháról. Bevallom az idén is elég nagy fejtörés volt nekem ez a régió, nem akartam egy szimpla pizzával elintézni. Némi kutakodás után azért találtam valamit, amihez itthon ugyan nem lehet beszerezni a legfontosabb hozzávalót, de egyszerű ricotta azért kapható, így ezzel helyettesítettem.
Szóval ma Beneventóból indul a mezőny. Benevento a „másik” Campania része. Csendes, komoly emberek élnek itt, akik nem tudnak mit kezdeni a mediterrán Nápolyi-öböl turista egyvelegével. A szannitok utódainak tartják magukat. Ez az ókorban hatalmas nép hosszú és makacs háborúkat viselt Róma ellen, míg végleg el nem pusztult. A 6. században a longobárdok telepedtek le a térségben, s erre mindmáig büszkék errefelé. A vidék mezőgazdasági termékeit túlnyomórészt a Sannio történelmi névvel értékesítik. Benevento, a székváros körül gyümölcsöt és olajbogyót termesztenek, kicsi de kiváló üzemekben készül a torrone és egyéb édességek, a pincékben DOC-borok érlelődnek, például a vörös solopaca. Benevento leghíresebb cégére azonban a strega zöldfűszerlikőr, amelyet az Alberti család több, mint 140 éve készít szigorúan őrzött titkos recept szerint. Erről a „boszorkányitalról” nevezték el azt az irodalmi díjat is, amelyet a cég 1947-ben alapított a kortárs olasz irodalom támogatására. A Premio Strega egyik leghíresebb kitüntetettje Umberto Ecco „A rózsa neve” című regényéért.
Akad errefelé néhány specialitás, pl. a Caciocavallo Silano Dop, vagy a Pecorino Laticauda Sannita sajtok, vagy az "ammugliatielli", egy báránybelsőségekből készülő rolád, amit bélbe csomagolva sütnek (már ha jól értem). És van ez az édesség, a Pastiera di Riso alla moroconese, ami az errefelé tenyésztett Laticauda bárányok tejéből készülő ricottával készül(ne). Morcone egy falu, nem messze Beneventótól. A többi hozzávaló könnyű ügy, kerek szemű rizs, narancs- és citromhéj, fahéj minden konyhában fellelhető. Ha ezt a juh ricotta témát elegánsan átugorjuk, akkor már csak egy bökkenő marad, a tésztához ugyan nem kell semmi különleges, de ahhoz, hogy én is megkóstolhassam, kicsit át kellett alakítanom, amihez Moha nyújtott segítséget. Sajnos igazából én még ebből a méretből is csak egy szeletkét ehettem. 

rizses_ricotta_torta_blog.JPG 


Hozzávalók a tésztához: 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 50 g darált mandula, 50 g őrölt nyírfacukor, 150 g vaj, 1 tojássárgája, 1 evőkanál tejföl.

Hozzávalók a töltelékhez: 100 g kerek szemű rizs, 50 ml víz, 200 ml tej, 15 g vaj, 75 g nyírfacukor, 500 g ricotta, csipet fahéj, csipet só, reszelt citrom és narancshéj.


A lisztet elmorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a többi hozzávalót, gyors mozdulatokkal összegyúrtam, és folpackba csomagolva betettem a hűtőbe egy órára. Közben feltettem a tejberizst főni. Először a vizet öntöttem a rizsre, és amikor felszívta, akkor hozzáadtam a tejet és a sót. Amikor a rizs megpuhult, hozzáadtam a vajat, a nyírfacukrot. A kész tejberizst hagytam teljesen kihűlni. Egy nagy tálban kikevertem a ricottát a citrushéjakkal és a fahéjjal, majd belekevertem a tejberizst is. Én négy kis formát választottam (12 cm ∅ ) a sütéshez, de eredetileg egy nagy kerek formában készül. A tésztát kinyújtottam és kibéleltem vele a formákat. 200 C fokra előmelegített sütőben 12 percig vakon sütéssel elősütöttem, majd beletöltöttem a ricottás tölteléket. A sütő hőmérsékletét levettem 180 C fokra, és 35-40 percig sütöttem. Hagytam kihűlni, majd betettem a hűtőbe egy éjszakára. 

Ha nem szeretnél lemaradni a Tour de Serpenyő projekt többi receptjéről, kövesd a facebook oldalunkat. Hétfőn pihenőnap van, ezért mi is szusszanunk egyet, kedden pedig már Al denténél lesz a Serpenyő. 

 

Torta Pasqualina

Torta Pasqualina

Torta Pasqualina

Giro d'Italia 2015. 1 szakasz

Giro d'Italia 2015. 1 szakasz SAN LORENZO AL MARE - SANREMO

Euforikus hangulatban az ember könnyen ígérget, aztán telik múlik az idő, és esetleg alább hagy a lelkesedés. Így voltam ezzel én is, tavaly a Vuelta végén úgy éreztem, rögtön kezdhetnénk is a következő kört. Aztán telt-múlt az idő, jött a tél, és sehogy sem akaródzott nekifogni a tervezésnek. De szerencsére néhány tündérkéz elvégezte helyettem az adminisztrációt, hiába, a Tour de Serpenyő csapat tagjai a legjobbak! Ezúton is köszönöm a segítséget. Szóval az idén is belecsapunk a serpenyőbe, és megint terítékre kerül a Giro d’Italia, Tour de France és reményeink szerint a Vuelta is. A jól bevált csapat: Mamma, Lorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint jómagam. 

Az első nap egy igen látványos csapat időfutammal  kezdődik, San Lorenzo al Mare és Sanremo  között, végig a Ligur tengerparton, a táv 17,6 km. 

Kicsit bajban is voltam a mai recept kiválasztásakor, mert a hal nem az én asztalom, de azért végül csak találtam valamit, amit könnyű elkészíteni, itthon is hozzá lehet jutni az alapanyagokhoz, és még finom is. A vidék specialitása a fűszeres torta. A húsvétkor elmaradhatatlan torta pasqualina mellett ma is gyakran kerül az asztalra a torta marinara, amely nem hallal töltött sütemény, ahogy a neve sugallná, hanem nagyon finom, zöldfűszerekkel ízesített tésztaféleség. A férjüket hazaváró tengerészfeleségek mángolddal, ricottával, friss gombával és parmezánnal készítették, jól tudva, hogy a hónapokig a tengert járó férjeik kiszolgáltatottak a jobb vagy szerényebb képességű hajószakács hatalmának, no meg a hajó raktárkészletének, amiből többnyire csak szárított tőkehal és kétszersült jutott. Úgy is mondják, a ligur konyha a cuccina del ritorno, azaz a visszatérés konyhája.  

A torta pasqualina tulajdonképpen egy zöldséges, ricottás pite, amibe az ünnepre való tekintettel egész tojásokat rejtenek. Én most egy kicsi, 20 cm-es pitét készítettem, amibe 4 tojást tettem, de ehhez a mérethez jobban passzolt volna néhány fürjtojás, csak sajnos azt nem kaptam. Persze itt az ahány ház, annyi szokás dívik, láttam gyúrt tésztával, leveles tésztával is recepteket. Láttam olyat is, ahol a gyúrt tésztát szinte rétestészta vékonyságúra nyújtották, és több rétegben került a formába. A töltelékbe való zöldeket is elő lehet készíteni többféleképpen, és mivel náluk ilyenkor van szezonja az articsókának, sok helyen azzal készítik. 

 husveti_torta_blog.JPG

Hozzávalók a tésztához: 225 g liszt, 40 g olvasztott vaj, 1 tojás, csipet só, 2 teáskanál meleg víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 250 g ricotta, 200 g spenót, 200 g mángold (ha nem kapunk, akkor helyette is spenót), 1 marék rucola, 1 tojás, 1 kis fej hagyma, olívaolaj, 50 g reszelt parmezán, só, szerecsendió, 4 kis méretű tojás (vagy 6-8 db fürjtojás).

Ügymenet: a tészta hozzávalóit összegyúrtam, kis gombócot formáztam, folpackba csomagolva hagytam fél órát pihenni. A spenótot (és ha van a mángoldot is) megtisztítottam, majd forrásban lévő vízbe dobtam 2 percre, majd leszűrtem, és azonnal leöblítettem jéghideg vízzel. Ezután a leveleket alaposan kinyomkodtam, majd késsel apróra vágtam. A töltelékhez a nagyon apróra vágott hagymát aranyszínűre pároltam az olajon, majd rádobtam a rucolát és a blansírozott zöldeket, 1-2 percig kevergettem. Amikor a zöldek kihűltek, egy nagyobb tálban összekevertem a ricottát, a zöldeket, a parmezánt és az 1 db tojást. Sóztam, reszeltem bele egy kevés szerecsendiót. 

A tészta kétharmad részét olyan vékonyra nyújtottam, hogy túllógjon a piteforma szélén. Beletöltöttem a ricottás keveréket, majd egy merőkanál segítségével 4 mélyedést készítettem a krémbe. A tojásokat nagyon óvatosan igyekeztem a mélyedésekbe ütni, hogy a fehérje ne folyjon szerte szét. A maradék tésztát akkorára nyújtottam, hogy befedje a pitémet. Ráhelyeztem a tetejére, majd a túllógó széleket visszahajtottam, és összenyomkodtam. Én tojássárgájával kentem le a tetejét, de a neten láttam olyat is, amire nem tettek semmit se. 

A 180 C fokra előmelegített sütő középső rácsán kb. 40 percig sütöttem. Eközben a tojások szépen megfőnek benne, és szeleteléskor ott a meglepetés a pitében. 

Ha kíváncsi vagy a Tour de Serpenyő projekt többi receptjére is, akkor kövess minket facebook oldalunkon is. Holnap továbbra is Liguriából jelentkezünk, de Loriennél lesz a serpenyő.

Mákkuglóf fekete-ribizliszósszal

Mákkuglóf fekete-ribizliszósszal

Mákkuglóf fekete-ribizliszósszal

Szükségem volt valami gyors, de szénhidrátszegény vigaszra. Még húsvét előtt láttam meg ezt a receptet, amin icipicit módosítottam, és én egy kisméretű kuglófformát használtam. Nálam a szósz fekete ribizliből készült, jól passzolt a mákhoz. Szívem szerint bevonnám csokival is, de akkor már nem biztos, hogy ehetnék két szeletet belőle uzsonnára.

makkuglof_blog2.JPG

Hozzávalók: 100 g darált mák, 60 g mákliszt, 75 g őrölt nyírfacukor, 5 egész tojás, 1 késhegynyi fahéj, 1 teáskanál sütőpor, 1 bio citrom reszelt héja, fél citrom leve, 50 g olvasztott vaj, 50 g olvasztott kókuszzsír.

Hozzávalók a gyümölcsszószhoz: fekete ribizli (ezúttal fagyasztott), nyírfacukor, egy kis darab vaníliarúd, egy evőkanál citromlé, egy mokkáskanál pektin.

Ügymenet: kimértem minden hozzávalót, lereszeltem a citromhéjat, kifacsartam a citromlevet, összeolvasztottam a zsiradékokat, alaposan kikentem a formát, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra. A tojásokat habosra kevertem a nyírfacukorral. Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd óvatosan hozzáadtam a tojáshabhoz, belekevertem a citromhéjat és a citromlevet is, végül hozzáöntöttem a zsiradékot. A masszát a formába töltöttem, majd betoltam a már előmelegített sütőbe. Kb. 35-40 percig sült, tűpróbával ellenőriztem.

A mártáshoz a gyümölcsöt feltettem fél deci vízzel főni, bele tettem a vaníliát is. Pár perc elteltével, amikor már a gyümölcs kissé szétfőtt, hozzáadtam a citromlevet és a pektint, majd még 1 percig forraltam. Végül kihalásztam belőle a vaníliát.  

Áfonyás sajttorta

Áfonyás sajttorta

Áfonyás sajttorta

Mindent ugyanúgy csináltam, csak megfeleztem a mennyiséget, egy 18 cm átmérőjű formában sütöttem, és málna helyett ezúttal áfonyát használtam. Volt a fagyasztóban kb. 30 dkg áfonya, ezt egy nagyon kevés vízzel feltettem főni, adtam hozzá egy evőkanál xilitet, és egy mokkáskanál almapektint és 5 percig főztem, majd hagytam kihűlni. Ellenben a krémből kifelejtettem a lisztet, így aztán izgultam egy sort, hogy vajon megköt-e így is, de szerencsére igen! 

afonyas_sajttorta_blog.JPG

Citrusos joghurthab

Citrusos joghurthab

Citrusos joghurthab

Két hete próbáltam ki ezt a joghurthabot 2 citrommal, és úgyis nagyon finom volt, annyira, hogy fotózni sem maradt időm. Most 1 cirommal és 1 naranccsal készítettem, és kiegészítettem egy kis zabkeksszel és narancsos zselével. Egész kevés édesítést használtam, a zselébe pl. nem is tettem egyáltalán. Ebből a mennyiségből 6 db kicsi üveget, avagy mohóknak 3 fél literest lehet megtölteni. Szeretem ezeket a kis üvegeket, könnyen bevihetek egy adagot magammal az irodába is. Tiszta Szicília feeling.

citrusos_joghurhab2.JPG

Hozzávalók a joghurthabhoz: 1 nagy doboz görög joghurt, 70 g nyírfacukor, 1 bio citrom reszelt héja a kifacsart leve, 1 bio narancs reszelt héja a kifacsart leve, 200 g tejszín, 4 lap zselatin.

Továbbá: 150 g zabkeksz, 2 narancs kifacsart leve, 1 teáskanál narancsvirágvíz, 1 lap zselatin.

Ügymenet: a kekszet egy erős zacskóba tettem és sodrófával óvatosan összetörtem. Nem kell ízzé-porrá zúzni, maradjon darabos. Ezután szétosztottam az üvegek alján. A tejszínt áttettem a fagyasztóba, hogy amíg sor kerül rá, még jobban lehűljön, így sokkal könnyebb felverni.  A 4 zselatin lapot hideg vízbe áztattam.

Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot, a nyírfacukrot, a reszelt citrus héjakat és a gyümölcslevet. Egy kézi habverővel jól elkevertem az egészet. A beáztatott zselatint kinyomkodtam és víz nélkül a mikroba tettem. Alacsony fokozaton (a kiolvasztó fokozat is elég) megolvasztottam, majd hozzá kevertem pár kanállal a joghurtból, jól elkevertem, majd ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a zselatint a többi joghurthoz. Gyorsan és folyamatosan kell keverni, nehogy a zselatin darabokban kössön meg a hideg joghurtban. A már jól lehűlt tejszínt habbá vertem és beleforgattam a joghurtos masszába. A masszát szétosztottam az üvegekbe. A zselé rátöltése előtt nem árt fél órára betenni a hűtőbe. Addig is elkészíthetjük a zselét.

A zselés részhez kifacsartam és átszűrtem két narancs levét. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, majd a fenti módon előkészített zselatint, és addig kevertem, amíg a zselatin teljesen feloldódott benne. Ekkor nagyon óvatosan szétosztottam a joghurthabok tetején. Még másfél-két óra hűtésre van szükség. 

Stifolder szalámi

Stifolder szalámi

Stifolder szalámi

Az igazság az, hogy nem szeretek várakozni. Hidegben meg pláne nem. Így aztán egyszer, amikor ebédidőben már jó néhány perce ácsorogtam a sarkon az ebédpartneremre várva, bementem inkább az antikváriumba, ott mégiscsak melegebb van. Átnéztem a szakácskönyveket, és találtam közöttük potom 200 forintért egy disznótoros könyvet. Legalább hasznosan telt az idő. Ebből a könyvből való az alábbi recept, ami alapján az idén már harmadszor készítettük el ezt a paprikás szalámit.

stifolder_2.JPG

„Dunántúli stifolder szalámi: 5 kg sovány sertéshús, 5 kg sovány marhahús, 1,5 kg kockára vágott szalonna, 25 dkg só, 10 dkg édesnemes pirospaprika, 1,5 dkg őrölt fehér bors, egy és fél fej fokhagyma összezúzva. A húsokat megtisztítjuk, a marhahúst kétszer, a sertést egyszer megdaráljuk, hozzáadjuk a szalonnát és a fűszereket. Nagyon jól kigyúrjuk, és marhabélbe jó keményre, légmentesen betöltjük. Füstölés előtt néhány napra sonkapácba tesszük, utána füstöljük.” (Szakál László: Disznótoros receptek.) 

Mi arányosan kisebb mennyiségből készítjük (általában 2-2 kg húsból), és én szoktam tenni bele egy kis füstölt chilit is. Az én húsdarálóm elég jó, van kisebb és nagyobb lyukú tárcsám is, ezért nem szoktam kétszer darálni a húst, viszont a szalonnát is ledarálva adom hozzá. A sonkapácot nem tudtam értelmezni, a könyv nem részletezi, hogy nedves vagy száraz pácra gondol-e, úgyhogy 1 nap szikkasztás után szorosan megkötözöm (látszik is a képen a nyoma) és ez is a füstölőbe kerül. Füstölés után ezt is legalább egy hónapig érleljük, mint a finocchiona szalámit

Paszternákos csokoládés sütemény

Paszternákos csokoládés sütemény

Paszternákos csokoládés sütemény

Sütöttem már süteménybe cukkinit, répát, céklát, hát gondoltam a paszternák is megér egy próbát. Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat, szerintem eddig ez lett a legfinomabb zöldséges süteményem. Sajnos a paszternákot nem egyszerű beszerezni, még a piacon is ritka, pedig nagyon finom gyökérzöldség. Most szerencsém volt, szép nagy példányokat találtam, ráadásul olcsóbb volt, mint a petrezselyem! Nem is akartam hinni a szememnek.

paszternakos_suti4.JPG

Hozzávalók a tésztához: bő 350 g paszternák, 60 g őrölt pirított mandula, 150 g étcsokoládé, 100 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 100 g búzaliszt, 20 g kakaópor 2 1/2 tk borkő sütőpor, késhegynyi őrölt szegfűbors, 4 tojás, 125 g barna cukor, 2 csipet só, 250 ml növényi olaj.

Hozzávalók a csokoládémázhoz: 200 g étcsokoládé, 3 nagy evőkanál tejföl, 3 csapott evőkanál porcukor.

Díszítés: 16 szem mandula, 2 evőkanál cukor.

Ügymenet: a paszternákot meghámoztam és finom reszelőn lereszeltem, majd hozzá kevertem az őrölt mandulát. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem. Ha táblás csokit használunk, azt apró darabokra kell vágni, én csokoládé cseppet használtam. Egy tálban összekevertem a liszteket, a kakaót, a sütőport és a szegfűborsot.
A tojásokat a cukorral és a sóval habosra kevertem. A masszának világossárgának és sűrűnek kell lennie, ez kb. 6 perc. Ezután hozzáadtam az olajat, majd a lisztes keveréket, a paszternákot, majd egy lapátkanállal beleforgattam a csokoládét. 
A tésztát az előkészített formába simítottam, és előmelegített sütőben 180 C fokon sütöttem, kb. 50-55 percig. Mielőtt kivettem a sütőből, tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e. 10 perc pihentetés után rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni. 
A bevonathoz vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét, majd hozzákevertem a tejfölt és a porcukrot. Addig kevergettem, míg sima masszát kaptam, ezt a torta közepére öntöttem és egy késsel elsimítottam, hogy az oldalára is jusson. 
A díszítéshez a cukrot egy kis lábasba tettem, adtam hozzá egy evőkanál vizet és lassan addig forraltam, amíg közepesen barna karamell lett belőle, ebben megforgattam a mandulaszemeket és egy olajozott tányérra öntöttem őket, majd két villával igyekeztem nagyon gyorsan széthúzni őket, hogy ne ragadjanak össze.

Recept: Essen&Trinken 2014.02., de a cukor szokásom szerint itt-ott megnyirbálva. 

Savanyú káposztás bableves - Jota

Savanyú káposztás bableves - Jota

Savanyú káposztás bableves - Jota

A babot babbal rovat következő kanalazni valója a Jota, Trieszt környékéről való, bár az összetevőket (és a történelmet) tekintve szerintem a rokonság tagadhatatlan. Amióta felfedeztem, ez is bevonult a kedvencek közé. Anyám annak idején egyféle bablevest és egyféle főzeléket főzött mindig. Sajnos. Pedig a bab nagyon sokoldalúan használható, ráadásul nem is drága alapanyag, ezért is igyekszem ilyen recepteket találni.

Ami a babot illeti, nagy szemű, világos színű babra van szükség, én most libamáj babot vettem. A leves attól lesz sűrű, hogy a megfőtt bab és krumpli egy részét el kell turmixolni. A répa nem része a receptnek, de én répát (majdnem)mindenbe teszek, a borsikafű pedig minden babételben hasznos. A szalonna viszont kötelező elem!

savanyukaposztas_bableves_blogba.JPG

Hozzávalók: 300 g nagy szemű száraz bab, 250 g húsos füstölt szalonna, 300 g burgonya, 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy sárgarépa, 1 babérlevél, olívaolaj, 300 g savanyú káposzta, 1 púpozott evőkanál liszt (elhagyható), só, bors, borsikafű.

Ügymenet: a babot előző este hideg vízbe áztattam. Másnap a megtisztított répát és krumplit kockára vágtam, a szalonnát szintén felkockáztam. Egy nagy fazékban 1 evőkanál olívaolajat hevítettem, hozzáadtam a szalonnát, 1 gerezd fokhagymát, és a répát, majd 2-3 percig kevergetve pirítottam. Hozzáadtam a leszűrt babot, a krumplit, a babérlevelet, és felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam. Addig főztem, amíg a bab megpuhult benne.

Közben egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat hevítettem, beletettem egy gerezd finomra aprított fokhagymát, picit pirítottam, majd hozzáadtam a lisztet, alaposan elkevertem, kissé lepirítottam, majd hozzáadtam a savanyú káposztát, és 6-8 percig kevergetve pároltam.

A levesből kimertem a megfőtt bab és krumpli kb. felét, és elturmixoltam, majd visszatettem a levesbe. Ekkor beletettem a savanyú káposztát és a borsikafüvet, ellenőriztem a sósságot, és lassú tűzön még kb. 15 percig együtt főztem az egészet. 

A megvalósításban az Olasz Kulinára volt segítségemre. 

A kedvenc kekszem

A kedvenc kekszem

A kedvenc kekszem

Ez a kedvenc keksz receptem. Volt is már a blogon, de elég ronda fényképpel, így most, hogy kisütött a nap, és maradt pár darab a múlt heti sütésből, csináltam új fotókat. A keksz omlós és ropogós, elég jó alaprecept, lehetne hozzá adni ízesítőket, valamilyen aromát, vagy pl. aszalt áfonyát, reszelt narancs vagy citromhéjat is, egy vanília rúd kikapart belsejét, sőt cukormázzal is be lehetne kenni, de én most csak az alapverziót sütöttem. 

keksz_blogba.JPG


Hozzávalók: 175 g puha vaj, 100 g porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 tojás, 1 csipet só, szerint, 300 g liszt. (+ízesítő, opcionális)

Ügymenet: a puha vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral a legmagasabb fokozaton habosra kevertem. Belekevertem a tojást, a sót és jól eldolgoztam.

Amikor teljesen elkeveredett a massza, akkor kikapcsoltam a gépet és a lisztet a masszához szitáltam. Kézzel gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csavarva betettem a hűtőbe.

1-2 óra (vagy egy éjszaka) pihenés után a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlapon, előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.

Ez a mennyiség 2 tepsi, kb. 50 db sütire elég, persze attól is függ mekkora formákat használunk. Ebben a tésztában egyébként jól megmarad a sütipecsét vagy a sütinyomda mintája is!

Chilis sült bab

Chilis sült bab

Chilis sült bab

A piacon időnként nem tudok ellenállni dolgoknak, és olyat is megveszek, ami épp nem létszükséglet, aztán törhetem a fejem a felhasználáson. Az előző héten pl. vettem a piacon gyöngybabot. Mondjuk tudtam, hogy levest akarok, de többet vettem belőle, mint amennyi egy leveshez kell. Aztán a novemberi Kifőztük magazinban láttam meg egy sült bab receptet, amiről azonnal eszembe jutott, hogy régebben többször készítettem már én is hasonlót Donna Hay receptje alapján.  Mivel a kertben van még tennivalónk, épp kapóra jött hétvégén az ötlet, meg a bab. Csak bepakoltam a hozzávalókat az öntöttvas fazekamba, betoltam a sütőbe, és már mehettem is a dolgomra, az ebéd elkészült „magától”. Ez az én verzióm, 2 doboz hámozott paradicsom konzerv helyett egy üveg saját paradicsomlével és egy marék napon aszalt paradicsommal.

sült bab 2.JPG

Hozzávalók: 300 g gyöngybab, 2 kisebb hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 piros húsú paprika, 1 piros chili, 1 kanál olívaolaj, 1 csomag feketeerdő sonka, 5-6 zsályalevél, 7 dl házi paradicsomlé, 1 bögre húsleves, 1 marék aszalt paradicsom, só, bors, friss petrezselyemzöld. 

Ügymenet: előző este vízbe áztattam a babot. Másnap a hagymát megtisztítottam, apróra vágtam, a fokhagymát úgyszintén. A paprikákat kimagoztam, felcsíkoztam. A sonkát kockákra vágtam. Egy öntöttvas fazékban felmelegítettem az olajat, hozzáadtam a hagymát, fokhagymát és a paprikákat, a zsályát és a sonkát, majd néhány percig együtt pirítottam őket. Lecsöpögtettem a babot és a fazékba tettem, felöntöttem a paradicsomlével, hozzáadtam a levest és az aszalt paradicsomot. Adtam hozzá egy kevés sót és borsot, elkevertem, majd lefedtem a fazekat, és betoltam a sütőbe. 150 C fokon kb. 2 és fél óra alatt készült el. Tálalás előtt megszórtam friss petrezselyemmel. 

Vegetáriánus módon is készítettem már, ekkor a hús elmarad, és zöldséglevest használok. 

Svájci árpaleves szárított sonkával

Svájci árpaleves szárított sonkával

Svájci árpaleves szárított sonkával

Ez a leves az egyik kedvencem lett. Nekem, aki évekig kerültem a leves evést. Mindig az volt a véleményem, hogy a leves csak azért van, hogy kevesebb palacsinta férjen a hasamba. Idővel persze rájöttem, hogy vannak finom levesek is, amik egyáltalán nem unalmasak, csak magamnak kell megfőzni őket. Ehhez a leveshez elvileg kellene levegőn szárított, sózott marhahús, ismertebb nevén Bresaola. Amikor először készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt a hűtőmben ilyen kincs. Amióta elfogyott, feketeerdő sonkát szoktam használni. Nagyon nem ugyanaz, viszont a leves így is finom lesz. Én kicsit több babot teszek bele, mint amennyi az eredeti receptben volt, mert szeretem, ha megáll a kanál a tányérban. Egy ilyen melengető leves után gyakran csak valami kelt tésztát készítek második fogásnak. 

 árpaleves.jpg

Hozzávalók (6 főre): 100 g apróbb szemű száraz fehér bab, 150 g hagyma, 200 g póréhagyma, 60 g szárzeller, 100 g sárgarépa, 200 g burgonya, 60 g levegőn szárított sonka, 60 g levegőn szárított, sózott marhahús, 40 g vaj, 100 g árpagyöngy, 2,5 l marhahúsleves, só, bors, finomra vágott friss petrezselyem, 250 ml tejszín.

Ügymenet: Előző este a babot hideg vízbe áztattam. Másnap megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát apróra, a pórét vékony karikákra, a sárgarépát és a burgonyát kis kockákra vágtam. A sonkát és a szárított marhahús felét szintén kis kockákra vágtam. A maradék marhahúst vékony csíkokra szeltem, és lefedve visszatettem a hűtőbe tálalásig. 

A vajat egy fazékban megolvasztottam, és a zöldségeket közepes lángon 4-5 percig pároltam. Hozzáadtam a kockára vágott sonkát és szárított marhahúst és rövid ideig kevergettem a zöldségekkel. Ekkor hozzáadtam a lecsepegtetett babot és árpagyöngyöt, majd felöntöttem a forró húslevessel. Sóztam, borsoztam, közepes lángon addig főztem, amíg a bab megpuhult. Legvégül beleöntöttem a tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak finoman összemelegítettem. Tálaláskor petrezselyemzölddel és a félretett marhasonkával szórtam meg a tányérokat.

Vuelta 20. szakasz - Empanada

Vuelta 20. szakasz - Empanada

Vuelta 20. szakasz - Empanada

Tegnap a Lotto Belisol kerekese, Adam Hansen ért célba elsőként szökésből. Mióta utoljára nálam járt a Serpenyő, azóta Froome faragott egy kicsit a hátrányából, de a piros trikó továbbra is Alberto Contadoré. Galíciában tekerünk ma is, 185 km és hegyi befutó vár a fiúkra.

Mára egy nagyon népszerű ételt, az Empanadat válaszottam, mely a kivándorlóknak köszönhetően mára szinte az egész világon ismert, de az eredete Galíciában keresendő . Ezt a töltött tésztabatyut még a Santiago de Compostela-i katedrálisban is megörökítették, egy kőbe vésett éhes zarándok empanadát eszik. Galíciában az empanadát évszázadok óta nagyra becsülik ízletes útravalóként. Egyfajta töltött kenyér, a halászok, parasztok és erdei munkások kedvelt és praktikus étele, és a szent Jakab-út zarándokainak úti elemózsiája. Az empanada kerek, mint egy torta, de gyakran készítik négyszögletes tepsiben is. Kis darabokra vágva főleg tapasként kínálják. Az empanadilla az empanada mini változata, adagnyi nagyságú kis töltött batyu. Bármivel tölthető, csirkével, kolbásszal, hallal, kagylóval, gombával, zöldséggel vagy akár az előző napi maradékkal is, minden étterem és háziasszony a saját receptjére esküszik Galíciában. Én egy sertéshúsos variációt választottam.

 empanada.JPG

Hozzávalók a tésztához: 500 g liszt, 1 evőkanál fehérbor, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál só, 1 csipet cukor, 1 kis pohár langyos víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 450 g vékony csíkokra vágott sertéshús, 2 nagy fej vöröshagyma félfőre vágva, 2 nagy gerezd fokhagyma felaprítva, 2 zöldhúsú paprika felkockázva, 80 g serrano sonka felcsíkozva, 2 evőkanál sűrített paradicsom, só, bors, 1 teáskanál édes pirospaprika (én füstöltet használtam), olívaolaj.

Ügymenet: a tésztához a lisztet tálba szitáltam, a közepébe mélyedést nyomtam, beleöntöttem a bort, az olajat, hozzáadtam a sót, cukrot és a vajat. Kézzel elkezdtem összedolgozni, és annyi langyos vizet adtam hozzá, hogy kemény de jól gyúrható tésztát kapjak (szűk 200 ml). Amíg a tölteléket készítettem, a tésztát a letakarva betettem a hűtőbe pihenni.

A töltelékhez az olívaolajat felforrósítottam egy nagyobb serpenyőben. A húst megpirítottam a serpenyőben, majd kiszedtem. Beletettem a hagymát és üvegesre pároltam, hozzáadtam a fokhagymát, majd kicsit később a paprikát, kicsit sütögettem, hozzáadtam a sonkát, majd rövid ideig sütöttem őket. Visszatettem a húst is a serpenyőben a sűrített paradicsommal együtt, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a pirospaprikát is, és még néhány percig együtt sütöttem az egészet.

Amikor a töltelék langyosra hűlt, elővettem a tésztát. Kétfelé osztottam, és mind a két részt kör alakúra nyújtottam. Az egyik lapot sütőlapra helyeztem, elosztottam rajta a tölteléket, úgy, hogy a szélén egy centit üresen hagytam. Ráhelyeztem a másik tésztalapot, és az alsó és felső szélét összesodortam. A tetejét tojássárgájával lekentem, majd 180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Holnap Al dente teker a Serpenyőben, és Santiago de Compostelaban végre az is kiderül ki viheti idén haza a piros trikót. 

 

2014/9/13 : chilii 2 komment
Vuelta 15. szakasz - Chorizo almaborban

Vuelta 15. szakasz - Chorizo almaborban

Vuelta 15. szakasz - Chorizo almaborban

Tegnap Alberto 42 másodpercre növelte előnyét az összetettben, így továbbra is ő viseli a piros trikót. Hajrá Berci! Ma Asztúriában tekerünk tovább, Oviedo és Lagos de Covadonga között 152,2 km a táv. 

Asztúriában állami minőségtanúsítvány nélkül is meggyőzőek a sonka és kolbász specialitások, a vaddisznó és a szarvas, a pisztráng és a vadlazac, valamint az Atlanci-óceán mindenféle hala és egyéb állata, amelyek egyserzű eredeti módon kerülnek a tányérra. Az aztúriaiak minden évben speciális ünnepekkel és versenyekkel éltetik kedvenc ételeiket. Ünnepe van az almabornak, a gesztenyének, a babnak, a hagymának, de a kiadós egytálételeknek és az édességeiknek is. 

Nemzeti italuk az almabor, amit itt Sidra névre hallgat. Két fajtát különböztetnek meg, a Sidra natural-t és a Sidra gasificada-t. Az első kisebb üzemekben készül, természetes módon, adalékok nélkül erjesztik, kellemesen fanyar és savanykás ízű, természetesen zavarvaos és erős illatú. A Sidra gacificada-t iparilag állítják elő, ehhez szénsavat adnak, cukrozzák, majd acéltartájokban stabilizálják. Megkülönböztetik félszáraz, a száraz és különösen szénsavas változatokat. Az asztúriaiaik jellemzően a naturalt részesítik előnyben.

Mára egy nagyon egyszerű receptet választottam, chorizo en sidra, vagyis paprikás kolbász almaborban. Az egyetlen nehézség az alapanyag beszerzés. Ha figyelmesen vizsgáljuk a dolgot, a spanyolok mindenféle paprikás szalámit és kolbászt chorizo névvel illetnek, és igazából a mi kolbászunk tökéletesen megfelel a célnak. Nagyobb gond a megfelelő almabor beszerzése. A nálunk mostanában kapható divatos alkoholos üdítők cukrozottak, túl édesek, de időnként száraz almabor is fellelhető. 

choriso sidraban.JPG

Hozzávalók: 250 g száraz paprikás kolbász, 3-4 dl sidra (almabor), egy kisebb fej fokhagyma. 

Ügymenet: a kolbászt vastagabb karikákra vágtam, egy kis lábasba tettem, felöntöttem a borral, beledobtam a geredekre szedett fokhagymát, és addig főztem, amíg a bor felére besűrűsödött. Ez tulajdonképp egyfajta tapas, kenyérrel ettük. 

Holnap Paszulynál lesz a Serpenyő.

 

Vuelta 10. szakasz Jabalí En Salsa - Vaddisznósült

Vuelta 10. szakasz Jabalí En Salsa - Vaddisznósült

Vuelta 10. szakasz Jabalí En Salsa - Vaddisznósült

Berci a vártnál sokkal jobban teljesít eddig, a Touron szerzett sérülése ellenére második az összetettben, a piros trikót ma Quintana viseli. Mai távunk 34,5 km amit egyéni időfutamon kell teljesíteni Real Monasterio de Santa Maria de Veruela-ból Borja-ba tekerve.

Ez a szakasz Aragónia tartományt érinti, mely a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánhoz, illetve Franciaországból Közép-Spanyolország felé vezető fontos útvonalak metszéspontjában, földrajzi fekvése miatt mindig is tranzit ország volt. A zord természeti és éghajlati adottságok, hosszú, kemény telek és forró, csapadékmentes nyarak nehezítették az itt élők sorsát. Ilyen körülmények között találékonyságra van szükség a főzésben is. Aragónia konyhájának az a híre, hogy a legegyszerűbb Spanyolországban. Alapja a hús, amiről a legkorábbi idők óta vadászattal, később juhtenyésztéssel gondoskodtak. Az alsó-aragóniai kopár vidéken termelt olíva az egyik legfontosabb energiaforrás a túléléshez. Az egyszerű ételek legjobb példája a Migas, mely a pásztorok és öszvérhajcsárok eledele volt. A száraz kenyeret felaprították és juhfaggyúban vagy zsírban megsütötték, időnként egy kis fokhagymával, pirospaprikával vagy zöldfűszerekkel ízesítették. Jobb napokon egy darab paprikás kolbász, sonka vagy szalonna is jutott mellé. Nem hangzik túl izgalmasan, igaz?

Tekintve, hogy hétvégén ünnepeltük anyukám születésnapját, a Migastól egy kicsit ünnepibb fogást kellett keresnem, így jött képbe mai fogásunk a Jabalí en salsa, vagyis vaddisznósült. Én egy kicsit csaltam, nem sütőben készítettem, hanem kuktában. Tavasszal egyszer már próbálkoztam hasonló dologgal, akkor nagyon jól sikerült, így most is ezt a módszert választottam, ismét sikerrel. Az alapanyagot kaptam, és nem volt módom ellenőrizni, így csak kiolvasztás után derült ki, hogy két comb darab volt a csomagban. Mindkettőt jó szorosan megkötöztem spárgával, hogy az elkészítés során megőrizzék a formájukat, ne essenek szét, és szépen lehessen majd szeletelni őket.

vaddisznósült2.JPG

Hozzávalók 6 személyre: nálam két db 800 g körüli vaddisznócomb állt rendelkezésre, 3 sárgarépa nagyobb darabokra vágva, 2 nagy fej vöröshagyma felaprítva, 3 szál kakukkfű, 2 babérlevél, 5 szem szegfűszeg, 1 palack száraz (spanyol) vörösbor, 100 ml olívaolaj, 2 nagy érett húsos paradicsom hámozva, kockákra vágva, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 200 g erdei gomba (vagy egy marék szárított erdei gomba)

Ügymenet: a húst 1-2 napra be lehet pácolni a zöldségekkel és a fűszerekkel a borba. Az hogy pácolunk-e egyrészt ízlés kérdése, másrészt attól is függ, milyen hússal van dolgunk, illetve mennyire akarjuk, vagy szükséges elfedni a hús valódi ízét. Én most nem pácoltam.

A húst megmostam, leszárogattam, spárgával alaposan összekötöttem, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben két kanál felforrósított olívaolajon minden oldalán alaposan körbepirítottam. Közben a sárgarépát és hagymát a maradék olajon a kuktában pirítottam néhány percig. A húst áthelyeztem a kuktába, hozzáadtam a paradicsomot, a fokhagymát, a fűszereket, majd felöntöttem annyi borral amennyi éppen ellepi. A kuktát lefedtem, és a jelzéstől számítva 45 percig pároltam benne a húst kis lángon. Ezután kiengedtem a gőzt, majd levettem a fedőt. Húsvillával ellenőriztem, hogy kellően megpuhult-e? Szerencsére az enyém igen. Mivel a kuktából jóval kevesebb folyadék párolog, mintha sütőben készítettem volna, a húst és néhány répát kiemeltem, a benne maradt zöldségeket pürésítettem és a visszamaradt lét beforraltam, hogy sűrű szaft legyen. A szárított gombát beáztattam, és a legvégén adtam a szafthoz. Az aragóniaiak belefőznek a szaftba két közepes burgonyát is.

Ihlet most is a Spanyol kulináriából való. Holnap Navarra felé vesszük az irányt, és Lorien fog tekerni. Eddigi receptjeinket egy helyre gyűjtve megtaláljátok a Tour de Serpenyő projekt oldalán. 

Vuelta 3. szakasz - Pinchos Morunos

Vuelta 3. szakasz - Pinchos Morunos

Vuelta 3. szakasz - Pinchos Morunos

„Nincs olyan táj, melyet andalúznak lehetne nevezni, ezzel szemben érzéki ingerek sokfélesége terül szét szakadatlanul és egyhangúságot nem ismerve mind a négy égtáj felé, közben a tájak minden elképzelhető fajtáját és a fény áttetszőségének minden formáját magába foglalva, amely csak egy tekintetben egyforma mindenütt: intenzitásában.”

Számomra a Vuelta jelenti az igazi kalandot idén a Tour de Serpenyőben, mert a spanyol konyhával eddig csak néhány tapas, a füstölt paprika és a katalán krém révén találkoztam. Nem is éretem, hogy maradt ki eddig? Mai szakaszunk is Andalúziában halad. Andalúzia fejlődésére legnagyobb hatással minden bizonnyal a 800 évig tartó mór és arab uralom volt, ez érezhető a konyhában is. Olyan alapanyagokat köszönhetnek nekik, mint a füge, gránátalma, citrusfélék, dinnye. A földrajzi adottságainak köszönhetően egyaránt megtalálhatóak a tenger gyümölcsei, halak, de a kiváló sonka és kolbászfélék, hús, zöldségek és az olajbogyó is. Erre a napra a Pinchos Morunos-t, mór nyársakat választottam. Az idei nyár nem kedvez túlságosan a grillezésnek, így hosszas tervezés és időjárás megfigyelés előzte meg az elkészítést, annak érdekében, hogy valóban faszénen süljön meg. Nálunk sertésfiléből készült, és nagyon jól sikerült. A titka, hogy nem szabad sem túl apróra vágni, sem túlsütni a húst, különben kiszárad, megkeményedik.

Mór nyársak.JPG

Hozzávalók: 600 g sertés- vagy bárányfilé, 50 ml olívaolaj, 50 ml száraz sherry, 1 teáskanál édes pirospaprika, 1/2 teáskanál csípős pirospaprika, ½ teáskanál őrölt római kömény, só és frissen őrölt bors.

Ügymenet: a húst 2-3 cm-es kockákra vágtam, és bele tettem egy erős nejlonzacskóba. A többi hozzávalót elkevertem, és ráöntöttem a húskockákra, majd igyekeztem őket alaposan elegyíteni. Azért jobb zacskóban pácolni, mert 1. kevesebb pác is elég, 2. nem kell elmosogatni egy olajos tálat. A húst 2-3 órán át hagytam pácolódni, majd nyársra tűzve faszénen megsütöttem. 

Holnap Loriennél lesz a serpenyő.

Ihlet: Spanyol Kulinára /Vince Kiadó/

Mokka mousse bomba

Mokka mousse bomba

Mokka mousse bomba

Még tart a Nespresso Coffee Challenge játéka, tehát ha valaki még nem szavazott a receptemre (van ilyen?), de jól jönne neki egy Nespresso U kávégép (ilyen egészen biztosan van!), az haladéktalanul nyomjon egy lájkot itt! Köszi! :) 

Amikor a kihívásra készültem, nem volt itthon az én legfőbb kritikusom, így ő csak fényképen láthatta az én tripla mousse kockámat. Most azonban, hogy nyári szabadságát itthon töltötte, alkalma nyílt kóstolni. Neki készült ez a desszert. 

Azt már említettem, hogy a három mousse réteg bármelyike önállóan is megállja a helyét, de most be is bizonyítom. Ehhez a desszerthez a kávé mousse-t használtam fel. Félgömb alakú szilikon formában készült. Alul a már jól bevált mandulás kakaós piskóta, rajta a kávé mousse, a közepében csokoládé krém, az alját pedig őrölt mandulával díszítettem. A bevonat ezúttal fényes csokoládé glazúr, melynek receptjét az ihlető Praliné Zsuzsinál találtam. Az igazság az, hogy még karácsony körül szerettem bele a kis félgömb alakú minitortáiba, és már hónapok óta rejtegettem itthon a beszerzett formát, ami eddig az alkalomra várt. Mostantól biztosan sűrűbben fogom elővenni, mert a bevonat terítésén még van mit gyakorolnom.

Mokka mousse bomba5.JPG

 

És így néz ki belülről: 

Mokka mousse bomba3.JPG

2014/7/28 : chilii 1 komment
Tour de Serpenyő 20. szakasz - Gâteau aux Noix du Périgord

Tour de Serpenyő 20. szakasz - Gâteau aux Noix du Périgord

Tour de Serpenyő 20. szakasz - Gâteau aux Noix du Périgord

A verseny ma végérvényesen eldől, holnap már hagyományosan csak a sprinterek fognak küzdeni, az utolsó szakaszgyőzelemért a Champs-Élysées-én. Ma azonban még az 54 km-es egyéni időfutamon kell helytállniuk a fiúknak Bergerac és Périgueux között.

Ha valahol, akkor erre felé aztán tényleg libamáj meg szarvasgomba van az étlapon! „Specialities :Périgueux sauce (truffl e and foie gras), Périgueux pâté (foie gras and charcuterie truffl e in a pastry crust), mushroom omelette, truffles.”

Szerencsére azonban ez a környék a diójáról is híres! Annyira, hogy a borokhoz hasonlóan, az itteni dió oltalom alatt álló, eredetvédett (AOC). Még dióút is van, ha valakinek kedve támadna felfedezni a környéket diófától diófáig.

A "Syndicat Professionnel de la Noix et du Cerneau de Noix du Périgord" honlapján talátam egy nagyon szuper kis receptfüzetet is, amely csupa diós receptet tartalmaz, az előételektől a húsokon és halon át a desszertig. Ebből a füzetkéből választottam mára egy nagyon egyszerűnek tűnő süteményt. Meg kell mondanom, sajnos az utolsó cseppeket facsartam ki az armagnac-os üvegemből, de ez az ital hihetetlenül feldobta a süteményt, nem szabad kihagyni belőle! Ettől a kis itókától ez a szimpla kis diós süti egészen más dimenzióba kerül! Ha pedig van még plusz pár percünk, amíg a karamellszósz kicsit kihűl, akkor sokkal művészibben is rácsurgathatjuk a süteményre...

 diótorta.JPG

Hozzávalók: 150 g dió, 100 g porcukor (eredetileg 150g), 100 g puha vaj, 3 db tojás, 40 g liszt, 2 evőkanál armagnac, 1 csipet só.

Ügymenet: a diót megdaráltam, és elkevertem 50 g porcukorral és a liszttel. A megmaradt 50 g porcukrot habosra kevertem a puha vajjal, majd egyesével hozzáadtam a tojásokat, az armagnac-ot, a sót és a diókeveréket. A masszát egy kivajazott 22 cm átmérőjű formába simítottam, és 190 C fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Karamellszósz: 100 g cukor, 30 g vaj, 50 g tejszín. A cukrot egy nyeles edényben karamellizáltam, majd a tűzről lehúzva óvatosan hozzáöntöttem a tejszínt. Visszatettem a tűzre, és addig kevergettem, míg egyneművé vált, majd beledolgoztam a kis kockákra vágott hideg vajat is. (én sós vajat használtam)

Holnap Égigérő Paszuly teker a Serpenyőben, én pedig majd augusztus végén a Vueltán tekerek tovább! 

Tour de Serpenyő 18. szakasz Kacsapástétom

Tour de Serpenyő 18. szakasz Kacsapástétom

Tour de Serpenyő 18. szakasz Kacsapástétom

Tegnap Rafal Majka az erejét jól beosztva második szakaszát nyerte. Hegyi befutós győzelmével a hegyek királyájának járó pöttyös trikót is megszerezte. A sárga trikós Vincenzo Nibali még nagyobb előnnyel vezet már.

Bevallom, az idén kicsit nehezebben boldogultam a receptek felkutatásával, mint az eddigi években. Minél inkább belemerültem a keresésbe, annál inkább erősödött bennem az érzés, hogy ezek a fránya fransziák folyton libamájat esznek szarvasgombával! Csak tudnám, mit csinálnak a liba többi részével? Meg „hóvége” is van, és különben is, honnan vegyek igazi szarvasgombát?

Mai szakaszunk 145 km, Pau és Hautacam között, na de milyen 145 km?! Ma másszák meg a fiúk a hírhedt Col du Tourmalet-t! Szóval a mai napon a sárga kötény mellé enyém lehetne a pöttyös is, de ennek a régiónak a legfőbb specialitását csapattársam már tavaly megfőzte.

Bárhogy nézegettem a szakirodalmat, nem boldogultam, aztán valahogy mégis jött egy szikra, hogy nézzem meg alaposabban a térképet. A mai starthely Pau városa:
„Pau Aquitania régiójába fekszik, Pyrénées-Atlantiques megye székhelye. Egykor királyi székváros, később kedvelt szubalpin üdülő, ma jelentős ipari és turisztikai központ. Pau a Pireneusok északi oldalán a legnagyobb város és egyben egy tájegység, a valaha önálló feudális állam, Béarn székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.” Igen, igen, de nem! A közigazgatás nehéz szakma a franciáknál (is), és kiderült, hogy Pau a régi, történelmi tagolás szerint Gascogne (a gascogne Gasconha [gaskuɲɔ / gaskuɲə]) tartomány területén volt található. Ha pedig Gascogne, akkor ihletőnek ott a Francia piac (Fran Warde, Joanne Harris). Erre felé híresek a liba és kacsa piacok (is).

Igazából gyermekkoromban nem kergettek vasvillával az asztal körül, hogy ugyan egyem már meg a hízott libamájat. Sőt, ez az élvezet csak felnőtt koromban adatott meg. Készítettem már libamáj terrine-t, de csak karácsonyra, amikor nehéz fotózni, nem is tudtam azóta sem kiretusálni a karácsonyi terítőt alóla :D pedig egyszer meg kellene már írnom, nehogy elfelejtsem, mert igen jó volt! 

Aztán meg továbbra is ott van a kínzó kérdés, mi történik az állatok többi részével? Most a miskolci piac jóvoltából hízott kacsaszárnytőből és kacsacombból készült pástétom. Hasonlót már többször készítettem, most egy kis csillagánizzsal csavartam rajta. 

 kacsapástétom_1.JPG

Hozzávalók: 1 kacsacomb, 5 szárnytő, 3-4 gerezd fokhagyma, 2 dl fehérbor, frissen őrölt bors, só, 1 kávés kanál szecsuáni bors, 1 db csillagánizs, 2 evőkanál kacsazsír.

Ügymenet: a húst megmostam, megtörölgettem, majd sóval, borssal alaposan bedörzsöltem. A zsírt felforrósítottam egy öntöttvas lábasban, és a húsokat pár perc alatt körbepirítottam benne. Beledobtam a többi fűszert, felöntöttem a borral, és kis lángon, gyöngyöztetve addig főztem, amíg a hús levált a csontokról. A húst apró darabokra szedtem és egy kistálba rendeztem, felöntöttem az edényben maradt lével. 

Holnap Mamma teker a Serpenyőben

Tripla mousse kocka narancsos mandula tuile-vel

Tripla mousse kocka narancsos mandula tuile-vel

Tripla mousse kocka narancsos mandula tuile-vel

A desszert összeállításához négyszögletes sütőkeret vagy desszertgyűrű szükséges. A képen látható desszert 7x7 cm-es desszertgyűrűben készült, a megadott mennyiségből kb. 12 db készíthető. Egy vékony mandulás kakaós piskótalapot megkentem likőrrel és szegfűszeggel ízesített fekteribizli-lekvárral, majd csokoládé, kávé és feketeribizli-mousse-t rétegeztem rá. A tetejére feketeribizli-zselét tettem, és narancsos mandula tuile-vel tálaltam.

Az ízek párosításához Francois Charter Az ízek harmóniája című könyvéből merítetem ötleteket. A könyv szerint a kávé ízéért felelős molekulák (pl. szotolon, ciklopentán) természetes formában megtalálhatóak a pirított mandulában, a kakaóban, és kisebb mértékben a fekete ribizliben is. Ezért gondoltam, hogy a csokoládé, a kávé és a fekete ribizli harmonikus kombinációt alkot majd. Hogy még jobban egymásra hangoljam a rétegeket, csokoládé mousse-t feketeribizli-likőrrel, a kávé mousse-t juharsziruppal és karamellás ízű barna kandiscukorral, a fekete ribizlis rétegeket (lekvár, mousse, zselé) pedig őrölt szegfűszeggel ízesítettem. A szegfűszeg a benne található furfuroloknak köszönhetően jól illik a kávéhoz és a juharsziruphoz is.

Annak érdekében, hogy ropogós textúra is kerüljön a tányérra, mandulás tuile-t készítettem, melyet narancshéjjal és narancsvirágvízzel illatosítottam. 

Tripla mousse kocka blogba.JPG

Recept:

Piskóta kakaóval és mandulával:

4 tojás szétválasztva
100 g porcukor
65 g enyhén megpirított és megőrölt mandula
20 g kakaó
35 g liszt
60 g olvasztott vaj

A tojások sárgáját a cukorral gőz fölött fehéredésig kevertem. A gőzről levéve hozzáöntöttem az olvasztott langyos vajat, hozzá szitáltam a liszttel elkevert mandulát és kakaót, majd a tojásfehérjék felvert habjának egyharmad részét, és elkevertem. A megmaradt tojásfehérje habot óvatosan a masszába forgattam. Sütőpapírral bélelt sütőlapon vékonyan elsimítottam, és 180 C fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

100 g feketeribizli-lekvárt (házi készítésű) felmelegítettem 50 ml feketeribizli-likőrrel, hozzáadtam egy késhegynyi őrölt szegfűszeget, majd rákentem a piskótára.


Étcsokoládé mousse:

125 g 70 %-os étcsokoládé
1 egész tojás
250 ml tejszín
30 ml feketeribizli-likőr
1 csipet só

A csokoládét gőz fölött megolvasztottam. A tejszínt kemény habbá vertem. A tojást 1 evőkanál vízzel szintén gőz felett 1 perc alatt habosra kevertem. A tojáshabot elkevertem az olvasztott csokoládéval, hozzáadtam a likőrt és a csipet sót, majd óvatosan beleforgattam a felvert tejszínhabot. A kész mousse-t a piskótára rétegeztem. Hűtőszekrénybe tettem dermedni.


Kávé mousse:

2 db Rosabaya de Colombia kapszula
120 ml zsíros tej
4 tojás sárgája
60 g őrölt barna kandiscukor
5 lap zselatin
1 evőkanál juharszirup
250 ml tejszín

A kávé mousse-hoz elkészítettem a két adag kávét (80 ml). A lapzselatint hideg vízbe áztattam. A tojássárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kávét és a zsíros tejet. Dupla falú edényben folyamatos keverés mellett addig főztem a keveréket, amíg besűrűsödött. Ekkor a krémet azonnal átöntöttem egy jeges vízbe állított tálba. Hozzákevertem a juharszirupot és a kinyomkodott zselatint, és addig kevertem, amíg teljesen feloldódott benne, és langyosra hűlt. Ekkor beleforgattam a kemény habbá vert tejszínt, és a csokoládés mousse-ra rétegeztem. Ismét hűtőbe tettem dermedni.


Feketeribizli-mousse:

1 tojás fehérje
70 g cukor
2 evőkanál víz
400 g fekte ribizli
3 lap zselatin
40 ml feketeribizli-likőr
1 mokkás kanál őrölt szegfűszeg
200 g tejszín

A fekete ribizlit egy gyümölcscentrifuga segítségével átpasszíroztam. Annak érdekében, hogy minél több gyümölcslét nyerjek, a visszamaradt sűrű részt ismét átpréseltem a géppel. A gyümölcsvelőt félre tettem. A zselatint hideg vízbe áztattam. A cukorból és a vízből kis lángon szirupot főztem, hőmérővel ellenőriztem, hogy elérje a 120 C fokot. Ez alatt a tojásfehérjét enyhén felvertem, majd miközben a tojásfehérjét tovább vertem, lassan belecsorgattam a szirupot. Addig vertem a habverővel, míg a tál ki nem hűlt. A feketeribizli-velőt meglangyosítottam és belekevertem a likőrt, a szegfűszeget és feloldottam benne a kinyomkodott zselatint. A ribizlit elkevertem a tojásfehérje habbal és beleforgattam a felvert tejszínhabot is. A kész mousse-t az előzőekre rétegeztem és ismét a hűtőbe tettem dermedni.

Feketeribizli-zselé:

200 g fekete ribizli
50 g cukor
45 ml feketeribizli-likőr
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
2 lap zselatin
A fekete ribizlit átpasszíroztam (szintén a gyümölcscentrifugával). A zselatint hideg vízbe áztattam. A gyümölcsvelőhöz hozzáadtam a cukrot, a likőrt, a szegfűszeget, majd felforraltam, elkevertem benne a kinyomkodott zselatint. Hideg vízbe állított tálban folyamatosan kevergettem, míg langyosra hűlt, ekkor a mousse rétegek tetejére öntöttem. Hűtőszekrényben egy éjszakán át hagytam dermedni.

Narancsos mandulás tuile:

100 g szeletelt mandula
100 g porcukor
40 g tojásfehérje
1 narancs reszelt héja
2 teáskanál narancsvirágvíz
20 g vaj
20 g liszt
A mandulát, a porcukrot, a tojásfehérjét, a narancshéjat és a narancsvirágvizet egy tálban egy szilikon lapát segítségével alaposan összekevertem. Hozzáadtam a felolvasztott, forró vajat, majd ezzel is elkevertem és fóliával letakarva 1 éjszakára hűtőbe tettem. Másnap hozzászitáltam a lisztet, alaposan elkevertem, majd teáskanállal sütőpapírral bélelt sütőlapra adagoltam. A vízbe mártott kanál hátoldalával ellapítottam a halmokat és 170 C fokos sütőben megsütöttem. A kisült kekszeket még forrón tetőcserép alakúra formáztam egy sodrófa segítségével.

 

(Az a megtiszteltés ért, hogy én is részt vehettem a Nespresso Coffee Challenge elenevezésű receptversenyén. Ebből az alkalomból készítettem el ezt a tányérdesszertet, melyhez a Nespresso Grand Cru őrleményei közül a Rosabaya de Colombia kapszulákat válaszottam. Ez a " Tiszta Eredetű" Pure Origin kávé Kolumbia legmagasabb régióinak kis farmjain termő fajtákból készül. A kávét kézileg szüretelik, feldolgozásuk nedves eljárással történik, ami erősíti a kávék aromáját. A még héjas kávészemeket a Paramo de Letras régióba szállítják, ahol a száraz és hideg éghajlat megőrzi a kávé minőségét. A különböző változatok elkülönített pörkölése lehetővé teszi a gyümölcsös és savas ízjegyek kiemelkedését, ugyanakkor testességet biztosít a keveréknek. Aromája borra emlékeztető, piros gyümölcsös- fekete és piros ribiszkés, áfonyás- ízjegyek.)

2014/7/14 : chilii 3 komment
Tour de Serpenyő 2014. 1. szakasz - Zöldséges bárányleves

Tour de Serpenyő 2014. 1. szakasz - Zöldséges bárányleves

Tour de Serpenyő 2014. 1. szakasz - Zöldséges bárányleves

És megint eltelt egy egész esztendő, és mi is újra itt vagyunk! Jut eszembe, azoknak a Tour de Serpenyő rajongóknak, akik esetleg véletlenül lemaradtak róla, szólok, hogy az idén már tekertünk egy kört májusban! Ebben az évben ugyanis mind a három nagy körversenyt végigkísérjük serpenyőinkkel, így már háromhétnyi olasz receptet is találtok a csapat facebook oldalán, az eddigi két év francia receptjei mellett.

Tehát ma rajtol az idei Tour de France, ezért most három hétig válogatott francia receptekkel jövünk, illetve nem is, mert előbb beugrunk az Egyesült Királyságba.  Az idei első szakasz 191 km, Leeds és Harrogate között, Yorkshire régióban. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mint yorkhshire pudingot készíteni, de azzal tele van már az internet, úgyhogy másfelé nézelődtem.

A XIX. századi Angliában élt egy Lady Clark Tillypronie nevű hölgy, aki több ezer angol és skót házi receptet jegyzett le 1841 és 1897 között. Halála után féreje jelentette meg a hatalmas gyűjteményt, mely egész Nagy-Britannia a 19. századi ételkészítési szokásait megőrizte az utókor számára. Ebben a könyvben szerepel mai ételem, a zöldséges bárányleves,  Lady Tillypronie's Scotch Broth (igen ez egy skót leves, bocsi).

Skót bárányleves kicsi.JPG

 

Hozzávalók: 750 g bárányszegy, 4 kis vöröshagyma, 3 petrezselyem gyökér, 2 sárgarépa, 2 kicsi póréhagyma, 1 szárzeller, 1 mokkáskanál egész bors, só, levesbetétként egy marék búzatöret (bulgur). 

Ügymenet: a húst egy nagyobb fazékba tettem és felöntöttem 2 liter vízzel, majd miután felforrt, leszedtem a habját. Beletettem a zöldségeket, a sót és a borsot, majd kis lángon, fedő nélkül 2,5 órát főztem. Ekkor leszűrtem, a húst kicsontoztam, és kis darabokra vágva tettem a tányérokba.

Az eredeti recept szerint először csak a zöldségek kétharmadával kell feltenni a levest, és a szűrés után azokat ki kell dobni, majd az elmosott fazékba visszaönteni a lét, hozzáadni a maradék zöldséget és a búzatöretet, majd 45 percig főzni és a húst csak az utolsó 5 percben kell visszatenni a levesbe. Én az elején beletettem az összes zöldséget, és nem dobtam ki őket, valamint a búzatöretet külön főztem meg enyhén sós vízben. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg.

A honapi receptet az Al dente blogon keressétek. Aki nem szeretne lemaradni a Toru de Serpenyő receptjeiről, az kövessen minket a facebookon is! A mai receptet a Kulináriában találtam.

Giro d'Italia 20. etap - Salsicce al vino

Giro d'Italia 20. etap - Salsicce al vino

Giro d'Italia 20. etap - Salsicce al vino

Lassan végéhez ér az idei Giro d’Italia , de ma még kőkeményen kell tekerni! Az egyik legnehezebb szakasz jutott mára, a Monte Zoncolan. A kis kolumbiai még mindig vezet, sőt tegnap sikerült növelnie is az előnyét. 

Mai szakaszunk Friuli-Venezia Giulia tartományban kanyarog. Ezt a dallamos nevű, ám a turisták által talán kevésbé ismert régiót igazán jó konyha és finom borok jellemzik, de idevalósi pl. a híres San Daniele-i sonka és a Montasio sajt is.  Friuli-Venezia Giulia konyhája a tartomány földrajzi elhelyezkedésének, valamint történelmének köszönhetően ezer szállal fonódik egybe a szláv, a velencei és az osztrák-magyar gasztronómia hagyományaival. Erre jellegzetes bizonyíték, hogy igen kedveltek errefelé a sertéshúsból készülő ételek. Különösen Friuliban sok helyen hizlalnak és vágnak disznót ma is. Még ma is őrzik a disznóvágás régi rítusait, a feldolgozáshoz még manapság is vándorböllért (purcitar) hívnak, és a gyereknek nem kell iskolába menniük. A leölt állat valamennyi részét felhasználják, még a vért is, ebből készül a sanguinaccio. Ilynekor sütik a pan de frizze dolce-t, egy édeskés-fűszeres kenyeret, melyet a frissen sült töpörtyűhöz fogyasztanak.

A még manapság is a kézműves módszerekkel történő sertéshús feldolgozás fellegvára, az északi, alpesi környezetben fekvő, carniai kisváros, Sauris, ahová a Tirolból, Karintiából és Dél-Németorszából érkező bevándorlók poggyászukban hozták magukkal a ma Venezia Giuliában olyannyira kedvelt szalonna receptjét. a saurisiak büszkék a sonkájukra és a kolbászféleségeikre, szalámijukra, a vásárlók pedig akár hosszabb utat is megtesznek azért, hogy a kis húsfeldolgozó műhelyekben vásárolják meg a carniai finomságokat. A gyártók mindent meg is tesznek a kiváló minőségért, kizárólag friuli sertések húsát használják, az állományt rendszeresen ellenőrzik és a legjobb táppal etetik (kukorica, gyümölcs, gabona).

Mai szakaszunkon a fiúk áttekernek Sauris városán, így esett a választásom a Salsiccia di Sauris-ra. Vagy legalábbis valami ilyesmire, mert ezek a népek hétpecsétes titokként kezelik a receptet. Nyilván minden hentesnek megvan a maga tuti fűszerezése, de ezt sajnos nem teszik közszemlére a neten. Mindent tudó kisokos könyvecskémben (Olasz Kulinária) is csak felsorolják a fűszereket, de az arányokról mélyen hallgatnak, úgyhogy én a talált útmutató és saját eddigi tapasztalataim alapján készítettem egy saurisi stílusú kolbászt, majd ezt megsütöttem fehérborban és polentával tálaltam (a polentáról részletesen majd 2015-ben :) .

A kolbásztöltés nem ördöngösség ám, ilyen kis mennyiséghez nem kell speciális kolbásztöltő, elegendő nagyanyám régi, kézi húsdarálója, amiből kivettem a kést és a tárcsát, majd egy csövet illesztettem az elejére. Nekem szerencsém volt, egy régi, sosem használt háztartási gép egyik alkatrésze pont megfelelő méret, de van egy fémből készült csövem is (a szomszédom forrasztotta nekem egy nagyobb konzervdobozból). A sózott sertésbél nagyon sokáig eláll, én mindig tartok a hűtőben, hogy bármikor kéznél legyen, ha eszembe jutna sütni való kolbászt tölteni.

kolbásztöltés.JPG

Hozzávalók: 1 kg sertéslapocka, 300 g hátszalonna, 20-30 g só (ízléstől függ), 2 teáskanál fehér bors, 1 teáskanál koriandermag, szerecsendió, késhegynyi őrölt fahéj, 1/2 dl száraz fehérbor, kb. 1,5 méter sertésbél.

Ügymenet: a húst és a szalonnát ledaráltam. A borsot és a koriandert mozsárban összetörtem, és a masszához adtam, belereszeltem egy fél szerecsendiót (elég erős fűszer, érdemes kóstolni!), majd hozzáadtam a sót, a fahéjat és a bort is. Alaposan összedolgoztam az egészet, majd betettem a hűtőbe egy órára, hogy kicsit összeérjen. Eközben a sózott belet langyos vízbe áztattam. A pihentetés után még egyszer átgyúrtam a masszát, majd betöltöttem (egyedül kicsit lassabb, mintha van teljesítési segédünk, de ezzel a mennyiséggel könnyen elboldogultam). Rövid, kb. 15 cm-es darabokra formáztam, 8 darab lett belőle. *

* Kiegészítés Gabától:  az itt készült kolbászokat bükkfa füstjén enyhén megfüstölik. Erre én most a melegre való tekintettel nem vállalkoztam, de biztosan ki fogom próbálni!

** Azóta kipróbáltuk, hogy néhány órán keresztül füstöltük, nagyon finom!

salsiccia di vino.JPG

Salsicce al vino (borban sült sertéskolbász) hozzávalói: a kolbászok, 1 evőkanál fehérborecet, kb. 200 ml száraz fehérbor, 1 evőkanál olívaolaj.

Ügymenet: a kolbászokat egy hústűvel néhány helyen megszurkáltam,  egy lábasban felforrósítottam az olajat, beletettem a kolbászokat, ráöntöttem az ecetet, és amikor elpárolgott, beleöntöttem a bort is. Kis lángon, időnként csipesszel átfordítva sütögettem őket kb. 20 percig. Mire elkészült, a bor szinte teljesen elpárolgott, és egy sűrű, fényes „mártás” maradt belőle, amit tálaláskor a kolbászkákra kanalaztam. A helyi hagyományoknak megfelelően polentával került tányérra, amit a csomagoláson található leírás alapján készítettem el.

Holnap Triesztben érnek célba a fiúk, a receptet pedig Lorien hozza majd. Én köszönöm a csapattagoknak a szorgos tekerést, most egy hónap pihenő következik (nekünk igazából lázas edzés!), aztán júliusban a Tour de Serpenyő csapata ismét nyeregbe száll, és megtölti a Serpenyőt jobbnál jobb francia falatokkal! Addig is süssétek-főzzétek szorgalmasan a korábbi receptjeinket! 

Giro d'Italia 18. etap - Torta di Grano Saraceno

Giro d'Italia 18. etap - Torta di Grano Saraceno

Giro d'Italia 18. etap - Torta di Grano Saraceno

A tegnapi pihentető szakasz után ma ismét hegyet mászik a mezőny, három emelkedő vár a fiúkra, köztük a legmagasabb pont a Passo San Pellegrino (1918 m). Innen legurulnak Moenába, ami az egyik kedvenc helyem lett, miután a kedves helyiek leadták a buszvégállomáson az ott felejtett túrabotomat! A rózsaszín trikót továbbra is Nairo Quintana viseli, a fehér trikó felett :) .

Passo San Pellegrino:

P1210435.JPG

Biciklis élet Moenában:

P1210464.JPG

Még mindig Trentinoban tekerünk (lásd a tegnapi postot), ahol nagy hagyománya van a hajdina fogyasztásának. Belőle főzik polenta nerát, a fekete polentát, melyet vajban megfuttatott szardellával tálalnak, de ebből készül a farsangkor a smacafam is, ami egy kolbászos hajdina egytálétel. A hajdina (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Innen az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják, de jó tudni, hogy mivel nem gabona, gluténmentes.

A Fagopyrum növénynemzetséget pohánka, hajdina, tatárka, tatárbúza, kruppa, Erdélyben haricska néven is ismerik. A hajdina jellemző tápanyaga, a többi gabonaféléhez hasonlóan, a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz. Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Rendkívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz, mint pl. egyes antioxidáns hatású flavonoidokat és a rutint, amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak.

A mai recept, a Torta di Grano Saraceno egy változata szerepel már a blogon, de ez a mostani verzió, a benne lévő reszelt almának köszönhetően puhább, nedvdúsabb tésztát eredményez. Ezt a süteményt általában két lapba vágják, és áfonya lekvárral töltik. Errefelé sok áfonya terem, és a helyiek nagyra becsülnek mindent, ami helyben megterem. Én most csak fele mennyiségből, egy kis 18 cm-es  tortát sütöttem, viszont olyan szép magasra feljött, hogy inkább három lapba vágtam, így két réteg lekvár is került bele. Ha valaki normál méretű, 24-26 cm-es tortát szeretne, csak duplázza meg a mennyiségeket.

Hajdina torta 2.JPG

Hozzávalók: 100 g puha vaj, 100 g porcukor, 3 tojás, 1 alma, 100 g hajdina liszt, 100 g őrölt mogyoró (vagy mandula), 1 kis üveg áfonya lekvár.

Ügymenet: kimértem a hozzávalókat, sütőpapírral kibéleltem a formát, lereszeltem az almát (káposztareszelőn) és bekapcsoltam a sütőt. A puha vajat habosra kevertem a cukorral. Két tojást szétválasztottam, és a sárgáját, valamint a megmaradt 1 egész tojást egyesével a cukros vajhoz kevertem. Hozzá adtam a reszelt almát is. A két tojásfehérjét csipet sóval kemény habbá vertem. Az őrölt mogyorót és a hajdinalisztet összekevertem és apránként a tojásos masszához adtam. Végül a robotgépről lapátkanálra váltottam, és a tojásfehérje habot óvatosan a tésztába forgattam. A tésztát belesimítottam a formába, és a 170 C fokra előmelegített sütőbe tettem 45 percre. A végén tűpróbával ellenőriztem, hogy kellően átsült-e. Amikor a torta kihűlt, három lapba vágtam és megtöltöttem a lekvárral. A tetejére porcukrot szórtam. 

Holnap ismét Mamma terker a Serpenyőben, velem legközelebb szombaton, a Monte Zoncolánon találkozhattok :) Tudjátok, ha szeretnétek követni a Tour de Serpenyő projektet, akkor kedveljétek facebook oldalunkat is!

süti beállítások módosítása