A téli végi zajos siker után most egy könnyebb, habosabb sajttorta következik. Mindjárt kettőt is sütöttem, egyet anyukámnak, egyet pedig a párom édesanyjának. Több receptet is átnéztem, azután a mennyiségeket optimalizáltam a rendelkezésre álló készletre, különös tekintettel az első sajtom savójából készített saját ricottára (orda, zsendice, kinek hogy tetszik).

Hozzávalók 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos formához: 260 g zabkeksz, 100 g olvasztott vaj.

A krémhez: 600 g krémsajt (Lidl), 250 g orda (saját), 4 egész tojás, 100 g porcukor, 1 teáskanál vanília kivonat, 1 lime reszelt héja és leve, 40 g étkezési keményítő.

A tetejére: 1 nagy doboz (330g) tejföl, 2-3 kanál porcukor, vanília kivonat.

Ügymenet: a kekszet egy erős zacskóba tettem és a sodrófával apróra zúztam, majd egy tálban elkevertem az olvasztott vajjal. Mind a két forma alját kibéleltem sütőpapírral, és kívülről szorosan becsomagoltam két réteg alufóliába őket. Elosztottam közöttük a vajas kekszet, egy evőkanál hátoldalával jól lenyomkodtam a kekszet, hogy minél jobban tömörödjön, és betettem a hűtőbe hűlni.

A sajtkrémet habosra kevertem, majd hozzáadtam a ricottát, a tojásokat egyesével, a cukrot, vaníliát, lime-ot, végül a keményítőt. A krémet elosztottam a két formába. A formákat egy nagyobb tepsibe állítottam, és annyi forró vizet öntöttem a tepsibe, hogy a formák feléig érjen. A tepsit nagyon óvatosan betettem a 180 C fokra előmelegített sütőbe 50 percre.

A sütési idő végén a tejfölt kikevertem cukorral és a vaníliával. A sütőből kivett torták tetejét bevontam a tejfölös mázzal és még 10 percre visszatettem őket a sütőbe. Amikor elkészültek, a formákat kivettem a vízből, de az alufóliába csomagolva, rácson hagytam őket kihűlni, majd még a hűtőben is elidőztek néhány órát. Eperöntettel tálaltam.

A héten minden abba az irányba mutatott, hogy nekem sajttortát kell sütnöm. Először is akciós túróba botlottam, másodszor egész héten szép tavaszi napsütésben volt részem, harmadszor pedig (igazából ez volt először) megláttam ezt a receptet a kedvenc újságomban. Ezt a tortát nagyon egyszerű elkészíteni, két dologra kell csak figyelni. Először is, a vaj sütés közben a kapcsos tortaformából hajlamos kiszivárogni, amivel igen sok bosszúságot képes okozni. Ezért a formát vagy sütőlapra helyezve kell betenni a sütőbe, vagy alufóliával körbe kell csomagolni (máskülönben igen sokáig kell súrolni és szellőztetni, tapasztalat!). Másodszor, miután elkészült, még 7 óra pihenésre/hűtésre van szüksége.

Hozzávalók a torta aljához: 200 g zabkeksz, 100 g olvasztott vaj.

Hozzávalók a málnás töltelékhez: 300 g málna (fagyasztott), 2 teáskanál  étekzési keményítő, 200 g málnalekvár.

Hozzávalók a krémhez: 750 g túró, 300 g krémsajt (Philadephia híján a Lidl-é is jó), 1 tk reszelt narancshéj (bio), 100 g porcukor, 1 evőkanál vanília kivonat, 3 egész tojás, 80 g liszt.

Ügymenet: egy 24 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem egy méretre vágott sütőpapír lappal. A kekszet egy erős zacskóba tettem, és sodrófával összetörtem. Egy tálban hozzákevertem az olvasztott vajat és jól összekevertem. A kekszes masszát belenyomkodtam a formába, a sodrófa vége pont jó eszköz és épp kéznél volt. Amíg a málnát előkészítettem, addig betettem a hűtőbe, majd előmelegített 180 C fokos sütőben 10 percig elősütöttem.

A kiolvadt málnát szitán átpasszíroztam, elkevertem a lekvárral és a keményítővel.

A krémhez a robotgép táljába tettem a túrót, a sajtkrémet, a cukrot, a narancshéjat és a vanília kivonatot. A legmagasabb fokozaton 5 percig kevertem, majd a tojásokat egyesével, hozzáadtam, mindegyikkel fél percig kevertem, majd legvégül a lisztet is belekevertem. A krém felét beleöntöttem a tortaformába. Kanállal 5 mélyedést készítettem, melyekbe belekanalaztam a málnaöntet felét. Igazából ehhez vagy két ember kell, vagy mind a két kéz, ugyanis a krém elég lágy. Tehát egyik kezemben egy üres kanál, a másikban egy málnával teli. Az üressel félrehúztam egy kis krémet és a másikkal gyorsan beleöntöttem a málnát a mélyedésbe. Egy pálcikával márványos mintát rajzoltam a málnaöntettel a túrókrémbe. A maradék krémet is beleöntöttem a formába, és ugyanúgy jártam el a maradék málnával, mint az első rétegnél.

A sütő hőmérsékletét visszavettem 160 C fokra, és 55 percig sütöttem. Innentől még 7 óra önmérsékletre van szükség. Kb. 2 óra alatt szobahőmérsékletűre hűl, ezt követően 5 órára hűtőbe kell tenni…

Essen&Trinken 3/2013

Végtelenül egyszerű, ám annál finomabb süti ez. Mire a sütő felmelegszik, már össze is áll, és mehet is befelé. A méz íze nagyban befolyásolja a végeredményt, (saját készítésű) narancslekvárral pedig szinte abba hagyhatatlan. 

Hozzávalók: 3 tojás, 50 g sötét muscavado cukor, 125 ml olívaolaj, 175 g méz, 25 ml narancslikőr, 150 g liszt, ¾ teáskanál sütőpor, csipet mézeskalács fűszer, 2 csipet só,  a tetejére egy evőkanál fenyőmag.

Ügymenet: a tojások sárgáját egy csipet sóval és a cukorral habosra kevertem, a tökéletes eredményhez 8 perc kell! Addig egy másik tálban egy csipet sóval kemény habbá vertem a tojásfehérjét.
Ezután hozzáadtam az olajat, a mézet és a likőrt a tojássárgájás krémhez, majd hagytam, hogy a gép tovább keverje. Amikor teljesen sima lett, kanalanként hozzáadtam a sütőporral és fűszerrel elkevert lisztet. Kikapcsoltam a gépet, és lapáttal beleforgattam a fehérjehabot a masszába. Sütőpapírral bélelt 30 cm-es dobozformába öntöttem, majd a 180 C fokra előmelegített sütőbe toltam. Mivel féltem, hogy a fenyőmag eltűnik a tésztában, azt csak 5 perc sütés után szórtam a tetejére. Kb. 45-50 perc alatt sült meg (tűpróba!), félidőben rá kell nézni, ha nagyon barnul a teteje, alufóliával le kell takarni.

Essen&Trinken 2/2013

"A panforte és a panpepato, az erős és a fűszeres, borsos sütemény (kenyér) minden kétséget kizáróan Siena legismertebb édessége. A helyiek annyira szeretik, hogy egyik védőszentjük, Szent Lőrinc kegyeibe ajánlották.

Az első utalás arra vonatkozóan, hogy a panforte, illetve a panpepato hagyományosan Siena környékén készült, a montecelsói kolostorból származó, 1205-ből való dokumentumokban található. Ez megemlíti, hogy a parasztokat kötelezték tekintélyes számú borsos vagy mézes kenyér formájában megfizetni az apácáknak járó adót. Ha ennek a hagyománynak hinni lehet, ez a kolostor valóban nagy szerepet játszik a híres fűszeres kenyér históriájában. A történet pedig így hangzik: Niccoló de Salimbeni az egyik legvagyonosabb sienai családból származó fiatalember betegesen pazarló életet élt, amiről nem lehetett azt állítani, hogy megfelel a keresztény eszményeknek. Ám egy napon ráébredt cselekedeteinek dőreségére, megtért, és elajándékozta minden maradék vagyonát, birtokát. Ez nem volt több, mint egy teli zsák fűszer (igaz, abban az időben nagy érték volt, olyannyira, hogy a fűszer az általános fizetőeszköz szerepét is játszotta), valamint egy laktató édesség receptje, amely bőségesen felhasználta ezeket a specialitásokat. A megajándékozott személy, bizonyos Berta nővér, a montecelsói kolostor apácája volt. Berta nővér kipróbálta ugyan a receptet, de arra a következtetésre jutott, hogy ez a buja ízű édesség nem illik egy apácakolostorhoz, így a receptet továbbadta a püspöki kúriának, ahol püspökről püspökre szállt, mígnem Ottaviano della Pila kardinális tertvérének kezébe került. Őt Ubaldinónak hívták, és olyan kitűnő szakács volt, hogy Dante az Isteni színjáték egyik énekében a Purgatóriumban meg is örökítette. Ubaldino tovább finomította a készítés módját: mandulát, diót, kandírozott gyümölcsöket és aromás fűszereket is adott hozzá. A sienai panforte gyorsan nagyon népszerű és márkás cikk lett. 1370-ben már Velencében is fogyasztották ünnepi alkalmakkor. Híre messze földre is eljutott, és magas fűszertartalma miatt afrodiziákumként tartották számon." - Olasz Kulinára

Ennyi bevezető után íme a recept, amin épp csak egy keveset változtattam. Kicsit kevesebb kakaót tettem bele, és a tepsi aljára ostyalapot tettem, így nem kellett a sütőpapírral bajlódnom, tuti biztosan nem ragad se a tepsihez, se a sütőpapírhoz, és ajándéknak becsomagolni is könnyebb így. Túlsütni nem szabad, mert akkor túlságosan megkeményedik. 

Hozzávalók: 75 g mogyoró, 75 g mandula, 175 g kandírozott citrom- és narancshéj, 50 g búzaliszt, 10 g kakaópor, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 mokkáskanál mézeskalács fűszer, 100 g cukor, 100 g méz. Ha van süthető ostyalap.

Ügymenet: a mogyorót száraz serpenyőben megpirítottam és konyharuhába téve ledörzsöltem a vékony héját. A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam, majd lehúztam a barna héját. A magokat és a citrushéjakat apróra vágtam. Egy tálban elkevertem a lisztet a fűszerekkel, a kakaóval, a magokkal és a héjakkal. A mézet a cukorral egy lábasban összeforraltam, majd a többi hozzávalóhoz kevertem. Egy kis tepsi aljára elhelyeztem a süthető ostyalapot, és 1 cm magas rétegben rásimítottam a masszát. (Az eredeti recept 20 cm átmérőjű kerek formát és sütőpapírt ajánl.) 150 C fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Porcukorral, fahéjjal megszórva, vékony csíkokra vágva zártam dobozba.

Szerintem minden gyümölcskenyér lelke, hogy a gyümölcsöknek puhának, szaftosnak kell lenniük a süteményben, különben elszívják a nedvességet a tésztából, és az egész pillanatok alatt kiszárad, és élvezhetetlenné válik. 

Ahhoz, hogy a kívánt állagot elérjük, két lehetőség közül választhatunk, az egyik, hogy a felaprított gyümölcsöket legalább egy éjszakán át áztatjuk gyümölcslében/alkoholban, vagy 5 percig főzzük őket, mint ennél a változatnál. Mindkét verziónak megvan a maga előnye. 

Az így elkészített gyümölcskenyerek rendkívül hasznos tulajdonsága, hogy sokáig megőrzik frissességüket, légmentesen becsomagolva akár hetekig is elállnak (már amennyiben nem áruljuk el senkinek rejtekhelyet), így jó előre elkészíthetőek. Ja és nem mellesleg, az esetlegesen a szekrény mélyén rejtegetett, elfeledett, kissé szikkadt aszalt gyümölcsöket is el lehet tüntetni bennük. 

Hozzávalók: 500 g szárított gyümölcs vegyesen (aszalt füge, sárgabarack, mazsola, áfonya, szilva, meggy, amit csak a fiók mélyén eddig rejtegettünk), 100 g héj nélküli mandula, 1 teáskanál fahéj, 1/2 teáskanál szódabikarbóna, 150 g barnacukor, 2 tojás, 250 g liszt, 1 és 1/2 teáskanál sütőpor, 2 evőkanál rum, a tetejére pár szem kandírozott cseresznye. 

Ügymenet: egy 30 cm-es doboz formát kibéleltem sütőpapírral, a sütőt pedig bekapcsoltam 180 C fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket és a mandulát feldaraboltam, majd mindkettőt egy lábasba tettem. Hozzáadtam a fahéjat, a szódabikarbónát, a cukrot és 250 ml vizet, majd óvatosan kevergetve 5 percig főztem az egészet.

A tojásokat a sóval sűrű habbá vertem. A lisztet elkevertem a sütőporral és a főzött gyümölcsre szitáltam, majd fakanállal belekevertem. A legvégén hozzákevertem a tojáshabot és a rumot is. A tésztát az előkészített formába öntöttem, a tetejére rendeztem a kandírozott cseresznyét, és az előmelegített sütő alsó rácsán sütöttem kb. 1 óráig. Tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e. A sütőből kivéve 10 percig pihentettem a formában, majd rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni. 

Elvileg egy hétig csak nézegetni szabadna a légmentes csomagolásában, de ehhez olyan fejlett önerő szükséges, amivel én nem rendelkezem. Sőt, állítólag 1 hónap múlva a legfinomabb, de ez már szerintem csak városi legenda lehet! 

Eredetileg: A sütés alapkönyve

 Amikor tavaly a Dolomitokban jártunk, találtam az egyik üzletben egy fura feliratú zacskót. Az állt rajta: Torta di grano saraceno. Igazság szerint halvány fogalmam sem volt, mit jelenthet, de olyan gyönyörű hangzású név volt, hogy beleszerettem. A csomagon volt recept is, gondoltam nagy baj nem lehet belőle. Később itt-ott láttam magát a süteményt is, nagyon gusztusos volt, de végül pont ezt nem kóstoltam odakint. Itthon derült ki, hogy ez a sütemény egy hajdinából készülő, áfonya lekvárral töltött dél-tiroli specialitás. Az idén ismét hoztam magammal egy kilót. Ja és a saját készítésű szederlekvárommal is működik!

Hozzávalók: 250 g puha vaj, 250 g porcukor, 1 cs vaníliás cukor, 6 tojás, 250 g hajdina liszt, 250 g őrölt mandula, áfonya lekvár, a tetejére porcukor.

Ügymenet: a puha vajat a cukorral habosra kevertem, a tojássárgájákat egyesével hozzáadtam. A lisztet elkevertem az őrölt mandulával és a vaníliás cukorral, majd a hozzáadtam a vajas keverékhez, a robotgéppel jól eldolgoztam. A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem. A tojáshab egyharmadát géppel, a többit lapátkanállal óvatosan beleforgattam a masszába. A tésztát egy sütőpapírral bélelt 26 cm-es kapcsos formába öntöttem, és 180 C fokra előmelegített sütőbe toltam, kb. 50-60 perc alatt sül készre. A sütőből kivéve rácson hagytam kihűlni. Ezt a tortát hagyományosan csak két lapba vágják, de nekem olyan szépen feljött, én három lapba vágtam, így lekvárból is több fért bele. A tetejét megszórtam porcukorral.

A régi fényképeim között kutatva találtam rá erre a kis gyönyörűségre. Ez Róma kedvenc édes zsemléje, melyet mazsolával készítenek, és gyakran kerül tejszínhabbal a tányérra (maritozzi con la panna). Egy csésze forró cappuccino , és egy tejszínhabos zsemle, nem is indulhatna szebben a nap.

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 kocka élesztő, 250 ml langyos tej, 3 ek cukor, 50 g mazsola, 30 g fenyőmag (ha nincs sem dől össze a világ), 50 g cukrozott narancshéj, 2 ek olívaolaj, 1 csipet só, 1 tojásfehérje a lekenéshez.

Ügymenet: a lisztet a robotgép táljába szitáltam. A közepébe mélyedést nyomtam, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam egy csipet cukorral, ráöntöttem egy kevés langyos tejet, a széléről egy kevés lisztet és kicsit állni hagytam, amíg az élesztő láthatóan beindult. Ekkor hozzáadtam a maradék tejet, a sót, és a dagasztópálcára bíztam, amíg alaposan ki nem dolgozta a tésztát. Lefedve langyos, huzatmentes helyen hagytam a duplájára kelni. 

A megkelt tésztát lisztezett gyúrótáblára borítottam, kicsit átgyúrtam és beledolgoztam a mazsolát, a magot és az apróra vágott kandírozott narancshéjat. A tésztából 12 hosszúkás cipót formáztam, és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Kb. 30 perc  alatt hagytam őket másodszor is megkelni. Mielőtt betettem a sütőbe, lekentem őket a villával enyhén felvert tojásfehérjével. A sütőt 200 C fokra melegítettem elő a sütéshez, és kb. 20-25 percet töltöttek odabent.

Tálaláskor ék alakban kivágtam egy darabkát a tetejéről, és oda nyomtam a tejszínhabot. 

Ihlet: Olasz Kulinária

Hú, ez nagyon jó! Annyira, hogy gyorsan fel is kell jegyeznem, post még ilyen gyorsan nem készült, a süti még langyos! Legközelebb vanília fagyi is lesz hozzá, de lehet, hogy az már sok is lenne a jóból.

Hozzávalók a tésztához (egy 28 cm átmérőjű serpenyőbe): 160 g puha vaj, 70 g porcukor, 270 g liszt, csipet só, 4 ek jéghideg víz.

Hozzávalók a feltéthez: 600 g rebarbara, 200 g cukor, 40 g vaj.

Ügymenet: a vajat a cukorral és a sóval kikevertem, hozzáadtam a lisztet és 4 evőkanál jéghideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd a tésztagombócot folpackba csomagolva betettem a hűtőbe egy órára. 

A rebarbarát megmostam és ferdén körülbelül 4 cm hosszú darabokra vágtam. Egy fém nyelű, sütőben is használható, 28 cm átmérőjű serpenyőben karamellizáltam a cukrot, majd óvatosan hozzáadtam a vajat, elkevertem.  A rebarbara darabokat körben elrendeztem a karamell tetején. (A rebarbara gyorsan puhul, ezért nem kell a karamellben párolni, mint az almás változatnál.)

Lisztezett deszkán kb. 34 cm átmérőjű körré nyújtottam a tésztát, beborítottam vele a serpenyőben várakozó rebarbarát. A tészta szélét körben óvatosan begyűrögettem. Előmelegített 200 C fokos sütőben 35 percig sült, 5 perc pihenő után tálra borítottam. Langyosan a legfinomabb.

Ez is az Essen&Trinken 5/2012 alapján.

Ezt a tortát már másodszor sütöttem meg az idén, szóval abszolút favorit. Először a szülinapomra készült, még improt eperrel, de már akkor tudtam, hogy amint érik az eper a kertünkben, azonnal újra kell sütnöm. Tényleg a legjobb a műfajban, amit valaha kóstoltam. Az alja omlós tészta, erre jön egy kis lekvár és úgy az igen vékonyka piskóta. Az omlós lapot nem szabad elspórolni, ez ad stabilitást a felépítménynek. A lime csodás üdeséget kölcsönöz a túrókrémnek, és jól passzol az eperhez is.

Hozzávalók az omlós tésztához: 100 g puha vaj, 150 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 1 tojássárgája, továbbá 2 evőkanál baracklekvár az összeszereléshez.

Ügymenet: a lisztet elmorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a cukrot, sót, ezután a tojássárgáját. Nem szabad sokáig gyötörni. A kész tésztát folpackba csomagolva betettem a hűtőbe 1 órára. Amíg az omlós tészta pihent, addig megsütöttem a piskótát.

Hozzávalók a piskótához: 2 tojás szétválasztva, csipet só, 40 g porcukor, 40 g liszt, 40 g étkezési keményítő, ½ tk sütőpor.

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam 180 C fokra. A tojások sárgáját habosra kevertem a porcukorral. A tojások fehérjét kemény habbá vertem a csipet sóval. A lisztet elkevertem a sütőporral és a keményítővel, majd beleszitáltam a tojássárgájás tálba. Óvatosan, apránként hozzáadva összeforgattam a tojássárgáját, a lisztet és a tojásfehérjehabot. A masszát sütőpapírral bélelt 24 cm átmérőjű kapcsos formába öntöttem, és betoltam az előmelegített sütőbe 15 percre. Amikor megsült rácson hagytam kihűlni.

Az optimális energiafelhasználás okán úgy időzítettem, hogy csak egyszer kelljen felmelegíteni a sütőt. Amikor kivettem a piskótát, feljebb kapcsoltam a sütőt 210 C fokra, és így pár perc múlva mehetett a helyére az omlós tészta. Tehát amíg a piskóta sült, az omlós tésztát 24 cm átmérőjű körré nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, villával megszurkáltam és a hűtőben pihentettem tovább, amíg bekerülhetett a sütőbe. Kb. 12-14 perc alatt sült meg, ezt is rácsra téve hagytam kihűlni.

Előkészület az összeszereléshez: a kihűlt omlós lapot ráhelyeztem a tortatálra. Köré tettem egy állítható tortakarikát (vagy az elmosogatott tortaforma karikáját). Az omlós lapot megkentem a lekvárral. A piskótát egy éles késsel két lapba vágtam. Nem könnyű a vékony piskótát kettéfűrészelni, jól jött volna egy lézerszike, de azért megbirkóztam vele. A piskóta alsó felét ráhelyeztem a lekváros omlós lapra. Most lehet elkezdeni a krémet.

Hozzávalók a krémhez: 6 lap zselatin, 375 g túró, 90 g porcukor, 1 lime héja és leve, 2 ek narancslikőr, 1 ek vanília kivonat, 750 g eper (a kisebb eprek jobban beválnak), 400 ml tejszín.

Ügymenet: megtisztítottam az epret. A zselatinlapokat hideg vízbe áztattam. A túrót a porcukorral, lime héjjal és lével, vanília kivonattal krémesre kevertem. Nem rajongom a túró szitán való áttöréséért, de azt tapasztaltam, hogy érdemes rászánni azt az 5 percet, mert így még krémesebb lesz. Egy másik tálban kemény habbá vertem a tejszínt. Na most jön az a pár pillanat, amikor el lehet tolni az egészet, de nyugi! A zselatinról leöntöttem a vizet, és betettem a mikróba, a kiolvasztó fokozatra, egy-másfél percre, de fél percenként ellenőriztem. Amikor teljesen felolvadt hozzákevertem 2 kanállal a túrós masszából, jól eldolgoztam, majd folyamatos keverés mellett (folyamatosan járó gép mellett) hozzáadtam a túrókrémhez. Ezzel a módszerrel tuti nem lesznek kellemetlen zselatin darabkák a krémben. A felvert tejszínt óvatosan beleforgattam a túrókrémbe.

Összeszerelés: a már előkészített formába a piskótára kentem egy keveset a krémből, ráhelyeztem az epreket, és rákanalaztam a maradék krémet és elsimítottam. A megmaradt piskóta lapot 12 cikkre vágtam (hááát, lehet egyenlőbb cikkekre is), és ráhelyeztem őket a torta tetejére.

Hűtőben 5 óra pihenés ajánlott, továbbá nem árt ha a hűtő (el)zárható (lakat, számkód, riasztó, bármi). Tálaláskor egy éles késsel körbevágtam, levettem róla a tortakarikát, és megszórtam porcukorral.

Ihlet: Essen & Trinken 5/2012

Az égetett tészta nagy mumus, legalábbis nekem. Egy nyolcas fonatú húsvéti kalács ehhez képest fáklyás menet. Hiába állítja róla a szakácskönyv, hogy „gyorsan és egyszerűen elkészíthető”, azért a pontosságon és a precizitáson kívül kell ehhez némi gyakorlat, és egy jó sütő sem árt. A hozzávalókat nagyon pontosan kell kimérni. A tésztát semmiképp sem szabad agyon gyötörni (pl. díszítéshez árult kicsi csillagcsövű zsákból nyomni…no comment), gyorsan kell vele dolgozni. A sütőt nagyon fontos előmelegíteni, az ajtaját pedig nem szabad nyitogatni, legalábbis a sütési idő első felében, gyötörjön bármennyire is a kíváncsiság. Akinek még nem sikerült elvennem a kedvét tőle teljesen, az olvasson tovább, mert ez a tészta sokoldalúan felhasználható, édes és sós töltelékkel egyaránt tölthető, mérettől függően falatkát vagy desszertet, de még tortát is készíthetünk belőle. 

Hozzávalók (12 db képviselőfánkhoz): 250 ml víz, ½ kávéskanál só, 100 g vaj, 150 g liszt, 4 tojás.

Ügymenet: minden hozzávalót pontosan kimértem, előkészítettem, a sütőt 200 C fokra kapcsolva elkezdtem előmelegíteni. A vizet egy nagyobb edényben felforraltam és hozzáadtam a sót, majd a vajat. Amikor a vaj felolvadt, a lisztet állandó keverés mellett beleszitáltam a vízbe. Közepes lángon addig kevergettem, amíg egynemű masszává állt össze. A masszát még két percig forgattam a fazékban. Ezután áttöltöttem egy tiszta keverőtálba. A tojásokat csak egyesével szabad hozzákeverni, ehhez használható a robotgép dagasztópálcája is, vagy egyszerűen csak egy fakanál. Ha az első tojást teljesen felvette a massza, akkor jöhet a következő, és így tovább. A masszát két kanállal is szaggathatjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, vagy nyomózsákba is tölthetjük. Én végül egy eldobható nyomózsákot választottam, de az elejére nem tettem rá a csövecskét, így megfelelő hatékonysággal, a tészta gyötrése nélkül tudtam a masszát adagolni. A tepsit betoltam a már előmelegített 200 C fokos sütőbe 20 percre. A sütő ajtaját az első 10 percben nem szabad nyitogatni! A kisült fánkokat rácsra téve hagytam kihűlni. Érdemes még melegen kettévágni őket, ha kihűltek, könnyen törnek.

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g tejszín, 2 evőkanál porcukor, 100 g eper, további eperszemek a díszítéshez. A jól lehűtött tejszínt a porcukorral kemény habbá vertem, és óvatosan belekevertem az elturmixolt epret. Az epres habbal megtöltöttem a fánkokat, majd a maradék eperrel díszítettem őket. Azonnal el kell fogyasztani őket, ha véletlenül tárolásra kényszerülnénk, a tejszínhez szükséges habfixálót adni.

Ihlet: Süssünk - A sütés iskolája kezdőknek és haladóknak

Először is üdvözölni szeretnék mindenkit az új helyen, új ruhában (hála és köszönet Lorien kollégának), bízom benne, hogy sokan idetaláltok! Ha már részt veszek ebben a játékban, gyorsan rendbe kellett szedni a portámat, remélem tetszik!

Az a helyzet, hogy amikor jelentkeztem a Patricius Borház játékára, épp lázasan nyomtam az ágyat, nem voltam egészen ép elmém birtokában. Annál is inkább meggondolatlanság volt, mert nem vagyok nagy borszakértő, nagyjából annyit tudok, hogy ízlik-e vagy sem az ami a poharamba kerül. Megkóstoltam hát a 2010-es évjáratú száraz furmintot, ami az első forduló bora, hátha fény gyúl az agyamban, de elsőre nem történt semmi. Azután lelkes kutatásba kezdtem, érdeklődtem, kérdezgettem, elolvastam Fűszeres Eszter iránymutatását és lassacskán legalább fejben összeállt a dolog.

„A rendkívül esős évjárat miatt a borban magasabb savak alakultak, emiatt a gyümölcsösség ízérzete magasabb, mint a korábbi évjáratoknál, ezzel együtt a bornak szép egyensúlya van. Ízében körte, zöld alma, citrusok. A teljes bormennyiség 20%-a tölgyfahordóban fermentálódott és érlelődött, 80%-a acéltartályban. A hordó aromája a magasabb savak miatt kevésbé érezhető, mint a korábbi évjáratoknál, ezért a hasonló toast ízek elérését az ételnél ezúttal mellőzhetjük. A magasabb savak miatt viszont jól társíthatók fajsúlyos húsételek - ezek felveszik az erősebb savakat -, a fűszerezés is lehet bátrabb. Pirospaprikás és paradicsomos húsételekkel ez a Furmint jól harmonizál pl. enyhén csípős, joghurtos-paradicsomos indiai fűszeres csirkével (butter chicken), jól társítható töltöttkáposztához is és szintén a magasabb savak miatt jó lehet nyershalból készült ételekhez pl. sushihoz.”

A kiírás szerint a feladat egy ízvilágában az adott borhoz illő, fingerfood jellegű (ne kelljen hozzá tányér és „komoly” evőeszköz) étel elkészítése volt, ráadásul szezonális hozzávalók felhasználásával.

A forma, a tésztába csomagolás azonnal megvolt, hamarosan csatlakozott hozzá a borjú, de bevallom a szezonalítás nem volt egyszerű, lévén a kertben még szinte semmi sincs. Amit találtam az az újhagyma és néhány friss zöldfűszer. A bor ízében fellelhető citrusok pedig eszembe juttatták, hogy van nekem egy üveg marokkói sóban eltett citrombefőttem. A megvalósítástól féltem kicsit, mert mi van, ha nem jön össze, de végül magam is meglepődtem az eredményen.

Hozzávalók a tésztához: 500 g liszt, 20 g só, 200 g puha zsír (vagy vaj) kis darabokra vágva,  5 tojássárgája, 110 ml hideg víz (125 ml ha vajat használunk).

A lisztet a zsiradékkal és a sóval egy nagy tálban elmorzsoltam, majd amikor már finom morzsalékos állagú lett, mélyedést készítettem a közepébe.  A vízzel elkevert tojássárgáját apránként belecsorgattam, közben folyamatosan összedolgoztam az egész tésztát. Amikor összeállt néhányszor gyúrótáblán tenyérrel megnyújtottam. A homogén tésztát cipó alakúra formáztam és fóliába csomagolva betettem a hűtőbe pihenni egy éjszakára.

Hozzávalók a töltelékhez: 250 g borjú hús, 50 g húsos füstölt szalonna, 50 g szárított pácolt tarja, 3 szál újhagyma, fél marokkói sóban eltett citrom héja nagyon apróra vágva, frissen őrölt szecsuáni bors, kevés apróra vágott friss petrezselyemzöld, medvehagyma és snidling, 1 evőkanál szőlőmag olaj, 12 db fürjtojás, 1 db tyúktojás.

Hozzávalók a borzseléhez: 1,5 dl Patricius száraz furmint, zselatin.

Ügymenet: a húst, a szalonnát és a tarját apróra vágtam, az újhagymát vékonyan felkarikáztam (csak a fehér részét), a fürjtojásokat megfőztem, a friss fűszereket felaprítottam. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítottam a szőlőmagolajat, rádobtam a hagymát, majd a szalonnát, egy perc múlva a húst és a tarját. Néhány percig sütögettem őket, majd félretettem hűlni. Meghámoztam a fürjtojásokat, és ezeket is hűlni hagytam. A kihűlt húst fűszereztem a pácolt citromhéjjal, a frissen őrölt szecsuáni borssal és a zöldfűszerekkel. Tekintve, hogy az összetevők között több sós dolog is van, külön sót nem tettem bele.

A tésztát lisztezett deszkán 2 mm vékonyra nyújtottam, majd 12 db 12 cm átmérőjű kört szaggattam belőle. A maradékot összegyúrtam, újra nyújtottam és 12 db 7,5 cm átmérőjű kört szaggattam. A 12 cm-es körökkel kibéleltem az előkészített muffin tepsi mélyedéseit. A kihűlt töltelékből mindegyik mélyedésbe kanalaztam egy keveset, majd mindegyik közepébe elrejtettem egy fürjtojást, majd rájuk kanalaztam a maradék húsos keveréket. A kisebb körök közepébe lyukat készítettem (egy tölcsér segítségével). A tyúktojást egy tálkában villával felvertem, és egy ecsettel vékonyan bekentem a körök szélét, majd befedtem velük a pitéket, óvatosan rá is nyomkodtam. A tetejüket szintén lekentem a felvert tojással, hogy szép fényesek legynek. Előmelegített, 210 C fokos sütőben 35 percig sütöttem.

A sütőből kivéve 5 percig pihentettem, majd óvatosan kiszedtem a pitéket a formából. Rácsra téve hagytam kihűlni, majd tálcán betettem őket a hűtőbe. Ahhoz, hogy a borzselé minél gyorsabban megkössön bennük, minél jobban le kell hűteni (különben előbb ázik szét a tészta, mielőtt megdermedne a zselé). Közben 1,5 dl bort felforraltam, hogy az alkohol elillanjon belőle, és feloldottam benne a zselatint. Ezen a ponton azt mondom, mindenki használjon olyan zselatint, amilyet szeret, amit ismert, amiben megbízik (én port tettem bele). A zselét tanácsos lehűteni, annyira, hogy még éppen folyjék. A lehűlt pitékbe kanalaztam a zselét, a tetejükön lévő lyukon keresztül, és ismét tettem őket hűtőbe amíg a zselé megdermedt.

A tészta receptjét ebben találtam, a citrombefőttet ők ihlették, a töltelék saját termék. 

A tányéron is látszik, hogy nem most készült, ciki is tudom, de annyira finom volt, és banánkenyér receptekből sohasem elég! Amikor először láttam Bill Granger sydney-i szakács műsorát a Spektrum tévén, bevallom nem nyűgözött le. Persze én Jamie Oliver lendületességét vártam volna, ehhez képest ez a pasi végtelenül nyugodt, csöndes, halk szavú embernek tűnik, nem is tudom, hogyan vezethet el egy konyhát (pedig több is van neki). Azután jött az új sorozata, melyben már nem otthon főzött, hanem keresztül-kasul bejárta Ausztráliát, és ahányszor csak belebotlottam az ismétlésekbe (immáron a Tv Paprikán is), egyre jobban megkedveltem. 

Amikor megtudtam, hogy nálunk is megjelenik az egyik könyve, rögtön fel is írtam a kívánságlistámra, azután a Mikulás volt oly kedves, meglepett vele. Első lapozásra is rögtön feltűnt, hogy mennyire használható, házias receptek vannak benne, a hátsó borítón azután meg is találtam a magyarázatot: „Otthon, nálunk a konyhában tanultam főzni, ezért egyszerűek és ösztönösek az ételeim.”. Igaz, hogy Ausztrália egy másik féltekén fekszik, mégis a legtöbb felhasznált alapanyag beszerzése itthon sem ördöngösség. Nekem ugyan kicsit sok a tengeri kütyüs recept, de mint tudjuk nekem az 1 is sok, viszont ahhoz képest, hogy szigetországi pasi, igazán nem esett túlzásba. A receptekhez csodás fotók is társulnak, éhesen nem is ajánlott belenézni. Sőt neki elhittem, hogy a sárgaborsó leves is ehető – naná, hogy rántás nélkül!
 

Ez a gazdag, sötét színű gyümölcskenyér annyira jól sikerült, hogy nekem alig jutott belőle. Pedig a recept előírásai szerint két kis formában sütöttem meg, igaz nincs két 18 cm átmérőjű kerek formám, így lett egy kis kerek és egy kis szögletes gyümölcskenyerem. Az egyiket anyukámnál helyeztem el, a másikat a páromnál, mit mondjak, kecskékre a káposztát tipikus esete. Ebben a süteményben a gyümölcs és a tészta aránya majdnem egy az egyhez, nagyon gyümölcsös. Elvileg légmentesen becsomagolva 3 hónapig is elállna, na de itt három napot sem élt túl. Béke morzsáira. 

Hozzávalók: 1 citrom, 1 narancs, 100 ml konyak (nálam 50 ml armagnac és 50 ml narancslé), 100 g mazsola, 100 g szárított füge, 100 g aszalt sárgabarack, 100 g aszalt szilva, 80 g cukrozott cseresznye, 25 g kandírozott narancshéj, 25 g kandírozott citromhéj, 100 g sötétbarna nádcukor, 1 evőkanál golden szirup, 100 g vaj, 2 tojás, 180 g liszt, 1 teáskanál sütőpor, 2 teáskanál ötfűszer, 50 g durvára aprított dió, a díszítéshez hámozott egész mandulaszemek és cukrozott cseresznye.

Ügymenet: előző este (vagy korán reggel) a narancsot és a citromot alaposan megmostam, lereszeltem a héjukat és kifacsartam a levüket. A citrusleveket összekevertem az alkohollal és a gyümölcshéjakkal. Egy nagy tálba halmoztam a felaprított aszalt gyümölcsöket, mazsolát, kandírozott héjakat és ráöntöttem a folyadékot. A tálat letakartam folpack fóliával, és legalább 8 órán át hagytam érlelődni, nem árt néha átkeverni.

Sütés előtt bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, és sütőpapírral kibéleltem egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát és egy 20 cm-es dobozformát. A vajat a barnacukorral és a sziruppal habosra kevertem, egyesével hozzáadtam a tojásokat. A sütőporral és fűszerrel elkevert lisztet a vajas keverékhez adtam, majd a habverőt dagasztópálcára cseréltem a gépben, hogy a gyümölcsöket ne zúzza nagyon össze a gép. Ezután a beáztatott gyümölcsöket az áztató lével együtt a masszához adtam és a géppel egy perc alatt összedolgoztam az egészet. Végül egy fakanállal belekevertem a diót is. A tésztát elosztottam a két formába, és a tetejét feldíszítettem a mandulával és a cseresznyével. Mindkét formát betettem az előmelegített sütőbe kb. 35 percre. Tűpróbával ellenőriztem, hogy teljesen átsült-e, majd rácsra borítva hagytam kihűlni.

Recept: Essen&trinken 2009/12

Kugelhopf á l’alsacienne, vagyis Elzászi kuglóf. Mostanában kuglófos hangulatom van. Néha elkap a nosztalgia, és ilyenkor kuglófok sülnek szépen sorban. Ez különösen finom volt, jó dús kelt tészta mazsolával. Kár, hogy elfogyott. Ennél a kuglófnál a formát szeletelt mandulával hintettem be, ami jól mutat a kész süteményen.

Valamikor a nagyapám kertjében állt egy fügefa. Vagy inkább bokor. Sajnos azonban itt észak-magyarországon nem érik be a füge. Télen csúnyán elfagy, tavasszal későn indul be, és így ősszel nincs termés, ezért aztán sokáig nem is találkoztam friss fügével. Ha mégis, akkor meg olyan drága volt, hogy süteményre nem is gondolhattam. Most azonban a véletlen utamba sodort fél kiló friss fügét, amiről azonnal tudtam, hogy ebben a régóta kiszemelt receptben fogja végezni.

 Natúr görög joghurt nincs minden sarki közértben, de ez nem lehet akadály, ha már egyszer van fügénk! Kb. fél liter sima joghurtot (teljesítési segédem finom joghurtot készít házilag) sűrű szövésű textilen keresztül lecsöpögtettem és már kész is volt a sűrű, krémes görög joghurt.
 

Ha már az egész gasztroblog szféra céklalázban ég, én sem maradhattam ki. Első idei céklás receptem rendhagyó módon egy desszert. Egyszer láttam a Tv Paprika egyik műsorában egy hasonló receptet, ami elsőre meghökkentő, de jobban belegondolva, ha létezik répatorta, cukkínis, sütőtökös sütemény, akkor miért épp céklásat ne lehetne sütni. Egyébként én elárulom, ha nem áruljuk el előre, hogy cékla van benne, senki sem fog rájönni. Érdekes módon ez a sütemény másnap még finomabb volt, mint frissen. Egy kis vajjal remek vasárnapi reggeli lett belőle.

Még az előző pénteken vettem egy kiló szilvát a piacon, ami végül ott landolt a hűtőszekrény fiókjában. Az igazság az, hogy nem jól választottam, elég éretlen szilvát sikerült kifognom. Szidom én folyton a piaci kereskedőket, de be kell látnom, a kereskedő csak azt viheti piacra, amit a termelő elad neki, és ha a termelő éretlenül szedte le a szilvát, akkor nekem kellene jobban odafigyelnem, csak sajnos a piacon nálunk nem lehet megfogni, megvizsgálni a portékát. Valamit azonban kezdenem kellett a szilvával, szétnéztem hát a régi újságjaim között és kiválasztottam két egyszerű receptet, majd megkértem az öcsémet, hogy bökjön rá valamelyikre. Ő ezt a diós sütit választotta. Egyszerű kevert tészta, a hozzávalókat a tejfölös pohárral kell kimérni, gyorsan összekeverni és már mehet is a sütőbe, még a robotgépet se kell elővennie annak, akinek darált diója van kéznél. Mondjuk nekem nem volt, így 5 perccel tovább tartott a művelet.

Vége felé közeleg az őszibarack szezonja, de hála a széles fajtaválasztéknak, még most is érik barack, úgyhogy még nincs késő feltenni az idei nyár egyik legkedvesebb süteményét, az őszibarackos rétest. Gyors, nincs vele sok macera, és nagyon finom. Volt egy megérzésem, arról, hogy az amaretti keksz jól fog passzolni hozzá, és igen! Annak érdekében, hogy a gyümölcs ne áztassa el a rétestésztát, kell valami, ami felissza gyümölcs levét. Ehhez gyakran használnak zsemlemorzsát, de arra gondoltam, hogy kipróbálok valami mást. A mandulás keksz nagyszerűen illett az őszibarackoz, és sejtésem szerint szilvás réteshez is passzol, de az idén már nem lesz több szilvánk.

Nincs mit ragozni rajta, valami isteni volt. Azért a szilvaárusokkal nem árt vigyázni, sok helyen éretlenül szedik le a szilvát a termelők, a nagyobb haszon reményében, pedig a szilva nem utóérő gyümölcs. Ha a piacon nem engednek válogatni, keressünk másik standot, vagy ültessünk szilvafát! 

Hozzávalók: 8-10 szem érett szilva (mérettől függően), 1 teáskanál vaníliakivonat, 3 tojás, 2 evőkanál nádcukor, 1 teáskanál narancshéj, 125 g túró, 100 ml tejszín, 50 g liszt, 6 db babapiskóta, 4 evőkanál fehérrum, porcukor a tetejére.

Ügymenet: először is bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra és kimagoztam a szilvákat. Ezután szétválasztottam a tojásokat. A tojásfehérjét csipet sóval és 1 evőkanál nádcukorral kemény habbá vertem.  A tojások sárgáját 1 evőkanál cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a túrót, a narancshéjat és a tejszínt. A lisztet átszitáltam, hogy még lazább legyen, majd a tojásfehérje habbal felváltva óvatosan a túrós krémhez kevertem. A massza felét a kivajazott formába simítottam, ráhelyeztem a babapiskótákat, majd a piskótákra locsoltam a rumot. A massza másik felét rákentem a piskótákra, elrendeztem rajta a szilvákat, majd az egészet betoltam az előmelegített sütőbe 30 percre. Porcukorral meghintve tálaltam.

Recept: Essen &Trinken 9/09

Régóta nézegetem már a különféle sajttorta recepteket, de eddig a sajtkrém ára elriasztott a kipróbálástól, mert ugye a legtöbb recept a klasszikus Philadelphia sajtkrémet ajánlja, ami a szükséges mennyiségben szinte megfizethetetlen. A magam részéről egy alapvető hozzávalót nem  helyettesítek, inkább lemondok a projektről (pl. soha az életben nem vetemednék arra, hogy vajkrémből csináljak tiramisut, inkább ne egyek soha), nemrég azonban azt olvastam valahol, hogy az Aldiban van egy egész jó minőségű sajtkrém, megfizethető áron. Már csak el kellett zarándokolnom érte a város legszélére. A tipp bevált, köszönet érte bárkitől is származott, a 200 g-os doboz 215.-Ft volt ha jól emlékszem, és a torta nagyon jól sikerült, morzsa sem maradt belőle.

Már a karácsonyfa alatt tudtam, hogy ezt a tortát meg kell sütnöm. Volt is egy csomag szilva még a fagyasztóban, de azt váratlanul begombócolták, ezért egy időre le kellett mondanom a szilvatortáról. Azután rábukkantam azokra a kerek, kemény húsú szilvákra amiket ilyentájt importálnak a világ túlsó feléről. A recept szerint 1 kiló szilva kellene, és a feléből lekvárt kell főzni, de tekintve, hogy ősszel isteni szilvalekvárt főztek a teljesítési segédeim, arra gondoltam, hogy nem veszek csak fél kiló szilvát, és a töltelékhez a lekvárt fogom használni.
 
Hozzá is láttam, de rögtön az elején elakadtam, mert a fordítás, finoman szólva is pontatlan. Úgy kezdődik, hogy diónyi vaj, 1 adag édes piskótatészta (lásd a 352. oldalt)… A felett, hogy már a fényképen is jól látszik, hogy itt nem piskótatésztára van szükség, hanem omlós tésztára, most nagyvonalúan szemet hunynék, mert nem ez itt a legnagyobb baki! Ugyanis amint ellapozok az ominózus 352. oldalra, ott a „hagyományos édes omlós tészta” receptjét találom, tehát az előbbi következtetésem helytálló. Viszont amit nem értek, hogy mennyi az egy adag??? Mert a megadott mennyiségből 1 kg-nál is több tészta lesz, ami nyilvánvalóan sok egy piteformához. Őszintén megvallom, én végül a már bevált Pierre Hermé féle omlós tésztát választottam.

 A töltelék mennyiségét is korrigáltam, figyelemmel arra a körülményre, hogy az én kivehető aljú piteformám kisebb, mint a receptben megadott. Mindezen nehézségek azonban rögvest a feledés homályába merülnek, amint az ember megkóstolja az első falatot.

Hozzávalók: 1 adag omlós tészta (pate sucré), 500 g szilva, 8 evőkanál szilvalekvár, 1 evőkanál porcukor, 50 g szeletelt mandula.

Hozzávalók a mandulás krémhez: 200 g hámozott, darált mandula, 35 g liszt, 165 g vaj, 165 g porcukor, 2 db tojás, 1 teáskanál vanília kivonat.
 
Ügymenet: Az omlós tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, majd kibéleltem vele egy 23 cm-es kivehető aljú piteformát. A tésztát villával megszúrkáltam, majd betettem a fagyasztóba addig, amíg a többi hozzávalóval foglalkoztam (Jamie 1 órát írt, ezzel tulajdonképp a „vakon sütést” igyekszünk megspórolni).

A krémhez a vajat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a mandulával elkevert lisztet, a vanília kivonatot és az enyhén felvert tojásokat, majd addig dolgoztattam a gépet, amíg sima krémet kaptam. Betettem a tálat a hűtőszekrénybe egy fél órára.

A szilvákat félbevágtam, kimagoztam, cikkekre vágtam és megszórtam az 1 evőkanál porcukorral, majd félretettem. A tésztát a 200 C fokra előmelegített sütőben 10 percig elősütöttem, majd kivettem, rákanalaztam a lekvárt, ráöntöttem a lehűtött mandulás krémet, elrendeztem a tetején a szilvákat, megszórtam a szeletelt mandulával és visszatettem a sütőbe, a hőmérsékletet pedig visszavettem 180 C fokra . Kb. 1 órán keresztül sült.

Hagytam kihűlni, mielőtt kiemeltem a formából. Már az első falat után kéjes nyögdécseléseket hallatott minden tesztalany.

Recept: Jamie Oliver: 100 recept a kertemből

Gyerekkoromban sokszor ettem rizsfelfújtat. Szerettem is, bár a pudingporból készült „öntet” nem volt a kedvencem, ahogy szörppel nyakonöntés sem, én inkább magában ettem a finom sült rizst. Talán újra divatba jött ez az édesség, nem tudom, de egyre másra találkozom receptekkel, csak mostanában valahogy nem felfújtnak hívják, hanem rizspudingnak vagy rizstortának, sült rizsnek. Ez a mostani is torta néven futott a Nagy Süteménykönyvben, amit a karácsonyfa alatt találtam.

Ha már itt nyomom az ágyat, legalább beírom a múlt heti süteményt. A mascarpone egy olasz krémsajt, lágy édes ízű, legjellemzőbb előfordulási helye a tiramisu.

 De mi történik, ha ott mered ránk vádlón egy doboz mascarpone, ahányszor csak kinyitjuk a hűtőajtót?  Miden ajtónyitáskor eszembe is jut, hogy oké, igazad van kéne már kezdeni veled valamit, de most volt tiramisu. Ha felbontalak egy tésztaszószhoz, csak pár kanálnyi fog kelleni belőled, a többit dobhatom ki, ahhoz meg drága vagy drága! Rizottónál dettó. Kellene egy recept, amibe el lehetne tüntetni az egész corpus delictit (mint a gondatlan túlvásárlás bűnjelét). Ne erre jó ez a sütemény. Kicsit takarékosabbra szabtam a receptet, miszerint 23-23 dkg vaj és krémsajt kellene, mert a mascarpone 25 dkg-os kiszerelésben nyomul, vajam meg csak 20 dkg volt, de egyik sem panaszkodott, működtek. Működött benne a sárgabaracklekvár is, ami az én pluszom benne.

Eredetileg nem is akartam feltenni a blogba, annyi helyen szerepel már a neten ez a recept, de egyrészt mást nem csináltam a hétvégén, másrészt annyira finom, hogy mire áttöltöttem a fényképeket a gépre, a fotómodellek el is tűntek, zserbógolyót hát mindenkinek! Hólapátolás után különösen jól esik!

Adhattam volna fellengzősebb nevet is ennek a tortának (meg is érdemelné egyébként), mondjuk Créme de cassis torta, de én már csak ilyen földhözragadt vagyok. Jó ez nekem ilyen egyszerűen is, a belbecs itt a lényeg. Nagyon nem is ragoznám, ezt kóstolni kell. Egy érdekes dolgot emelnék csak ki, hátha ez a tipp jól jön majd másnak is. Kaptam az öcsémtől egy flakon formaleválasztót. Igaz nem most, és használtam is már, de most mondott egy új trükköt. A tortaformát kifújtam a sprével, majd beszórtam nagyon finom szemű kristálycukorral (nádcukorral). Ettől a sütemény felülete kicsit érdesebb lesz, és nem csúszik le róla olyan könnyen a csokoládé bevonat.

Hozzávalók a tortához: 

150 g étcsokoládé (én 70%-os csokoládét használtam)
100 g marcipán massza
6 tojás sárgája
160 g puha vaj
150 g liszt
3 evőkanál kakaó por
1 teáskanál sütőpor
80 g őrölt mandula
6 tojás fehérje
150 g cukor
1 csipet só
50 ml Créme de Cassis

Hozzávalók a töltelékhez:

100 ml Créme de Cassis
1 üveg feketeribizli lekvár (350 g)

Hozzávalók a csokoládé bevonathoz:

150 g étcsokoládé
100 ml víz
200 g cukor

Előkészítés: egy 26 cm-es tortaformát befújok formaleválasztóval, és megszórom nagyon finom szemű nádcukorral, ettől a csokoládé bevonat jobban megtapad majd a tortán. A csokoládét vízgőz felett megolvasztom, a tojásokat szétválasztom, a marcipán masszát durva reszelőn lereszelem, a sütőt 180 C fokra előmelegítem. 

Ügymenet: a vajat habosra keverem, egyesével hozzáadom a tojások sárgáját, a marcipán masszát, az olvasztott csokoládét és jó alaposan összedolgozom a keveréket. A lisztet elkeverem a sütőporral, kakaóval és az őrölt mandulával. A tojások fehérjét a csipet sóval és az apránként hozzáadott cukorral kemény habbá verem. A likőrt belekeverem a csokoládés vajas masszába, majd a tojáshab 1/3 részét is belekeverem. Innentől kézzel, egy hablapát segítségével felváltva keverem a lisztes keveréket és a tojáshabot a csokoládés masszához, vigyázva, hogy a tojáshab minél kevésbé törjön össze. A keveréket az előkészített tortaformába simítom, úgy hogy a szélén a hablapát segítségével kicsit felfelé húzom a masszát, hogy sülés közben ne púposodjon fel a tészta közepe. Az én elektromos de nem hőlégkeveréses sütőmben kb. 45-50 perc alatt sül meg, a végén tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. A kész süteményt néhány percig a formában pihentetem, majd rácsra borítva hagyom teljesen kihűlni.

A kihűlt tortalapot tortafűrésszel 3 lapra vágom. A lapokat meglocsolom a likőr felével, a többit a lekvárhoz keverem. A lekvárból félreteszek egy keveset a bevonáshoz. Az alsó lapot megkenem lekvárral, ráhelyezem a középső lapot, rákenem a maradék lekvárt, ráhelyezem a tetejét. A félretett lekvárt rúdmixerrel simára dolgozom, majd bevonom vele a torta külsejét. Rövid ideig pihentetem, hogy a tészta magába szívja a lekvár.

A bevonat elkészítéséhez a vízből és a cukorból szirupot főzök, leveszem a tűzről, és hozzáadom az összetördelt csokoládét. Addig kavargatom, amíg a csokoládé felolvad és egységes massza lesz belőle.

Tudom, hogy a bevonat akkor lesz szép fényes, ha a csokoládét temperálják, de ez egy kis háztartásban, eszközök hiányában nehézségekbe ütközik. Én hideg vízfürdőbe állítottam az edényt, és folyamatosan kevergetve némileg visszahűtöttem a masszát, majd ismét felmelegítettem.

A folyékony bevonatot a torta közepére öntöm, majd egy széles pengéjű késsel elsimítom a torta tetején, illetve oldalán. A megmaradt csokoládé bevonatot papírtölcsérbe töltöm, és ezzel díszítem a torta tetejét.

Ez a recept az egyik legrégebbi a családi almáriumban, mióta az eszemet tudom imádom. Nem is értem, hogy maradt ki eddig innen, hacsak úgy nem, hogy általában nem én készítem, idegen tollakkal meg ugye mégsem, de nemrégiben teljesítési segédkeztem.

Még a nyáron kaptam Pirostól egy üvegcse medvehagyma pestot. Gondosan elhelyeztem a hűtőszekrényben, aztán kicsit megfeledkeztem róla. Néha ugyan bevillant, hogy kezdeni kellene vele valamit, de ami késik jó helyen van! Néhány hete beszélgettünk az index spektrumos topicjában a Duna tévé Ízőrzők című műsoráról, és a benne szereplő medvehagymás pogácsáról. Akkor már körvonalazódott is az én pestom felhasználási területe. Az Ízőrzőket egyébként szívből ajánlom mindenkinek, a műsor receptjei pedig a neten is megtalálhatók. Én végül elsőre TTAMAS kolléga receptjét próbáltam ki a topicból, legközelebb jön a tévés recept.

Majdnem elfelejtettem ezt a mogyorós tekercset. Na jó csigát. Egy csiga recept mindig jól jön nem? És ez még fahéjas is! Volt. Két hete. Mivel már bőven benne vagyunk sajnos a fűtési szezonban, a cserépkályha teteje ideális hely a kelesztéshez.

Az elmúlt héten minden átmenet nélkül ránk tört a tél. Semmi langyos ősz, hanem csak úgy zsupsz bele, fagyott, havazott. Nem tudtam tovább halogatni a szokásos őszi ruha átpakolást, péntekre tehát szabaddá tettem magam. Korán keltem, megittam a tejes kávémat, majd hozzáláttam birodalmam por és póktalanításának, valamint a ruhatár átrendezésének. Bár hamarabb végeztem, mint számítottam, de annyira kimerített a bútortologatás, hogy az előzetesen tervezett kelt tészta helyett csak ezt a muffint sikerült produkálnom. Tudom nem nagy teljesítmény, de finom lett, annyira, hogy nekem nem is maradt több, csak ez a kettő.