Miért is kell gasztroblogot vezetni? Mondjuk azért, hogy ha elvesznénk a receptrengetegben, és csak nagyon halványan emlékeznénk rá, hogy egyszer régen csináltunk már valamit abból az utálatos gesztenyepüréből, ami végre ehető, élvezhető volt és nem olyan gejl, mint gyermekkorom rémes püréi, akkor mégse kelljen már újév első napján letörni a körmömet a nagy kutakodásban, hogy mi is lehetett az, és vajon hol van a receptje. Vagy röviden: akinek nincsen esze, annak legyen notesze - ahogy apukám mondogatta mindig.
Mert az igazság az, hogy én sosem szerettem a gesztenyepürét. Van egy torta receptem, ahol a gesztenye édességét remekül lehet egyensúlyozni egy pikáns, savanykás lekvárral, de ezen felül a magam részéről kerültem a pürét messziről. A sült gesztenye magában jöhet bármikor, de pürét köszönöm nem kérek. Amit kérek az a mousse!
