Ezzel a recepttel sokat kísérleteztem még a télen. Szerettem volna valami alternatívát a megszokott banánkenyér mellett, hogy ne mindig azt süssem uzsonnára, utazáshoz. Így került képbe a cukkíni, ami egy elég semleges ízű zöldség, simán használható süteményekhez is. Az első kísérlet eléggé morzsálódott, márpedig úgy nem alkalmas kiránduláshoz. Ezért került bele az útifűmaghéj, ami egy csapásra megoldotta ezt a gondomat. Mivel önmagában a cukkíni kicsit semmilyen, mindenképp adnom kellett hozzá valami pluszt. Ősszel még kaptam pár szem fügét, de az is csak édeskés, szóval igazából nem vált be. Aztán valahol megláttam egy csomag aszalt meggyet, ami kissé savanykás, ez már nagyon jól ellenpontozta az édeskés ízt. És ha már meggy, akkor miért ne tegyek bele egy kis étcsokoládét is? Na ugye! A sütim egyébként gluténmentes, bár nekem ez nem szempont, sokkal inkább az alacsony szénhidrát tartalom. Ezért került bele DW Zéró 6, de akinek nincs ilyen gondja, használhat helyette is zablisztet vagy mandulát. Újabban felmerült itthon az igény a koleszterincsökkentésre is, így a vaj helyett is lehet olívaolajat használni.
Hozzávalók: 65 g olvasztott vaj, 15 g DW 1:4 édesítő, 3 ek olívaolaj, 1 tk vanília kivonat, 1 tk reszelt citromhéj, 2 egész tojás, 60 g darált mandula, 60 g zabpehely liszt, 60 g DW Zéró 6, 2 tk sütőpor, 50 g joghurt, 150 g reszelt cukkíni, 2 tk útifűmaghéj, 1 csipet só, egy marék aszalt meggy, 50 g étcsokoládé lencse.
Ügymenet: az egész tojásokat habverővel felvertem, majd hozzáadtam a többi folyékony hozzávalót és az édesítőt. A száraz hozzávalókat összekevertem egy másik tálban, majd kisebb adagokban hozzákevertem a folyékony összetevőkhöz. Belekevertem a reszelt cukkínit is, legvégül beleforgattam egy marék aszalt meggyet és egy marék 70 %-os étcsokoládé cseppet.
A sütőt 180 C fokra előmelegítettem, és egy 20 cm hosszú doboz formában sütöttem kb. 50-60 percig. Tűpróbával ellenőriztem.
És akkor lássuk, hogyan készült a hogyan készül, avagy így születnek a receptek:
Az úgy volt, hogy találtam a hűtőben egy csomag feta sajtot, és volt ott még két fej brokkoli. Ezekből kézenfekvő lett volna elkészíteni Vrábel Kriszta fetás brokkolis rétesét, de nem volt hozzá réteslapom. Mivel semmilyen körülmények között sem akartam boltba menni, nézelődtem egy kicsit a szekrényben, és találtam teljes kiőrlésű tönköly pászkát, amiről eszembe jutott Fűszeres Eszter brokkoli ropogósa. Hát így született meg az én fetás brokkolis „fasírtom”, vagy lepényem, vagy minek szokás hívni az ilyen alakú húsmentes dolgokat.
Ügymenet: Ezúttal a brokkolik szárának levágtam az alsó részét, ezt most nem használtam fel. A brokkoli fejeket gőz felett megpároltam, majd hagytam teljesen kihűlni. Egy nagy tálban kézzel szétmorzsoltam a brokkolit. Azokat a nagyobb szárrészeket, amiket nem tudtam szétnyomkodni, késsel apróra vágtam. A pászkát késes aprítóban összedaráltam, de nem teljesen lisztté, kissé darabosra hagytam. Hozzáadtam a brokkolihoz, majd összekevertem a tojásokkal, és belemorzsoltam a fetát is. Sóztam, borsoztam, jól elkevertem, majd fasírt méretű pogácsákat formáztam belőle. Ebből a mennyiségből nekem 20 db lett. Egy nagy serpenyőben kevés olajon, kis lángon megsütöttem őket.
Önállóan valamilyen fűszeres mártogatóval, de köretként is tálalható.
Az eredeti citrusos változat után az idén elkezdtem játszani a bogyós gyümölcsökkel. Január, február, itt a nyár, a fagyasztó meg tele van finomságokkal, úgyhogy van lehetőségem kísérletezni. Az első egy málna-lime kombináció volt, a második fekete ribizli szintén lime-mal. Először a fekete ribizlihez narancsot képzeltem el, de kiderült, hogy épp kifogyott itthon, így maradt a lime ehhez is egyelőre, de ami késik, jó helyen van.
Amiért úgy gondoltam, hogy megírom ezt a változatot is, az a bogyós kísérletezésen túl a zselatin. A lapzselatin ellátás ugyanis egy ideje megfeneklett a városban, és kénytelen voltam áttérni az azonnal oldódó típusra. Néhány ismerősöm szerint a zselatin használata mumus, így gondoltam megírom az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.
Én az Aldi saját termékét használom (ez itt nem a reklám helye, csak a teljesség kedvéért említem). Eleinte nem sikerült olyan állagot elérnem vele, mint a lapzselatinnal, de néhány trükköt bevetve most már tényleg olyan amilyennek lennie kell.
Az egyik dolog, amit az azonnal oldódó zselatinnal kapcsolatban meg kellett tapasztalnom, hogy hideg közegben azért mégsem oldódik olyan zökkenőmentesen. Amikor közvetlenül a hideg joghurthoz kevertem, a végeredmény nagyon nem az a könnyed mousse állag lett, mint amit a lapzselatinnal el tudtam érni. Mivel a joghurtot nem akartam melegíteni, maradt a gyümölcsös rész. Az eredeti citrusos változatnál a kifacsart levet langyosítottam meg, itt pedig az összezúzott gyümölcs pürét, ebben kevertem el a zselatinport. Arra kell vigyázni, hogy óvatosan adjuk hozzá a zselatint, hogy csomómentesen feloldódjon, ezután mehet a joghurtba, és persze gyorsan kell dolgozni.
A másik trükköt, amit a tökéletes állag eléréséhez bevetek, Sárközi Ákostól lestem el egy tv műsorban. A tejszínt nem szabad kemény habbá verni, maradjon laza, elég épp csak felverni. Erről korábban is szólhatott volna valaki!
Végül azt ajánlom, kísérletezzetek bátran, málna, ribizli, áfonya, szeder, eper, narancs, lime, citrom, klementin, kedvetek szerint. Én a diéta miatt édesítőt használok, abból is keveset, az édesség ízlés kérdése, ezért kóstolni kell menet közben. A málnához elég volt egy kanál, a fekete ribizlihez picit több kellett.
Hozzávalók (6x2dl) : 6 db zabkeksz (cukormentes), 1 nagy doboz görög joghurt, 200 g fagyasztott fekete ribizli, 1 lime reszelt héja, ½ lime kifacsart leve, 1-2 evőkanál fekteribizli-likőr, 1 teáskanál vanília kivonat, 2 csapott teás kanál 1:4 édesítő, 1 tasak azonnal oldódó zselatin por, 200 g tejszín.
Továbbá a tetejére: 120 g fagyasztott fekete ribizli, 2 evőkanál fekteribizli-likőr, 1 teáskanál 1:4 édesítő, 1 mokkás kanál pektin, de ha valaki nyáron tett el lekvárt, akkor most csak elő kell vennie.
Ügymenet: minden üvegbe beletörök egy kekszet (a hátsó üveg fél literes, abba kettőt). A tetejére szánt gyümölcsöt feltettem főni egy pici vízzel. Amikor forrni kezdett, hozzáadtam az édesítővel elkevert pektint, és együtt forraltam 1-2 percig. A likőrt a legvégén adtam hozzá, de ha nincs, el is maradhat. Ki kell hűteni.
A mousse-hoz először kiolvasztottam a gyümölcsöt a mikróban. Amíg a gyümölcs olvadozott, addig felvertem a tejszínt. Botmixerrel pürésítettem a gyümölcsöt, de nem teljesen, hagytam, hogy darabos maradjon. Ha valaki nem bírja a magokat, átpasszírozhatja, de én direkt hagytam, hogy pár szem ribizli egészben maradjon benne. Ellenőriztem a hőmérsékletét, és még langyosítottam rajta. Hozzáadtam az ízesítőket, a lime héját, levét, a likőrt, az édesítőt, vanília kivonatot és jól elkevertem. Ezután óvatosan belekevertem a zselatint, majd a joghurot, és legvégül a felvert tejszínt.
A kész mousse-t beletöltöttem az üvegekbe, és rákanalaztam a már kihűlt „lekvárt”. Ezután már csak 1-2-3 órát kell kibírni, amíg a hűtőben pihen.
Recept arra a nem várt esetre, amikor túlérik a banán a pulton.
Egyébként két szelet banánkenyér simán elfér bármelyik táskában, és bármikor kihúz a csávából, ha köztes étkezésről van szó. Ezért is csiszolgattam ezt a receptet (és még egy másikat, a változatosság kedvéért).
Hozzávalók: 100 g olvasztott vaj, 3 db tojás, 1 teáskanál 1:4 édesítő, 1 teáskanál vanília kivonat, 20 g kakaó, 30 g kókuszliszt, 50 g darált mandula, 25 g hajdinaliszt, 2 evőkanál kókuszreszelék, 1 teáskanál sütőpor, 3 db kisebb érett banán (tisztán kb. 250 g), 50 g apróra tört étcsokoládé. (a "lisztféléket a rendelkezésre álló készletből szoktam variálni, ha túl folyósnak ítélem a masszát, 1 evőkanál útifű maghéjat szoktam még belekeverni)
Ügymenet: az olvasztott vajat, az édesítőt és a tojásokat kissé felvertem egy habverővel. A száraz hozzávalókat elkevertem, a banánokat egy tálban villával összenyomkodtam. A száraz hozzávalókat elkevertem a vajas tojásos masszával, majd hozzá adtam a banánt is. A masszát egy 25 cm-es szilikon formába simítottam, és 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütöttem.
Lassan olyan leszek, mint a saját nagyanyám, aki folyton ugyanazt a néhány süteményt sütötte egész életében. Itt van például ez a gyümölcsös pite dolog. Tiszta szerencse, hogy ezt sokféle bogyós gyümölccsel lehet variálni, különben nem tudom mi lenne.
Ez itt már a sokat csiszolt diétás változat, azért is kell leírnom, mert ez így már eléggé kikristályosodott :)
Sütöttem már áfonyával, ribizlivel, egressel, vegyes bogyósokkal... a lényeg, hogy a gyümölcsből kifolyó lét a zselésítő gyönyörűen megköti, így a tészta nem ázik el alatta. Nem diétázók kaphatnak a tányérjukra egy gombóc vanília fagylaltot is.
Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált mandula, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 teáskanál 1:4 DW édesítő, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.
Hozzávalók a töltelékhez: 600 g szeder, 70 g nyírfacukor, 1 csomag 3:1 lekvárzselésítő, 25 g étkezési keményítő, egy nagy csipet fahéj, 1 bio citrom reszelt héja, 70 ml frissen facsart citromlé.
Ügymenet: A lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és édesítőt, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem. ( Legalább 1 órát érdemes pihentetni, de van, hogy már előző este összeállítom.) Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát, majd betettem 20 percre a fagyasztóba. A leeső tésztadarabokból tetszés szerint lehet díszeket készíteni a pite tetejére.
A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel).
A töltelékhez a szedret egy nagy tálba tettem, a száraz hozzávalókat elkevertem, majd szederre szórtam, és összeforgattam, ráreszeltem a citromhéjat és végül rácsorgattam a citromlevet és jó alaposan összekevertem, hogy mindenütt bevonja az szederszemeket. A gyümölcskeveréket az elősütött tésztára öntöttem, rátettem a díszeket és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 percig sütöttem.
Tegnap „az utolsó emelkedőn Ilnur Zakarin (Katusha) indított a szökevények közül, az orosz támadását pedig nem tudták átvenni, így megérdemelten nyerte meg a szakaszt Jarlinson Pantano (IAM Cycling) és Rafal Majka (Tinkoff) előtt. Közben az esélyesek csoportjában Alejandro Valverde (Movistar) próbálta meghúzni a sort, a döntő akciót ellenben Richie Porte (BMC) kezdeményezte, akivel csak a sárga trikós Chris Froome (Sky) tudott menni, Nairo Quintana (Movistar) nem sokkal a cél előtt, még az üldözők csoportjáról is leszakadt.” (velo.hu)
Ma egy 17 km-es egyéni hegyi időfutam vár a fiúkra immár újra Franciaországban, az Alpokban. Ezen a tájon szokták megrendezni a Tour de Francot megelőzően a Critérium du Dauphiné versenyt.
A Critérium du Dauphiné (korábban Critérium du Dauphiné libere, a korábbi szervező Dauphiné libere újság neve után) a Tour de Suisse mellett a Tour de France legfontosabb felkészítő versenye. A nyolc napos túra júniusban kerül megrendezésre Franciaország délkeleti részén, az Alpokban. A verseny rendezési joga 2010-től az UCI-é, és része az UCI World Tour sorozatnak. A leggyakoribb útvonalak között Grenoble, Avignon , Saint-Étienne, Annecy , Chambéry , Gap , Lyon , Aix-les-Bains , Valence , Briançonand Vals-les-Bains szerepel.
(A dauphin vagy Franciaország dauphinje (Dauphin de France) — pontosan Viennois dauphinje(Dauphin de Viennois) — egy királyi cím volt 1350–1791 és 1824–1830 között Franciaországban, mely a király legidősebb fiát, a trónörököst illette meg, és vele járt ez a terület. A szó a francia dolphin (delfin) szóból ered, utalva a zászlójukon viselt állatra.)
Franciaország egykori tartománya és kormányzósága, Bresse, Bugey, Lyonnais, Forez, Vivarais, Venaissin, Provence, Piemont és Savoya közt. Nagyobb részét a Jura és az Alpok ágai borítják, ezek a Pelvouxban (4103 m) érik el a legnagyobb magasságukat.
És, hogy hogy jön ide a Dauphiné? Nos a mai terep, közelebbről Savoya már többször is előfordult nálam a Serpenyőben, a környék több specialitását is elkészítettem már. A mostani keresgélés közben találtam rá az itteni dió termesztőkre, akik persze jó francia szokás szerint AOP védjeggyel látták el termésüket.
A kedvenc útmutatómban találtam egy Tarte aux noix du Dauphiné nevű pitét, egy kis további keresgéléssel pedig megszámlálhatatlan mennyiségű diós pite receptre lehet bukkani. Az én választottam nem a klasszikus sok cukrot tartalmazó karamelles töltelékű, hanem egy kávéval ízesített könnyedebb darab. Igaz a fogyasztókat kissé megosztotta, de azt hiszem, ha a fanyalgóknak egy gombóc vaníliafagylaltot is teszünk mellé a tányérra, garantáltan elhallgatnak. A tésztára viszont külön felhívom a figyelmet, mert Michael Roux klasszikusában sikerült a szénhidrát tartalmat eredményesen csökkentenem.
Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált dió, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 evőkanál (nyírfa)cukor, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.
Hozzávalók a töltelékhez: 200 g darált dió, 2 egész tojás, 70 g (nyírfa)cukor, 2 teáskanál vanília kivonat, 150 ml tejszín, 1 eszpresszó kávé (40 ml), 1 teáskanál kávé kivonat vagy kávélikőr.
Ügymenet: a lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és cukrot, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem másnapig (legalább 1 órát érdemes pihentetni). Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát.
Mivel a készítéskor épp kánikula dúlt, a konyhában is nagyon meleg volt, a tészta gyorsan lágyult, ezért a kibélelt piteformát 20 percre betettem a fagyasztóba. (Ezt a trükköt Jamie-nél láttam egyszer, és azóta is gyakran alkalmazom.)
A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel). Ezalatt egy tálban kézi habverővel összekevertem a töltelék hozzávalóit, majd az elősütött tésztára öntöttem, és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 sütöttem.
Holnap ha minden igaz Al dente főz a Tour de Serpenyőben, kövessetek minket a facebookon is!
A tegnapi szakasz óriási izgalmakat hozott. A szakaszt egy korai szökésből hazaérve Thomas De Gent (Lotto Soudal) nyerte, és ezzel átvette a pöttyös hegyi trikót. Ami azonban ezután történt, arra kerékpárversenyen még nem nagyon volt példa. A Ventoux emelkedőjén összezsúfolódott nézőtömeg miatt a Mollema-Froom-Porte hármast filmező motoros fékezni kényszerült, a trió pedig ennek okán bukott. Mollema eszmélt leggyorsabban, ám Froome kerékpárja tönkrement, és mivel a Sky kísérőautója jóval hátrébb volt beragadva, a sárga trikós kerekes egyszerűen futásnak eredt a cél felé. A neutrál kocsiról kapott kerékpár sajnos használhatatlannak bizonyult, így elveszett a sárga trikó. Illetve csak volna, később a zsűri úgy döntött, hogy Froome és Porte is a kalandot legszerencsésebben záró Mollema idejét kapja meg, ezzel pedig Froome megtarthatta a sárga trikót. (további részletek a velo.hu-n)
A mai post koprodukcióban készül, én írok, Mamma főz, ilyen sem volt még a Tour de Serpenyő történetében. Ma csak 37,5 km vár a fiúkra, azonban ezt egyéni időfutam keretében kell teljesíteni, úgyhogy ma előkerülnek a (szerintem) vicces csepp alakú sisakok. A szakasz Ardéche régióban zajlik, mely több különlegességgel is szolgál, mint pl. az eredet védett ardeché-i gesztenye, a kecsketejből készülő és szintén védett Picodon sajt, sok áfonya és málna terem, híres az itteni méz, és néhány régi szőlőfajta is.
Mi mára a gesztenyét választottuk, de hogy legyen némi csavar, nem édesség készül belőle, hanem egy húsos fogás.
A gesztenye az ősidőktől fogva jelen volt Ardéche-ben, 1994-ben fosszilis gesztenyefa maradványokat is találtak Privas közelében. Igazi pályafutása a XIII. században kezdődött el, ekkor kezdték szelektálni és oltani a fákat. Az aranykor 1860 körülre tehető, amikor is már 58000 hektáron álltak gesztenye erdők és 40 000 tonna gesztenyét termeltek.
És ha már közös meló, egy érdekesség - ami Mamma múlt heti postjához is kötődik-, hogy a napóleoni időkben 1806 és 1814 között, a kontinentális zárlat idején megnövekedett az érdeklődés a gesztenye cukortartalma iránt. Antoine Augustin Parmentiernek sikerült kivonnia a cukrot a gesztenyéből (és a céklából is). A franciák róla nevezték el a krumplipürét és egészségügyi miniszter is volt.
Egészen addig, amíg nem kezdték el import termékekkel helyettesíteni, a gesztenye alapvető élelemnek számított, a gesztenyéből kiszárítva lisztet őröltek.
A gesztenyetermelés csökkenéséhez egy betegség is hozzájárult, 1857-ben megjelent egy gombabetegség, amely a fák gyökerén nő, és elpusztítja az egész fát.
A XX. század elejére drasztikusan lecsökkent a gesztenyefák száma, ezért a megmaradt termelők összefogtak a megmentésükre, igyekeznek újratelepíteni az erdőket. Megalakult az Ardéche-i gesztenyetermelők szövetsége, létrehozták saját védjegyüket (AOP). Az ardéche-i gesztenyét tipikus aromák jellemzik, mint a méz, sütőtök, édesburgonya vagy a kalácspuding. Tisztán érezhető édességéhez egy kis fanyarság is társul.
A helyzet az, hogy én soha életemben nem sütöttem még bejglit. Az évek során szinte minden karácsonyi fogás átkerült az én feladataim közé, kivéve a bejglit, hogy azért anyukámnak is maradjon valami dolga. Az idén viszont kiderült, hogy alaposan csökkentenem kell a szénhidrátbevitelt. Alapvetően nincs ezzel olyan nagy baj, a hétköznapokban egész jól elvagyok, és a hétvégékre is mindig jutott valami ch szegény desszert, de a karácsony az mégis más. Mindig is azt mondogattam, hogy „a karácsonyban az a legjobb, hogy bájglit lehet reggelizni”. Csakhogy a bejgliben sok a szénhidrát… nagyon sok. Szóval nem elég, hogy még soha életemben nem sütöttem, de rögtön nehezített pályára is kerültem. Szerencsére kaptam némi segítséget mind az elkészítéshez, mind a szénhidrátcsökkentéshez.
Bejgli készítési kutatásaim oda vezettek, hogy mindenki másképp csinálja, és persze mindenki esküszik a sajátjára… Azért találtam néhány közös pontot, és igyekeztem összeszedni a legjobb ötleteket:
- a hozzávalók legyenek hidegek,
- bár a tésztába élesztő kerül, mégis úgy kell bánni vele, mint az omlós tésztával,
- a töltelékkel kell kezdeni, hogy teljesen hidegre hűljön,
- ha a tésztát sütőpapíron nyújtjuk, nem kell lisztezni a deszkát, és feltekerni is könnyebb,
- a térképes kinézethez a tojássárgájával hosszában, a fehérjével keresztben kell lekenni,
- mivel omlós tészta, a szokásostól melegebb sütőben kell sütni,
- végezetül, ha a szurkálás ellenére is kireped, egyszerűen csak engem kell idézni: „amelyik bájgli nem reped, abban nincs elég töltelék” fotózáskor pedig elegánsan a másik oldalát fényképezzük.
Ez a mennyiség 3 db egyenként kb. 60 dkg-os rudat eredményez. A kísérleti jellegre tekintettel ezúttal mind a három mákos töltelékkel készült. A tölteléket nyírfacukorral édesítettem, de ebből is sokkal kevesebbet tettem, mint amennyit a klasszikus receptek ajánlanak. Nekünk így ízlik, a hagyományos bejglibe is évek óta csak fele annyi cukrot tettünk, mint amit a könyv ír.
Hozzávalók a töltelékhez: 400 g mák, 150 g nyírfacukor, 250 ml víz, 50 g zsemlemorzsa, 30 g cukrozott citromhéj, 80 g mazsola, 1 (de inkább 2) citrom reszelt héja.
Ügymenet: a mákot megdarálom a nyírfacukorral együtt (csak kávédarálóm van, az meg csak együtt viszi őket) és egy nagy tálba teszem. Belekeverem a mazsolát, és a kétféle citromhéjat, a morzsát, és végül leöntöm a forró vízzel. Jó alaposan összekeverem, majd hideg helyre teszem. (igen a kutyaólra, de ez nem kocsonya…)
Hozzávalók a tésztához: 250 g Dia-Wellness Zéró-6, 300 g fehér tönkölyliszt, 50 g porcukor, 250 g vaj, 1 tojás + 1 tojás sárgája, 125 ml hideg tej, 1 csomag szárított élesztő, 1 nagy csipet só, valamint 1 tojás szétválasztva a lekenéshez.
Ügymenet: Egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sóval és a cukorral, majd gyors mozdulatokkal elmorzsoltam benne a vajat. Nem szabad sokáig fogdosni, mert akkor megolvad benne a vaj. Tulajdonképp robotgépet is használhatunk dagasztópálcával, szépen elmorzsolja a vajat. Ezután belekevertem a szárított élesztőt, majd a tál közepén félrehúztam a lisztet, és a keletkezett mélyedésbe öntöttem a tojást és a tojássárgáját, valamint a hideg tejet. Nagyon gyorsan összegyúrtam, majd letakarva hideg helyre tettem pihenni kb. másfél órára.
A pihentetett tésztát három egyforma részre osztottam, majd kettőt visszatettem a kutyaól tetejére hűtőbe. A tésztát nagy sütőpapírra tettem, és egy kb. 33x22 cm-es téglalappá nyújtottam. Ha már kicsit nehezebben nyúlt, akkor óvatosan felemeltem a papírról és átfordítottam. Lisztezni nem kellett egyáltalán. Kimértem a máktöltelék 1/3-ad részét, és egy spatulával rásimítottam a tésztára, úgy, hogy körben 1-2 cm tészta szabadon maradt. A két keskenyebb végén óvatosan behajtottam és kicsit lenyomtam a tésztát, hogy a végén ott se legyen sokkal vastagabb, majd a sütőpapír segítségével a hosszabb oldal mentén feltekertem. A kész tekercset egy sütőpapírral bélelt sütőlapra tetem. Ezt a műveletet megismételtem még kétszer, és így lett három rúd bejglim egymástól szép egyenlő távolságra a sütőlapon.
Először a tojássárgájával kentem le őket hosszában, majd hideg helyre tettem őket 2 órára. Ezután jött a tojásfehérje, amit enyhén felvertem egy villával és lekentem vele a rudakat keresztben. Ismét hagytam pihenni őket kb. másfél óráig. Mielőtt betettem a sütőbe, megszurkáltam az oldalán.
Előmelegített 200 C fokos sütőben 35 perc alatt sültek készre. Egy rúd szénhidrát tartalma 210 g.
A tegnapi első igazi hegyi szakasz után Froom fölényesen vezeti az összetettet, de ma ismét kemény hegymászás jön. A hírhedt Col du Tourmalet a maga 2115 méterével igazi kihívás lesz a versenyzőknek. A starthelyről tavaly írtam ezt-azt, a mai célállomás pedig már a magas hegyek között lesz. A Hautes-Pyrénées változatos tájai, a Pireneusok csúcsai és a köztük elterülő völgyek, szőlőhegyek és a mezőgazdasági síkság mind figyelemre méltó területek, amelyek közül néhány az UNESCO Világörökség listájára is felkerült. A Hautes-Pyrénées számos gyógyfürdőt és sí lehetőséget is kínál, így egyaránt ideális célpontja lehet a nyaralóknak és a telelőknek is.
A lehetséges recepteket kutatva találtam rá erre az igazán dallamos nevű süteményre, a Tarte amandine aux abricots-ra, vagyis a sárgabarackos mandulakrémes tarte-ra. A franciák annyira szeretik a különböző tartokat, hogy akár az egész Tourt végig süthetnénk velük.
A sütemény alja omlós tészta, melyhez receptet Pierre Hermé-től vagy Michel Roux-tól is kölcsönözhetünk (mindkettő kiváló!), de én a szükséges CH csökkentés miatt most a már kipróbált Cserke féle morzsás alapzatot választottam, egy kis további finomhangolással. Ezúttal földimandula lisztet használtam liszt helyett, ami már önmagában is elég édes, így cukor nem is kell hozzá.
Hozzávalók az alaphoz: 30 g apró szemű zabpehely, 50 g mandula durvára darálva, 50 g mandulaliszt, 70 g földimandulaliszt, 1 csipet só, 30 g vaj, 50 g kókuszzsír. (nekem egy kb. 22 cm átmérőjű, kivehető aljú formám van)
Hozzávalók a töltelékhez: 75 g darált mandula, 75 g vaj, 45 g nyírfacukor, 1 egész tojás, 500 g sárgabarack.
Ügymenet: az alap elkészítése itt olvasható. A krémhez a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a darált mandulát is. A krémet az előkészített alapra kentem, majd ráhelyeztem a félbevágott, kimagozott sárgabarackokat. 180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.
Ha tetszett a recept, nézd meg a többi Tour de Serpenyős receptet is a facebook oldalunkon! Holnap Lorien teker tovább.
Szükségem volt valami gyors, de szénhidrátszegény vigaszra. Még húsvét előtt láttam meg ezt a receptet, amin icipicit módosítottam, és én egy kisméretű kuglófformát használtam. Nálam a szósz fekete ribizliből készült, jól passzolt a mákhoz. Szívem szerint bevonnám csokival is, de akkor már nem biztos, hogy ehetnék két szeletet belőle uzsonnára.
Hozzávalók: 100 g darált mák, 60 g mákliszt, 75 g őrölt nyírfacukor, 5 egész tojás, 1 késhegynyi fahéj, 1 teáskanál sütőpor, 1 bio citrom reszelt héja, fél citrom leve, 50 g olvasztott vaj, 50 g olvasztott kókuszzsír.
Hozzávalók a gyümölcsszószhoz: fekete ribizli (ezúttal fagyasztott), nyírfacukor, egy kis darab vaníliarúd, egy evőkanál citromlé, egy mokkáskanál pektin.
Ügymenet: kimértem minden hozzávalót, lereszeltem a citromhéjat, kifacsartam a citromlevet, összeolvasztottam a zsiradékokat, alaposan kikentem a formát, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra. A tojásokat habosra kevertem a nyírfacukorral. Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd óvatosan hozzáadtam a tojáshabhoz, belekevertem a citromhéjat és a citromlevet is, végül hozzáöntöttem a zsiradékot. A masszát a formába töltöttem, majd betoltam a már előmelegített sütőbe. Kb. 35-40 percig sült, tűpróbával ellenőriztem.
A mártáshoz a gyümölcsöt feltettem fél deci vízzel főni, bele tettem a vaníliát is. Pár perc elteltével, amikor már a gyümölcs kissé szétfőtt, hozzáadtam a citromlevet és a pektint, majd még 1 percig forraltam. Végül kihalásztam belőle a vaníliát.
