Az idei lekvárfőző projekt hasonló sikerrel zárult, mint a tavalyi, csak talán még többet ettem Lorienéknél, ki is lengett a mérleg rendesen, amikor hazaértünk. A közös főzőcske meghozta a kedvem a tésztagyúráshoz, úgyhogy talán gyakrabban fog ezután itthon is házi tészta kerülni az asztalra. Mostanában nem sokat főzök, az íráshoz meg még annyi ihletem sincs, de ezt a szombati ebédet mindenképp le kell jegyezzem. Egyrészt nagyon finom volt, másrészt ezt a receptet olyan régóta ki szerettem volna próbálni, hogy időközben el is veszett. Egy kis ovális alakú receptes füzetben volt (Sós főtt tészták címmel) amelyet teljesítési segédem többszöri felszólítás ellenére sem tudott előadni. Nem volt mit tenni, végül rákérdeztem egy fórumon, hogy nincs-e meg valakinek, s lőn, egy órán belül megkaptam, hálás köszönet érte. Itt-ott finomítottam, ízesítettem rajta, úgyhogy ez már egy egészen egyéni verzió!
