Végre ez a nap is eljött. Két éve is van már annak, hogy egy gasztronómiai magazin karácsonyi számában megláttam egy süteményt. Roppant ígéretesnek tűnt, de végigolvasva úgy találtam, hogy elkészítése egy vizsgaidőszakban nem kivitelezhető. Azóta már csak (rém)álmaimban járok vizsgázni, úgyhogy elhatároztam, az idén lesz flódni!!!! Végeztem egy kis kutatást is ebben a témában, megnéztem több receptet, kaptam is egyet Erdő lányától, úgyhogy már csak egy szabad délután választott el a flódnitól.
Arra számítottam, hogy nagyon macerás lesz, de menet közben kiderült, hogy nem túl bonyolult ez mégsem, inkább tényleg csak időt kell szánni rá. A végeredményt kóstolgatva bevallom, hogy ha még egyszer nekilátnék, pár dolgot másképp csinálnék. Először is, a tésztalapokat - amik a töltelékeket elválasztják - kicsit elősütném, mert így nem lettek igazán ropogósak. (persze lehet, hogy nem is kell annak lenniük, de én úgy képzeltem el). Másodszor a diós és mákos töltelék mennyiségét kissé csökkenteném, mert az én tepsim méretei miatt a szilvalekvár már alig fért bele.
Hozzávaló a tésztához: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárgája, kb.1 dl bor
Sziruphoz: 5 dl víz, 35 dkg cukor
Almás töltelékhez: 50 dkg kockára vágott alma, 1 dl fehérbor, 10 dkg cukor, kevés fahéj
Mákos töltelékhez: 30 dkg darált mák, 1 citrom reszelt héja, mazsola ízlés szerint (nálam egy marék)
Diós töltelékhez: 30 dkg darált dió, 1 narancs reszelt héja, mazsola (itt is egy marék)
Lekváros részbe: 2-3 dl házi szilva lekvár
Tetejére: 1 egész tojás
A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrtam, majd öt részre választva, letakarva betettem a hűtőbe, amíg a töltelékekkel foglalkoztam.
A kockára vágott almát a borban megpároltam (addig amíg a lé teljesen elpárolgott alóla), majd belekevertem a cukrot, és a fahéjat. Mehetett hűlni ez is.
A darált dióhoz kevertem a narancshéjat, és a mazsolát, a mákhoz pedig a citromhéjat és ebbe is tettem mazsolát.
A cukorból és vízből híg szirupot főztem, és felét hozzá öntöttem a mákhoz, másik felét a dióhoz, ezeket is félretettem hűlni.
Egy közepes méretű tepsit kikentem, liszteztem. Egy tészta darabot kinyújtottam, és a tepsibe helyeztem. Erre jött a már langyosra hűlt mákos töltelék. Még egy tészta következett, erre jött a kihűlt almatöltelék. A következő tészta után jött a diós massza, újból tészta, szilvalekvár és az utolsó tésztával betakartam az egészet. A felvert tojással bekentem, és villával több helyen átszúrtam teljesen az aljáig, hogy sütés közben a gőzök elpárologhassanak belőle. 180 fokos sütőben legalább 1 óra kell neki.
Elmondhatom, hogy bár nagyon finom, mégsem lehet egy szeletnél többet megenni belőle, mert iszonyú tömény. Viszont épp ezért ideális ha valaki sok vendéget vár ;o)!!!