Régebben, amikor még nem ismertem az igazi parmezán sajtot, és még csak azt a zacskós büdös valamit kóstoltam, nem igazán rajongtam érte. Aztán találkoztunk ő meg én, vagyis az igazi Parmigiano-Reggiano és én. Szerelem volt első kóstolásra. Ettől kezdve már csak az ára okozott fejtörést, de mivel egyszerre nem kell belőle sok, időnként engedtem a csábításnak. 

Sajnos azonban azokat a recepteket, ahol nagyobb mennyiségű frissen reszelt sajtra volt szükség, át kellett lapoznom. Nemrégiben azonban új világ tárult fel előttem, midőn a kedves kolleginák egyre-másra ismerték be gasztrobűneki sorában a reszelt parmezán vásárlást :). Leginkább egy bizonyos, kizárólag a Pluszban kapható, DaMarco tipusú termék került szóba. Gondoltam, egy életem, egy halálom, én bizony ezt kipróbálom! Íme a parmezános keksz:

Hozzávalók: 170 g liszt, 170 g hideg vaj, 170 g reszelt parmezán, 1 tojás, só.

Ügymenet: A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúram. Nagyon fontos a gyorsaság és a hideg alapanyag, nehogy a vaj túlságosan megolvadjon. Épp ezért (és mert továbbra sem szeretek túrkálni az ételben, ha nem muszáj :) egy ügyes trükköt szoktam bevetni, amit egyébként egy szakácskönyvből tanultam. Egy villa segítségével szoktam a vajat eldolgozni a liszttel, aztán jöhet bele a többi hozzávaló. Az összeállított tésztát fóliába csavarva minimum egy órát kell pihentetni a hűtőben.

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam (3-4 mm) és a kedvenc állatos kiszúróimmal szaggattam ki őket. Előmelegített 180 C fokos sütőben 15 perc alatt lettek készen. A tepsire lehet sűrűn pakolni őket, horizontálisan nem terjednek, csak vertikálisan :).

A recept egyébként abban a régi Burda újságban volt, amiből korábban a töltött gombákat is készítettem.

Azt nem értem pontosan, hogy miért ez a neve, mert szerintem sokkal inkább polentára hasonlít, mint gnocchira, minden esetre a Szakácsok könyvében így hívják ezt a finomságot!

Szombatra grillezést terveztem, de a tűző napon grillezzen aki……akar, én a magam részéről este 6 előtt fel nem állítom a készséget az tuti! Ennek okán valami könnyű ebédet kerestem, ami után este még könnyedén beférnek a grillezett husik, így bukkantam rá erre a receptre.

Hozzávalók: 750 ml zsíros tej, 1 kis babérlevél, 1 zúzott fokhagymagerezd, 170 g finom búzadara, 3 tojássárgája, 75 g reszelt parmezán, frissen reszelt szerecsendió, 5 dkg vaj és még egy kevés a kikenéshez.

Ügymenet: a tejet a babérlevéllel, csipet sóval és a zúzott fokhagymával feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, hozzá adtam a búzadarát és folyton kevergetve jó sűrűre főztem. Amikor már elvált az edény falától, lehúztam a tűzről és egyesével belekevertem a tojássárgájákat, a szerecsendiót (óvatosan, igen erős fűszer) és a parmezánt. Kicsit megsóztam és megborsoztam (ehhez szerintem csak a fehérbors jöhet szóba!).

Én valamiféle félreértés okán ezen a ponton a vajat is beledolgoztam, de most látom csak, hogy nem kellett volna. Ártani mindenesetre nem ártott J. Szóval egy arra alkalmas tepsit jól kivajaztam és 1 cm vastagon elterítettem rajta a masszát. Ügyes szerszámok ide vagy oda, ez nekem legkönnyebben olajozott kézzel sikerült (bármennyire nem szeretek kézzel turkálni az ételben, én nem vagyok egy született Nigella).

Na most eredetileg a vaj felét ezen a ponton olvasztva kellene a tetejére önteni, ez értelemszerűen kimaradt, mert a vaj már benne volt ;). Kihűtöttem, és lefedtem fóliával, majd a hűtőbe  tettem pihenni (ezen a ponton már késő is megjegyeznem, hogy akkora tepsit kell választani, ami aztán majd befér a hűtőbe, az enyém sacperkábé 25x35 cm).

2-3 óra dermesztés kell neki, ezután pogácsa szaggatóval kis köröket szúrtam belőle (itt megjegyzendő, hogy legközelebb simán kockára vagy rombuszra vágom majd, ez a karikázás felesleges macera). További vajakat olvasztottam a legnagyobb serpenyőmben, és a kis korongok mindkét oldalát megpirítottam pár perc alatt. Forgatni leginkább a tortalapáttal tudtam, a szélesebb eszközzel nem ment, lecsúsztak, szóval csak egyesével sikerült.

Amíg a korongok sütkéreztek, addig egy 400g-os paradicsomkonzervből a szokásos módon (vöröshagyma, fokhagyma, zöldfűszerek) sűrű paradicsomszószt főztem. Nagyon ízlett mindenkinek. Így főételként szerintem csak 3 adag, de köretként többnek is elég, mivel mártásos husikhoz (pl. Pollo alla romana) köretként is kínálhatjuk!