Régebben, amikor még nem ismertem az igazi parmezán sajtot, és még csak azt a zacskós büdös valamit kóstoltam, nem igazán rajongtam érte. Aztán találkoztunk ő meg én, vagyis az igazi Parmigiano-Reggiano és én. Szerelem volt első kóstolásra. Ettől kezdve már csak az ára okozott fejtörést, de mivel egyszerre nem kell belőle sok, időnként engedtem a csábításnak.
Sajnos azonban azokat a recepteket, ahol nagyobb mennyiségű frissen reszelt sajtra volt szükség, át kellett lapoznom. Nemrégiben azonban új világ tárult fel előttem, midőn a kedves kolleginák egyre-másra ismerték be gasztrobűneki sorában a reszelt parmezán vásárlást :). Leginkább egy bizonyos, kizárólag a Pluszban kapható, DaMarco tipusú termék került szóba. Gondoltam, egy életem, egy halálom, én bizony ezt kipróbálom! Íme a parmezános keksz:
Hozzávalók: 170 g liszt, 170 g hideg vaj, 170 g reszelt parmezán, 1 tojás, só.
Ügymenet: A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúram. Nagyon fontos a gyorsaság és a hideg alapanyag, nehogy a vaj túlságosan megolvadjon. Épp ezért (és mert továbbra sem szeretek túrkálni az ételben, ha nem muszáj :) egy ügyes trükköt szoktam bevetni, amit egyébként egy szakácskönyvből tanultam. Egy villa segítségével szoktam a vajat eldolgozni a liszttel, aztán jöhet bele a többi hozzávaló. Az összeállított tésztát fóliába csavarva minimum egy órát kell pihentetni a hűtőben.
Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam (3-4 mm) és a kedvenc állatos kiszúróimmal szaggattam ki őket. Előmelegített 180 C fokos sütőben 15 perc alatt lettek készen. A tepsire lehet sűrűn pakolni őket, horizontálisan nem terjednek, csak vertikálisan :).
A recept egyébként abban a régi Burda újságban volt, amiből korábban a töltött gombákat is készítettem.
