Tegole valdostane

Tegole valdostane

Tegole valdostane

Giro d'Italia 2015. 20. szakasz

Giro d'Italia 2015. 20. szakasz Saint-Vincent - Sestriere

Már csak egyet kell aludni, és holnap Milánóban célba ér az ide Giro d’Italia. Itt is szeretném megköszönni olvasóinknak a figyelmet, a csapattársaknak pedig az olajozott tekerést! 

Ma még egy komoly emelkedő vár a fiúkra, az Aosta völgyből fel kell tekerni Sestriere-be, ez a terep főként síelőknek, vagy a sí világkupa követőinek lehet ismerős. Alberto továbbra is vezet (bocsi Aldente), remélem ez már így is marad. 

Valle d’Aosta legfőbb specialitása a Fontina sajt, amihez sajnos csak álmomban jutottam mostanában (tök komolyan, hajnalban azt álmodtam, hogy egy delikátesz üzletben - amilyen nálunk nincs is a városban - ott állt halomban zörgős celofánba csomagolva a pulton a finom Fontina sajt). Megfelelő sajt hiányában a legtöbb helyi specialitást ki kellett húznom a listáról (nem baj, Giro lesz jövőre is), maradt volna néhány borjú recept, sajnos azonban mifelénk borjúhoz jutni sem könnyebb, mint Fontina sajthoz. Végül az édes szekcióból választottam ezt a Tegole valdostane nevű kis kekszecskét. Az enyhén pirított mogyoró és a mandula párosa igazán remek. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy tetőcserépre hasonlítson, még melegen sodrófán meg lehet hajlítani őket. Az enyém sajnos most nem lett elég ropogós, valószínűleg még vékonyabb rétegben kellett volna adagolnom, illetve én kevesebb cukrot tettem bele, ez is lehet az oka.

tegole.JPG

Hozzávalók kb. 40 darabhoz: 80 g mogyoró, 80 g mandula, 60 g olvaszott vaj, 60 g fehér (tönköly)liszt, 4 tojásfehérje, 200 g cukor (nálam csak 100 g és nyírfacukor).

Ügymenet: a mogyorót és a mandulát enyhén megpirítottam, majd nagyon finomra daráltam. Hozzáöntöttem az olvasztott vajat, hozzászitáltam a lisztet és egy spatulával összekevertem, hogy szép morzsás állagú legyen. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, fokozatosan hozzá adagolva a cukrot. A habot beleforgattam a mogyorós részbe, majd sütőpapírral bélelt tepsibe adagoltam. Teáskanállal kis adagokat halmoztam a sütőlapra, majd a kanállal kb. 7 cm-es körben kentem szét a masszát. Én 170 C fokra előmelegített sütőben sütöttem kb. 10-12 percig, de akinek jobb a sütője, annak elég lehet a 160 C fok is.

Holnap Milánóban Aldentével ér célba a Tour de Serpenyő, én legközelebb júliusban, a Touron tekerek. 

tetocserep.JPG

Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Tessiner Castagnaccio

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz TIRANO - LUGANO

Lassan célegyenesbe fordul az idei Giro d’Italia, hihetetlenül gyorsan telnek a napok, ez a mai már a 17. szakasz. Egyelőre meggyőző fölénnyel vezet Alberto, de messze még a vasárnap.

A mai szakasz azért is különleges, mert a fiúk áttekernek Svájcba, a cél ma hegyen-vögyön át a festői Lugano (vagyis Berci otthon alhat).

Lugano Svájc egyik olasz nyelvű kantonjában, Ticinoban (Tessin) található a gyönyörű Luganói-tó partján. Egyszer, nagyon régen jártam arra, és amire a legjobban emlékszem, az az Alprose csokigyár múzeuma, meg az az isteni csoki drazsé és csokoládéba mártott kandírozott narancshéj.

Ticino konyhája szoros összefüggést mutat a szomszédos Lombardiával. Az itt élők az elmúlt századokban meglehetősen monoton módon táplálkoztak, a leggyakoribb fogások a gesztenye, a polenta és a burgonya volt, de az ide érkező emigránsok messziről hozták magukkal szokásaikat, ötleteikkel frissítették az itteni konyhát, és az új ízek és receptek idővel beolvadtak. Ugyanakkor sikerült megőrizni a ticinói konyha sajátosságait, a friss hegyi termékeket, az egyszerű paraszti ételeket, melyeket ma is a hagyományos receptek alapján készítenek.

Bevallom, úgy terveztem, hogy a mai napra a Svájcba helyezett saját külső szem és magasles egységem küldi el a főznivalót, de galád cserbenhagyás áldozata lettem. Így az utolsó pillanatban esett a választás erre a nem túl fotogén, de azért finom ételre. A neten fellelhető receptek elég hasonlóak, max abban van különbség, hogy a fenyőmag mellett van-e dió vagy nincs. Én végül tettem bele. 

Tekintve az étel szénhidrát tartalmát, azt hiszem indulás előtt ki kellene osztanom egy-egy szeletet a Tinkoffos segítőknek, hogy ne vesszenek el a mezőnyben, mint szürke szamár a ködben…

 17_szakasz_blogmeret_2.JPG

Hozzávalók egy 26 cm-es formához: 250 g gesztenyeliszt, fél teáskanál tengeri só, 2 evőkanál olívaolaj, 250 ml langyos víz, 100 g beáztatott mazsola, 100 g fenyőmag (nálam fele dió), 1 teáskanál apróra vágott friss rozmaring, vaj és kevés gesztenyeliszt a formához.

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam 180 C fokra, a formát kikentem vajjal és beszórtam egy kis liszttel. A gesztenyelisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, és a vízzel homogén masszává kevertem. Hozzáadtam a leszűrt mazsolát és a magokat (egy keveset félretettem a tetejére) és a rozmaringot. A masszát a formába simítottam (vékony réteg lesz, és így is marad) és a félretett magokat rászórtam a tetejére. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütöttem, amíg a teteje kissé berepedezett. Amikor kihűlt porcukor helyett egy kis gesztenyeliszttel szórtam meg, ami önmagában elég édeskés, ezért is nem kell hozzá cukrot adni.
Egy pohár helyi merlo és egy kis svájci sajt kíséretében tálaljuk.


Holnap Égigérő paszuly teker, addig is aki lemaradt korábbi receptjeinkről, az a Tour de Serpenyő facebook oldalán pótolhatja a lemaradást. 

süti beállítások módosítása