Folytatva a jeges finomságok sorát jöjjön a málnasörbet. Ezt a finomságot a Szakácsok könyvében találtam, és a Möszöjö jegyzi. Én csak parányi átalakítás végeztem rajta, a könnyedség jegyében.

Először is 90 dkg málna szűrőn történő átpasszírozása nem az én idegeimnek való feladat! Engedje meg kedves Möszöjö, hogy szíves figyelemébe ajánljam a gyümölcscentrifugát! A másik dolog, hogy szerintem 15 dkg cukorból és 3 teáskanál vízből igen nehézkes dolog szirupot készíteni, úgyhogy maradt a három evőkanál víz, és cukor helyett fele mennyiségű fruktóz.

Nálam is beindult a fagylalt szezon, de én az idén szeretnék a sörbetekre koncentrálni. Annál is inkább, mert itt a tavasz, fogyni kell, hogy a koleszterint már ne is említsem. Szóval marad nekem a sörbet. Mielőtt bárki gonosz megjegyzéseket tenne ezen édesség cukortartalmára, úgy döntöttem, hogy a cukrot fruktózra cserélem. A fruktóz 20-30 %-kal édesebb, mint a répacukor, de én tovább mentem és az előírt fél csésze cukor helyett negyed csésze fruktózt használtam. Nekünk így is elég édes lett, és a gyümölcs íze is jobban érvényesült. (annyira, hogy ebből már két adag elfogyott).

 Hétvégén a sütik mellett két fagyi is készült. Ahhoz képest, hogy én nem igazán ehetek most ilyesmit, egész jó teljesítmény!

Mindkét fagylalt receptje Pierre Hermé-től való, a Szakácsok könyvében találtam rájuk.  Menta fagylalt és csokolédé sorbet, együtt kész After Eight élmény! A magam részéről egyébként is kedvelem a mentolos csokit, de nem is annyira a fogkrémmel töltött lapocskákat, hanem inkább a Mikulás csokit! Abban a borsmenta közvetlenül a csokoládéba van adagolva. Náthás, téli napokon kifejezetten hasznos és gyógyhatású dolgot After Eight mikut rágcsálni!

Mivel csak egy fagylaltgépem van, de mindenképp együtt akartam tálalni a két fagyit, a következőképp okoskodtam: mindkét fagylaltból csak fele adagot készítettem (mondjuk ez vétkes hanyagságnak is minősíthető), mindkét alapot alaposan lehűtöttem, sőt, a gépbe való helyezés előtt 1 órára betettem őket a fagyasztóba, hogy tényleg nagyon hidegek legyenek, továbbá mivel a csokis vizes alapú, előbb azt tettem a fagyigépbe. Igazán nem tudom, hogy volt-e ennek jelentősége, de a csokis tényleg percek alatt készre fagyott, aztán a mentásnak kicsit több időre volt szüksége. Így egy menetben elkészült a fagylalt, nem kellett a tartályt még egyszer lefagyasztani. Egyébként a csokoládé sorbet olyan finom, és intenzíven csokoládés ízű, hogy egy tejes vagy tejszínes csokifagyi sem érhet a nyomába! A menta fagyiról pedig én is csak azt tudom elmondani, amit Fakanál kollegina, azzal a kiegészítéssel, hogy én adtam még hozzá egy evőkanál Limoncellót. A hozzávalók mennyiségét az eredeti recept szerint adom meg.

Csokoládésörbet
 
Hozzávalók 6-8 személyre: 200 g legalább 70%-os étcsokoládé, 160 g porcukor, 500 ml ásványvíz.

Ügymenet: a vizet a cukorral felforraltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott csokoládét. Gyorsan kell kavargatni, mert erősen habzik. Amikor teljesen feloldódott a csoki, akkor levettem, és hideg vízfürdőbe állítva lehűtöttem. A már hideg alapot egy műanyag dobozban betettem a hűtőbe egy fél napra, majd 1 órával a finis előtt a fagyasztóba. Fagylaltgépben készre fagyasztottam.

Menta fagylalt
 
Hozzávalók 1 liter fagylalthoz: 1 csomó menta (55g), 500 ml zsíros tej, 100 ml créme fraiche (hiányában tejszín és tejföl keveréke), 6 tojássárgája, 120 g porcukor, 1 késhegynyi fehérbors

Ügymenet: először is leszüreteltem a szükséges mennyiségű mentát a kertből. Tekintve, hogy tavaly rejtélyes körülmények között eltűnt a borsmenta a kertből (pótlása folyamatban) fodormentát szedtem (na az van bőven mindenütt ahol nem kéne). Váltott vízben alaposan megmostam, majd kb. a ¾ részét összevágtam. A tejet a créme fraiche-sel elkeverve felforraltam, majd ráöntöttem a mentára és 5-6 percig állni hagytam, utána leszűrtem. Tovább nem szabad állni hagyni!

A duplafalu tejforraló edénykémben kézi habverővel kikavartam egy kicsit a tojássárgájákat a cukorral, majd hozzáöntöttem a leszűrt mentás tejes keveréket. Folyamatosan kevergetve sűrű krémet főztem belőle, a végén ízesítettem a fehérborssal. Ezt is hideg vízfürdőbe állítva hűtöttem le, majd műanyag doboz, hűtőszekrény, fél nap. Ez is eltöltött egy órácskát a fagyasztóban mielőtt bekerült a fagylaltgépbe, majd nem sokkal azelőtt, hogy teljesen kifagyott volna, hozzá adtam még egy evőkanál Limoncellót is.

Eperfagyi, eperfagyi hű de finom, édes is meg hűvös is az ajkaimon…..
 Remélem másoknak is ismerős ez a régi gyermekkorombeli dalocska, és nem én vagyok az egyetlen dinoszaurusz korabeli őskövület aki emlékszik rá!

Kicsit bajban vagyok én az eperrel, mert az eper nálam az, ami a kertben terem, méghozzá a saját kertben. Én nem eszem meg semmilyen epres dolgot, sem epres joghurtot, sem epres csokit, sem bolti eperfagyit, sem epres akármit, nekem az eper az eper és kész! Nem tudom miért is van ez így, mert pl. a málnás joghurtot megeszem, de az epreset azt nem! És ez már azelőtt is így volt, mielőtt tudomást szereztem volna arról a nem is olyan apró, sőt egyáltalán nem elhanyagolható tényről, miszerint is az élelmiszeripar fűrészporból nyeri az eperaromát!

 Szóval eper! Nos decemberben nem hagyom magam, sőt még januárban sem tudnak elcsábítani holmi messzi országból érkező dobozos műeprek, de így április táján már elég nehéz ellenállni a csábításnak! Így történhetett, hogy két dobozka valódi, hamisítatlan spanyol műeper ugrott be a kosaramban péntek délután. Nos ezek az eprek felettébb, sőt gyanúsan illatoztak, de azért az ízük az még nem az igazi, ennél fogva éreztem, hogy némi segítségre van szükségük. És valljuk be, Nigella klasszikus eperfagyi receptje a létező legjobb dolog, ami egy doboz eperrel történhet! Az eredeti recept 10-12 adagra íródott, így hát tekintettel a fagylaltgépem kapacitására és a családom létszámára (habár valószínűleg ebből a fagyiból bármennyi elfogyna, de azért nem árt vigyázni a vonalakra is) megfeleztem a hozzávalók mennyiségét.

Hozzávalók: 80 g és még 2 evőkanál cukor, 1 vaníliarúd, 250 ml tej, 250 ml tejszín, 5 tojássárgája, 250 g eper, 2 evőkanál citromlé. További eper a tálaláshoz.

Ügymenet: A tejet és a tejszínt a hosszában kettéhasított vaníliarúddal addig melegítettem, amíg épp nem forrt fel. Ekkor levettem a tűzről, és állni hagytam kb. 20 percig. A tojássárgájákat egy tálban habosra kevertem a cukorral, majd a tejszínes tejet - amelyből a vaníliarúdat időközben kihalásztam - folyamatos keverés mellett hozzáöntöttem. Kimostam a tejforraló edényt, visszaöntöttem bele a keveréket, majd állandó kevergetés mellett sűrű krémmé főztem. Műanyag dobozban pihentettem egy éjszakán át a hűtőben. Reggel megpucoltam az epret, nagyjából felaprítottam, rászórtam 2 kanál cukrot és félretettem, hogy jól összeérjen. Amikor már nem bírtam tovább várni, géppel pürésítettem az epret, kihalásztam a hűtőből a vaníliás krémet, összekevertem az eperpürével, ízesítettem 2 kanál citromlével, és betöltöttem a fagyigépbe. Kb. 20 perc múlva fagyiskanállal kiporcióztam, és nyammm, nyammm, nyammm. Ja még egy kis plusz epret is halmoztam rá dekoráció gyanánt.

Pontosan lemértem egy normál méretű kanállal, a fenti mennyiségből 20 gombóc fagyi lett (nem számítva azt a jelentéktelen mennyiséget, amit menet közben elnyalogattam:)

Mind Nigella Egész évben nyári ízek című könyve, mind a projekthez használt duplafalú tejforraló edényzet Kriszitna barátnőm ajándéka. Sőt ha jobban belegondolok, a fagylaltos kanál is!

lánykori néven Joghurteis. Ha már említettem, íme a túrófagyi:

Bocsi, de mire észrevettem, hogy homályos a kép, addigra már nem volt mód ismétlésre :o). És nekem jobban tetszik a túrófagyi elnevezés.(joghurtos azért jön majd még!)

Az ötlet kedvenc német oldalamról származik, bár átesett némi módosításon.

Az történt ugyanis, hogy az egész massza feltapadt a keverőlapátra, és csak forgott körbe-körbe, én meg megijedtem, és gyorsan belezuttyantottam még egy pohár joghurtot, hogy lazább legyen. Az eredmény fenséges lett. Az általam kiötlött szeder öntet jól passzolt a kellemesen savanykás hűsítő desszerthez. Elősször az öntettel kezdtem, tulajdonképp ez a legmacerásabb, mivel kitaláltam, hogy azt a kb. 30 dkg szedret magtalanítom. Ehhez ugye leggyorsabb módszer a gyümölcscentrifuga, csak elmosogatni ne kéne :o(. Szóval a már magtalan léhez kevertem 3 ek cukrot, és 5 percig főztem, majd hidegvízbe állítottam a lábaskát, hogy mire a fagyi elkészül, az öntet is lehűljön.

Túrófagyi szerintem: 2 pohár (30dkg) natúr joghurt, 25 dkg zsírszegény túró, 1 dl tejszín (csak tudnám, hogy akkor minek legyen zsírszegény a túró), 10 dkg cukor, 2 tk friss citromlé, és én még egy kis héjat is reszeltem bele.

Fenti cuccokat egy rúdmixerrel pépesítettem, azután irány a fagyigép. Úgy kb. 20-25 perc volt a menetidő.

Ja és itt egy kép a masinériáról:

Saját gyátmányú hűsítő élvezet.A múlt héten gondoltam egy merészet, és végre megvettem a rég áhított fagylalt gépet. Régóta gondolkodtam már rajta, de valahogy sosem jött össze. Pedig évekkel ezelőtt már fagylaltos kanalat is kaptam ajándékba barátnőmtől, úgyhogy már tényleg csak egy fagyigép hiányzott :o). Tudom sokan most azt mondják, hogy inkább leugranak a sarokra egy fagyiért, de az én helyzetem nem ilyen egyszerű. Én ilyen hőségben egy doboz jégkrémet sem tudok hazacipelni anélkül, hogy teljesen kiolvadna (20 perc busz + 10 perc séta alaphangon, és akkor még nem számoltam a sorakozást a pénztárnál, meg a várakozást a megállóban). Mivel a legközelebbi fagyis sincs közelebb, itt volt végre az idő!!!

Első kísérletem egy joghurtos málna fagyi volt, mely azonnal osztatlan sikert aratott a szomszédság körében is. Ehhez 45 dkg fagyasztott málnát épp csak annyira olvasztottam ki, hogy villával össze tudjam törni, és belekeverhessek 12 dkg porcukrot és 2 pohár (25dkg) natúr joghurtot. Ezt a keveréket beleöntöttem az előkészített masinába, és 15 perc múlva már boldogan kanalaztam is a csodát.

Végeztem egy kis számolást is. Spéci kis fagyis kanalammal mértem a gombócokat, és úgy számoltam, hogy 17-en lettek. Ez ugye 1700.-Hufba került volna a sarki cukiban. Nekem a málna nem került pénzbe (csak munkába), mivel saját termés volt, tehát csak a joghurt és a cukor merült fel mint költség, ez ca. 200.-Huf, így elsőre az én kis csoda masinám 1500.-Hufot dolgozott le az árából, ami igen kiváló teljesítmény. Szerintem.

Tegnap új kísérletbe fogtam, és vanília fagyit készítettem. A múltkori kísérletem a levendulás fagyival elég jó eredményt hozott, így ezt az alapot használtam fel, azzal a különbséggel, hogy levendula virág helyett 1 cs. vaníliás cukrot és egy darabka vanília rudat használtam (ez utóbbit belefőztem a tejes-tojásos keverékbe, majd kidobtam belőle). Reményeim szerint így egészségesebb és kalória szegényebb is lett a remekmű, mint ha cukorral édesítettem volna.

Levendulás mézfagylalt: romantikusoknak és nem csak Micimackóknak :o)

Mostanában egyre-másra hallom, látom é s olvasom, hogy a legújabb „gasztrotrendi” a virág legelés. Jamie Olivertől Nigelláig mindenki arra buzdít minket, hogy tegyünk virágot a salátába, a sütire, díszítésnek vagy ízesítésül.

Azt, hogy  a rózsaszirom, a muskátli, a borágó,  a hajnalka, vagy  a fűszernövények virága  ehető, eddig is tudtam. De azt, hogy a levendula a molyok távoltartásán kívül másra is jó, azt csak nemrég olvastam a Zöldfűszerek a konyhaművészetben (Joanna Farrow) című könyvben. Így hát megdézsmáltam anyám ültetvényét, és nekiláttam a fagyinak. Az eredeti recept 6-8 személyre szólt, így a kísérleti jellegre, és létszámunkra való tekintettel csak fele adagot kevertem.


Hozzávalók (3-4 kíváncsi részére): 3 ek tiszta méz, 2 tojás sárgája, 1 ek keményítő, 4 levendula hajtás (a virágos része kell), 225 ml tej, 225 ml tejszín.

Ügymenet:  Egy nagy tálba tettem a mézet, a tojások sárgáját, a keményítőt. A hajtásokról belecsipkedtem a virágokat a tálba, és egy kevés tejjel simára kevertem. 

Egy lábasban felforraltam a maradék tejet, óvatosan folyton keverve a tojásos masszához adagoltam (lassan és óvatosan, nehogy a forró tej összekapja a tojást). Ezután az egész vissza zutty a lábasba, és folyton kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. (forralni nem szabad!)A kész alapot ki kell hűteni. Erre legalkalmasabb a „hideg vizes lábfürdő :o), vagyis a kellően kisikált mosogatót bedugaszolom, kinyitom a hidegvizet, és kb. annyit engedek, hogy a lábaskám 2/3-ig érjen. Az elején kevergetni kell, nehogy megbőrösödjön a teteje, de pár perc múlva már magára hagyhatjuk.

Az előzetesen jól behűtött tejszínt felvertem, nem túl keményre, de azért hab állagúra. Végül a sárga krémet is óvatosan a habba kevertem.

Na itt jön az útelágazás: fagyigéppel rendelkező szerencsések az egyik irányba, én meg a másikba :o(. (egyenlőre!). A kész cuccot egy dobozban betettem a fagyasztóba, és néha átkavartam, hogy ne kristályosodjon ki.

 Tapasztalatok: a végeredmény igen kellemes meglepetés! Egy romantikus pasztelsárga fagyi. A méz azon kívül, hogy sokkal egészségesebb mint a cukor (már ezért is szimpatikus volt a recept), finom aromát kölcsönöz a fagyinak. A levendulát jól érezni (többet semmiképp sem javasok bele, mint amennyi a reciben volt), semmihez sem tudnám hasonlítani. 

Ha nem is lesz valakinek a kedvence, egyszer azért érdemes kipróbálni ebben a kánikulában!!!