Már megint szomorú, hideg és esős hétvége jutott, ami elvette a kedvemet mindentől, bevallom még a sütéstől is. Így készült ez a nagyon egyszerű, könnyű desszert. Azért került befőttes üvegbe, mert egyrészt szerintem ez egy vidám poén (mondjuk fogyókúrázóknak célszerűbb kisebb üveget választani), másrészt tényleg vittem belőle magammal valahová :) Szép idő esetén egy jégakkuval piknik kosárba is nyerő meglepetés! Határozott célom volt, hogy egy panna cottára hasonlító, de mégis könnyedebb desszertet készítsek, mert szeretném én ugyan a panna cottát de ha eszembe jut a kalóriatartalma.... jobb bele sem gondolni! 

Miért is kell gasztroblogot vezetni? Mondjuk azért, hogy ha elvesznénk a receptrengetegben, és csak nagyon halványan emlékeznénk rá, hogy egyszer régen csináltunk már valamit abból az utálatos gesztenyepüréből, ami végre ehető, élvezhető volt és nem olyan gejl, mint gyermekkorom rémes püréi, akkor mégse kelljen már újév első napján letörni a körmömet a nagy kutakodásban, hogy mi is lehetett az, és vajon hol van a receptje. Vagy röviden: akinek nincsen esze, annak legyen notesze - ahogy apukám mondogatta mindig.

 Mert az igazság az, hogy én sosem szerettem a gesztenyepürét. Van egy torta receptem, ahol a gesztenye édességét remekül lehet egyensúlyozni egy pikáns, savanykás lekvárral, de ezen felül a magam részéről kerültem a pürét messziről. A sült gesztenye magában jöhet bármikor, de pürét köszönöm nem kérek. Amit kérek az a mousse!

Így jár az, aki májusban elkéri a receptet, jól elraktározza, egész nyáron rá sem hederít, aztán amint lehűl az idő és rátör a vágy, rohan megvenni a kekszet meg a csokit meg a rumot hozzá, aztán sehol sem találja a receptet. Nem baj, kértem telefonos segítséget, és szétnéztem a neten is, úgyhogy megvan! Nem tudom dívik-e még a retro hullám, de ez a süti nekem nagyon ízlik. Sőt, a párom szerint jobb, mint az eredeti. Igazság szerint gyermekkoromban nem a sportszelet volt a kedvenc csokim, én a kapucínerért voltam odáig, de lehet, hogy csak azért, mert a gyári nem volt olyan jó, mint ez!

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor***, 2 dl tej, 5 ek kakó, 0,5-1 dl rum (ízlés szerint), 1 csipet só, 50 dkg darált háztartási keksz*, 20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj.

Ügymenet: gőz fölött** megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a cukrot, kakaót, tejet, só és jól ekevertem. Levettem a tálat a gőzről, beleöntöttem a rumot, hozzáadtam a kekszet és alaposan összedolgoztam a masszát.

Egy kb. 20x30-as tepsit kibéleltem folpack fóliával, úgy, hogy a kilógó fóliával utána be is tudjam majd takarni a tepsit. A kekszes masszát egyenletesen belesimítottam a tepsibe. A projekt legidőigényesebb része, hogy simára egyengettem a massza tetejét. Erre a célra leginkább egy puha szilikonos sütőlapát vált be. A lelógó fólia darabokkal betakartam a tepsit, és bedugtam a hűtőbe. (Ezután lezuhanyoztam, hajat mostam..stb.)

A tetejére való csokit szintén gőz fölött olvasztottam meg az 5 dkg vajjal, és ezt a kekszes máz tetejére simítottam. Az éjszaka leple alatt jól megdermett az egész. Szeletelés előtt érdemes fél órával korábban kivenni a hűtőből, és akkor nem törik össze a csoki a tetején.

*Létezik gyárilag darált háztartási keksz, érdemes eleve ilyet beszerezni! ;)

**Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, majd egy pontosan a fazékra illeszkedő tálat helyezünk rá, úgy hogy a tál ne érjen bele a vízbe, csak a gőz melegítse.

*** Szerintem a fele is bőségesen elég!

A receptért örök hála és köszönet a legtutibb titkárnőnek!

Sütés nélküli recept a kánikulára való tekintettel.

Ezen a hétvégén mindent elkövettem, hogy a tűzhelynek még a közelébe se kelljen mennem :o). Ebben a hőségben kizárt dolog, hogy ép elme bekapcsolja a sütőt, így aztán keresnem kellett egy receptet, ami megfelel a fenti kritériumnak. Ekkor jutott eszembe ez a túró torta, amit nem kell sütni. Csak az nem jutott eszembe, hogy a tejszínhabot stabilizálnom kellene (habfix vagy zselatin jöhet szóba, én inkább a habfixet támogatom jelen esetben) ha szállítmányozni akar az ember lánya néhány szeletet a város túlsó végére.  Az eredeti receptben (Süssünk! című könyvklubos remek) nem volt ilyesmi, de ők biztosan úgy gondolták, hogy egy családi ebéd alkalmával a siserék mind egy szálig eltüntetik. Na mindegy, egy napot kibírt a dolog.

Hozzávalók az alaphoz: 30 dkg keksz (én most spáros vajas kekszet vettem, bevált), 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor.

A kekszet egy tálban apróra törtem. (nem kell porrá zúzni, inkább darabos maradjon!). A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy kanállal összedolgoztam a kekszet és a vajas kencét. Az egészet egy kerek tortaforma aljába nyomkodtam a két kis kezemmel :o),  majd bedobtam a hűtőbe (legalább neki ne legyen melege :o).Amíg az alap hűsölt, én dolgoztam tovább a feltéten!

Hozzávalók a krémhez: 25 dkg túró,

2,5 dl tejszín, 5 evőkanál porcukor. (1 cs habfix)

Kb. 0,5 kg friss idénygyümölcs megmosva és alaposan megszárítva (én epret, ribizlit és sárga málnát használtam. a könyvben lévő képen persze vegyesen volt piros és kék gyümölcs, de valamiért az én kertemben az áfonya meg a szeder véletlenül sem érik egyszerre az eperrel!!!)

A túrót egy tálban villával szétmorzsoltam, és belekevertem a cukrot. Az előzetesen jól lehűtött tejszínt kemény habbá vertem (ekkor kellett volna a habfixet beletenni a zacskóján lévők szerint), majd a túróval jól elkevertem. A kész krémet rákentem a talapzatra, elrendeztem a tetején a gyümölcsöket (szóval két marékkal rászórtam) és visszaküldtem még őket egy kicsit a frigóba.