Tourd de France 2016. 8. szakasz Pau > Bagnères-de-Luchon 

Tegnap túlesett a mezőny az első hegyi szakaszon. Az Orica-BikeExchange kerékpárosa Adam Yates éppen támadásban volt, amikor egy néző hibájából összedőlt az egy kilométeres kapu. A fiatal brit kerékpáros már nem tudott fékezni, így nemes egyszerűséggel átesett a kapun. Felszakadt az álla, melyet több öltéssel varrtak össze. A versenybíróság hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy kompenzációt léptet életbe, így Yates időjóváírást kapott, amivel feljött az összetett második helyére és a fehér trikót is megszerezte. Az összetett verseny éllovasa a belga Greg Van Avermaet mindent megtett azért, hogy megőrizhesse a sárga trikót. A BMC kerekese belekeveredett a nap szökésébe, majd tartva a különbséget a főmezőnnyel szemben, még növelni is tudta előnyét. (velo.hu)

Ma 184 km-t kell tekerni Pau (Pau részletesebben) és  Bagnères-de-Luchon között, és meg kell mászni a hírhedt Col du Tourmalet-t. Tekintettel arra, hogy holnap is én tekerek a Pireneusokban, mára még a sík területről választottam receptet. Aquitaine régióból tekerünk ma át Midi-Pyrénées-be.

Aquitaine-ban az óceáni klíma, a napos nyár, a mérsékelt hőmérséklet és jól elosztott csapadék egész évben lehetővé teszi a minőségi sárgarépa termelését. Franciaország legjelentősebb répaföldjei találhatóak Aquitanie-ban (Gironde és Landes), az ország teljes répatermesztésének több, mint 35%-a innen származik.

A sárgarépát nyugodtan nevezhetjük alapvető zöldségnek, olcsó és egész évben elérhető, ajánlott is legalább heti 2-3 alkalommal fogyasztani. A növény fontos biológiai hatóanyaga a bétakarotin (más karotinokat is tartalmaz), amelynek egyébként a színét is köszönheti. Karotintartalma, amely jelentős antioxidáns fajtánként változó, 6-15 mg / 100 g között mozog. A szervezet a bétakarotint szükség szerint A-vitaminná alakítja át. Az A-vitamin nélkülözhetetlen továbbá a jó látás és a nyálkahártyák egészsége szempontjából. A gyökér tartalmaz még flavonoidokat és illóolajat is. Alacsony energiaértéke miatt 218 kJ (52 kcal) szívesen alkalmazzák különféle diétáknál, de fogyasztása ajánlott szív- és keringési betegségekben szenvedőnek is. Azért is érdemes tudatosan beiktatnunk táplálkozásunkba, mert karotinjai erősítik az immunrendszert, és egyes vizsgálatok szerint a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepük lehet. A sárgarépa hatóanyagainak köszönhetően részt vesz a szabad gyökök károsító hatásának megakadályozásában is. A népi orvoslás vizelethajtóként is alkalmazza.

Velouté de carottes des sables, croûtons aillés

Hozzávalók: 600 g zsenge sárgarépa, 2 kis salottahagyma, 1 kis darab zeller, 100 ml fehérbor, 600 ml szárnyas alaplé, 200 ml tejszín, olívaolaj, só, bors, csipet római kömény, csipet frissen reszelt szerecsendió.

A krutonhoz: szikkadt kenyér (nálam teljes kiőrlésű), fokhagyma, olívaolaj.

Ügymenet: a zöldségeket megtisztítottam, a hagymát finomra, a répát karikára, a zellert kis kockákra vágtam. Egy fazékban felforrósítottam az olajat, hozzáadtam a hagymát és pár percig kevergetve dinszteltem. Beledobtam a fazékba a répát és a zellert, elkevertem, majd lefedve kis lángon együtt pároltam néhány percig. Ekkor ráöntöttem a bort, és hagytam, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadtam az alaplevet, majd kb. 20-25 percig főztem, amíg a répa megpuhult. Az egészet elturmixoltam, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt is.

A krutonhoz kis kockákra vágtam a kenyeret. Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beletettem a zúzott fokhagymát, elkevertem, majd hozzáadtam a kenyeret és néhány percig sütögettem.

Holnap is én tekerek a Serpenyőben, tarts velünk a projekt facebook oldalán is. 

Giro d'Italia 2016. 16. szakasz Bressanone-Brixen > Andalo

Nem panaszkodhatunk, az idei Giro igazán izgalmasan alakult eddig. Néhány napnál senki sem birtokolhatta tovább a rózsaszín trikót, új fiatal tehetségek törnek a nagy öregek babérjaira. Steven Kruijswijk (LottoNL-Jumbo) a vasárnapi hegyi időfutam után is megőrizte az összetett elsőséget, úgyhogy a mai 132 km-en is ő viselheti a Maglia Rosa-t. 

Amikor megnéztem az idei útvonalat, rögtön lecsaptam erre a dél-tiroli szakaszra. Nagy rajongója vagyok a régiónak, többször is jártunk már itt, és remélem lesz is még szerencsém hozzá. Egyik alkalommal, amikor megérkeztünk, az egész kemping rókagombát pucolt. De tényleg szó szerint, aki élt és mozgott, ott serénykedett valamelyik vizesblokknál, vagy a saját teraszán. Arra sajnos nem sikerült rájönnünk, hogy hol szedték, egy hétig jártuk a hegyeket, de mi nem találtunk egy darabot se. Szerencsére a rókagomba nálunk is megterem, ha pedig kedvezőek az időjárási feltételek, az ára is egész baráti szintre csökken. Ilyenkor kell feltölteni a fagyasztót is! Ezt a receptet Antonio Carluccio egyik műsorában láttam, és azonnal tudtam, hogy ki kell próbálni. Igaz, nem mondott pontos mennyiségeket, de azért azt hiszem, elég jól eltaláltam, mert nagyon finom lett. Dél-Tirol konyhájáról korábban itt írtam bővebben. 

Hozzávalók: 300 g sárga rókagomba megtisztítva, a nagyobbak feldarabolva, 1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva, 1 gerezd fokhagyma apróra vágva, 3 evőkanál vaj, 2 evőkanál liszt, 1,5 liter csirke (vagy zöldség) alaplé, 1 evőkanál petrezselyemzöld apróra vágva, só, bors, 100 ml tejszín.

Ügymenet: egy serpenyőben felolvasztottam egy evőkanál vajat, üvegesre pároltam benne a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadtam a gombát, és további 5-6 percig sütögettem, amíg egy kissé megpuhult. Egy fazékban felforrósítottam a maradék vajat, beleszórtam a lisztet és folyamatosan kevergetve rózsaszínűre pirítottam a rántást. Amikor elérte a kellő színt, felöntöttem az alaplével, és addig kevertem, míg sima, csomómentes lett. Hagytam, hogy kicsit felforrjon, majd hozzáadtam a lepirított gomba nagy részét. Sóztam, borsoztam, majd legvégül hozzáadtam a tejszínt. Én itt el is turmixoltam, hogy krémleves legyen belőle, de e nélkül is készen van. Tálaláskor a tetejére halmoztam a félretett sült gombákat és megszórtam az összevágott petrezselyemzölddel.

Meglepetééés, holnap is én tekerek! Ha tetszik a projektünk, kövess minket a facebookon is!

Két hete próbáltam ki ezt a joghurthabot 2 citrommal, és úgyis nagyon finom volt, annyira, hogy fotózni sem maradt időm. Most 1 cirommal és 1 naranccsal készítettem, és kiegészítettem egy kis zabkeksszel és narancsos zselével. Egész kevés édesítést használtam, a zselébe pl. nem is tettem egyáltalán. Ebből a mennyiségből 6 db kicsi üveget, avagy mohóknak 3 fél literest lehet megtölteni. Szeretem ezeket a kis üvegeket, könnyen bevihetek egy adagot magammal az irodába is. Tiszta Szicília feeling.

Hozzávalók a joghurthabhoz: 1 nagy doboz görög joghurt, 70 g nyírfacukor, 1 bio citrom reszelt héja a kifacsart leve, 1 bio narancs reszelt héja a kifacsart leve, 200 g tejszín, 4 lap zselatin.

Továbbá: 150 g zabkeksz, 2 narancs kifacsart leve, 1 teáskanál narancsvirágvíz, 1 lap zselatin.

Ügymenet: a kekszet egy erős zacskóba tettem és sodrófával óvatosan összetörtem. Nem kell ízzé-porrá zúzni, maradjon darabos. Ezután szétosztottam az üvegek alján. A tejszínt áttettem a fagyasztóba, hogy amíg sor kerül rá, még jobban lehűljön, így sokkal könnyebb felverni.  A 4 zselatin lapot hideg vízbe áztattam.

Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot, a nyírfacukrot, a reszelt citrus héjakat és a gyümölcslevet. Egy kézi habverővel jól elkevertem az egészet. A beáztatott zselatint kinyomkodtam és víz nélkül a mikroba tettem. Alacsony fokozaton (a kiolvasztó fokozat is elég) megolvasztottam, majd hozzá kevertem pár kanállal a joghurtból, jól elkevertem, majd ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a zselatint a többi joghurthoz. Gyorsan és folyamatosan kell keverni, nehogy a zselatin darabokban kössön meg a hideg joghurtban. A már jól lehűlt tejszínt habbá vertem és beleforgattam a joghurtos masszába. A masszát szétosztottam az üvegekbe. A zselé rátöltése előtt nem árt fél órára betenni a hűtőbe. Addig is elkészíthetjük a zselét.

A zselés részhez kifacsartam és átszűrtem két narancs levét. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, majd a fenti módon előkészített zselatint, és addig kevertem, amíg a zselatin teljesen feloldódott benne. Ekkor nagyon óvatosan szétosztottam a joghurthabok tetején. Még másfél-két óra hűtésre van szükség. 

A babot babbal rovat következő kanalazni valója a Jota, Trieszt környékéről való, bár az összetevőket (és a történelmet) tekintve szerintem a rokonság tagadhatatlan. Amióta felfedeztem, ez is bevonult a kedvencek közé. Anyám annak idején egyféle bablevest és egyféle főzeléket főzött mindig. Sajnos. Pedig a bab nagyon sokoldalúan használható, ráadásul nem is drága alapanyag, ezért is igyekszem ilyen recepteket találni.

Ami a babot illeti, nagy szemű, világos színű babra van szükség, én most libamáj babot vettem. A leves attól lesz sűrű, hogy a megfőtt bab és krumpli egy részét el kell turmixolni. A répa nem része a receptnek, de én répát (majdnem)mindenbe teszek, a borsikafű pedig minden babételben hasznos. A szalonna viszont kötelező elem!

Hozzávalók: 300 g nagy szemű száraz bab, 250 g húsos füstölt szalonna, 300 g burgonya, 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy sárgarépa, 1 babérlevél, olívaolaj, 300 g savanyú káposzta, 1 púpozott evőkanál liszt (elhagyható), só, bors, borsikafű.

Ügymenet: a babot előző este hideg vízbe áztattam. Másnap a megtisztított répát és krumplit kockára vágtam, a szalonnát szintén felkockáztam. Egy nagy fazékban 1 evőkanál olívaolajat hevítettem, hozzáadtam a szalonnát, 1 gerezd fokhagymát, és a répát, majd 2-3 percig kevergetve pirítottam. Hozzáadtam a leszűrt babot, a krumplit, a babérlevelet, és felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam. Addig főztem, amíg a bab megpuhult benne.

Közben egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat hevítettem, beletettem egy gerezd finomra aprított fokhagymát, picit pirítottam, majd hozzáadtam a lisztet, alaposan elkevertem, kissé lepirítottam, majd hozzáadtam a savanyú káposztát, és 6-8 percig kevergetve pároltam.

A levesből kimertem a megfőtt bab és krumpli kb. felét, és elturmixoltam, majd visszatettem a levesbe. Ekkor beletettem a savanyú káposztát és a borsikafüvet, ellenőriztem a sósságot, és lassú tűzön még kb. 15 percig együtt főztem az egészet. 

A megvalósításban az Olasz Kulinára volt segítségemre. 

Ez a leves az egyik kedvencem lett. Nekem, aki évekig kerültem a leves evést. Mindig az volt a véleményem, hogy a leves csak azért van, hogy kevesebb palacsinta férjen a hasamba. Idővel persze rájöttem, hogy vannak finom levesek is, amik egyáltalán nem unalmasak, csak magamnak kell megfőzni őket. Ehhez a leveshez elvileg kellene levegőn szárított, sózott marhahús, ismertebb nevén Bresaola. Amikor először készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt a hűtőmben ilyen kincs. Amióta elfogyott, feketeerdő sonkát szoktam használni. Nagyon nem ugyanaz, viszont a leves így is finom lesz. Én kicsit több babot teszek bele, mint amennyi az eredeti receptben volt, mert szeretem, ha megáll a kanál a tányérban. Egy ilyen melengető leves után gyakran csak valami kelt tésztát készítek második fogásnak. 

Hozzávalók (6 főre): 100 g apróbb szemű száraz fehér bab, 150 g hagyma, 200 g póréhagyma, 60 g szárzeller, 100 g sárgarépa, 200 g burgonya, 60 g levegőn szárított sonka, 60 g levegőn szárított, sózott marhahús, 40 g vaj, 100 g árpagyöngy, 2,5 l marhahúsleves, só, bors, finomra vágott friss petrezselyem, 250 ml tejszín.

Ügymenet: Előző este a babot hideg vízbe áztattam. Másnap megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát apróra, a pórét vékony karikákra, a sárgarépát és a burgonyát kis kockákra vágtam. A sonkát és a szárított marhahús felét szintén kis kockákra vágtam. A maradék marhahúst vékony csíkokra szeltem, és lefedve visszatettem a hűtőbe tálalásig. 

A vajat egy fazékban megolvasztottam, és a zöldségeket közepes lángon 4-5 percig pároltam. Hozzáadtam a kockára vágott sonkát és szárított marhahúst és rövid ideig kevergettem a zöldségekkel. Ekkor hozzáadtam a lecsepegtetett babot és árpagyöngyöt, majd felöntöttem a forró húslevessel. Sóztam, borsoztam, közepes lángon addig főztem, amíg a bab megpuhult. Legvégül beleöntöttem a tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak finoman összemelegítettem. Tálaláskor petrezselyemzölddel és a félretett marhasonkával szórtam meg a tányérokat.

És megint eltelt egy egész esztendő, és mi is újra itt vagyunk! Jut eszembe, azoknak a Tour de Serpenyő rajongóknak, akik esetleg véletlenül lemaradtak róla, szólok, hogy az idén már tekertünk egy kört májusban! Ebben az évben ugyanis mind a három nagy körversenyt végigkísérjük serpenyőinkkel, így már háromhétnyi olasz receptet is találtok a csapat facebook oldalán, az eddigi két év francia receptjei mellett.

Tehát ma rajtol az idei Tour de France, ezért most három hétig válogatott francia receptekkel jövünk, illetve nem is, mert előbb beugrunk az Egyesült Királyságba.  Az idei első szakasz 191 km, Leeds és Harrogate között, Yorkshire régióban. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mint yorkhshire pudingot készíteni, de azzal tele van már az internet, úgyhogy másfelé nézelődtem.

A XIX. századi Angliában élt egy Lady Clark Tillypronie nevű hölgy, aki több ezer angol és skót házi receptet jegyzett le 1841 és 1897 között. Halála után féreje jelentette meg a hatalmas gyűjteményt, mely egész Nagy-Britannia a 19. századi ételkészítési szokásait megőrizte az utókor számára. Ebben a könyvben szerepel mai ételem, a zöldséges bárányleves,  Lady Tillypronie's Scotch Broth (igen ez egy skót leves, bocsi).

Hozzávalók: 750 g bárányszegy, 4 kis vöröshagyma, 3 petrezselyem gyökér, 2 sárgarépa, 2 kicsi póréhagyma, 1 szárzeller, 1 mokkáskanál egész bors, só, levesbetétként egy marék búzatöret (bulgur). 

Ügymenet: a húst egy nagyobb fazékba tettem és felöntöttem 2 liter vízzel, majd miután felforrt, leszedtem a habját. Beletettem a zöldségeket, a sót és a borsot, majd kis lángon, fedő nélkül 2,5 órát főztem. Ekkor leszűrtem, a húst kicsontoztam, és kis darabokra vágva tettem a tányérokba.

Az eredeti recept szerint először csak a zöldségek kétharmadával kell feltenni a levest, és a szűrés után azokat ki kell dobni, majd az elmosott fazékba visszaönteni a lét, hozzáadni a maradék zöldséget és a búzatöretet, majd 45 percig főzni és a húst csak az utolsó 5 percben kell visszatenni a levesbe. Én az elején beletettem az összes zöldséget, és nem dobtam ki őket, valamint a búzatöretet külön főztem meg enyhén sós vízben. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg.

A honapi receptet az Al dente blogon keressétek. Aki nem szeretne lemaradni a Toru de Serpenyő receptjeiről, az kövessen minket a facebookon is! A mai receptet a Kulináriában találtam.

Amennyire csak vissza tudok emlékezni, a paradicsomleves mindig egy édeskés piros leves volt, amivel nincs is semmi gond, kivéve, hogy a tészta formájától eltekintve többnyire egyforma volt. Volt. Mert most rátaláltam erre a fantasztikus receptre, ami tele van roppanós zöldségekkel és fűszerekkel. Kicsit átszabtam, mert ősszel jó sok paradicsomot főztem be, így az ilyenkor kapható kétes paradicsomok helyett a saját, fűszeres paradicsomlevemet használtam hozzá. Sárgarépából éredemes friss, zsengét venni, amit többnyie csomóba kötve a zöldjével együtt árulnak. Mivel a zöldségek mindössze pár perc pirítás után kerülnek a levesbe, fontos, hogy zsenge legyen. Továbbá elfelejtettem ellenőrizni a készleteket, és amint a fotón is látszik, sajnos csak vörösbab konzerv volt itthon, így cannellini helyett az került bele. Egyöntetű vélemény volt, hogy a receptet megtartjuk!

Hozzávalók: 150 g árpagyöngy (gersli), 1 babkonzerv (400 g, lehetőleg cannellini), 500 ml paradicsomlé (eredetileg 500 g fürtös paradicsom), 120 g szárzeller, 180 g zsenge sárgarépa, 1 kisebb cukkini (kb. 150 g), 1 csipet chilipehely,  1 csapott evőkanál édeskömény mag, 60 g risotto rizs, 1 kis doboz paradicsomsűrítmény, 2 db csillagánizs, 6 evőkanál olívaolaj.

Ügymenet: a gerslit sós vízben kb. 20 perc alatt puhára főztem, leszűrtem és félretettem. A babkonzervet leszűrtem és leöblítettem, a szűrőben hagytam lecsöpögni.

Egy fazékban felmelegítettem 3 evőkanál olívaolajat, beledobtam az édesköményt és a chilit, majd kis lángon 2 percig kevergettem, ekkor hozzáadtam a paradicsom sűrítményt, elkevertem, majd felöntöttem a paradicsomlével (ha valaki friss paradicsomot használ, az kockára vágva adja hozzá), 1 liter vízzel, beledobtam a rizst, majd közepes tűzön 20 percig főztem, amíg a rizs teljesen megpuhult benne. Ekkor leszűrtem és átpasszíroztam az egészet a rizzsel együtt, ez sűríti be a levest. Ezután az egészet visszaöntöttem a fazékba, beledobtam a csillagánizst, és még 15 percig főztem.

Ezalatt megtisztítottam és apró kockára daraboltam a répát, a szárzellert és cukkínit. Egy serpenyőben felforrósítottam a megmaradt 3 evőkanál olívaolajat, és 3-4 percig pirítottam benne a felaprított zöldségeket egy csipet sóval fűszerezve.

A legvégén kidobtam a csillagánizst, beletettem a levesbe a babot, a gerslit és a pirított zöldségeket, hagytam még egyszer felforrni, és kész. Ha van, bazsalikomos pestoval tálalandó.

Ihlet: Essen&Trinken 3/2013

Régi vágyam teljesült karácsonykor, amikor végre kezembe vehettem Hugh Fearnley-Whittingstall első nálunk megjelent könyvét. A kezdetektől nagy rajongója vagyok a River Cottage sorozatnak, ezért nagyon vártam már, hogy nálunk is kiadják a könyveit. Remélem, innentől kezdve minden karácsonyfa alá jut egy-egy kötet! Eddig négy receptet próbáltam, mindegyik nagyon ízlett az egész családnak (igen még a zöldséges krémlevesek is).

Hozzávalók: 3 db édesköménygumó, 500 g burgonya, 1 vöröshagyma, 1 zellerszár, 1 gerezd fokhagyma, 800 ml alaplé (csirke, zöldség, vagy ami van), 1 ek olívaolaj vagy 1 ek vaj, 100 ml tejszín (fogyókúrázók elhagyhatják, vagy elég a fele is), só és bors.

Ügymenet: az édesköményt megmostam, a zöld leveleit félretettem, a gumót vékonyan felszeleteltem. A hagymát, fokhagymát, megtisztítottam, a zellerszárat megmostam, és mindet finomra aprítottam. A krumplit meghámoztam és felkockáztam. Egy fazékban felforrósítottam a vajat, rádobtam a hagymát, a zellerszárat, fokhagymát és az édesköményt, picit megsóztam, elkevertem, majd fedő alatt kis lángon 15 percig pároltam, néha átkevertem. Hozzáadtam burgonyát, felöntöttem az alaplével, majd kis lángon addig főztem, amíg a krumpli is megpuhul, ez kb. 15 perc. Ekkor botmixerrel pürésítettem, sóztam, borsoztam, majd beleöntöttem a tejszínt. Tálaláskor a félretett édeskömény zöldet finomra vágtam és elkevertem egy kevés tejföllel, ezt kanalaztam a tányér közepére. 

Hosszú évekig nem voltam nagy leves rajongó, nem is nagyon főztem leveseket. Most sem állítom, hogy ne tudnék leves nélkül élni, de azért a helyzet sokat javult. Elkezdtem leveseket főzni, és rájöttem, hogy léteznek nem unalmas levesek is. Egyik kedvencem a tárkonyos raguleves. Mindenféle húsból készülhet, ezúttal a Metróban kaptam borjú apróhúst.

Hozzávalók: 600 g borjú apróhús, 2 ek olívaolaj, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 db babérlevél, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 2 szál szárzeller, 1 nagy marék zöldborsó, 2-3 ág friss tárkony, 1,5 dl tejföl, 1 dl tejszín, 1 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál mustár, só, bors, a tálaláshoz citrom.

Ügymenet: először is megtisztítottam a zöldségeket, hagymát és a fokhagymát apróra vágtam, a répát és a petrezselymet felkockáztam, a szárzellert is hasonló nagyságú darabokra vágtam. A húst is előkészítettem, nagyjából azonos méretű darabokra kockáztam. Egy nagy fazékban felforrósítottam az olajat, megpároltam benne a hagymát, kicsivel később hozzáadtam a fokhagymát, majd az előkészített húst, babérlevelet. Felöntöttem vízzel, a borsó kivételével beledobtam a zöldségeket, sóztam, borsoztam és kis lángon főztem, amíg majdnem teljesen megpuhult a hús. Ekkor beledobtam a zöldborsót és a felaprított friss tárkonyt is. Egy nagyobb tálban kikevertem a lisztet a tejföllel, a mustárral, majd hozzáöntöttem a tejszínt és a bort. Hozzámertem pár kanállal a forró levesből a hőkiegyenlítés végett, és a tejfölös keveréket folyamatos keverés mellett beleöntöttem a levesbe. Pár percig forraltam, hogy besűrűsödjön és elillanjon belőle az alkohol. Tálaláskor ki-ki ízlése szerint friss citromlével ízesíti magának.

Szóval volt ez a tök dolog. Az öcsém hozott egy csomag magot, azután elültette. Az öt szem magból három kelt ki, majd összesen három tök kezdett el fejlődni, igaz végül a mérlegelésnél mindegyik meghaladta a 30 kilót. Be kell vallani, hogy kis családban az ekkora tökök konkrétan nem túl praktikusak.

Időjárás ide vagy oda, a cukkíniben meg lehet bízni. Mindig bőségesen terem, ezért azután folyton új receptet kell keresnem, nehogy ráunjunk. Így került képbe ez az igen ízletes olasz recept. Szerintem hidegen és melegen egyaránt finom, érdemes kipróbálni.

Igen, már megint én vagyok az utolsó. Pedig ezt a levest már hetekkel ezelőtt megfőztem, de egész egyszerűen nem értem oda, hogy megírjam. Ráadásul, én aki nem is szeretem a levest, nem is nagyon főzök levest, sőt ha nem muszáj nem is eszem levest, ezt mégis nagy élvezettel kanalaztam. Az elmúlt évek során azért lassan megkedveltem néhány levest. Például a hideg gyümölcsleves jöhet bármikor. Aztán habart, tejfölös leveseket is szívesen eszem. Egyszer ettem pl. egy birsalmás bablevest. Nos ha valaki ismeri ennek a receptjét, az kérem ne titkolja előlem!

Ez a mostani leves egy kísérlet volt, és mondhatom igazán jól sikerült. A póréhagymát (egy rövid időszakot kivéve az életembő) mindig is nagyon kedveltem, és amikor először olvastam a Vichyssoise-ről, azonnal tudtam, hogy ez egy új barátság kezdete. Ez a leves nem a méregdrága arckrémemből készül, hanem egy Vichy közelében született séf, Louis Diat receptje, aki a XX. század elején amerikában forgatta a fakanalat.

Tulajdonképp ez a recept volt az én levesem kiindulópontja, de azért eszközöltem néhány lényeges módosítást. Az általam olvasott receptek a folyadék tekintetében elég széles skálán mozogtak, a szárnyashúslevestől a leveskockáig. Mivel egyik sem állt rendelkezésemre, végül egy teljesen vega levest főztem. Mondjuk a levesbetét nem volt vega, de így a megrögzött húsevőknek sem  lehetett egy szava sem.
 

Be kell ismernem, hogy nem sok leves receptet halmoztam fel eddig a blogban, de én nem vagyok nagy leveses (lehet, hogy ezt már említettem?). Leginkább a gyümölcsleveseket szeretem, meg a tejfölös habart leveseket kedvelem.

Ezt a receptet két éve (vagy három) találtam a Nőklapja konyhája egy nyári számában. Nagyon szimpatikusnak tűnt, és mivel zöldbab minden nyáron van a kertben, ki is próbáltam. Azt kell mondjam, hogy azóta is repertoáron van, nem is értem miért nem került még fel eddig (valószínűleg azért, mert többnyire teljesítési segédem szokta elkövetni, de most tényleg én főztem). Nagyon nem szoktam méricskélni, csak úgy hozzávetőlegesen, de tekintve, hogy a lapban pontos mennyiségek voltak megadva, én is úgy közlöm.

Hozzávalók: 400 g kifejtős bab, 200 g ceruzabab, 150 g sárgarépa, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 ág borsikafű, 150g burgonya, 200 g főtt sonka (vagy tarja, csülök kinek-kinek ízlése szerint), só, bors, 2 dl tejföl, 1 ek rizsliszt (liszt, keményítő, ki mivel szeret habarni), 1-2 ek citromlé, 1,2 l víz.

Ügymenet: először is kifejtem a babot (vagy teljesítési segédem kifejti), a ceruzabab végeit lenyisszantom (legcélszerűbb szerintem a konyhai olló használata) és feldarabolom, megtisztítom a sárgarépát és karikára vágom. Egy fazékban teszem a babokat és a sárgarépát, borsikafüvet, felöntöm a vízzel és addig főzöm, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Addig megpucolom a krumplit és felkockázom, majd felaprítom a füstölt húst is kisebb kockákra. Amikor már félig puhák a babok, akkor beleteszem a fazékba a krumplit és a füstöltet is. A krumplinak csak pár perc kell, addig kikeverem a tejfölt a liszttel, teszek hozzá a forró levesből is a hőkiegyenlítés végett, és szépen behabarom a levest. Megkóstolom, hogy kell-e bele só (mivel a füstölt is sós, csak ilyenkor sózom!!!), borsozom, majd egy kis citromlével hangolom.

Hidegen, melegen egyaránt finom, én leginkább langyosan szeretem. A fogyókúrám miatt csökkentett zsírtartalmú tejfölt és étkezési keményítőt használtam a habaráshoz.

Tekintve, hogy teljesítési segédem rejteget még egy kis füstölt csülköt a téli akcióból, hamarosan jön az ismétlés :)

Itt van az ősz, itt van újra, és van birsalma újra :o)

A Nők lapja konyhája őszi számában találtam rá a fűszeres szilvaleves receptjére, amit rögvest ki is próbáltam. Ám némi módosítást eszközöltem a hozzávaló fűszerek mennyiségén, mert az eredetileg írt mennyiséget kissé túlzásnak éreztem (már csak azért is, mert a Kedves nem kedveli túlzottan a fahéjat, és ugye 3 egész rúd íze rögtön feltűnt volna neki:o). Íme:

Azután tovább gondoltam ezt a receptet, és alkottam belőle egy igen kitűnő birsalma krémlevest! A vörösbort fehérre cseréltem, és egy kicsivel több cukorral édesítettem, és elhagytam a narancsot (megjegyzem, hogy a szilvalevesbe is csak egyet tettem kettő helyett, és még így is túlzottan dominált az íze, túlharsogva szegény szilvákat), helyette egy kevés reszelt citromhéj került a fazékba.

Hozzávalók: 3 dl száraz fehér bor, 1 l víz, 1 egész rúd fahéj, 2 db egész csillagánizs, 5-6 szem szegfűszeg, 2-3 szem szegfűbors, 10-15 dkg cukor, kb. 80 dkg birsalma, 1,5 dl tejszín, 1 csipetnyi reszelt citromhéj.

Ügymenet: a bort, a vizet, a fűszereket és a cukrot feltettem egy nagy fazékban főni 15 percre. Ezalatt meghámoztam, és feldaraboltam a birsalmát. Kiszedtem a fűszereket, majd a birset beledobtam a fazékba. Addig főztem, amíg szépen meg nem puhult a gyümölcs. Ez kb. 10-15 perc, nem baj ha szétfő, mert úgyis el kell turmixolni. Szóval amikor már jó puha lett a gyümölcs, egy szűrő lapáttal kiszedtem, és simára turmixoltam. A birspürét visszatettem a fazékba, beleöntöttem a tejszínt, beleszórtam a citromhéjat, és még egyszer felforraltam. Ezután már csak "türelmesen" ki kellett várni, hogy kihűljön.

Nagyon finom, intenzív birs ízű leves lett, és nem mellékesen liszt nélkül, magától a gyümölcstől lett sűrű, krémes a leves.

... avagy hogyan szedjünk fel 3 kilót 2 nap alatt!

Még mindíg tombol a franciakonyha láz! Hétvégén rávettem jóanyámat, hogy főzzön egy "kis" tyúklét. Ennek oka, hogy tyúk épp volt a fagyasztóban, és én kinéztem magamnak egy hagymaleves receptet, melynek hozzávalói között szerepel 1,5 l leves, mely kockából is nyerhető ugyan, de igazából nem vagyok híve a kockalevesnek ha nem muszáj!

Íme a frencia hagymaleves (Joanne Harris-Fran Warde: A francia konyha)

Hozzávalók: 750 g vöröshagyma vékonyan felszeletelve, 50 g vaj, , 3 gerezd fokhagyma összezúzva, 1 púpozott ek. liszt, 1,5 l zöldség vagy húsleves, 200 ml fehérbor, 1 babérlevél, kakukkfű, só, bors, a tálaláshoz néhány szelet sajtos pirítós.

Ügymenet. Előre kell bocsátanom, hogy ezen élvezeti termék előállítása eléggé időigényes dolog, bár mást is lehet csinálni közben, de másfél órát rá kell szánni a konyhai manőverezésre!

Miután sikeresen megküzdöttem a hagyma felszeletelésével, (papírzsepi legyen kéznél!) elővettem a legnagyobb teflonyos serplit amit találtam és megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a hagymát, és elkezdtem dinsztelni. Na ez legalább fél óra, és közben nem árt kevergetni!!! Szép aranybarnának kell lennie, de semmi esetre sem szabad odakarbonizálódnia!!! Innentől már fáklyás menet, csak pár lépés a tökéletes hagymaleves!

A kellően lebarnult hagymához jön a fokhagyma, kicsit kavar, jön a liszt és még egy kicsit kavar (1 perc). Na most az egész átmegy egy megfelelő méretű fazékba, és óvatosan felönt a levessel, közben kavargat, jön a bor, (illat máris felemelő), fűszerek, a legkissebb lángon 40 percig főz. Ezt már nem kell kavargatni, csak türelmesen várni, várni, várni. 

Az utolsó néhány percben megpírítottam a kenyérszeleteket és rájuk olvasztottam az ementáli sajtot (elektromos sütő előnyben). Egy bögre leves - egy szelet pirítós.

A recept 4 bögréről szól.