Amikor először jártam Capri szigetén, volt szerencsém megkóstolni a Torta Caprese nevű süteményt. Annyira ízlett, hogy itthon ki kellett nyomoznom a receptjét. Amikor tavaly ősszel visszatérhettem erre a csodás szigetre, megkóstoltam ennek a süteménynek a fehér változatát, és igen, ezt is ki kellett nyomoznom. Azt tudtam, hogy ez a sütemény lisztmentes, tehát csak a cukrot kell lecserélnem, és fehér csokoládéból kell diabetikusat találnom. Nem is sejtettem, hogy ez ennyire nem lesz egyszerű, mert nem elég, hogy aranyáron létezik, a legtöbbet ízesítik valamivel, nekem pedig sima, ízesítetlen, cukormentes fehér csokoládéra volt szükségem, és olyat egy darabig hiába kerestem. Ami késik, jó helyen van, és most végre összejött minden. Épp jókor, szülinapra.

Hozzávalók (egy 18 cm átmérőjű formához): 125 g darált mandula, 2 nagy tojás (vagy 3 kicsi), 25 g 1:4 édesítő, 60 ml extra szűz olívaolaj, 100 g fehér csokoládé (steviásat kaptam), 25 g keményítő, ½ csomag sütőpor, 1 bio citrom reszelt héja, 50 ml limocello likőr. 

Ügymenet: nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem a csokoládét. Egy tálban összekevertem a mandulát a keményítővel és a sütőporral és a reszelt citromhéjjal és a csokoládéval. Egy másik tálban fehéredésig vertem a tojásokat az édesítővel, majd lassan csurgatva hozzáadtam az olíva olajat, ezt követően apránként a száraz keveréket, a legvégén pedig a likőrt. A szokásosnál hígabb masszát egy sütőpapírral kibélelt 18 cm átmérőjű kapcsos formába töltöttem, majd betoltam a 200 C fokra előmelegített sütőbe. Öt perc elteltével a hőmérsékletet levettem 170 C fokra, és tovább sütöttem kb. 35 percig. A végén tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült-e. 

Mivel ez egy szerény kinézetű sütemény, az ünnepi alkalomra tekintettel egy kis limoncello likőrrel meglocsolt eperrel és citromfagyival (házi, cukormentes) tálaltam.

A receptet itt találtam: https://amalfinotizie.it/

Giro d'Italia 2016. 21. szakasz Cuneo > Torino

Tegnap eldőlt, hogy az idén Vincenzo Nibali gurulhat be Torinóba a Maglia Rosa-t viselve. Gratulálunk, igazán nagy küzdelem volt. Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb háromhetes versenyét láthattuk, ahol még az utolsó 500 méteren is kérdés volt, hogy ki nyeri.

Azt hiszem ennyi izgalom után, igazán jöhet egy szelet csokoládés mogyorós torta. Nagyon csokoládés és nagyon mogyorós! Mondjuk Torta gianduia piemontese.

A 17. és 18. században a kakaó már olyannyira elterjedt, hogy az összes velencei és firenzei vendéglőben lehetett forró csokoládét inni. Ebben az időben fejlőd9tt Piemonte és fővárosa, Torino a kakaót felhasználó cukrászat jelentős központjává, ahol a 19. században híres svájciak is megjelentek, közöttük a későbbi neves csokoládégyáros Francois Cailler. Olaszország legismertebb cukrászai, Peyrano, Streglia, Feletti, Talmone és Caffarel ma is híres alkotása a torinói mogyorós praliné, a gian-duiotto. Az 1865-ös esztendő karneváli ünnepségein a népszerű népi színjátszó, Gianduja tiszteletére találták ki. Az igazi gianduiotto kakaóból, cukorból, vaníliából és mogyoróból készül.

Sok receptet megnéztem mire végül kitaláltam a saját verziómat. Persze kihagytam a lisztet és a répacukrot, a tésztába kétféle állagú mogyorót és nyírfacukrot tettem. Igaz ugyan, hogy kora tavasszal importáltam egy tábla giandujás csokit, de az mostanra szép apránként szublimált, úgyhogy kénytelen voltam házilag előállítani. Ehhez Praliné Zsuzsinál találtam kiváló útmutatást. Az étcsokisat csináltam meg, nagyon jó lett, bár nekem egy kicsit édes, azt hiszem legközelebb egy kicsit kevesebb édesítés is elég lesz.

Hozzávalók a tésztához: 50 g finomra őrölt mogyoró, 30 g étkezési keményítő, 80 g porrá őrölt nyírfacukor, 3 tojás szétválasztva, 15 g kakaópor, 25 g durvára vágott pirított mogyoró, 30 g olvasztott vaj, továbbá fél deci rum (nekem fehér van itthon)

Hozzávalók a krémhez: 200 g étcsokoládés gianduja (én ehhez is nyírfacukrot használtam), 100 ml tejszín, 30 g vaj.

Hozzávalók a bevonathoz: 100 g 70%-os étcsokoládé, 100 ml tejszín.

Ügymenet: előkészítettem 2 db 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, és bekapcsoltam a sütőt, hogy 180 C fokra melegedjen. A tojássárgáját gőz fölött világos habosra kevertem a nyírfacukorral. Az őrölt mogyorót összekevertem a keményítővel és az átszitált kakaóval. A tojásfehérjét kemény habbá vertem egy csipet sóval. A mogyorós keveréket a tojássárgájás masszához kevertem, hozzáöntöttem az olvasztott vajat, majd a durvára vágott mogyorót, és végül óvatosan beleforgattam a tojásfehérjét is. A tésztát elosztottam a két sütőpapírral bélelt formába, és betettem a sütőbe kb. 20 percre. A kisült tésztalapokat rácsra helyeztem hűlni.

A krém hozzávalóit óvatosan összemelegítettem, majd hagytam, hogy kissé kihűljön.

Összeállítás: az egyik tésztalapot belehelyeztem a tortaformába, és a rum felét egy ecsettel eloszlattam rajta. Ráöntöttem a kissé kihűlt és besűrűsödött krémet. A második tortalapot lekentem rummal, majd a rumos felével lefelé ráhelyeztem a krémre. Betettem a hűtőbe egy éjszakára. Másnap reggel kivettem a tortát a formából és bevontam a csokoládés tejszínes bevonattal, amihez felmelegítettem a tejszínt, majd levettem a tűzhelyről és hozzáadtam a felaprított csokoládét. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt benne, és sima fényes krém lett belőle.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok, júliusban francia receptekkel jövünk a Tour de Serpenyőben.

Giro d'Italia 2016. 19. szakasz Pinerolo > Risoul (FRA)

Tegnap nem történt változás az élen, Steven Kruijswijk őrzi a rózsaszín trikót, 3 egész perc az előnye a második helyen tekerő Esteban Chaves és 3:23 Alejandro Valverde előtt. Vincenzo Nibali 4:43 hátránnyal csak a negyedik, de remélem azért már nem száll ki ilyen kevéssel a vége előtt. Ma kőkemény hegyi szakaszok jönnek, szükség lesz egy kis extra szénhidrátra!

 A mai szakasz Pinerolo városából indul, ami többek között arról nevezetes, hogy XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” – a város erődjének Öregtornyába, a Donjonba záratta, amelyet börtönként is használtak. A másik nevezetesség a mai menünk, a Torta Zurigo, melyet a hagyomány szerint a 30-as évek elején Castino cukrász mester tervezett Jolanda di Savoia hercegnő kérésére, aki gyakori látogatója volt a „lovagok városának”. (Ha valaki erre jár, nézzen be a Katonai Lovassági Múzeumba is.) 

1979-ben az eredeti receptet Monaco Maria cukrászmester örökölte, aki korábban munkatársa volt Castino mesternek, és aki átvette az üzletet és süteményeket. Azóta a LABORATORIO IL PASTICCERE őrködik a torta felett. Levédették a receptet és terveztek hozzá egy logót, melyet a www.tortazurigopinerolo.it weboldalukon lehet megszemlélni. Kizárólag ők jogosultak a védjegy használatára, csak ők készíthetik és csak náluk kapható a sütemény. A cukrászda Pinerolo település szélén található egy gyönyörű parkban, amely kötelező megállóhelyévé vált a sütemény szerelmeseinek.

A recept titkos, de azért néhány információt elárulnak róla: a tésztája csokoládés, a töltelék bőséges Chantilly krém (édes tejszínhab) és mogyorós fehér nugát. A tortát étcsokoládé forgáccsal borítják be, cukormázba mártott, alkoholban tartósított cseresznyével díszítik, végül pedig felkerül rá a fehér csokoládéból készült logó.

A torta tehát titkos, de roppant látványos, szóval igazi kihívás egy gasztrobloggernek! És ha már ennyire titkos, arra gondoltam, hogy miért ne süthetném olyanra, hogy én is ehessek belőle legalább egy szeletkét. Így hát kivontam a képletből a cukrot, a lisztet, és igazság szerint a nugátot is, mert egyrészt itt nem kaptam, másrészt az is csak cukor. Akinek pedig szintén nem áll alkoholban eltett száras cseresznye a kamrapolcán, annak is van egy trükköm.

Hozzávalók a tésztához: 4 tojás szétválasztva, 110 g porrá őrölt eritrit, 80 g őrölt mandula, 20 g kakaópor, 10 g étkezési keményítő, 1 mokkáskanál sütőpor, 60 g olvasztott vaj.

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g tejszín, ízlés szerinti édesítő, egy marék mogyoró.

Hozzávalók a díszítéshez: 100 g 70%-os étcsokoládé, 15-20 szem cseresznye szárastól, cseresznyepálinka, egy kevés fehér csokoládé.

Ügymenet: előző nap megmostam a cseresznyéket és beáztattam őket a pálinkába. Aznap a tészta hozzávalóiból sütöttem egy 22 cm átmérőjű piskótalapot. A tojássárgáját gőz felett habosra kevertem az eritrittel. A mandulát, keményítőt, kakaót és a sütőport elkevertem, majd óvatosan a tojássárgája habra szitáltam. Hozzáöntöttem az olvasztott vajat, majd óvatosan összeforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjével. 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt sült meg. 

Amíg a tészta teljesen kihűlt, előkészítettem a tölteléket és a díszítést. Kiszedtem a cseresznyéket a pálinkából, és papírtörlőn hagytam őket megszáradni. Felolvasztottam a fehércsokoládét, és minden szem cseresznyét belemártottam. A cseresznyéket egy folpackkal borított tányérra tettem (a folpackról könnyebb levenni őket).

A mogyorót enyhén megpirítottam egy száraz serpenyőben, majd konyharuhával ledörzsöltem a barna héjból annyit, amennyit csak tudtam. Ezután késsel durvára vágtam. Az étcsokoládét felolvasztottam, és egy kisebb tepsi hátoldalára kentem nem túl vastagon. Miután megdermedt, egy nagy késsel forgácsokat húztam belőle.

Amikor kihűlt a tortalap kettévágtam, és a maradék pálinkát egy ecsettel eloszlattam rajta.

Nem túlságosan kemény habbá vertem a tejszínt az édesítővel. Az alsó tortalapot megkentem a tejszínhabbal, rászórtam a mogyorót és ráhelyeztem a felső lapot. Az egész tortát bekentem a tejszínhabbal, majd egy csipesz segítségével óvatosan ráhelyeztem a csokoládéforgácsokat, majd a cseresznyéket is.

Most már én tekerek a végéig, úgyhogy holnap is velem találkozhattok a Tour de Serpenyőben. Kövessétek a projektet a facebookon is!

Sütöttem már süteménybe cukkinit, répát, céklát, hát gondoltam a paszternák is megér egy próbát. Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat, szerintem eddig ez lett a legfinomabb zöldséges süteményem. Sajnos a paszternákot nem egyszerű beszerezni, még a piacon is ritka, pedig nagyon finom gyökérzöldség. Most szerencsém volt, szép nagy példányokat találtam, ráadásul olcsóbb volt, mint a petrezselyem! Nem is akartam hinni a szememnek.

Hozzávalók a tésztához: bő 350 g paszternák, 60 g őrölt pirított mandula, 150 g étcsokoládé, 100 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 100 g búzaliszt, 20 g kakaópor 2 1/2 tk borkő sütőpor, késhegynyi őrölt szegfűbors, 4 tojás, 125 g barna cukor, 2 csipet só, 250 ml növényi olaj.

Hozzávalók a csokoládémázhoz: 200 g étcsokoládé, 3 nagy evőkanál tejföl, 3 csapott evőkanál porcukor.

Díszítés: 16 szem mandula, 2 evőkanál cukor.

Ügymenet: a paszternákot meghámoztam és finom reszelőn lereszeltem, majd hozzá kevertem az őrölt mandulát. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem. Ha táblás csokit használunk, azt apró darabokra kell vágni, én csokoládé cseppet használtam. Egy tálban összekevertem a liszteket, a kakaót, a sütőport és a szegfűborsot.
A tojásokat a cukorral és a sóval habosra kevertem. A masszának világossárgának és sűrűnek kell lennie, ez kb. 6 perc. Ezután hozzáadtam az olajat, majd a lisztes keveréket, a paszternákot, majd egy lapátkanállal beleforgattam a csokoládét. 
A tésztát az előkészített formába simítottam, és előmelegített sütőben 180 C fokon sütöttem, kb. 50-55 percig. Mielőtt kivettem a sütőből, tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e. 10 perc pihentetés után rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni. 
A bevonathoz vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét, majd hozzákevertem a tejfölt és a porcukrot. Addig kevergettem, míg sima masszát kaptam, ezt a torta közepére öntöttem és egy késsel elsimítottam, hogy az oldalára is jusson. 
A díszítéshez a cukrot egy kis lábasba tettem, adtam hozzá egy evőkanál vizet és lassan addig forraltam, amíg közepesen barna karamell lett belőle, ebben megforgattam a mandulaszemeket és egy olajozott tányérra öntöttem őket, majd két villával igyekeztem nagyon gyorsan széthúzni őket, hogy ne ragadjanak össze.

Recept: Essen&Trinken 2014.02., de a cukor szokásom szerint itt-ott megnyirbálva. 

A héten boldog tulajdonosa lettem egy szilikonból készült bonbon öntőformának. Aki rendszeresen jár Tagore szilikontudós képző tanfolyamára, az már tudja, hogy az occó kínai szilikontól óvakodni kell, ezért amikor az üzletben közelebbről szemügyre vettem a dobozt, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert a termék nem kínai, és ezt az ára is tükrözte. Túl az első teszten viszont, tényleg azt mondhatom megérte az árát. 

Melangenak készült az alábbi képes tudósítás Grindenwald városka csokiboltjáról.

Csokibolt belülről: 

A heti aktuális alexandrás akcióban én is becserkésztem egy rég áhított könyvecskét. Sajnos még nem láttam a sorozat minden részét, de amit láttam belőle, annak alapján nagyon megkedveltem Rick Steint. Arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy a főzés mellett roppant nagy kedvet kaptam tőle egy kis hajókázáshoz is a Canal du Midin. 

Elsőként talán a legegyszerűbb receptet választottam, ezt a csokikrémet. Ez egy lágy, dús krém, ami elég tömény ahhoz, hogy egy kis tálkával is beérjem.

Hozzávalók 6 db 100 ml űrtartalmú tálkához: 225 g legalább 60%-os étcsokoládé (Tibi), 15 g puha vaj, 4 tojássárgája, 150 ml tejszín, 150 ml zsíros tej, 50 g cukor.

Ügymenet: a csokoládét kisebb darabokra törve gőz fölött megolvasztottam. Levettem a csokoládés tálat a gőzről, simára kevertem az olvasztott csokoládét, majd belekevertem a vajat és a tojássárgáját. Egy másik lábasban összeöntöttem a tejet és a tejszínt, a cukorral és felforraltam, azután lassan, folyamatosan kevergetve a csokoládéhoz kevertem. Szétosztottam a krémet a kis tálkákba, azután hideg helyre állítva hagytam kihűlni (nem kell a hűtőbe tenni!). Tálaláshoz Rick creme fraiche-t és kakaóport ajánl. (nekem sajna csak tejszín volt itthon)

 

Így jár az, aki májusban elkéri a receptet, jól elraktározza, egész nyáron rá sem hederít, aztán amint lehűl az idő és rátör a vágy, rohan megvenni a kekszet meg a csokit meg a rumot hozzá, aztán sehol sem találja a receptet. Nem baj, kértem telefonos segítséget, és szétnéztem a neten is, úgyhogy megvan! Nem tudom dívik-e még a retro hullám, de ez a süti nekem nagyon ízlik. Sőt, a párom szerint jobb, mint az eredeti. Igazság szerint gyermekkoromban nem a sportszelet volt a kedvenc csokim, én a kapucínerért voltam odáig, de lehet, hogy csak azért, mert a gyári nem volt olyan jó, mint ez!

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor***, 2 dl tej, 5 ek kakó, 0,5-1 dl rum (ízlés szerint), 1 csipet só, 50 dkg darált háztartási keksz*, 20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj.

Ügymenet: gőz fölött** megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a cukrot, kakaót, tejet, só és jól ekevertem. Levettem a tálat a gőzről, beleöntöttem a rumot, hozzáadtam a kekszet és alaposan összedolgoztam a masszát.

Egy kb. 20x30-as tepsit kibéleltem folpack fóliával, úgy, hogy a kilógó fóliával utána be is tudjam majd takarni a tepsit. A kekszes masszát egyenletesen belesimítottam a tepsibe. A projekt legidőigényesebb része, hogy simára egyengettem a massza tetejét. Erre a célra leginkább egy puha szilikonos sütőlapát vált be. A lelógó fólia darabokkal betakartam a tepsit, és bedugtam a hűtőbe. (Ezután lezuhanyoztam, hajat mostam..stb.)

A tetejére való csokit szintén gőz fölött olvasztottam meg az 5 dkg vajjal, és ezt a kekszes máz tetejére simítottam. Az éjszaka leple alatt jól megdermett az egész. Szeletelés előtt érdemes fél órával korábban kivenni a hűtőből, és akkor nem törik össze a csoki a tetején.

*Létezik gyárilag darált háztartási keksz, érdemes eleve ilyet beszerezni! ;)

**Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, majd egy pontosan a fazékra illeszkedő tálat helyezünk rá, úgy hogy a tál ne érjen bele a vízbe, csak a gőz melegítse.

*** Szerintem a fele is bőségesen elég!

A receptért örök hála és köszönet a legtutibb titkárnőnek!

Hétvégén a köz felkiáltott, hogy már három hete nincs egy rendes süti (ezek szerint a múltheti vajaskeksz ismétlés nem volt rendes süti), és kéne már valami csokis.

Annak idején amikor először láttam a Spektrum tévében ezt a kócos, laza, angol srácot, még semmit sem tudtam róla. A nélkül varázsolt el a stílusa, hogy bármit tudtam volna „média sztárszakács" mivoltáról. Hiába főzött sok olyan ételt is, amit én nem szeretek, mégis hétről hétre ott találtam magam a képernyő előtt és figyeltem miképp kever, kavar és szánkázik a csigalépcső korlátján. Aztán hozzánk is begyűrűztek a hírek, magyarul is megjelentek a könyvei, és az első sorozatok dvd-n is feltűntek a boltok polcain. Az egyik ilyen dvd-n található egy epizód, amelyben az akkor még „pucér szakács" a barátnőjét igyekszik kiengesztelni egy pazar vacsorával, többek között egy csokitortával. Azóta meglehetősen sok víz lefolyt már a Temzén - Jamie feleségül vette kedvesét.......- így biztosra vehető, hogy a torta anno jól sikerült.

Csakhogy akkoriban Jamie még tényleg nagyon laza volt és a torta alapjához szükséges omlós tésztát fagyasztva vette. Kijegyzeteltem hát a töltelék hozzávalóit a dvd-ről, majd a tészta ügyében kénytelen voltam a Möszjőhöz fordulni.

Kivajaztam a gyümölcstorta formát (sajnos nincs olyan helyes tortakarikám, mint a Möszjönek). Lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát és kibéleltem vele formát. Megszúrkáltam villával, sütőpapírt helyeztem rá és rászórtam néhány szem babot, hogy az elősütés ideje alatt nem púposodjon fel (ezt hívják vakon sütésnek). Betoltam az előmelegített (200 C) sütőbe kb. 15 percre. Addig előkészítettem a tölteléket.

 A csokoládés krémhez gőz fölött összemelegítettem a csokoládét, a vajat, a kakaót és a sót. Amíg ezek olvadoztak, addig egy másik tálban kissé felvertem a tojásokat a cukorral, a tejföllel és a mézzel. Amikor a csoki teljesen felolvadt, hozzáadtam a tojásos masszához, és jól eldolgoztam. Beleöntöttem a tortaformába és betoltam a sütőbe (170 C) 40 percre.

És ha már Möszjő, akkor gyorsan kipróbáltam a Millie által közkinccsé tett Pierre Hermé keksz receptet is.

Nekem nagyon ízlett, bár azt hiszem, az intenzívebb kakós íz érdekében legközelebb több kakaót fogok használni.

Szülinapra készült ez liszt nélküli finomság, mely mandulából és étcsokoládéból áll. Sokféle recept létezik, mely a csokoládé és a mandula gyümölcsöző kapcsolatáról szól, ki-ki kedvére válogathat a töményebb és könnyedebb variációk közül ízlése szerint. Én speciel mindegyik variációt imádom. Ez a mostani egy sötét, puha és zaftos ínyencség, melyet sötét kakaóporral meghintve, enyhén cukrozott tejszínhabbal tálalhatunk.


Hozzávalók: 100 g vaj, 140 g étcsokoládé (70% körül), 6 tojássárgája, 140 g őrölt mandula, 1 evőkanál Cointreau (nálam fehér rum volt készleten), 6 tojásfehérje, 85 g nyers nádcukor, 1 csipet só, cukrozatlan kakaópor a tetejére.

Ügymenet: bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra és kibéleltem a 24 cm-es kapcsos tortaformát sütőpapírral. Óvatosan felolvasztottam a vajat és a csokoládét, simára kevertem és félretettem, hogy egy kicsit kihűljön. Ez alatt a tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot vertem, félúton hozzáadtam a cukrot is. A tojások sárgáját egyesével beledolgoztam a langyos csokis keverékbe, majd belekevertem a mandulát és az alkoholt. Két kanálnyi tojásfehérjehabbal fellazítottam a masszát, majd óvatosan beleforgattam a többi habot is. A masszát a formába simítottam, majd betettem a sütőbe. A recept szerint 30-35 percig kell sütni, amíg éppen csak megszilárdul, de nálam ez simán megvolt 45 perc is, sütője válogatja. A tetejére kakaóport szitáltam.

Recept: 101 Torta és sütemény

Nálam is megkezdődött a hangolódás még ha az időjárás nem is kedvez túlságosan (momentán az eső szakad, minden vizes és sáros, beleértve a hat hónapos pulit is). Első nekifutásra rögtön belevágtam a trüffel készítésbe, így aztán ha nagyon elfáradnék a karácsonyi előkészületekbe, csak gyorsan bekapok egy ilyen kis energiabombát (vagy kettőt), meg hát este is jólesik a fotelban űcsörögve majszolgatni.

Az idén kitaláltam egy új módszert (valószínűleg persze nem a spanyolviaszt találtam fel, csupán nekem új a dolog), ami t3v tavalyi ötletén alapszik, miszerint is ahelyett, hogy nyakig csokisak lennénk formázás közben, egy  nyomózsák segítségével rögtön a papírkapszlikba ügyeskedjük a masszát. Ezt az eljárást toldottam meg azzal, hogy előbb kis csokikelyheket gyártottam.

Hozzávalók kb. 30-35 db trüffelhez: 250 g étcsokoládé (minimum 60%-os kakaótartalommal), 55 g vaj, 160 ml tejszín. A kosárkához: 2 tábla étcsokoládé. Továbbá:  meglepetés töltelék: nálam durvára vágott pörkölt mogyoró, mandula, cukrozott gyömbér, kandírozott narancshéj és egy kis pálinkával bolondított apróra vágott aszalt sárgabarack került felváltva a kosárkákba.  

Gőz fölött óvatosan megolvasztottam 1 tábla Tibi étcsokit, és egy tiszta (másra nem használt) vékony ecset segítségével "kikentem" a kapszlikat a csokival. A prototípus tesztelése során kiderült, hogy a csoki 1 rétegben túlságosan vékonyka, így hámozás közben összeroppan, úgyhogy további tábla csoki került a gőzre. Annak érdekében, hogy a csoki ne kössön vissza a tálba, a vizes lábaskát alatta hagytam, így folyamatosan tudtam dolgozni. Az elkészült "kelyheket" hidegre tettem, hogy szépen megszilárduljanak.

Az utóbbi időkben nagyon népszerű tevékenység lett hazánkban az otthoni bonbon készítés, ennek megfelelően rengeteg recept van forgalomban. Az én választásom gondos mérlegelés után Dona Hay receptjére esett az Ízvarázsból. Gőz felett megolvasztottam a csokit és a vajat, majd több részletben, alaposan eldolgozva adagoltam hozzá a tejszínt. Egy szögletes jénai tálba öntöttem a masszát vékony rétegben. Megvártam amíg kihűlt, de még nem szilárdult meg teljesen, és nyomózsákba töltöttem, majd a meglepetéssel bélelt csokikapszlikba nyomtam.
 

Ezt a receptet jó egy hónapja kaptam az Index fórumán egy kedves topictárstól, csak valami folyton útját állta a megvalósulásnak. Szombaton végre sikerült az akadálymentesítés, elkészült a mű! Azt kell mondjam, hogy megérte a várakozás, nagyon finom kis csemege ez a csokoládé és a chili elkötelezett híveinek!

Én két szárított chilit vetettem be, szárukat letörtem, a magok nagy részét kiszórtam, és csak a paprikahúst vágtam nagyon apróra. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a biztonság kedvéért kóstolja meg a nyers masszát, hogy elég csípős lett-e. Igazából nem a tűzokádó sárkány képzés a cél, hanem, hogy a csokis kekszet kissé pikánsabbá tegyük.

A csoki szerepében most is a jól bevált 60%-os Tibi domborított, a barnacukrok közül pedig egy lágy, sötétbarnát használtam (annak okán, hogy ez volt felbontva, egyébként ki fogom próbálni lágyabb ízű, világosabb cukorral is!)

A receptben eredetileg kesudió szerepelt, de kesudió fám nem lévén, én most beértem a finom hazai csonthéjassal.

Hozzávalók: 100 g étcsokoládé, 200 g liszt, 1 csapott teáskanál sütőpor, 150 g puha vaj, 100 g cukor, 150 g barnacukor, 1 zacskó vaníliás cukor, csipetnyi só, 2 tojás, 2 piros chili, 100 g dió

Ügymenet: A diót megdaráltam, a csokoládét apró darabokra vágtam, a chilit pedig a fent említett módon készítettem elő.  

Egy tálba kimértem a lisztet, a sütőport, sót és jól elkevertem. Egy másik  másik tálban a vajat  habosra kevertem az egymás után hozzákevert a háromféle cukrral. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel külön-külön kikevertem a masszát. Hozzáadtam a diót, a csokit és a chilit. A lisztkeveréket két részletben, közepes fokozaton kevertem bele.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tésztából két teáskanál segítségével diónyi halmokat raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A halmok között hagyjunk elég távolságot, mert a tészta sülés közben megnő!  Egy nagy tepsire 25 db fért el, és 16 perc alatt sült meg. A sütőből kivéve még kicsit puha volt a közepük, de mire kihűltek (rácsra téve) szépen „megkeményedtek”, vagyis fimon omlós-ropogóssá váltak. Ebből a mennyiségből kb. 70 darab lett

Persze tudom én, hogy az „egészséges süti” gyakorlatilag nem létezik, mert ugye ami süti az cukor, de legalább az illúzió maradjon meg nekem ha kérhetem!!!

Régóta kerestem valami használható „egészséges süti” receptet, és néhány kudarccal végződött próbálkozást követően rá is bukkantam erre a zabpelyhes rágcsálnivalóra egy netes fórumon. Bárkié is volt előzőleg, köszönöm, köszönöm, köszönöm.*

 A készen kapható hasonló kekszek meglehetősen drágák, és nem mentesek némi tartósító szertől meg „E vitamintól”, úgyhogy inkább marad a saját termelés.

Szerencsére olyan egyszerű elkészíteni, hogy bárki kipróbálhatja, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni. Én csak egy apró módosítást eszközöltem a hozzávalókban, mégpedig fahéj helyett az Ázsiából beszerzett „keksz fűszerkeverék”-kel ízesítettem tallérkáimat. Az összeállítás 5 perc, a tepsire adagolás meg kb. 10 perc, attól függ mekkorára sikerednek, én egy teáskanalat használtam.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor
6 dkg cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
½ kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

Ügymenet: Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kivajazok-lisztezek egy nagy tepsit.

Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj (keksz fűszer) is. A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom és jól összekeverem.

A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.

Ezután a kétféle keveréket egy fakanállal jól összedolgozom.

A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.

A zabpelyhes tallérokat 15 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

Kb. 30 tallér lesz belőle.

*u.i.: állítólag Stahl Juditnak jár a köszönet :)