A helyzet az, hogy én soha életemben nem sütöttem még bejglit. Az évek során szinte minden karácsonyi fogás átkerült az én feladataim közé, kivéve a bejglit, hogy azért anyukámnak is maradjon valami dolga. Az idén viszont kiderült, hogy alaposan csökkentenem kell a szénhidrátbevitelt. Alapvetően nincs ezzel olyan nagy baj, a hétköznapokban egész jól elvagyok, és a hétvégékre is mindig jutott valami ch szegény desszert, de a karácsony az mégis más. Mindig is azt mondogattam, hogy „a karácsonyban az a legjobb, hogy bájglit lehet reggelizni”. Csakhogy a bejgliben sok a szénhidrát… nagyon sok. Szóval nem elég, hogy még soha életemben nem sütöttem, de rögtön nehezített pályára is kerültem. Szerencsére kaptam némi segítséget mind az elkészítéshez, mind a szénhidrát csökkentéshez.

Bejgli készítési kutatásaim oda vezettek, hogy mindenki másképp csinálja, és persze mindenki esküszik a sajátjára… Azért találtam néhány közös pontot, és igyekeztem összeszedni a legjobb ötleteket:

- a hozzávalók legyenek hidegek,

- bár a tésztába élesztő kerül, mégis úgy kell bánni vele, mint az omlós tésztával,

- a töltelékkel kell kezdeni, hogy teljesen hidegre hűljön,

- ha a tésztát sütőpapíron nyújtjuk, nem kell lisztezni a deszkát, és feltekerni is könnyebb,

- a térképes kinézethez a tojássárgájával hosszában, a fehérjével keresztben kell lekenni,

- mivel omlós tészta, a szokásostól melegebb sütőben kell sütni,

- végezetül, ha a szurkálás ellenére is kireped, egyszerűen csak engem kell idézni: „amelyik bájgli nem reped, abban nincs elég töltelék” fotózáskor pedig elegánsan a másik oldalát fényképezzük. 

Ez a mennyiség 3 db egyenként kb. 60 dkg-os rudat eredményez. A kísérleti jellegre tekintettel ezúttal mind a három mákos töltelékkel készült. A tölteléket nyírfacukorral édesítettem, de ebből is sokkal kevesebbet tettem, mint amennyit a klasszikus receptek ajánlanak. Nekünk így ízlik, a hagyományos bejglibe is évek óta csak fele annyi cukrot tettünk, mint amit a könyv ír.

Hozzávalók a töltelékhez: 400 g mák, 150 g nyírfacukor, 250 ml víz, 50 g zsemlemorzsa, 30 g cukrozott citromhéj, 80 g mazsola, 1 (de inkább 2) citrom reszelt héja.

Ügymenet: a mákot megdarálom a nyírfacukorral együtt (csak kávédarálóm van, az meg csak együtt viszi őket) és egy nagy tálba teszem. Belekeverem a mazsolát, és a kétféle citromhéjat, a morzsát, és végül leöntöm a forró vízzel. Jó alaposan összekeverem, majd hideg helyre teszem. (igen a kutyaólra, de ez nem kocsonya…)

Hozzávalók a tésztához: 250 g Dia-Wellness Zéró-6, 300 g fehér tönkölyliszt, 50 g porcukor, 250 g vaj, 1 tojás + 1 tojás sárgája, 125 ml hideg tej, 1 csomag szárított élesztő, 1 nagy csipet só, valamint 1 tojás szétválasztva a lekenéshez.

Ügymenet: Egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sóval és a cukorral, majd gyors mozdulatokkal elmorzsoltam benne a vajat. Nem szabad sokáig fogdosni, mert akkor megolvad benne a vaj. Tulajdonképp robotgépet is használhatunk dagasztópálcával, szépen elmorzsolja a vajat. Ezután belekevertem a szárított élesztőt, majd a tál közepén félrehúztam a lisztet, és a keletkezett mélyedésbe öntöttem a tojást és a tojássárgáját, valamint a hideg tejet. Nagyon gyorsan összegyúrtam, majd letakarva hideg helyre tettem pihenni kb. másfél órára.

A pihentetett tésztát három egyforma részre osztottam, majd kettőt visszatettem a kutyaól tetejére  hűtőbe. A tésztát nagy sütőpapírra tettem, és egy kb. 33x22 cm-es téglalappá nyújtottam. Ha már kicsit nehezebben nyúlt, akkor óvatosan felemeltem a papírról és átfordítottam. Lisztezni nem kellett egyáltalán. Kimértem a máktöltelék 1/3-ad részét, és egy spatulával rásimítottam a tésztára, úgy, hogy körben 1-2 cm tészta szabadon maradt. A két keskenyebb végén óvatosan behajtottam és kicsit lenyomtam a tésztát, hogy a végén ott se legyen sokkal vastagabb, majd a sütőpapír segítségével a hosszabb oldal mentén feltekertem. A kész tekercset egy sütőpapírral bélelt sütőlapra tetem. Ezt a műveletet megismételtem még kétszer, és így lett három rúd bejglim egymástól szép egyenlő távolságra a sütőlapon. 

Először a tojássárgájával kentem le őket hosszában, majd hideg helyre tettem őket 2 órára. Ezután jött a tojásfehérje, amit enyhén felvertem egy villával és lekentem vele a rudakat keresztben. Ismét hagytam pihenni őket kb. másfél óráig. Mielőtt betettem a sütőbe, megszurkáltam az oldalán. 

Előmelegített 200 C fokos sütőben 35 perc alatt sültek készre. Egy rúd szénhidrát tartalma 210 g.

És ha már bájgli: 

Ez a kedvenc keksz receptem. Volt is már a blogon, de elég ronda fényképpel, így most, hogy kisütött a nap, és maradt pár darab a múlt heti sütésből, csináltam új fotókat. A keksz omlós és ropogós, elég jó alaprecept, lehetne hozzá adni ízesítőket, valamilyen aromát, vagy pl. aszalt áfonyát, reszelt narancs vagy citromhéjat is, egy vanília rúd kikapart belsejét, sőt cukormázzal is be lehetne kenni, de én most csak az alapverziót sütöttem. 

Hozzávalók: 175 g puha vaj, 100 g porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 tojás, 1 csipet só, szerint, 300 g liszt. (+ízesítő, opcionális)

Ügymenet: a puha vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral a legmagasabb fokozaton habosra kevertem. Belekevertem a tojást, a sót és jól eldolgoztam.

Amikor teljesen elkeveredett a massza, akkor kikapcsoltam a gépet és a lisztet a masszához szitáltam. Kézzel gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csavarva betettem a hűtőbe.

1-2 óra (vagy egy éjszaka) pihenés után a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlapon, előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.

Ez a mennyiség 2 tepsi, kb. 50 db sütire elég, persze attól is függ mekkora formákat használunk. Ebben a tésztában egyébként jól megmarad a sütipecsét vagy a sütinyomda mintája is!

"A panforte és a panpepato, az erős és a fűszeres, borsos sütemény (kenyér) minden kétséget kizáróan Siena legismertebb édessége. A helyiek annyira szeretik, hogy egyik védőszentjük, Szent Lőrinc kegyeibe ajánlották.

Az első utalás arra vonatkozóan, hogy a panforte, illetve a panpepato hagyományosan Siena környékén készült, a montecelsói kolostorból származó, 1205-ből való dokumentumokban található. Ez megemlíti, hogy a parasztokat kötelezték tekintélyes számú borsos vagy mézes kenyér formájában megfizetni az apácáknak járó adót. Ha ennek a hagyománynak hinni lehet, ez a kolostor valóban nagy szerepet játszik a híres fűszeres kenyér históriájában. A történet pedig így hangzik: Niccoló de Salimbeni az egyik legvagyonosabb sienai családból származó fiatalember betegesen pazarló életet élt, amiről nem lehetett azt állítani, hogy megfelel a keresztény eszményeknek. Ám egy napon ráébredt cselekedeteinek dőreségére, megtért, és elajándékozta minden maradék vagyonát, birtokát. Ez nem volt több, mint egy teli zsák fűszer (igaz, abban az időben nagy érték volt, olyannyira, hogy a fűszer az általános fizetőeszköz szerepét is játszotta), valamint egy laktató édesség receptje, amely bőségesen felhasználta ezeket a specialitásokat. A megajándékozott személy, bizonyos Berta nővér, a montecelsói kolostor apácája volt. Berta nővér kipróbálta ugyan a receptet, de arra a következtetésre jutott, hogy ez a buja ízű édesség nem illik egy apácakolostorhoz, így a receptet továbbadta a püspöki kúriának, ahol püspökről püspökre szállt, mígnem Ottaviano della Pila kardinális tertvérének kezébe került. Őt Ubaldinónak hívták, és olyan kitűnő szakács volt, hogy Dante az Isteni színjáték egyik énekében a Purgatóriumban meg is örökítette. Ubaldino tovább finomította a készítés módját: mandulát, diót, kandírozott gyümölcsöket és aromás fűszereket is adott hozzá. A sienai panforte gyorsan nagyon népszerű és márkás cikk lett. 1370-ben már Velencében is fogyasztották ünnepi alkalmakkor. Híre messze földre is eljutott, és magas fűszertartalma miatt afrodiziákumként tartották számon." - Olasz Kulinára

Ennyi bevezető után íme a recept, amin épp csak egy keveset változtattam. Kicsit kevesebb kakaót tettem bele, és a tepsi aljára ostyalapot tettem, így nem kellett a sütőpapírral bajlódnom, tuti biztosan nem ragad se a tepsihez, se a sütőpapírhoz, és ajándéknak becsomagolni is könnyebb így. Túlsütni nem szabad, mert akkor túlságosan megkeményedik. 

Hozzávalók: 75 g mogyoró, 75 g mandula, 175 g kandírozott citrom- és narancshéj, 50 g búzaliszt, 10 g kakaópor, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 mokkáskanál mézeskalács fűszer, 100 g cukor, 100 g méz. Ha van süthető ostyalap.

Ügymenet: a mogyorót száraz serpenyőben megpirítottam és konyharuhába téve ledörzsöltem a vékony héját. A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam, majd lehúztam a barna héját. A magokat és a citrushéjakat apróra vágtam. Egy tálban elkevertem a lisztet a fűszerekkel, a kakaóval, a magokkal és a héjakkal. A mézet a cukorral egy lábasban összeforraltam, majd a többi hozzávalóhoz kevertem. Egy kis tepsi aljára elhelyeztem a süthető ostyalapot, és 1 cm magas rétegben rásimítottam a masszát. (Az eredeti recept 20 cm átmérőjű kerek formát és sütőpapírt ajánl.) 150 C fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Porcukorral, fahéjjal megszórva, vékony csíkokra vágva zártam dobozba.

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok

minden olvasómnak és a Blogtér összes lakójának!
 

Ez a gazdag, sötét színű gyümölcskenyér annyira jól sikerült, hogy nekem alig jutott belőle. Pedig a recept előírásai szerint két kis formában sütöttem meg, igaz nincs két 18 cm átmérőjű kerek formám, így lett egy kis kerek és egy kis szögletes gyümölcskenyerem. Az egyiket anyukámnál helyeztem el, a másikat a páromnál, mit mondjak, kecskékre a káposztát tipikus esete. Ebben a süteményben a gyümölcs és a tészta aránya majdnem egy az egyhez, nagyon gyümölcsös. Elvileg légmentesen becsomagolva 3 hónapig is elállna, na de itt három napot sem élt túl. Béke morzsáira. 

Hozzávalók: 1 citrom, 1 narancs, 100 ml konyak (nálam 50 ml armagnac és 50 ml narancslé), 100 g mazsola, 100 g szárított füge, 100 g aszalt sárgabarack, 100 g aszalt szilva, 80 g cukrozott cseresznye, 25 g kandírozott narancshéj, 25 g kandírozott citromhéj, 100 g sötétbarna nádcukor, 1 evőkanál golden szirup, 100 g vaj, 2 tojás, 180 g liszt, 1 teáskanál sütőpor, 2 teáskanál ötfűszer, 50 g durvára aprított dió, a díszítéshez hámozott egész mandulaszemek és cukrozott cseresznye.

Ügymenet: előző este (vagy korán reggel) a narancsot és a citromot alaposan megmostam, lereszeltem a héjukat és kifacsartam a levüket. A citrusleveket összekevertem az alkohollal és a gyümölcshéjakkal. Egy nagy tálba halmoztam a felaprított aszalt gyümölcsöket, mazsolát, kandírozott héjakat és ráöntöttem a folyadékot. A tálat letakartam folpack fóliával, és legalább 8 órán át hagytam érlelődni, nem árt néha átkeverni.

Sütés előtt bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, és sütőpapírral kibéleltem egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát és egy 20 cm-es dobozformát. A vajat a barnacukorral és a sziruppal habosra kevertem, egyesével hozzáadtam a tojásokat. A sütőporral és fűszerrel elkevert lisztet a vajas keverékhez adtam, majd a habverőt dagasztópálcára cseréltem a gépben, hogy a gyümölcsöket ne zúzza nagyon össze a gép. Ezután a beáztatott gyümölcsöket az áztató lével együtt a masszához adtam és a géppel egy perc alatt összedolgoztam az egészet. Végül egy fakanállal belekevertem a diót is. A tésztát elosztottam a két formába, és a tetejét feldíszítettem a mandulával és a cseresznyével. Mindkét formát betettem az előmelegített sütőbe kb. 35 percre. Tűpróbával ellenőriztem, hogy teljesen átsült-e, majd rácsra borítva hagytam kihűlni.

Recept: Essen&trinken 2009/12

Itt az ideje elvonulnom a konyhába, hogy elkészítsem/előkészítsem a karácsonyi menüt, ezért ezúton kívánok békés boldog karácsonyi ünnepeket minden kedves olvasómnak és a Blogtér összes lakójának.

Nem, nálam nincs karácsonyi hangulat!!! Bármekkora karácsonyi láz is tomboljon a gasztroblog szférában, nálam nincs karácsonyi hangulat!!! Mindössze adventi hangulat van. Vagy mikulásos. De semmiképp sem karácsonyi.

Az úgy volt, hogy mikor vagy két hete takarítottam, a kezembe akadt az alant megtekinthető Mikis bögre. Ez eddig nem volt tudomásom e bögre létezéséről, de amint megláttam a tálalószekrény mélyén, tudtam, hogy nekem ebből kell innom ezután a forralt borocskámat. Mert ebben a didergető hidegben semmi sem melegíti fel jobban a fázós lábujjaimat, mint egy bögre fűszeres forralt bor.

És hogy hogyan kerül képbe itt a kalács? Tavaly azt találtam ki, hogy advent minden vasárnapjára sütök egy kalácsot. Készült is egy mogyorós, aztán egy mákos, de ahogy közeledett az ünnep, elsodortak az események és végül az utolsó kettő elmaradt. Most, hogy vasárnap olyan nagyon csúnya, ködös, szottyos hideg volt, és a lábujjaim annyira átfagytak kutya sétáltatás közben, eszembe jutott ez a kalácsos dolog, meg hogy amúgyis mindjárt itt az advent, és érzetem, hogy kalácsot kell sütnöm.

Hozzávalók a kelt tésztához: 350 g liszt, 20 g élesztő, 125 ml langyos tej, 50 g olvasztott vaj, 40 g cukor, csipet só, 1 tojás + még 1 a bekenéshez.

Hozzávalók a mandulás töltelékhez: 200g hámozott, darált mandula, 75 ml víz, 75 g cukor, reszelt narancshéj.

Ügymenet: az élesztőt belemorzsoltam a langyos tejbe, adtam hozzá egy csipet cukrot és langyos helyre tettem dolgozni. Amíg az élesztő beindult, addig a dagasztógép táljába szitáltam a lisztet, beleszórtam a cukrot, a csipet sót, beleütöttem a tojást. A már láthatóan beindult kovásszal és az olvasztott vajat is beleöntöttem, bekapcsoltam és hagytam, hogy a gép elvégezze a munka oroszlánrészét. Lefedve, langyos helyen kb. 1 órát pihentettem, amíg a tészta kb. a duplájára kelt. 

A töltelékez a vizet és a cukrot együtt felforraltam, ráöntöttem a mandulára, hozzáadtam a reszelt narancshéjat és jó alaposan elkevertem és hagytam kihűlni.

Amikor megkelt a tészta lisztezett tálra borítottam, finoman átdolgoztam és téglalap alakúra nyújtottam. A téglalap közepére igazgattam a tölteléket, majd a tészta szélét a töltelék két oldalán 2 cm-enként rézsútosan bevagdostam egy pizza szeletelő készségemmel. A tésztacsíkokat egymásra hajtogattam. Felül kezdve, felváltva egyet jobbról, egyet balról hajtottam a töltelékre, a végét pedig összenyomtam, hogy nehogy meglóghasson belőle a töltelék. Sütőpapírral bélelt tepsire ügyeskedtem, majd lekentem egy felvert tojással és még kb. 20-25 percig langyos helyen kelesztettem. 190 C fokos sütőben 35 perc alatt sült meg.

Belátom, hogy ezt a hajtogatási technikát még tökéletesítenem kell.
 

A tészta receptje A világ 100 legjobb receptje - Sütemények című könyvből való, a töltelék pedig anyukám verhetetlen bájgli töltelék receptje. 

Ezen a hétvégén meg kell sütnöm a mézeseket, mert jövő héten már nem lesz időm ilyesmire. Így fénykép csak utólag lesz, de a receptet már beírom, hátha valaki más is kedvet kap a hétvégi sütéshez.  

Az évek során számtalan mézes receptet kipróbáltam, változó sikerrel. Volt ami nyersen annyira ragadt, hogy nem lehetett dolgozni vele, volt amelyik olyan keményre sült, hogy a fémdobozos trükk sem segített rajta, és még sorolhatnám. Egyszer „végső elkeseredésemben” úgy határoztam, hogy egyszerűen kipróbálom a fűszeres zacskó hátoldalán lévő receptet. És láss csodát, működött! És működik azóta is, mert kincsként őrzöm azt a zacskót!!! Azóta ugyanis megváltozott a „dizájn”, és új zacskóhoz új recept dukál. Szóval ha most bemész a boltba, akkor egy másik (többek szerint szintén remek) receptet találsz a zacsin. Több helyen közkinccsé tettem már, de itt lesz a legjobb helyen (legalább tudom hol keressem, ha valaki újból kérné :o).

Mézes sütemény

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 1,5 teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 350 g méz, 80 g cukrozott citromhéj (én ezt ki szoktam hagyni), 80 g cukrozott narancshéj (ezt is), 4 evőkanál olaj, 1 csomag Kotányi mézes fűszer (én csak a felét teszem bele), + 1 tojás a lekenéshez. 

1. A lisztet keverjük össze a szódabikarbónával és  a mézes fűszerkeverékkel.

2. A két tojást a mézzel keverjük habosra keverőgép segítségével.

3. Keverjük össze a mézes tojásokat a liszttel, a finomra vágott narancs és citromhéjjal, olajjal és 3 evőkanál vizzel, dolgozzuk sima tésztává és hagyjuk legalább 1 órát hideg helyen pihenni.

4. Tegyük a tésztát lisztezett gyúródeszkára, nyújtsuk fél cm vastagra és szaggassuk ki a kívánt formákra.

5. Helyezzük a kiszaggatott süteményeket egy enyhén beolajozott tepsire, kenjük meg a tetejüket tojással. Díszíthetjük dióval mandulával. 180 C-on süssük aranysárgára.

Nekem elektromos sütőm van, ami a korábbi gázoshoz képest tapasztalataim szerint lassabban süt, így kb. 10-12 percig szoktam sütni, attól is függ, hogy mekkora darabokra szaggatom a tésztát. 

Jó sütögetést!