Tour de France 2016. 18. szakasz Sallanches – Megéve 17 km

Tegnap „az utolsó emelkedőn Ilnur Zakarin (Katusha) indított a szökevények közül, az orosz támadását pedig nem tudták átvenni, így megérdemelten nyerte meg a szakaszt Jarlinson Pantano (IAM Cycling) és Rafal Majka (Tinkoff) előtt. Közben az esélyesek csoportjában Alejandro Valverde (Movistar) próbálta meghúzni a sort, a döntő akciót ellenben Richie Porte (BMC) kezdeményezte, akivel csak a sárga trikós Chris Froome (Sky) tudott menni, Nairo Quintana (Movistar) nem sokkal a cél előtt, még az üldözők csoportjáról is leszakadt.” (velo.hu)

Ma egy 17 km-es egyéni hegyi időfutam vár a fiúkra immár újra Franciaországban, az Alpokban. Ezen a tájon szokták megrendezni a Tour de Francot megelőzően a Critérium du Dauphiné versenyt.

A Critérium du Dauphiné (korábban Critérium du Dauphiné libere, a korábbi szervező Dauphiné libere újság neve után) a Tour de Suisse mellett a Tour de France legfontosabb felkészítő versenye.  A nyolc napos túra júniusban kerül megrendezésre Franciaország délkeleti részén, az Alpokban.  A verseny rendezési joga 2010-től az UCI-é, és része az UCI World Tour sorozatnak. A leggyakoribb útvonalak között Grenoble, Avignon , Saint-Étienne, Annecy , Chambéry , Gap , Lyon , Aix-les-Bains , Valence , Briançonand Vals-les-Bains szerepel.

(A dauphin vagy Franciaország dauphinje (Dauphin de France) — pontosan Viennois dauphinje(Dauphin de Viennois) — egy királyi cím volt 1350–1791 és 1824–1830 között Franciaországban, mely a király legidősebb fiát, a trónörököst illette meg, és vele járt ez a terület. A szó a francia dolphin (delfin) szóból ered, utalva a zászlójukon viselt állatra.) 

Franciaország egykori tartománya és kormányzósága, Bresse, Bugey, Lyonnais, Forez, Vivarais, Venaissin, Provence, Piemont és Savoya közt. Nagyobb részét a Jura és az Alpok ágai borítják, ezek a Pelvouxban (4103 m) érik el a legnagyobb magasságukat.

És, hogy hogy jön ide a Dauphiné? Nos a mai terep, közelebbről Savoya már többször is előfordult nálam a Serpenyőben, a környék több specialitását is elkészítettem már. A mostani keresgélés közben találtam rá az itteni dió termesztőkre, akik persze jó francia szokás szerint AOP védjeggyel látták el termésüket.

A kedvenc útmutatómban találtam egy Tarte aux noix du Dauphiné nevű pitét, egy kis további keresgéléssel pedig megszámlálhatatlan mennyiségű diós pite receptre lehet bukkani. Az én választottam nem a klasszikus sok cukrot tartalmazó karamelles töltelékű, hanem egy kávéval ízesített könnyedebb darab. Igaz a fogyasztókat kissé megosztotta, de azt hiszem, ha a fanyalgóknak egy gombóc vaníliafagylaltot is teszünk mellé a tányérra, garantáltan elhallgatnak. A tésztára viszont külön felhívom a figyelmet, mert Michael Roux klasszikusában sikerült a szénhidrát tartalmat eredményesen csökkentenem.

Hozzávalók a tésztához: 65 g fehér tönkölyliszt, 65 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 65 g darált dió, 65 g DW Zéró 6 (vagy helyettük 250 g liszt), 150 g puha vaj, 1 tojás, 1 evőkanál (nyírfa)cukor, 1/2 teáskanál só, 40 ml hideg víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 200 g darált dió, 2 egész tojás, 70 g (nyírfa)cukor, 2 teáskanál vanília kivonat, 150 ml tejszín, 1 eszpresszó kávé (40 ml), 1 teáskanál kávé kivonat vagy kávélikőr.

Ügymenet: a lisztkeveréket egy nagy tálba szitáltam, a közepébe készített mélyedésbe tettem a kockára vágott puha vajat, a tojást, a sót és cukrot, majd az apró mozdulatokkal összemorzsoltam a hozzávalókat, amikor elérte a morzsalékos állagot, hozzádolgoztam a vizet. Amikor kezdett összeállni, a tenyerem alsó részével néhányszor elnyújtottam a tésztát. Cipóvá formáztam és folpack fóliába csomagolva hűtőben pihentettem másnapig (legalább 1 órát érdemes pihentetni). Ezt követően vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele egy 22 cm átmérőjű piteformát.

Mivel a készítéskor épp kánikula dúlt, a konyhában is nagyon meleg volt, a tészta gyorsan lágyult, ezért a kibélelt piteformát 20 percre betettem a fagyasztóba. (Ezt a trükköt Jamie-nél láttam egyszer, és azóta is gyakran alkalmazom.)

A sütőt 200 C fokra melegítettem elő, és a tésztát 10 percig elősütöttem (vakon sütéssel). Ezalatt egy tálban kézi habverővel összekevertem a töltelék hozzávalóit, majd az elősütött tésztára öntöttem, és a formát visszatettem a sütőbe. A hőmérsékletet visszavettem 175 C fokra, és kb. 25-30 sütöttem.

 Holnap ha minden igaz Al dente főz a Tour de Serpenyőben, kövessetek minket a facebookon is!

Tour de France 2016. 17. szakasz Berne – Finhaut Emosson 

Hétfőn a berni befutón „az utolsó kilométereken fantasztikus versenyt láthatott a nagyérdemű, végül mintegy harminc kerékpáros érkezett a sprintre, amit Peter Sagan (Tinkoff) nyert meg mindössze centiméterekkel megelőzve Alexander Kristoff (Katusha) és Sondre Holst Enger (IAM Cycling) kettősét. A hazai pályán szereplő Fabian Cancellara (Trek-Segafredo) az előkelő hatodik hellyel búcsúzott a svájci közönségtől. Összetettben továbbra is Chris Froome (Sky) áll az élen, előnye egy perc negyvenhét másodperc Bauke Mollema (Trek-Segafredo) előtt. A pontversenyben Peter Sagan (Tinkoff), a hegyi összetettben Rafal Majka (Tinkoff), a fiatalok összevetésében Adam Yates (Orica-BikeExchange), míg a csapatversenyben a spanyol Movistar az első.” (velo.hu) 

Sagannak ez már a harmadik szakaszgyőzelme az idei Touron, még a végén nyer egy negyediket is, és akkor majd kiderül, Tinkov úr állja-e a szavát, és marad-e jövőre is?

A tegnapi pihenőnap után még Svájcban tekerünk, a mai táv 184,5 km. Nagy szerencsémre többször is volt alkalmam megcsodálni a svájci Alpok csodás hegyeit, kár, hogy a mostani árfolyam egyelőre nem teszi lehetővé a további ismerkedést. Egyes vélemények szerint nincs olyan, hogy svájci konyha, ezek mindent összeszedtek a szomszédságból, bár azért van néhány dolog, amiben nagyon jók. Itt van mindjárt a csokoládé meg a sajt. Sajtból készül a fondue és a raclette is. Előbbihez egy speciális edénykében felmelegítik a sajtot, egy kis cseresznyepálinkával ízesítik, majd kenyérkockákat mártogatnak bele. A raclette esetében egy kis lapátszerű kanálra helyezik a sajtszeletet, beteszik a raclette sütőbe, és amikor felolvad, ráöntik mindenféle falatokra, mint főtt burgonya, különböző savanyúságok, szalámik. A raclette sütő teteje (legalábbis az enyém) egy márványlap, amin süthetünk pl. paprikát, paradicsomot, kolbászt, de akár garnélát is, amikre a kis lapátból ráhúzzuk az olvasztott sajtot. Bern kanton specialitása még a „Berner platte” (hús, savanyú káposzta, bab és krumpli), Berner Rösti, a Meringues (habcsók), és a Bärner Züpfe (fonott kalács), de készítenek speciális mézes kalácsot , mogyoróval is. 

A mai célállomás a kétnyelvű (német és francia) Vallis (Valais) kantonban található FINHAUT-EMOSSON, azaz a Finhaut városkája melletti Emosson tó gátja. Tour befutó még sosem volt itt, de Critérium du Dauphine (erről bővebben holnap) 2014-ben már igen. Itt nevezetesek a borok, a rozskenyér (ha legközelebb megsütöm, ígérem kikerül a blogra, mert van egy kis receptfüzetem amiben  svájci gazdasszonyok receptjei között ez is megvan), a sárgabarackból készülő Morand apricot brandy, és persze létezik „Wallis platte” is, ami a régió legjobb termékeit vonultatja fel, eredet védett szárított és füstölt sonkák, pácolt szalonna, raclette sajt, rozskenyér, füstölt kolbász.

Én mára a röstit választottam, méghozzá egy régi receptemet, amelyet régen elég gyakran készítettem, és nagyon szerettük. Rösti van többféle, az enyémhez a krumplit héjában meg kell főzni és lehűteni. Ezt előző nap is megtehetjük, így kiváló hétközi gyors vacsora lehet belőle, vagy kényelmes vasárnapi reggeli. Mivel pár napja egy elég tisztességes sajtszállítmányt kaptam Svájcból, a berni kantonból származó Téte de Moine sajttal tálaltam. Az alábbi mennyiséget ketten ették vacsorára (sajna egyik sem én voltam).

Hozzávalók 2 személyre: 500 g héjában főtt burgonya, só, vaj. A tetejére sonka és sajt.  

Ügymenet: a kihűlt krumplit megpucoltam és káposztareszelőn lereszeltem, enyhén megsóztam. Egy 24 cm átmérőjű serpenyőben megolvasztottam a vajat, beletettem a krumplit, és egy fakanál segítségével elterítettem, jól lenyomkodtam. Kis lángon sütöttem, amíg szépen összeállt és megpirult. Ekkor egy tányér segítségével megfordítottam, és a másik oldalát is megsütöttem. (egy megfelelő méretű tányért vékonyan megvajaztam, ráborítottam a serpenyőre és egy konyharuhával megfogva átfordítottam, majd visszacsúsztattam a serpenyőbe és a másik oldalát is megsütöttem. Sonkaszeletekkel és sajttal a tetején került az asztalra.

Holnap visszatérünk francia földre, és akkor is én tekerek majd. Kövessétek a Torur de Serpenyőt a facebookon is!