Spanyol vanília torta

Spanyol vanília torta

Spanyol vanília torta

szülinapra anyunak

Gasztrotúránk következő állomása Spanyolország, ahová szintén visszahúz a szívem, legfőképp Barcelonát kedvelem. A spanyolos hangulat, meg a titkos süti alkatrészes fiókomban feltárt egy csomag árválkodó marcipán okán választottam ezt a receptet. Tulajdonképp nem is torta ez, a szó hagyományos értelmében, hiszen nincs benne krémes töltelék, meg nem is cicomáztam különösebben, de hát a Sachert is tortának nevezik nem?

 

A legproblémásabb rész, amitől tartottam, az volt, hogy a marcipánt ki kellett keverni simára és habosra a vajjal, meg a tojások sárgájával. Először kockákra vágtam a marcipánt, de simán kirakódtak a keverőtál falára, és semmi áron sem akartak összekeveredni a vajjal, úgyhogy végül egy villával vetettem véged az engedetlenségnek :o). Szépen szétnyomkodtam a renitens darabokat, és innentől már nem volt nehéz dolgom. Talán külföldön lehet kapni valami lágyabb marcipánt, de én itt csak azt a fajta tömböt kaptam, amiből inkább figurákat szoktak otthon gyártani dekoráció gyanánt. Ez nyilván keményebb, ezért volt nehéz kikeverni, de jelentem nem lehetetlen.

 

Kep_233.jpg

 

Hozzávalók: 80g étcsokoládé, 50g cukrozott citromhéj, 50g mandula, 110g liszt, 50g vaj, 150g marcipán, 150g porcukor, 1 rúd vanília, 6 tojássárgája, 5 tojásfehérje.

Bevonat: sárgabarack lekvár (opcionálisan 2 ek sárgabarack pálinka), 1 tábla étbevonó, 2 dkg vaj.

 

 Ügymenet: a csokoládét apró darabokra vágtam, és egy tálba tettem. Szintén ebbe a tálba jött az aprított mandula, a cukrozott citromhéj és a liszt (a recept nem írta, de a biztonság kedvéért tettem bele egy mokkás kanálnyi sütőport is). Ezeket elkevertem és félre tettem.

 

Egy másik tálban géppel összedolgoztam a marcipánt a vajjal, 5 dkg porcukorral, a vaníliarúd kikapart belsejével és először csak 1 tojássárgájával. Amikor a marcipán már jól elkeveredett, egyesével eldolgozva hozzá adagoltam a többi tojássárgáját.

A tojásfehérjékből a maradék cukorral és egy csipet sóval kemény habot vertem, és a lisztes keverékkel felváltva nagyon óvatosan a marcipános keverékhez adagoltam. Ehhez már nem kell a gép csak egy hablapát, és nagyon kell vigyázni, hogy a hab ne törjön össze.

Az előkészített (aljára papír, az oldalára vaj+zsemlemorzsa ment) kapcsos 24 cm-es tortaformába simítottam és előmelegített 180C-os sütőbe toltam. Elvileg 45 perc, de az én sütőmben ez 1 kerek órát vett igénybe.

10 percig hagytam pihenni a formában, azután rácsra borítottam. Még melegen bekentem sárgabarack lekvárral (amit rúdmixerrel pépesítettem és 2 kanál valódi sárgabarackpálesszel vidítottam fel). Amikor a tészta kihűlt, gőz felett megolvasztottam a bevonócsokit, elkevertem a vajjal, hogy fényesebb legyen, és rákentem a tortára. Az oldalára mandulát szórtam.

 

Rendkívül aromás, ízletes süti, bár elismerem, hogy nem olcsó mulatság. De hát ez egy szülinapi torta volt, úgyhogy ilyenkor belefér. A recept egyébként A világ 100 legjobb receptje: Sütemények című könyvből van. Sajnos nálunk csak ez az egy rész jelent meg, pedig ez kint egy sorozat, és eredeti német kiadásban láttam más köteteket is. Igen igényes és megbízható receptek, szép fotók, nem értem miért nem fordították le a többit is!!!

Gruyére sajtos palacsinta

Gruyére sajtos palacsinta

Gruyére sajtos palacsinta

Bajor ország után folytassuk gasztronómiai nosztalgia túránkat továbbra is az Alpokban, közelebbről Svájcban. Többször jártam már Svájcban, annak ellenére, hogy nem igazán az én pénztárcámra szabták az ottani árak színvonalát, és mindig nagyon jól éreztem magam. Imádom a hegyeket, és a látvány hála az égnek nem kerül pénzbe. Tavaly nyáron is kempingeztünk egy hetet a hegyek között, nagyon élveztem. Itt ismerkedtem meg a Gruyére (gróji) sajttal, ami kint eléggé ismert, tulajdonképp az Ementáli kistestvére, és a fondü alapanyaga. Kemény típusú hegyi sajt, íze finom diós jellegű. Nem is volt igazán drága, ahhoz képest, hogy nálunk mennyibe kerül egy-egy jobb sajt. Hazaérkezésünk, és a csempészett készletek elfogyasztása után elkezdtem feltérképezni az utánpótlási lehetőségeket. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Megtudtam viszont, hogy mivel ezt a sajtot a franciák is készítik Comté néven is kereshetem (amíg ki nem nő a szakállam). Na ezen a francia nyomon elindulva jutottam el a Corába, ahol is mondták, hogy „ja, láttak már ilyet, de momentán nincs”. Azután egyszer lett. 1 kg = 6990.-Huf. Húúúúúú, gondoltam magamban, ennyibe még kint sem került, ettől még az is olcsóbb lenne, ha vennék egy fapados repjegyet Zürichbe, és magam hoznám haza a sajtot!!!

Most azonban valami csoda történt!!! Találtam a sajtpultban egy guriga valódi svájci gruyére-t! Nem akartam hinni a szememnek, hogy 1999.-Hufnyi akciós áron mérték. (nem, nem akarom tudni, hogy hány nap volt még vissza a szavatosságból, ezt a sajtot akár 18 hónapig is érlelik, mielőtt forgalomba hozzák, úgyhogy pár nap ide vagy oda nem számít, sőt, minél érettebb, annál jobb!!!) Vettem is gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és elkészítetem az alábbi ínyencséget:

 

Kep_230.jpg

 

Hozzávalók a mártáshoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 8 dkg húsos szalonna, 2 dkg vaj, 3,5 dkg liszt, 2,5 dl húsleves (semmi esetre sem kockából!!!), 2,5 dl tej, fehérbors, só, őrölt szerecsendió, 20 dkg reszelt gruyére, 1 ek gyümölcspálinka.

Hozzávalók a palacsintához: 25 dkg liszt,
5 dl tej, 4 tojás, só, zsiradék a sütéshez.

 

Ügymenet: először is a palacsinta hozzávalóit összekevertem és a szokásosnál kissé vastagabb palcsikat sütöttem, szám szerint 12 db-ot, és félre tettem őket.

A mártáshoz a felaprított hagymát és az apró kockára vágott húsos szalonnát (bevallom, eleve kockára vágottat vettem) a vajon kissé megpirítottam, rászórtam a lisztet, összekevertem, kicsit hagytam pirulni, majd felöntöttem a levessel meg a tejjel. Jó alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen, fűszereztem (sót óvatosan, mert a szalonna sós), majd addig forraltam, amíg jól besűrűsödött. Ekkor 2 ek kivételével beleszórtam a reszelt sajtot, kevertem-kavartam és még egyszer felforraltam. Ekkor lehet beletenni a páleszt.

Egy tűzálló tálat kivajaztam. A palacsintákat megtöltöttem 2-3 ek mártással, felcsavartam és a tálba tettem őket. A maradék mártást és sajtot a tetejére szórtam némi vajforgács kíséretében, és 15 percre mehetett a forró sütőbe.

 

Egy jó kis „erős” fehérbor kiváló kísérője lehet ennek az ínyencségnek. Azt hiszem ementálival (pardon Pannóniával) is elkészíthető, de nem lesz teljesen ugyanaz. A recept a Sajtok világa című könyvből származik.  

ZWETSCHGENDATSCHI

ZWETSCHGENDATSCHI

ZWETSCHGENDATSCHI

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

datschi 2.jpg

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

süti beállítások módosítása