Bajor ország után folytassuk gasztronómiai nosztalgia túránkat továbbra is az Alpokban, közelebbről Svájcban. Többször jártam már Svájcban, annak ellenére, hogy nem igazán az én pénztárcámra szabták az ottani árak színvonalát, és mindig nagyon jól éreztem magam. Imádom a hegyeket, és a látvány hála az égnek nem kerül pénzbe. Tavaly nyáron is kempingeztünk egy hetet a hegyek között, nagyon élveztem. Itt ismerkedtem meg a Gruyére (gróji) sajttal, ami kint eléggé ismert, tulajdonképp az Ementáli kistestvére, és a fondü alapanyaga. Kemény típusú hegyi sajt, íze finom diós jellegű. Nem is volt igazán drága, ahhoz képest, hogy nálunk mennyibe kerül egy-egy jobb sajt. Hazaérkezésünk, és a csempészett készletek elfogyasztása után elkezdtem feltérképezni az utánpótlási lehetőségeket. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Megtudtam viszont, hogy mivel ezt a sajtot a franciák is készítik Comté néven is kereshetem (amíg ki nem nő a szakállam). Na ezen a francia nyomon elindulva jutottam el a Corába, ahol is mondták, hogy „ja, láttak már ilyet, de momentán nincs”. Azután egyszer lett.
Most azonban valami csoda történt!!! Találtam a sajtpultban egy guriga valódi svájci gruyére-t! Nem akartam hinni a szememnek, hogy 1999.-Hufnyi akciós áron mérték. (nem, nem akarom tudni, hogy hány nap volt még vissza a szavatosságból, ezt a sajtot akár 18 hónapig is érlelik, mielőtt forgalomba hozzák, úgyhogy pár nap ide vagy oda nem számít, sőt, minél érettebb, annál jobb!!!) Vettem is gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és elkészítetem az alábbi ínyencséget:
Hozzávalók a mártáshoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 8 dkg húsos szalonna, 2 dkg vaj, 3,5 dkg liszt,
Hozzávalók a palacsintához: 25 dkg liszt,
Ügymenet: először is a palacsinta hozzávalóit összekevertem és a szokásosnál kissé vastagabb palcsikat sütöttem, szám szerint 12 db-ot, és félre tettem őket.
A mártáshoz a felaprított hagymát és az apró kockára vágott húsos szalonnát (bevallom, eleve kockára vágottat vettem) a vajon kissé megpirítottam, rászórtam a lisztet, összekevertem, kicsit hagytam pirulni, majd felöntöttem a levessel meg a tejjel. Jó alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen, fűszereztem (sót óvatosan, mert a szalonna sós), majd addig forraltam, amíg jól besűrűsödött. Ekkor 2 ek kivételével beleszórtam a reszelt sajtot, kevertem-kavartam és még egyszer felforraltam. Ekkor lehet beletenni a páleszt.
Egy tűzálló tálat kivajaztam. A palacsintákat megtöltöttem 2-3 ek mártással, felcsavartam és a tálba tettem őket. A maradék mártást és sajtot a tetejére szórtam némi vajforgács kíséretében, és 15 percre mehetett a forró sütőbe.
Egy jó kis „erős” fehérbor kiváló kísérője lehet ennek az ínyencségnek. Azt hiszem ementálival (pardon Pannóniával) is elkészíthető, de nem lesz teljesen ugyanaz. A recept a Sajtok világa című könyvből származik.
