Nem arról van szó, hogy az elmúlt hetekben nem főztem volna, inkább csak arról, hogy a nagy össznépi ünnepi hízókúra után ugye még el kell fogynia a maradékoknak, azután meg nem árt némi kímélés a gyomornak. Mondjuk a vasárnapi juhtúrós sztrapacska nem kifejezetten kímélő étel, de legalább húsmentes (azt nem mondtam, hogy szalonna mentes is, de nagyon szerethető ám!)
Megsütöttem Mamma ischli kockáját is (némi módosítással) ami nagyon-nagyon finom volt, és sütöttem még mazsolás zsemlét, meg egy saját fejlesztésű tökmagos-tökmagolajos mennyei kenyeret is, de akkor épp nem tudtam fényképezni, úgyhogy a beszámoló legközelebbre marad.
Most inkább csak egy ötletet osztanék meg veletek, ami ugyan nem teljesen eredeti, de nekem bevált, hátha más is hasznát veszi.
Arról van szó, hogy citromhéjat rengeteg receptbe kell használni, ugyanakkor a leve nem mindig szükséges (pl: a karácsonyi bejgli töltetléket is citromhéjjal fűszereztük ugye), így azután néhány nap alatt rám romlik a megkopasztott citrom. Sokszor jártam már így, és mindig furdalt a lelki ismeret, hogy végül ki kellett dobni.
Pedig a megoldás elég kézenfekvő (már ha valaki rámutat), mégis nehezen találtam rá, megkellett hozzá a csillagok szerencsés együttállása is. Történt ugyanis, hogy a karácsony előtti nagybevásárlás során rábukkantam egy gyümölcstea csomagra, ami két doboz nagyon finom teából állt + ráadásként tartalmazott még egy gyümölcs formájú dizájnos jégkocka tartót. Nos ez utóbbi, eredetileg számomra hasznavehetetlennek tűnő kütyü lett a megoldás kulcsa. Persze kellett hozzá még egy apróság. Az Ízvarázs című könyvemben (Donna Hay) olvastam a tippet, hogy „szezonban jóval olcsóbb a citrom” (nyilván nem nálunk, mert tapasztalataim szerint mifelénk a citrom télen-nyáron ugyan annyiba kerül), és ilyenkor érdemes lefagyasztani.
És ekkor az új jégkocka tartóm meg a kopasz kis citromok képe lassan de biztosan elkezdett összefonódni a gondolataimban. Szépen kicsavartam a citromok levét, óvatosan beleöntöttem a kis mélyedésekbe és betettem a fagyasztóba. Most van sok kis citrom gerezd alakú citromlé”kockám”. Csak beledobok egyet a teámba és már ihatom is!
Na most pedig megpróbálom furfangosan átkötni ezt a citromos kalandot a jövő hétre tervezett nápolyi beszámoló beharangozójára. Szóval hétvégén rövid kiruccanást tervezünk Nápolyba és környékére, ami nem csak a vulkánról híres, hanem a bőséges citrom termésről és a Limonccelo nevű citrom likőrről is.
