Nemrég láttam a tévében, hogy újból emelni akarják a kenyér árát. A híradás szerint a sima fehér kenyér árának „lélektani határa” 200.-Huf/kg körül van, így azon már nem nagyon mernek emelni. Cserébe az eddig is drágább magos, teljes kiőrlésű, netán rozsos kenyerek árát fogják nagyobb mértékben emelni. Vagyis az amiből ½ kg eddig is több, mint 300.-Huf volt (tehát 1 kg 600 forint felett volt), az majd még többe fog kerülni.
A problémám ezzel – persze azon túl, hogy ez az ár már most horror -, hogy nem csak az árak emelkednek, de a beltartalom is folyamatosan csökken, romlik. A legtöbb esetben nem is tudni milyen mesterséges állomány javító, térfogat növelő és íz fokozó izékkel tömik tele a méregdrága kenyeret. Ezért ha csak tehetem, inkább sütök otthon. Nem ördöngősség, nem kell hozzá semmi különös, még csak gép sem. A kenyérsütésben épp az a jó, hogy mivel kicsit masszívabb anyag, mint mondjuk a fánk, kalács vagy más kelt tészta, könnyen gyorsan össze lehet gyúrni, dagasztani. Mindössze 6-8 perc gyömöszkölés után szép, rugalmas tésztát kapunk.
Itt nálunk nem nagyon találni igazi pékséget, a legtöbb ember hiper/szupermarketekben, nagyobb üzletekben veszi a kenyeret. Ezekben az üzletekben legtöbbször vagy nincs igazi választék, vagy ha van saját sütöde, akkor a már említett „E vitaminokban” gazdag vacakok közül választhatunk.
Az igazi meglepetés akkor éri a gyanútlan lézengőt, ha betéved egy pékségnek álcázott üzletbe (ha már az eladó térben is elektromos „látvány kemence” fogad, akkor eleve tudható, hogy nincs pék, fagyasztott félkész anyagból dolgoznak) és szembesül az ottani árakkal!
Nyilván ha az ember olyan extra hozzávalókat is felhasznál, mint a kolozsvári szalonna, vagy dió, az megdobja a költségeket, de be kell látni, hogy ilyen kenyereket kereskedelmi forgalomban pont azért nem kapni, mert ki sem mernék írni az árát. (nyilván tőlünk szerencsésebb történelmi fejlődésű városokban vannak spéci helyek, ahol ki merik írni, de mint mondottam volt, nálunk ilyen nem van)
Mostanában két új kenyeret fejlesztettem, egy rozsosat tökmaggal, tökmagolajjal, és egy krumplis-diósat tönköly liszttel. (igen, tudom az ilyen lisztek drágábbak, de egy-egy kenyérhez ezekből csak 15-20 dkg-ot használok, így egy csomag 5-6 db kb. 75 dkg-os kenyérhez elegendő)
Hozzávalók 1 db kb. 75 dkg-os krumplis-diós kenyérhez: 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 35 dkg BL 80-as liszt (ha nem jutunk el a metróba, akkor a sima BL 55-ös is jó), 4 dkg burgonyapehely, 1 csomag szárított élesztő (7g), 0,5 dl tej, 2,5 dl víz, 1 kk só, 1 kk cukor, egy marék enyhén megpirított durvára vágott dió.
Technológia: az élesztőt a langyos tejben elkeverem és 10 percre félre teszem (huzat mentes, langyos helyre). Ezalatt kimérem a többi hozzávalót, a diót száraz serpenyőben megpirítom és durvára aprítom. A száraz hozzávalókat (a dió kivételével) egy nagy tálban elkeverem, hozzá öntöm a kissé felfutatott élesztőt, a langyos vizet és kb. 5 percig gyúrom-dagasztom, majd legvégül beledagasztom a diót is. Letakarva, langyos helyen kb. 1 órát kelesztem. Ha már jól megnőtt, óvatosan még egyszer átgyúrom, megformázom és sütőpapírral bélelt sütőlapra helyezem. 20-30 perc pihenő után bevagdosom a tetejét (nem szabad túl mélyen, mert szétnyílhat sütés közben) és mehet az előmelegített 190C fokos sütőbe. Nagyjából 50-60 perc alatt sül meg. Én egy csésze vizet is szoktam tenni a sütőbe, mert állítólag jót tesz. A sütés utolsó 10 percében vizes ecsettel át szoktam húzni.
(fotó sajna most nem készült, mert túl gyorsan párolgott) (további kenyér receptek a pékség címke alatt!)
