Szóval az úgy volt, hogy én mindenféle ünnepi menüt terveztem, de mint tudjuk ember tervez, anyja végez... Vasárnap arra keltem, hogy az ünnepelt javában klopfolta a rántani valókat. Szemrevételeztem a dolgot, és láttam, hogy jóanyám csirkemellet is előkészített. Ekkor jutott eszembe, hogy láttam valamit a fent említett remekműben.
Tehát az enyhén kilapított húst sózás és borsozás után dijoni mustárral kentem be. Megszórtam apróra vágott zöldpetrezselyemmel és snidliggel. Ezután jött a felvert tojás fürdő és a morzsás hempergőzés.
Azt kell mondjam, hogy ez a panír új dimenziókba emelte a rántott csirkét!!!
Rántott csirkemell másképp
A Szakácsok könyvében - sok más fantasztikus dolog között - bukkantam rá erre az újhullámos rántott csirkére. Én a magam részéről ugyan a létező legritkább esetben szoktam a rántott dolgokat sütögetni - most sem én voltam az elkövető - de ez olyan finom volt, hogy hamarosan ismétlésre szorul.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://chilii.blog.hu/api/trackback/id/tr23424457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.