Amikor kitaláltam a VKF VII. fordulójának témáját, már tudtam, hogy én a görög konyha háza táján fogok settenkedni. Kétszer jártam eddig görög földön, utoljára - ha nem is tegnap, de már ebben az évezredben :). Annak ellenére, hogy nem kedvelem a tengeri kütyüket mégis számtalan finomságot találtam a hangulatos kis tavernákban, így hát importáltam is egy szakácskönyvet, hogy itthon is elkészíthessem az ott megismert ételeket.
Mivel nemrégiben egy kisebb társaságot kellett vendégül látnom, remek alkalmam nyílt, hogy megfőzzem a VKF-re szánt ételeket. Készült egy nagy tál görög saláta:
Vegetáriánus vendégünk részére egy „Imám öröme” nevű töltött padlizsánt készítettem. Az étel elnevezése elég törökös :), de figyelembe véve a nekik jutott 400 éves török megszállást, nem csoda, hogy vannak közös receptjeik. (ez a recept a fenti magánimport könyvből származik)
Húsevők részére készült a fő atrakció, a Pastitsio. Ez az étel a görögök válasza az olaszok lasagne nevű finomságára! Tulajdonképp, ha jól belegondolok nem is olyan meglepő, hogy a földközi tenger országainak konyhája mennyire hasonlít egymásra. A derék hajós emberek körbe-körbe hajókáztak, adtak, vettek, cseréltek, néha elfoglaltak, leigáztak, és természetesen vitték magukkal gasztronómiai szokásaikat. Az évszázadok során aztán szépen keveredtek az alapanyagok, fűszerek, elkészítési módok, szóval az ÍZEK! Nyilván az sem lehet a véletlen műve, hogy ez a két étel szinte azonos, de szerencsére ott az a “szinte”!!!
Itt is van tészta, csak épp nem kinyújtott tésztalapokból áll, hanem rövid csőtésztából (tekintve a lasagne lapok irreálisan magas árát, ezt nem is bánom!), ebben is van húsos mártás, de itt fahéj és köménymag is kerül bele. Azután ebbe is kell besamel, de ezúttal a tej felét joghurtra cseréljük, végül sajtot is reszelünk rá, csak nem parmezánt, hanem Kefalotirit (már persze azok a szerencsések, akik be tudják szerezni). Több recept áttanulmányozása után alakítottam ki az én verziómat, ami nem biztos, hogy tökéletesen autentikus, viszont biztos, hogy finom! Itt is érvényes, hogy ahány ház, annyi pastitsio!
Hozzávalók: 1 csomag rövid makaróni tészta, kb. 50 dkg darált marhahús , 1 doboz (400g) hámozott, darabolt paradicsomkonzerv, 1 nagy fej finomra vágott hagyma, 2 zúzott fokhagymagerezd, 2 dl száraz vörösbor (hát tulajdonképp találtam olyat is, amibe húslevest használtak, de vizet semmiképp se használjunk, azt öntsük a virágokra!!!), 1 apróra kockákra vágott sárgarépa, olíva olaj, fűszerek: 1 tk őrölt fahéj, 1 tk őrölt kömény, és görög fűszerkeverék (a tuti görög hatás jegyében :) bár Kotányiék még mindig nem jelentkeztek, hogy szponzorálnának) a tejmártáshoz pedig: 5 dkg vaj, 4 dkg liszt, 125 ml tej, 125 ml natúr joghurt, só, bors, 15-20 dkg reszelt sajt.
Ügymenet: Mindent a szokásos módon készítettem. Az olíva olajon megpároltam a hagymát, hozzá adtam a fokhagymát, sárgarépát, majd a darált húst. Addig kevergettem, amíg a hús kifehéredett. Ekkor felöntöttem a borral, paradicsommal, és befűszereztem. Kis lángon, időnként kavargatva pároltam, a végén még egyszer megkóstoltam és igazítottam a fűszerezésen. Miközben a húsmártás készült, vizet forraltam a tésztának, és a dobozon lévő utasítás szerint megfőztem.
Mivel a tészta magától is megfő, és a húst sem kell folyamatosan keverni, feltettem egy lábast a tejmártásnak is. Ehhez a vajat megolvasztottam, a lisztet 1 percig pirítottam benne, majd levettem a tűzről. Fokozatosan adagoltam hozzá a tejet (na ezt viszont keverni kell rendesen!), a joghurtot és visszatettem a tűzre. Kis lángon főztem pár percig, amíg be nem sűrűsödött, belekevertem a sajt felét, sóztam, borsoztam. Így végül minden egyszerre lett kész, lehetett is rétegezni egy tűzálló tálba (vagy két kisebbe).
Alulra a tészta fele került, rá a hús, majd megint tészta, a hús másik fele, aztán a maradék tészta. Végül ráöntöttem a besamelt és megszórtam a maradék sajttal. 200 C fokos sütőben 35-40 percig sütöttem.
Desszertek tekintetében legtöbbször a baklava jut eszébe az embernek a görög konyháról, de ennek házi elkészítésére nem vállalkoztam. Eddigi tapasztalataim alapján ez a szirupos, rettenetesen édes nyalánkság rajtam kívül keveseknek jön be igazán, ezért ha már nagyon kívánom, akkor készen szoktam venni (az utcában lévő arabtól). Találtam azonban a neten egy Niggelától származtatott baklava muffin receptet, amire most idő hiányában nem kerülhetett sor, de hamarosan kipróbálom!
