Mit csinál egy gasztrobolgger Rómában?
Először is ellátogat a Campo de Fiori híres piacára:
Zsákmányával a zsákjában betér egy kávéra az 1760-ban alapított Caffé Grecoba, majd megtekinti az 1893. óta fennálló Babington’s Tea Rooms-ot, ahol csak ámul-bámul az árlap láttán. (Mellesleg kíváncsi lenne, hogy mit szólna az otthoni népség, hogy ha ő is kiírná a tál elé, hogy Muffin: 9 Euro)
Gasztrobogger ezek után a ’Gusto felé veszi az irányt és órákig bámészkodik az intézmény konyhafelszerelési szekciójába. (Gasztrobloger gazdája ez idő alatt hősiesen tűr, majd csendben leül az üzlet előtt és pihen. Hősiességének eredményeképp bizton számíthat egy adag Lila Füge féle zöldteás sütire, amelyet a ’Gustóban beszerzett cica alakú kiszúróval fogok formázni :) ebből is látszik, hogy megéri türelmesnek lenni)
Miután Gasztroblogger jó alaposan elfáradt és megéhezett betér egy trattoriába, hogy némi üzemanyagot vételezzen a többi római nevezetesség megtekintéséhez. (Sajnos a Dolce Vita által ajánlott Augusto előtt olyan sor állt, hogy nem tudtuk kivárni, nyilván szerepel valamelyik népszerű útikönyvben is)
Végül de nem utolsó sorban jó alaposan megtömi a bőröndjét, és nem győz méltatlankodni amiatt, hogy üveges és folyékony dolgokat nem csempészhet, mert kézipoggyászban nem lehet, a balzsamecetet meg elég macerás lenne kimosni a táskányi szennyesből.
