Te jó ég! Már a tizenkettedik! Az utolsó kettőt jól kihagytam, és nagyon vártam a mostani kiírást, aztán tessék, lábatlanok!!! Pedig mondtam, hogy én NEM ESZ HAL! Én csak 2 és 4 lábú jószággal táplálkozom! Már majdnem le is tettem az indulásról (bár tegnap sütöttünk halat, de azt nem nevezném pályaműnek, csak citromot meg fokhagymát gyömöszöltünk a hasába és megsütöttük a zember örömére). Aztán eszembe jutott ez a vacsora, amit nem most főztem, de akkor nem került publikálásra.
Tulajdonképp Dolce Vita ihlette a dolgot, az ő útmutatásai alapján láttam neki a risotto készítésnek (na meg Mamma is tevékenyen közreműködik abban, hogy mostanában egyre nagyobb érdeklődést tanúsítok a risotto téma iránt). Pár "apróságot" változtattam csak az eredeti recepten, hogy magamra is gondoljak egy kicsit. Hal alaplé helyett zöldségeset főztem. Ezzel locsolgattam a rizst. Fűszerként került még bele egy arab piacról magánimportált, ott sáfránynak nevezett por is. Ettől lett még sárgább, de az íze is nagyon bejött. Mivel friss garnélát nem tudtam szerezni, az előfőzöttet (miután a zember megpucolta magának, mert én hozzá nem nyúlok ugye) egy kevés citromos borssal ízesítve, kevés forró olívaolajon óvatosan felmelegítettem, és csak tálaláskor tettem a risotto tetejére. Magamnak szintén citromos borssal fűszerezett csirkemell csíkokat sütöttem hozzá. Mivel a répát nagyon szeretjük, azt kimentettem a levesből, és az is a tányérra került :) Panasz nem volt. A fotót is a zember készítette.
