Egyes vélemények szerint Prométheusz fogta a tüzet, ellopta az istenektől és az embereknek adta (amiért nem mellesleg szörnyű kínokkal büntették). Más vélemények szerint azonban az történt, hogy a villám belevágott egy fába, pont abba, ami alatt az ősember ledobta a mamutot (bontott csirkét) a hátáról, amikor nagy fáradtan hazaért a vadászatból. A villám felgyújtotta a fát, amin aztán jól megsült a mamut (bontott csirke). Ősasszony jól letolta ősembert, hogy miért pont az alá a fa alá dobta le a mamutot (bontott csirkét), mert most oda a vacsora! Ősemberünk nagyon elfáradt volt, így nem kívánt újból elindulni vadászni, ezrét azt gondolta megnézi mi maradt a mamutból. Kicsit megpiszkálta, lekapargatta, és lőn a világosság, finom puha szaftos mamutcombot talált!
Bárhogy is volt, onnantól kezdve egészen a gáz/villanytűzhely feltalálásáig vidáman sütögettük/főzögettük a pecsenyéinket a tűzön. Csakhogy amint a fenti ördögi szerkezetek feltaláltattak, a tűz kihunyt a konyhában és leküzdhetetlen piromán hajlamaink kiélése végett immáron kénytelenek vagyunk kimenni a szabadba (feltéve, hogy nem kívánjuk felgyújtani a konyhát/házat/szomszédságot). Ha már kint vagyunk a kertben/szabadban (előbbi esetben kerüljük a szomszéd ház porig égetését, utóbbi esetben legyünk tekintettel a szerencsétlen őzikékre/nyuszikákra és kerüljük az erdő/búzamező felgyújtását) két lehetőség közül választhatunk, vagy rostélyon szenesítjük a húsokat, vagy bográcsban kozmáljuk oda.
Én most az utóbbi mellett döntöttem, felébresztettem csipkerózsika álmából a régóta pihenő bográcsot, és főztem benne egy jó kis vörösboros marhapörköltet. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy ez volt életem első ez irányú próbálkozása, tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel! És azt már csak mellékesen említeném, hogy teljesítési segéd nélkül követtem el a tettet, a favágástól a tűzrakáson, hagymaaprításon és kavargatáson át, egészen az ízesítésig mindent egyedül csináltam!
A receptet csak azért nem részletezem, mert tapasztalataim szerint kis hazánkban minden másfeledik ember pörköltügyi szakértőként regisztráltatta magát, így csak annyit említenék meg, hogy a hagyma mennyisége fele legyen a húsénak (nálam 2 kg hús, 1 kg vöröshagyma) és tettem bele egy kis paradicsomot meg paprikát is (saját termés, a fagyasztóban találtam őket, amikor a hús után kutattam). Fűszerként fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, majoránna, kakukkfű és végül némi száraz vörösbor került a bográcsba. A legfontosabb, hogy a bort csak az utolsó félórában öntsük az edénybe, mert különben a hús soha az életben nem puhul meg, és akkor az ősember morcos lesz!
Én most az utóbbi mellett döntöttem, felébresztettem csipkerózsika álmából a régóta pihenő bográcsot, és főztem benne egy jó kis vörösboros marhapörköltet. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy ez volt életem első ez irányú próbálkozása, tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel! És azt már csak mellékesen említeném, hogy teljesítési segéd nélkül követtem el a tettet, a favágástól a tűzrakáson, hagymaaprításon és kavargatáson át, egészen az ízesítésig mindent egyedül csináltam!
A receptet csak azért nem részletezem, mert tapasztalataim szerint kis hazánkban minden másfeledik ember pörköltügyi szakértőként regisztráltatta magát, így csak annyit említenék meg, hogy a hagyma mennyisége fele legyen a húsénak (nálam 2 kg hús, 1 kg vöröshagyma) és tettem bele egy kis paradicsomot meg paprikát is (saját termés, a fagyasztóban találtam őket, amikor a hús után kutattam). Fűszerként fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, majoránna, kakukkfű és végül némi száraz vörösbor került a bográcsba. A legfontosabb, hogy a bort csak az utolsó félórában öntsük az edénybe, mert különben a hús soha az életben nem puhul meg, és akkor az ősember morcos lesz!
