Előre le kell szögeznem, hogy e sorok írója nem, azaz NEM fogyaszt nyersen paradicsomot. Ennek okát nem érdemes kutatni (bár én pontos ismeretekkel rendelkezem), egyszerűen csak nem eszem nyers paradicsomot és kész. Mindazonáltal szívesen foglalatoskodom palánták nevelgetésével, sőt, az idén felfedeztem a napon aszalás rejtélyeit is. E sorokat pedig csak azért jegyzem fel, hogy el ne felejtsem jövőre az idei tapasztalatokat!
A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly nagy sikereket értem el a paprikapalánta nevelésben, és ezen felbuzdulva az idén becserkésztem egy „mobil, mini fóliasátrat", vagyis egy kis polcos, fóliába bugyolált palántanevelő készséget. Sajnálatos módon azonban a paprika állandó hőmérsékletet igényel csírázáskor, aminek a teraszon tartott készség nem tudott megfelelni, így megjegyzendő, hogy jövő tavasszal a paprikák ismét az ablakpárkányomra kell, hogy költözzenek. A paradicsom azonban csodásan kikelt és fejlődött a fólia alatt!!! Az idén négy fajta paradicsomot próbáltam ki.
1. San Marzano
Ez a fajta tipikusan befőzésre való. Hosszúkás terméseiben alig vannak magok. Meglehetősen bőtermő, a bokrok közepesen nagyra nőttek, természetesen karózni azt kellett. Ebből a fajtából aszaltam a legtöbbet a napon, és ez került szép csatos üvegekbe az olajtakaró alá.
2. Principe Borghese
Azon túl, hogy Hugh is szokott ilyet ültetni, már csak azért is tetszik, mert olyan szép neve van, és mert tavaly jártam is a Villa Borghese -ben. A paradicsom fogyasztók körében nagy népszerűségre tett szert, hívei szerint ez volt a legédesebb fajta. Ez is fürtökben terem, de a következő koktélparadicsomtól nagyobb, hosszúkásabb szemeket növeszt. Ebből is aszaltam a napon. Teljesen zörgősre sikerült kiszárítani, most egy cserép csuporban tárolom szárazon, és isteni aszalt paradicsomos, olajbogyós kenyereket sütök belőle. Nagyon bőtermő, erőteljes növekedésű fajta. Nem mellesleg ma tettem bele az utolsó szemeket az aszalógépbe.
3. Red Cherry
Mind közül ez a bokor nőtt a legnagyobbra, nem lehet elég nagy karót leütni mellé. Hihetetlenül bőtermő, még most is rengeteg termés van rajta. Ahogy nézem, egész a fagyokig lehet még szüretelni róla. Elmondások alapján lejegyezhető, hogy ez is édes, ízletes fajta.
4. Marmande
Ez volt a legnagyobb szemű fajta. Érdekes módon cserébe ez a bokor nőtt a legkevésbé nagyra. Karózni, kötözni viszont folyamatosan kellett, mert a hatalmas, súlyos termések nagyon lehúzták az ágakat. Ez a fajta kitűnő friss fogyasztásra, salátának, míg a többiek nyersen ették, én főzéshez használtam (tekintve, hogy nyersen meg nem eszem, viszont a marhapörköltet szeretem).
Az összes általam ültetett mag a Culinarisból származó Franchi termék volt. Ezek ugyan első ránézésre borsos áron ülnek a polcon, mindazonáltal megjegyzendő, hogy a zacskókba található mag mennyisége igen bőséges, és nagyon jó arányban keltek ki, így érdemes volt beruházni, mert a befektetés bőségesen megtérült, sőt még jövőre is maradt bőven a magokból. (ellentétben azokkal a magyar magokkal, amikből alig pár szem van egy tasakban, és ki sem akarnak kelni)
Ja és jövőre majd nem szeptember közepén és este kell fotózni, hanem mondjuk augusztusban, amikor a növények a legjobb formájukat mutatják.
