Nem lenne szabad nekem péntek reggel élelmiszereket árusító helyek közelébe mennem. Esküszöm én csak egy árva sütőtököt szerettem volna. Ebből aztán kettő lett. Csatlakozott hozzájuk még egy póréhagyma, némi grapefruit, egy-két alma irodai használatra, egy kis gyömbér, mert az mindig jól jön, és már kanyarodtam is volna, de csak volna, kifelé a zöldségektől, amikor is hívogatóan rám kacsintott ez a karfiol. Megmondom őszintén ilyet eddig csak újságokban láttam, és már nagyon szerettem volna megkóstolni. Bár az ára elég borsos volt egy sima karfiolhoz képest, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, ment ez is a kosárba.(na innetől lett szükség tehertaxira)
Az ízéről annyit tudnék mondani, hogy zöld. Szerintem enyhébb, és valahogy „zöldebb” az íze, mint egy hagyományos karfiolé. Nekem bejött, másnak meg nem nagyon hagytam belőle. Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért egész egyszerűen készítettem el. Zöldségleves gőzében megpároltam, majd tepsiben, kevés ízes sonkával, vékony besamel mártással, reszelt parmezánnal megsütöttem.
Hozzávalók (ez most csak két adag): 1 fej pagoda karfiol, leves a pároláshoz, 5 dkg feketeerdei sonka, 1 ek vaj, 1 ek liszt, 2,5 dl forró tej, só, frissen őrölt bors és szerecsendió, 5 dkg reszelt parmezán, vaj és zsemlemorzsa a tepsihez.
Ügymenet: a karfiolt megmostam, és óvatosan rózsáira bontottam. A fazékba annyi levest öntöttem, hogy ne érje el a párolóbetét alját, azután majdnem puhára pároltam benne a karfiolt. Közben előkészítettem a tepsit, csíkokra vágtam a sonkát, és elkészítettem a mártást. A besamelhez a vajat megolvasztottam egy lábasban, rászórtam a lisztet, picit kevergettem, azután folyamatosan kevergetve hozzá öntöttem a forró tejet. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítettem, végül beleszórtam a reszelt sajtot, és addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Az időközben elkészült karfiolt elrendeztem a tepsiben, rászórtam a sonkát, ráöntöttem a mártást, szórtam még rá egy kis reszelt sajtot, majd betoltam a forró (220 C fokos) sütőbe kb. 25 percre.
