Folytatva a jeges finomságok sorát jöjjön a málnasörbet. Ezt a finomságot a Szakácsok könyvében találtam, és a Möszöjö jegyzi. Én csak parányi átalakítás végeztem rajta, a könnyedség jegyében.

Először is 90 dkg málna szűrőn történő átpasszírozása nem az én idegeimnek való feladat! Engedje meg kedves Möszöjö, hogy szíves figyelemébe ajánljam a gyümölcscentrifugát! A másik dolog, hogy szerintem 15 dkg cukorból és 3 teáskanál vízből igen nehézkes dolog szirupot készíteni, úgyhogy maradt a három evőkanál víz, és cukor helyett fele mennyiségű fruktóz.

Nálam is beindult a fagylalt szezon, de én az idén szeretnék a sörbetekre koncentrálni. Annál is inkább, mert itt a tavasz, fogyni kell, hogy a koleszterint már ne is említsem. Szóval marad nekem a sörbet. Mielőtt bárki gonosz megjegyzéseket tenne ezen édesség cukortartalmára, úgy döntöttem, hogy a cukrot fruktózra cserélem. A fruktóz 20-30 %-kal édesebb, mint a répacukor, de én tovább mentem és az előírt fél csésze cukor helyett negyed csésze fruktózt használtam. Nekünk így is elég édes lett, és a gyümölcs íze is jobban érvényesült. (annyira, hogy ebből már két adag elfogyott).

Az úgy volt, hogy valamilyen fatális tévedés folytán a naptáras Gergely pápa úgy rendezte, hogy az idén a születésnapom hétközbe esett. Nem elég, hogy már megszámolni sem bírom éveim számát, még ez is. Születésnapi depressziótól vezérelve betértem a sarki cukiba, hogy süteménybe fojtsam bánatom ebédidőben. Persze pont ilyenkor nincs a kedvenc tortám, így tovább nézelődtem, és megakadt a szemem a Rákóczi túróson. Vagy inkább fennakadt az előtte ácsingózó 290.-Ft-os ártáblán. Arra jutottam, hogy inkább sütök magamnak, hétvégén.

És lőn, csak eljött a hétvége, kicsit hosszabb is volt, Rákóczi túrós is lett. Nekem nem lévén igazán magyaros szakácskönyvem (eddig, de most már van), leemeltem jóanyám polcáról Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvét. Ebből mindjárt fontos ismeretekre tettem szert, miszerint is a Rákóczi túrós lepény Rákóczi János szakácsművészről kapta a nevét (ugye milyen szép, hogy szakácsművész?). Rákóczi János volt annak idején Gundel Károly Gellért-szállóbeli éttermének konyhafőnöke, és ez  az én egyik kedvenc süteményem az ő kreációja. Így hát az alábbi recept az eredeti, egyetlen és igazi Rákóczi túrós lepény receptje. 

 Azért volt gondom vele, pl.: hogy szerintem kevés a liszt, vagy sok a tejföl, de az hogy „gyúródeszkán összegyúrjuk” az költői túlzás, egy tálban villával összegabalyítottam aztán gyorsan belöktem a hűtőbe. A másik problémám, hogy szvsz a késhegynyi szódabikarbóna és az egy csomag sütőpor nem azonos mértékegységek, végül egy teáskanál sütőport szavaztam meg, de az is lehet, hogy a mesternek nagy kése volt. És végezetül lehet, hogy nekem nincs elég önbizalmam, az is lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtem, de én jobb szeretem, ha oda van írva, hogy hány fokon, mennyi ideig kell sütni a süteményt! A betesszük a sütőbe és megsütjük nekem elég sovány instrukciónak tűnik!