Gyerekkoromban sokszor ettem rizsfelfújtat. Szerettem is, bár a pudingporból készült „öntet” nem volt a kedvencem, ahogy szörppel nyakonöntés sem, én inkább magában ettem a finom sült rizst. Talán újra divatba jött ez az édesség, nem tudom, de egyre másra találkozom receptekkel, csak mostanában valahogy nem felfújtnak hívják, hanem rizspudingnak vagy rizstortának, sült rizsnek. Ez a mostani is torta néven futott a Nagy Süteménykönyvben, amit a karácsonyfa alatt találtam.

..., hogy ha mindenből kettőt vihetnék, melyik lenne? Nehéz ügy, mert csak a szakácskönyveim száma üti a százast (jujj, nem is tudom be szabad-e ezt vallani). Szóval arra jutottam, hogy mindenképp szomszédos szigetekre kell költöznünk, mert csak kettő az kevés, és ha majd a többiek átjönnek vacsorára hozzám, akkor majd jókat cserélgetünk. Minden esetre magammal vinném a Fűszerenciklopédiámat és a Szakácsok könyvét, aztán majd jól kölcsönkérem Tamkától azt a toszkánásat.