Berci a vártnál sokkal jobban teljesít eddig, a Touron szerzett sérülése ellenére második az összetettben, a piros trikót ma Quintana viseli. Mai távunk 34,5 km amit egyéni időfutamon kell teljesíteni Real Monasterio de Santa Maria de Veruela-ból Borja-ba tekerve.
Ez a szakasz Aragónia tartományt érinti, mely a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánhoz, illetve Franciaországból Közép-Spanyolország felé vezető fontos útvonalak metszéspontjában, földrajzi fekvése miatt mindig is tranzit ország volt. A zord természeti és éghajlati adottságok, hosszú, kemény telek és forró, csapadékmentes nyarak nehezítették az itt élők sorsát. Ilyen körülmények között találékonyságra van szükség a főzésben is. Aragónia konyhájának az a híre, hogy a legegyszerűbb Spanyolországban. Alapja a hús, amiről a legkorábbi idők óta vadászattal, később juhtenyésztéssel gondoskodtak. Az alsó-aragóniai kopár vidéken termelt olíva az egyik legfontosabb energiaforrás a túléléshez. Az egyszerű ételek legjobb példája a Migas, mely a pásztorok és öszvérhajcsárok eledele volt. A száraz kenyeret felaprították és juhfaggyúban vagy zsírban megsütötték, időnként egy kis fokhagymával, pirospaprikával vagy zöldfűszerekkel ízesítették. Jobb napokon egy darab paprikás kolbász, sonka vagy szalonna is jutott mellé. Nem hangzik túl izgalmasan, igaz?
Tekintve, hogy hétvégén ünnepeltük anyukám születésnapját, a Migastól egy kicsit ünnepibb fogást kellett keresnem, így jött képbe mai fogásunk a Jabalí en salsa, vagyis vaddisznósült. Én egy kicsit csaltam, nem sütőben készítettem, hanem kuktában. Tavasszal egyszer már próbálkoztam hasonló dologgal, akkor nagyon jól sikerült, így most is ezt a módszert választottam, ismét sikerrel. Az alapanyagot kaptam, és nem volt módom ellenőrizni, így csak kiolvasztás után derült ki, hogy két comb darab volt a csomagban. Mindkettőt jó szorosan megkötöztem spárgával, hogy az elkészítés során megőrizzék a formájukat, ne essenek szét, és szépen lehessen majd szeletelni őket.
Hozzávalók 6 személyre: nálam két db 800 g körüli vaddisznócomb állt rendelkezésre, 3 sárgarépa nagyobb darabokra vágva, 2 nagy fej vöröshagyma felaprítva, 3 szál kakukkfű, 2 babérlevél, 5 szem szegfűszeg, 1 palack száraz (spanyol) vörösbor, 100 ml olívaolaj, 2 nagy érett húsos paradicsom hámozva, kockákra vágva, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 200 g erdei gomba (vagy egy marék szárított erdei gomba)
Ügymenet: a húst 1-2 napra be lehet pácolni a zöldségekkel és a fűszerekkel a borba. Az hogy pácolunk-e egyrészt ízlés kérdése, másrészt attól is függ, milyen hússal van dolgunk, illetve mennyire akarjuk, vagy szükséges elfedni a hús valódi ízét. Én most nem pácoltam.
A húst megmostam, leszárogattam, spárgával alaposan összekötöttem, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben két kanál felforrósított olívaolajon minden oldalán alaposan körbepirítottam. Közben a sárgarépát és hagymát a maradék olajon a kuktában pirítottam néhány percig. A húst áthelyeztem a kuktába, hozzáadtam a paradicsomot, a fokhagymát, a fűszereket, majd felöntöttem annyi borral amennyi éppen ellepi. A kuktát lefedtem, és a jelzéstől számítva 45 percig pároltam benne a húst kis lángon. Ezután kiengedtem a gőzt, majd levettem a fedőt. Húsvillával ellenőriztem, hogy kellően megpuhult-e? Szerencsére az enyém igen. Mivel a kuktából jóval kevesebb folyadék párolog, mintha sütőben készítettem volna, a húst és néhány répát kiemeltem, a benne maradt zöldségeket pürésítettem és a visszamaradt lét beforraltam, hogy sűrű szaft legyen. A szárított gombát beáztattam, és a legvégén adtam a szafthoz. Az aragóniaiak belefőznek a szaftba két közepes burgonyát is.
Ihlet most is a Spanyol kulináriából való. Holnap Navarra felé vesszük az irányt, és Lorien fog tekerni. Eddigi receptjeinket egy helyre gyűjtve megtaláljátok a Tour de Serpenyő projekt oldalán.
