Sokáig aggódtam, hogy szakácskönyv gyűjteményem méretei némiképp kóros elmeállapotomra engednek következtetni, legalább is ezt sikerült kiolvasnom néhány egykori kolléganő szeméből, amikor ez a téma szóba került. Találkoztam olyannal akinek volt legalább 4-5 könyve innen-onnan, de olyannal is akinek az 1 db Horváth Ilonán kívül nem volt semmi a polcán.Sokáig aggódtam, hogy szakácskönyv gyűjteményem méretei némiképp kóros elmeállapotomra engednek következtetni, legalább is ezt sikerült kiolvasnom néhány egykori kolléganő szeméből, amikor ez a téma szóba került. Találkoztam olyannal akinek volt legalább 4-5 könyve innen-onnan, de olyannal is akinek az 1 db Horváth Ilonán kívül nem volt semmi a polcán. Akkoriban az én polcomon úgy 30-40 könyv csücsült. Mára ez a szám meghaladta a 80-at, pedig már tényleg csak ritkán veszek, nagy körültekintéssel (na jó néha hirtelen felindulásból is) választok. Gyűjteményem egy jelentős részét ajándékba kaptam a családtól meg a barátnőmtől, akiknek ezúton is hálás köszönet, hogy megkérdezik melyiknek örülnék karácsonykor, vagy a szülinapomon!!
Aztán egy szép napon rábukkanatam egy netes fórumban néhány "lelki társra", és most már megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül!!! Elérhetőségük csak azért nincs a Merőkanálban, mert még nem jöttem rá, hogy hogyan tehetnék fel külső linkeket ide a szélső sávba! (bocsi!)
Ennyi bevezető után, végre rátérek a vidámságra! Szóval gyűjteményem egyik régi, de oszlopos tagja a "Szakácsmesterségnek könyvecskéje" (A csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv, Magvető Kiadó 1981.). Ezt a kis remeket még apukám vásárolta annak idején, amikor még nem sejtette, hogy mi lesz belőlem. Nos ez a kis könyvecske valódi kuriózum. Nem igazán lehet főzni belőle, de igen tanulságos, hasznos és szórakoztató olvasmány. Ebből szeretnék most (és reményeim szerint a későbbiekben is) idézni egy recit, csak a vidámság kedvéért!
Miskuláncia-saláta: Igen szép gyermekded salátát, zsállyalevelet, fodormentalevelet, pujpunellát, borrágót, petrezselyemlevelet, turbolyát, tárkonyt, köménylevelet, és ami füvek hozzáillenek; és mint az egyéb salátát, jó borecettel, sós fa-olajjal önsd meg, és felyül a borrágó-virággal hinsd bé; jó tiszta saláta, aki szereti; ha akarod, felyül nádmézzel trágyázd meg"
És, hogy hová akartam kilyukadni ezzel az egésszel? Talán oda, hogy amit most újnak, modernnek, trendinek tartunk a gasztronómiában (pl: ehető virágok, zöldfűszerek) azt eleink már régen használták. Meglepő, hogy mennyi fűszert, zöldfűszert ismertek és használtak!!!
